Nemzeti Nőnevelés, 1893 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1893-01-01 / 1. szám

XIV. ÉVFOLYAM. JANUÁR. 1893. I. FÜZET. NEMZETI NŐNEVELES. HAMPELNÉ, PULSZKY POLIXÉNA. (Arczképpel.) A magyar tanítónőknek egy igazi jó barátját mutatjuk be ez alkalommal olvasóinknak : egy európai műveltségű, de igaz magyar érzésű asszonyt, a nők magasabb műveltségéért és tágabb munka­köréért szóval és tettel küzdő úrinőt, ki azonban első­sorban jó háziasszony, feleség és édes­anya. Ismerjük és szeretjük őt mindnyájan, mi fővárosi tanítónők, hisz ő is segített nekünk megalkotni a mi egyesületünket, a «Mária Dorothea egyesület»-et; ott dolgozik és fárad velünk ma is annak megerősítésében és fejlesztésében, s bíztat és bátorít ott hol csügge­dünk, tanácsol a hol tétovázunk s támogat, a hol erőnk fogya­tékos. Ismerjük és szeretjük mindnyájan, mert bátorítása, tanácsa és segítsége nem csupán a részvét, nem a kicsinylő szánakozás ösztönzéséből, hanem a megbecsülés és rokonszenv édes forrásából fakad, s nem kicsinységünk és gyámoltalanságunk érzetét kelti fel bennünk, hanem felemel, megvigasztal és lelkesít. Ismerjük és szeretjük mindnyájan, mintha egészen a miénk, egészen mi közü­lünk való volna, mert érezzük, hogy bár előkelő társadalmi állása fölénk helyezi, a közös eszmék iránt való lelkesülés velünk egyen­lővé teszi, mert érezzük, hogy ő a tanítónői hivatást becsüli, az általunk teljesített munkát tiszteli, s bennünk a haza javáért fáradó becsületes munkást szereti. Valóban eldicsekedhetünk vele, hogy Hampelné Pulszky Polixéna szereti a tanítónőket, annyira szereti, hogy értük fáradni és velük dolgozni nemcsak érdemesnek tartja, de kicsibe múlt, hogy a tanítónői hivatásra magát fel nem avattatta, hogy a tanító­női képesítést csupa rokonszenvből és hivatásszeretetből magának meg nem szerezte. Az igaz, , hogy neki, ki oly kitűnő nevelésben Nemzeti Nőnevelés. XX. 1

Next