Nemzeti Sport, 1923. március (15. évfolyam, 26-37. szám)

1923-03-03 / 26. szám

jfrgwtáw Bfr­jaáafr i*griiinfe^igi­faf^ar-JtV. a v íítiyíttn, 26. natút Hu Sximmbzztí khsd&m ­gy sz­ám ára: Ausztriában iOOO K, Jugoszláviá­­ran Söín&r, Csí»b«wr«v ÉlLiában 2 sokol, Rom­árimban ; le b Atopvibában 0 cent Németországban "0 mark­a Huezetési árak egy negyed évre: Csonsz M­­agyar or­szág bQ. ,1100 Y^naztHába: 38.000 o. k. ' igo&Minebar 75 t­iaúr, Cwiezlwaki út m : 75 otd­. R&mtíniöba. ,* Ziö­lei, Nyngtországba.,­­3000 márkit, Amerikába: másfél dollár Az Országos Testnevelési Tanács, a Magyar Athietikai Szövetség, a Magyar Birkózók Országos Szövetsége, a Magyar Kerékpáros Szövetség, a Magyar Országos Céllövő Szövetség, a Magyar Orszá­gos Lawn-Tennis Szövetség, a Magyar Országos Testedző Egyletek Szövetsége, a Magyar úsző Szövetség, a Magyar Vivő Szövetség és a MOVE országos sportszervezetének hivatalos lapja Megjelenise: hétfőn, ószerdán, sajaslisetoa Szerk­esztSsáti és IJadöhlíStaT, Budapest, VI., Rózsa­ utca III. sz. (I­chima,Dtraky-utca sarok) Telefon: 118—29, 118-30, US—31 Costatari srékpénztári csekkszámla: re.381. k harmadik olasz—magyar mérkőzés A háború előtt szövetségesünk volt. Németország, Olaszország és Ausztria-Magyarország ha­ta­lom volt, tekintély, a há­rmas­ szövetség a múlt időkben a középeurópai­­ po­litika gerince, amely sziklaszilár­­dan állott, legalább is látszólag, s tagjait, olaszokat, magyarokat, né­meteket, sőt osztrákokat is valami bensőséges kapcsolni fűzte össze, valami rokonságérzet volt közöt­tünk, gyakran a civakodó, gyakran a­ veszekedő, egymást megérteni nem akaró rokonok kapcsolata, melyet azonban elszakíthatatlan­n­ak éreztünk, s éreztek az olaszok is, trém­etek is, osztrákok is. .Pedig elszakítható volt. Egy rettenetes világégés jött, s a rokonok észre­vették, hogy ami őket egymáshoz kapcsolja, nem vér, nem testvéri­ség, hanem csak egy okmány, pa­pír, melyről hamar kisült, hogy éppé® olyan megváltoztatható, megsemmisülő, mint minden írott n­erződés, mint minden mestersé­ges­ emberi munka. Pedig az ola­szokhoz nemcsak a hármas­ szö­vetség papírlapjai kötötték. Más rokonság, más barátság, más kö­zösség is kapcsolt össze bennünket. Úgy éreztük, hogy az a sokat ran­­teggtgft. olassos tűz, az a sokat am­­i esztett ’ lelki konstrukció nemcsak az olaszok legjellegzetesebb sajá­tossága, hanem a mi magyarsá­gunknak is ősi öröksége, s vala­hogy a Kossuth Lajosnak kapui nyitó népei, ezt a Tü­ri Istvánt be­fogadó nemzetei­, sok mindennél belsőbb, elszakí­thatatlan kapcsolat fűzi össze azzal a néppel, melynek fiai lelkesen és halált megvető bá­torsággal, együttérző és együtt­­vérző szabadságszeretet­tel siet­tek­ a­ nagy Garibaldi zászlaja alá. És talán agy is van. Talán nem. i­­n halom egymás ellen állított fa­lanx­jaiba­n ny­ilvánult meg a két nép igazi álláspontja ,és lelkisére. Talán mégis csak az a háború előtti papír mutatott reá az igazi útra, talán mégis csak annak a­­hármas­ szövetségnek volt igaza, talán mégis csői: And­rászsy, meg Bismarck és Cavour tapintottak reá a legbensőbb kapcsolatra, s az ő szövetségük volt az igazi szövet­ség! A hármas­ szövetség tagjai kö­zötti kapcsolatok között mindennél régebbi a futball kapcsolat. És ha másban nem is, a ■ szövetségnek ez ebben a ’megnyi­la­t­kozá­saib­an a magyaroké volt a vezető szerep. Az osztrákok és németek elleni viaskodásnak annak, idején majd­nem mindig­ a mi győzelmünkkel Ara Su­k&ro Triesztben ünnepélyesen fogadták őket A harmadik olasz-magyar­ mérkőzés —­ Az előző két találkozás emlékei — A magyar csapat és olasz ellenfele — Mi lesz az eredmény ?­ ­ Tudósítónk jelentése a vasárnapi olasz próbamérkőzésről — Szerdán délután utaztak el C­­on­­sa-Magyarország római labdarugó­­sportjának képviselői, hogy olasz­­vldön és Svájcban megmérkőzze­tek ezeknek az órdasá­gokhírk a. Jég­­lobbik­n oL f íj ■- rí- - -r-l - óén? , -a ,, Írókban az egész magyar .-pornál indulom feszült idegekkel les min­tén hírt, amely a li­na eres dressz viselőinek egy-egy lépéséről ad hírt. Bár az utazás részleteiről a legna­gyobb sajnálat­unkra még nem til­tunk közölni semmit (erre csak hétfői számunkban fog sor kerü­l­­ni az út egyik szakaszának meg­tételéről m mégis sietünk az alábbi­­akban olvasóinkat tájékoztatni. A Nemzeti Sport szerkesztősége Reichard Ottótól, az­­Vitez kitűnő (delnökétől, aki volt szives c. Nem­­­esi .Sport értesítését a válogatott­­csapat utján töréntekről elvállalni­­a következő táviratot kapta: Triest­e programm-masl­a an.ae- Stom­men Herzirher Empfanp durch Konsvlet Fralt og Abfihrt nach Qenrrza. Reihard­. (Triesztbe programszerűen meg­érkeztünk- a konzulátus szívélye­sen fogadott, pénteken utazunk Hennába). Toluít válogatottjaink ( expedí­ciója simán megúszta a jugoszláv ti i.llonwspu­­.e­ee. ostítljtj)Jé­zusi nehézségeit és csütörtön­ön r­egérkezett Triesztbe, ahol a csü­törtöki éjjeli, jöltötte. Magyarország kitűnő triász- képviselője, báró Villám már na­pokkal ezelőtt­ táviratozott az M IjiS­t-nek s hangsúlyozta, hogy vendéglátó trieszti házib­an okvet­lenül elvárja a magyar csapatot­­i­int ismeretes, az. Ékszerészei,­ ui­rázó csapata élvezte először a­­nagyszerű magyar konzul vendég­szeretetét, amely a­ válogatott csa­pat trieszti tartózkodását is bizo­nyára emlékezetessé tene. A válogatott csapat tegnap uta­zott­ el Triesztből és m­a érkezik meg Genovába, ahol az olasz, fut­hat­ószö­vetség minden előkészületet megtett a magyar, válogatott tizen­egy méltó fogadására, mert­-­ mint a szövetség elnöke mondta —„nem ifi a magyar futballt, hanem a ma­gyar 'nemzetet fogadja az olaasz nemzeti Genovában"­. végződött, s a mi győzelmünkkel végződött az olaszok elleni küzde­lem, mind a két alkalom­mal. Mert kétszer csaptunk eddig, össze, két­szer mértük össze erőnket, . egy­szer­.. 1 Mjid.ipp­ieu. aztán. 1 . Oil-IM.i , S .' Si . I . rób.Tu.­­ Az első két találkozás r­égi idők! Amikor még tíHO-et írtak és május 26-án a­ Millenáris ma már szűk, akkor, még az­ érd­ek­lődésre bőven ele­gendő tribünjei előtt, először csa­pott­ össze a vörös t­rikós magyar csapat és a fehérben játszó olasz együttes. Tizenkétezer főnyi kö­zönség gyűlt össze. Talán nem is annyira az olasz futballt jöttek megtekinteni, hiszen a talján lab­darúgás még akkor csak gyermek­cipőben járt, s nekünk, magyarok­nak, akik abban az időben is már Középeurópa, tanítómestereinek, számítottunk, lazai talajú, jól is­mert pályán, miértünk rajongó fa­natikus magyar közönség előtt nem lehetett igazán méltó ellen­­felünk., Nem is ezt várta­ a közön­ség. Kijött, mert az akkor szívünk­höz oly közelálló olaszokéit akarta ünnepelni, az olasz népet, az olasz testvéreket. ■­­5:1 arányban győztük le akkor az olasz válogatottat. Hatszor repült az olaszok háló­jába a magyar rúgta labda, a fi­aisz Fari — Dobó — Korod// — Sch­osser — Borbás úr, csatársor meg-megújuló lelkes, nagy techni­kával keresztül vitt támadásainak nem tudott elénállani az olasz vé­delem. És tömte ezt a csatársor!­, a brilliáns magyar half sor: Biró — Ká­roly -Gorszky, melynél jobb ke­vésszer reprezentálta valaha is a magyar színeket. Csak egyszer tu­­t­ott eredményt elérni az olasz csa­pat, csal­ egyszer tudta áttörni a k­u­mbokió Szen­drü kerékpárt, és Fiii­i az egyetlen kapura menő olasz labdát is beengedte. Mint­ egy elmúlt kor avult emlékeit, úgy olvasgatjuk az egykori Nemzeti Sport­ban Károly emberfeletti munkájának­­ dicséretét, Borba­y bravúros támadásainak leírásait,­ Bíró finom játékának magas utalá­­sát és a feledhet et­len bhambold ■klasszikus védőmunkáját." Ők vol­tak a magyar csapat erősségei, őket emlegette a meccs után hete­kig az olasz sajtó, s bennük látták a „magyar iskola'­ (hol is van,az már azóta?!) legtipikusabb és leg­tehetségesebb képviselőit. t» a t.t) Meisl Hugó: .JEine unvergesst­lich­e Product­ion!" Alig egy fél év múlva adott re­­vánsot s adta vissza a látogatást a­ magyar csapat. A téli túrát, tevő válogatott, miután 1911 január 1-én Parisban a francia válogatott ellen diadalmaskodott 3:0 arány­ban, a svájci Zürichben immár 8-án lejátszásra váró válogatott meccs előtt január 8-án Milánóban, az olasz futball akkori centrumá­ba látogatott el. A párisi út túlsá­­gosan, mitív­i­ái-miat man­­eros--i megérezte e­lét a pihenő derekán, hosszabb szettel­ után minden na­gyobb Tréning nélkül útra kelt ma­gyar csapat, s csal­ a kapujában álló Sípos emberfeletti munkájá­nak köszönhette, hogy ezt a reces­­c­set gól­ nélkül úszta meg, s Schlösser Imrének a második fél­idő derekán lőtt egyetlen góljával mégis csak megszerezte a győzel­met.. A csapat: Sípos—Feldmény, Révész —, H­ember, Bródy, Bíró — W­eisz, Károly, Koroda, Schlösser, Szélaány összeállításban vette fel a küzdelmet és vívta ki a magyar válogatottnak az olaszok feletti második győzelmét, 1:9 arány­ban. Azoknak, akik résztvettek ezen a meccse­n, máig felejthetetlen az olasz közönség tüntető szeretet nyilvánítása, mellyel a­ magyaro­kat ünnepelte. Virágesővel halmoz­ták el a pályára lépő fiukat, taps és éljenzés kísérte minden akcióju­kat, s boldogságban úszott egész Milánó, hogy csak egyetlen egy gólnyi különbség mutatkozott a vendég magyar csapat javára. Azóta válogatott csapataink nem csaptak össze. Azóta megszakadt az érintkezés fonala, s most, mikor újonnan vesszük fel ezt, már nem a régi olasz futball vár reánk, már nem a magyar játéktudásban gyö­nyörködni akaró, véres vereségére elkészült közönség fogadja. Gálya pályáján a­ magyar Tizenegyet, ha­nem az azóta megnőtt, meghatal­­masodott, erősödött, erejének tuda­tában levő, több mint két eszten­deje válogatott meccsen vereséget nem szenvedett olasz labdarúgás győzelmét váró, akaró, és kikény­szerítő tízezrek tömege. arányban végződött, könnyen és fölényesen végigjátszott. félidő után méltán és joggal jegyezhette meg a mérkőzést vezető ma osztrák szövetségi kapitányi lisztet viselő GMOEfl JÓZSEF tói s iepiM Aísioyat €CQs33t. Gkssyft eiad, tsssa, esai^L H A magyar csapat Kínos előzmények után sikerült a vezetőségnek összhangba hozni a magyar kiküldötteket. A csapat az egész szerdai napot együtt töltötte. •A lelőtt a Gellért-fürdőben voltak­­utána az MTK-nak a Terézvárosi Kaszinóban levő klubhelyiségében ebédeltek, onnan együttesen vonul­tak ki a pályaudvarra s a Dun­ra

Next