Nemzeti Sport Magazin, Szocsi 2014
2014 / Szocsi
Magyar Olimpia Bizotság Borkai Zsolt Köszöntő másfél évvel a felejthetetlen londoni olimpia, a bravúros magyar szereplés után újra együtt a Magyar Csapat. A hagyományainknak, a lehetőségeinknek megfelelően jóval kisebb küldöttséggel készültünk és utazunk Szocsiba, a XXII. téli olimpiára. Az elszántságunk, a munkába és a tiszta versengésbe vetett hitünk azonban nem változott Londonhoz képest. Szeretnénk most is büszkék lenni sportolóinkra, az őket felkészítő edzőkre, sportszakemberekre. Ezúttal természetesen nem várhatunk aranyakat, már egy érem is lenyűgöző volna. Versenyzőink becsülettel készültek, és egyértelműen érezhető az előrelépés. Ha valamennyien kihozzák magukból a maximumot, és életük legjobbját nyújtják pályafutásuk talán legfontosabb állomásán, akkor pontszerző helyen végezhetnek néhányan. Ne felejtsük el, egy téli olimpián egészen más kell hogy legyen az elégedettség mértékegysége, mint egy nyárin. Figyelembe véve a földrajzi adottságainkat már az is felemelő, ha szánkóban, snowboardban van magyar induló Szocsiban. Nem véletlen, hogy korábban sosem volt. A magyar kormány már a londoni diadal előtt a sport mellé állt, felismerve a benne rejlő potenciált a nevelés, az egészségmegőrzés, a kultúra, a turizmus, a nemzettudat erősítése terén. Azok a milliárdok, amelyek a korábbi évekhez képest pluszforrásként érkeznek a magyar sportba, óriási, nem túlzás, történelmi lehetőséget jelentenek, de egyben kihívást és felelősséget is. A sportot stratégiai ágazatként kezelő kormánynak köszönhetően elindult az olimpiai sportágfejlesztési program, aminek a korcsolya is része. Biztos vagyok benne, hogy a 2020-ig tartó első szakasz eredményeként a korcsolya valamennyi szakága fejlődni fog, és hamarosan lesz új Rotter Emíliánk, Szollás Lászlónk, Kékessy Andreánk, Király Edénk, Ruttkay Ivánunk, Nagy Mariannánk, Nagy Lászlónk, Lőrincz Ferencünk, Almássy Zsuzsánk, Regőczy Krisztinánk, Sallay Andrásunk, Engi Klárink, Tóth Attilánk, Hunyady Emesénk. Igen, a korcsolyának példaértékű múltja van Magyarországon, és az olimpiai sportágfejlesztési programnak köszönhetően a jövője is biztató. Vancouver óta nem lettünk nagyhatalom az alpesi síben, de a szakemberek szerint minden idők legerősebb válogatottjával utazunk az olimpiára, és a csapat, elsősorban Miklós Edit képes lehet sporttörténelmet írni. Bár a magyar jégkorong-válogatott nem tudta kvalifikálni magát Szocsiba, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy hokisaink is tagjai a magyar olimpiai családnak. Hiszem, hogy annak az infrastrukturális fejlesztésnek, következetes építkezésnek és munkának hamarosan meglesz a gyümölcse, amely az elmúlt években a magyar jégkorongsportban történt. Szerencsére a források ott is adva vannak a fejlődéshez, a hoki népszerűsége szintén biztosíték, tehetségekben pedig sohasem álltunk rosszul. Nehezen tudom elképzelni, hogy az orosz szervezők Szocsiban nem alkotnak maradandót. Előre is gratulálok nekik, biztos vagyok benne, hogy felejthetetlen olimpiát rendeznek! A magyar versenyzőknek, edzőknek, szurkolóknak pedig azt kívánom, hogy legalább olyan jól érezzék magukat február 23-án, mint 2012-ben a londoni olimpia zárásakor! Borkai Zsolt a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke olimpia köszöntő