Nemzeti Sport, 1922. május (14. évfolyam, 35-42. szám)

1922-05-01 / 35. szám

I­I­I­­ /. ..............UU'|$A. I/ / /, VM , v 1 922 Mi.'. 1 w f JT fjfj® \ • _ - J /Y ff s^k­vttTt Hétfő, 1922 május 1. M&tffti kiafl&C Ára 8 korona XIV. évfolyam, 35. szám. 6 061101 1118038 | K, Cseh-Szlovákiában 3 sohol, Bo­_____ §­mániában 5 lei, Amerikában 8 cent A . , vs.-r^ v. k-k üt h •: , lyj' Malc-U­.Ut Szövetség, a hagy.!? S­z­e­rKc 11 ü s és Kiadóhivatal C­. TMódos I BirKóteók Országos Szövetsége, a Magyar Keretiparos Szövetség, a Magyar Budapest, VIII. RöKK Szilárd­ utca 4. sz és szombatos reggel. Országos Céllövő Szövetség, a Magyar Országos Testedző Egyletest Szövet- UTP,­’­tara utca 4. sz. Egységes előfizetési fizat: Egész évre­­­sége, a Magyar Úszó Szövetség, a Magyar Vivő Szövetség,a Keresztény Magyar Terefon. József 53 és József 63 800 K, félévre 400 K, negyed évre 200 K 9 Sportliga és a MOVE országos sportszervezetének hivatalos lapja Csak­ interurban: József 43 EmmtmiMmBKBmfcmiiiimmwmmBSM&mmmi&iMm 'wiwMiiiiiisure-mineswwwBwsMnsMMSBSBSUBMöMM— ^ Eldöntetlen... Magyarország—Ausztria Isi (úsz). — Mz I. félidőben osztrák fölény. — M másodikban mi voltunk fölül. — Mz osztrákok jobbak voltak a magyaroknál. — M válogatás csődje. Hetek óta tartó lázas érdeklődés u­­tán rekord­közönség előtt zajlott le tegnap az osztrák—magyar válogatott mérkőzés. Buda­pest sportközöns­ége teljes számt­ann jelent meg a Hungária­­úti sporttelepen, de a vidékről is sok ezerren jöttek fel, hogy tanúi legyenek az osztrák és a magyar fut­ball sport erőpróbájának, nem volt egy táp­­ala­tífyi Hely, egy picike zug abonoan ne dobogott volna egy magyar szív a­­címerrel ékes piros dresszen fiuk felé. Szinte félelmesen hatott, amikor fel­­morajlott olykor-olykor a bosszúság, kedvetlenség, vagy a tetszést indulat­­szava ennek a negyven-negyvenötezer főnyi közönségnek. Nagyszerű, impo­záns volt ez az emberekből összepréselt élő keret, valóságos élmény azok szá­mára, akik nemcsak a játékot figyel­ték, hanem a zugó, morajló tömegen is végighordozták olykor-olykor a te­kintetüket. Az emberáradat már a kora déli órákban elkezdte hömpölygését a Hun­­gáriamti sporttelep felé, amelyen lo­bogó zászlófüzér jelezte a nap sport­jának fontosságát és jelentőségét. Két órakor már nem volt egyetlen hely sem elfoglalatlan, ahol ülti és látni le­hetett valamit. A közlépcsők, az álló­hely magas dombja egymás mellett szorongó emberek sokaságától­­feketéi­tek s a csoportokon áttör­tető jó helyet keresők százai Végre is­ meglőve, ösz­­szetörve tetteik le a reményről, hogy láthassák a Potya kornerét, az Oláh búgó lövését. De még mindig jöttek, a felvonulás­nak nem akart vége szakadni. Autók, kocsik, villamosok szinte ontották a kíváncsiak és hevülők ezreit. A főka­punál maga Brüll Alfréd dirigált energikusan és mégis kedves udvarias­sággal- Mert már a bejövetelnél is fé­lelmetes volt a tolongás, a kimene­telre gondolni sem szeretett senki. Fél ötre aztán végképpen megtelt a hatalmas pálya nézőtere, aki ezután jött, a kapunál nem tudott tovább jutni. Végre is négy-ötezer ember ab­szolúte n­em látott semmit. A­ pályára lépő osztrákokat gyenge taps üdvözölte, csak a piros dresszek megjelenésénél ütődtek össze lelkeseb­ben a tenyerek. Egyáltalán: a közön­ség valami fojtott izgalommal, kedvet­lenül, rossz előérzettel nézett az­ ese­mények elé s nem is lépett ki a rezer­­válts­ogából egész idő alatt. Bosszúsá­gának nem adott indulatosan hangot, meríti a megteszi, elsöpri vele a válo­gatót s a válogatottakat egyaránt. A kiegyenlítő gólnak sem tudott szívből örülni, a taps nem növekedett ferge­­teggé, mint egykor, régen, a boldog idők boldog napjain. Ha valaki c'bő­dül­t, olykor keserűségében, h.ofiv .,Tempó, magyarok'­ — nem kapták el a biztató szavakat husz-harminceze­­ren, mint máskor, hanem a Val­inkat vono­gatták és hallgattak fejb­ehorgaszt­­va. Néhol savanyú vicceket gyártottak s ha már nem láthattak semmit a küz­delemből, evvel ütötték el a drága időt. És amikor csak nem akart megszü­letni a magyar győzelem, a reklámtáb­lákat hordozó embereket vették elő tréfás haraggal. Na, az Örth gólját, mi­kor lehet megnézni a Nemzeti Sport kirakatában holnap? De a reklámem em­berek sem estek a fejük lágyára , azt" felelték, hogy ez irányba Orthoz ,tes­senek fordulni, kérem. És a drága heccnek vége volt, keserű szájjal emlegették, hogy sikertelen tájaiból eredő süiklertelen vá­logatásnak nem leh­et más az eredmé­nye, csak sikertelenség. És sóhajtoztak Pataky után: vele együtt mégis csak más lett volna a magyar csatársor . . . Aztán megindult az emberáradat haza­felé s a végeláthatatlan menetben nem volt egy mosolygó arc .­t . M mérkőzé­ s csapatok összeállítása. Magyarország: Neuhaus—Takács, Mainár —Kertész II., Obitz, Blum—Opata, Mol­nár, Orth­, Seiden, Tóth. Ausztria: E­dy Kannhauser—Gold, Bilim—Nitseh, Brandstä­dter, Kurz—Seidl, Isola, Wainna, Fiephera, Wessely. I. félidő. A kekinges bíró a középre áll, kezet fog a két kapitánnyal, s a közönség fe­szült figyelme mellett nyújtja összeszorí­­tott öklét Brandstadter felé. Az osztrák kapitány nem habozik, a jobb kézre mu­tat. A bíró kinyitja: üres. A közönség felmorajlik, a Kertész Vih­ int, mara­dunk !, Széllel szemben, nappal hatban. A csapatok felállanak, biró-fütty, s az osz­trák belsők megkezdik a játékot. A kö­zönség csak nézi, nézi, figyeli. Obitzot kihagyják, Mandl ment, Orth nem tud moccanni Brandstadter mellett, Kertész sehol, Takács kínosan merev, egy perc, két perc, három, négy... folyton csak osztrák­ támadás, folyton csak osztrák tá­madás. . Hab­isofunk fejvesztetten kapkod és szaladgál össze-vissza, csak Blum végzi rendesen a dolgát, mialatt az osztrákok réglátott v összjátékkal törtetnek, tényleg törtetnek előre. A bekk, half, csatár mind egyetértőleg dolgozik, nálunk ritka, ha a partnerek, a közvetlen partnerek megér­tik egymást. Opata, akit állítólag azért választottak be, mert érti az MTK-stí­lust, most kollidál Kertésszel, most sza­lad Molnár húsz méterrel túlélőre adott állítólagos szöktetése után. Senki, senki nincs a helyén. A Kl­rids­­dorfi jobbszárny ismételt támadásait azonban az osztrák belsők szorgalmasan elrontják, nincs erő a belsőkben, nincs lövőképesség, s a jobbnál jobb alkalma­kat eligazgatják egyik lábról a másikra. Wesselynek a majdnem kitett kitűnő oszt­rák balszélsőttek sikerül csak egy épkéz­láb lövést leadni amit azonban Neuhaus szenzációs mozdulattal (amire ugyan ab­szolúte semmi szükség sem volt) véd. Munkája ezután még egypárszor akad, érdekes mozdulatai határozottan tetszet­tek. Igazi nehéz helyzete csak egy volt, amikor­ Wajna középmagas lövését fogja A magyar csapat­­ritka és a nagyszerű osztrák kekkek által mindig idejében le­szerelt támadásai közül kimagaslik Tóth bravúros lövése, melyet az eleinte lámpa­lázzal küzdő Edy éppen csak, hogy ment. Molnár lapos­­ lövését, Orth túl hosszú suttját nem kíséri szerencse, s a teljes rendszertelenség jegyében lefolyt első félidő méltó befejezése volt az osztrákok utolsó kornere. Seibel kőrisre bosszú, Wesselyhez ke­rül, s noha a teljes magyar tizenegy benn áll a tizenhatoson belül, Neuhaus, valami túltengő, ambíciótól bevítetten 'elront a Ve­­szelyre, a tizenhatos sarkáig, a labda felé veti magát '(természetesen némi éri el)", V­eszely beemeli a centerbe, s­­ a kapua nélkül maradt hálóba Izda belövi az első sórt, Neuhaus fölkel. .Vége az első félidőnek( A II. félidő. A második, félidőben mintha kicserél­­ték volna a magyar csapatot. A halfsor magára talált, Orth lendületbe jön, a 20 percig rég nea­ látott iramot diktál. Az öldöklő iram eredménye néhány pompás akció után a 6. percben a kiegyenlítő gól. Orth precíz passzát Molnár a K­árokan és két osztrák védő játékos között kapásból hatalmas erővel lövi, s a labda közvetle­nül a kapuléc alatt védhetetlenül repül a jobb sarokba. A tempó nem hagy alább, egyre fokozódik, még Opatának is van néhány jobb momentuma, a 11. percben pontosan irányított centerét Orth kapás­ból hihetetlen erővel lövi kapura, de Edy legnagyobb szerencséjére éppen be­léje fúródik a szinte nem is látott löveg. (A nap legszebb mozzanata.) Egyre-másra adódik elő alkalom a győztes gól megszerzésére. Még az egyéb­ként­ teljesen magában játszogató Leiden is lead egy nagyszerű lövést, de Edy pompás elvetéssel kornerre tolja ki a labdát. Majd Arth 20 méteres bombája látszik biztos gólnak, a reménytelenül a másik sarokban álló Edy már direkt el-, fordul, hogy ne is lássa a gólt, de a tö­­­­kéletes játékot produkáló Blum a kapu­­vonalon állva, elcsípi a labdát. 20 percnyi magyar fölény után levegő­höz jutnak az osztrákok is. Brandstadter kezdi előre dobni a csapatot, szép pasz­­szai ugyan egyre jobban kezdik veszíteni precizitásukat. A Takátssal összefutó Fisokéra combján annyira megsérült, hogy a játék további részében nem fejt­hette ki teljes tudását, s ennek folytán az osztrák támadások nagy részét a jobb­szárny vezeti, az elárvult Weszely csak egyéni akciókkal kísérletezik, de kevés sikerrel­. Neuhaupnak azonban már nem jut védeni való, főleg Mandl menti meg a kaput a nehezebb helyzetektől. Lassanként azonban újra a magyar csapat kerül frontba, kidomborodó fölé­nyét az osztrákok erélyes, sőt helyenként durva játékkal igyekeznek ellensúlyozni: először Molnárt faultolják el a 16-oson belül a legkíméletlenebb módon, majd Kertész Vilibe lépnek bele, a bíró azonban a sza­badrúgás megítélését is mellőzi úgy, hogy Kiss Gyula, szövetségi kapitány figyelmezteti őt, hogy amennyiben az osztrákok kíméletlen játékmodorát nem fékezi meg, nem vállalja a következmé­­­nyekért a felelősséget. A meccs Seibel nagyszerű lerohanásá­­val végződik, Mandl­a, félvonaltól üldözi, de csak a hatos vonalon éri el, s a meg­zavart Seibel hajszálnyira a kapu mellé lövi biztos gólnak ígérkező labdát. m1 KERTÉSZ TÓDOR IV. KRISTÓF-TÉR­­ES- SPORTCIKKEK

Next