Nemzeti Sport, 1924. március (16. évfolyam, 43-65. szám)
1924-03-01 / 43. szám
Ara 500 w iiititf1 Szombat korona cBm(kit rt ! C 1*1 tfEBxv?4é,?43c,Sx. Ausztriában 1*0° °- Korona, UHar* ® ' gagy ,/• Jugoszláviában 2 dinár WmnHAl megjelenik: csfttCrtük Csehszlovákiában 1 cs. k, ^ és P*p«ek kivételével dollár ^ Testnevelést Tanán, a Magyar Athletikai Szövetség, a Magyar Virkolók- és Botolók Om. Szövetsége, a Magyar Kerékpárt* Szövetség, a Magyar Örs*, CelleTo Szövetség, a Magyar gjgggga, Lawn-Tenna Szövetség, a Magyar Országos Testedső Egyletek Szövetsége, a Magyar Úszó Szövetség, a Magyar Vivő Szövetség és a MOVE orsz. sportszervezetének hivatalos lapja _____________ ■ --------------------------------------———————_—_———— A nemssergyülés megszavazta a Testnevelési Alapról szóló törvényjavaslatot Az összes polgári pártok egyhangúan elfogadták — Gróf Klebelsberg miniszter: „Az ősi magyar virtust akarjuk visszaállítani" — Gömbös Gyula nagy beszéde a tömegsport érdekében A sport fejlődésének az volt a múltban az egyik legnagyobb akadálya, hogy az állami élet szervei teljes közönnyel viseltettek irányában. Nem volt a felsőbb, vezető körökben a sportnak barátja, mert nem volt, aki ismerte volna. Az utolsó esztendők ezen a téren is nagy haladást mutattak. A sport hivatalos elismertetése mindjobban fejlődött és ennek a fejlődésnek egyik kimagasló határköve volt az a vita, amely a nemzetgyűlésen a Tesnevelési Alap visszaállításáról szóló javaslat alkalmával kifejlődött. Valamikor — még nem is olyan régen — örültünk, ha egy képviselő komolyan szóbaállott velünk a sportról, az elmúlt napokban pedig a honatyáknak egész sora tartott beszédet az ország házában a testnevelésről, amiközben nagy részük a sportélet legapróbb részletéig terjedő tájékozottságról tett tanúságot. Ez a legörvendetesebb jelensége a törvényjavaslat nemzetgyűlési tárgyalásának, amelyről az alábbi tudósításunk számol be: A nemzetgyűlésen csütörtökön délben kezdték meg a Testnevelési Alapról szóló törvényjavaslat tárgyalásait. Ez alkalommal sok sportember jött el, hogy a karzatokról hallgassa a nemzetgyűlésen elhangzó beszédeket. Pontban déli tizenkét órakor állott fel Bsodó János előadó, aki szakszerűen ismertette a törvényjavaslatot és azt elfogadásra ajánlotta. Ezután nagy figyelem közepette Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter szólalt fel, aki beszédében teljes testnevelés kultúrprogrammot adott. — Nekünk egy egészségesebb, új nemzedékre van szükségünk. De sokat várunk a sporttól az erkölsi nevelés szempontjából is. A kötelező testnevelésen kívül nagyon fontos a társadalmi testnevelés, az úgynevezett szabadtéri sport. A mostani törvényjavaslat a szükséges anyagi eszközöket van hivatva a kultuszkormány rendelkezésére bocsátani. E törvényjavaslat alapján többet és rendszeresebben fog kapni a kultuszkormány. A törvényjavaslattal az ősi magyar virtust akarjuk a helyes irányba terelni. Azok, akik a magyar nemzet egészséges fejlődését szívükön viselik, fogadják el egyhangúlag ezt a törvényjavaslatot.A Testnevelési Alapról szóló vitát tulajdonképpen tegnap kezdték meg. A főispánok részére fentartott helyen Felicides, Román dr. testnevelési főnök és Zuber — A Nemzeti Sport tudósítójától. — Ferenc, az OTT főtitkára foglalt helyet. A napirend szerint, elsőnek Kéthly Anna beszélt. — Sportot — úgymond — erőszakkal, bürokráciával nem lehet csinálni. A munkásifjúság mai állapotában egyáltalán nem alkalmas arra, hogy vele sportot űzessenek. (Ellentmondások.) — A háború alatt és a háborút követő esztendők alatt a munkásgyermekek és a munkásifjúság annyira tönkrement, hogy elsősorban szociális és egészségügyi védelemre van szüksége. Először arra van szükség, hogy kiépítsük az anya-, csecsemővédelmünket, hogy teljes és tökéletes szociális és egészségügyi védelmet adjuunk a munkásszülőknek, hogy azok aztán olyan gyermekeket nevelhessenek, akik alkalmasak lesznek arra a sportolásra, amelyet én később sem tartok állami feladatnál, kényszersportolásnak, hanem olyan valaminek, amelyet a munkás-ifjúság a maga jószántából, a saját ■maga kedvéből fog folytatni. A törvényjavaslatot nem fogadja el. Most Petrovácz Gyula következett, aki bejelentette, hogy pártja, a Keresztény Gazdasági Párt nevében elfogadja a törvényjavaslatot. — Tudjuk, hogy Magyarország jelen állapotában talán egyetlen egy olyan tényező sincs — mondotta —amely fontosabb volna a magyar reménység fentartására, felkeltésére, mint az a törvényjavaslat, amely a magyar test fejlesztését és nevelését tűzte ki céljául. (Helyeslés a jobboldalon.) Tudjuk, hogy csakis a magyar test és jellem fejlesztése az a tényező, amely valóságos tartalmat tud adni a magyar Hiszekegynek, valamennyiünk lelkében élő igazságnak. (Igaz! íígy van a jobboldalon.) amely tartalmat ad annak a gondolatnak, hogy: Hiszünk Magyarország feltámadásában! A sportnak demokratikusnak kell lennie, azonban a mai állapotban teljesen tűrhetetlen. A sportban sok az álamatőr, aki nem a sportot, hanem egyéni anyagi érdekeit nézi. Ebből származnak aztán a durvaságok. (Ugron Gábor: Csak a futballnál!) Én álltam már olyan növendékem koporsójánál, akit egy jól irányzott rúgásból eredő lábszártörés elmérgesedése juttatott 18 esztendős korában a koporsóba. A durvaságok megszüntetésére és az amatőrség érdekében erélyes rendszabályokat kér. Rotteinstein Mór: A testnevelés minden nemzetnek elsőrendű érdeke és ha azt az elemi és középiskolákban kötelezővé teszik, helyesen cselekszik. A munkásifjaknak azonban semmi szükségük nincs a kötelező sportolásra. Ezután nagy érdeklődés mellett Gömbös Gyula állott fel szólásra. Gömbös Gyula: Azt hiszem, a legnagyobb politikai ellentétek dacára vannak olyan kérdések, amelyek a nemzet egyetemét érdekelték, a nemzet egyetemének magas szempontjaiból kell azokat megítélnünk. Ilyen ez a törvényjavaslat is. Ezzel a törvényjavaslattal anyagi alapot adunk a testnevelési törvénynek, jmnteáltal az, végrehajtható teszi Tudom, hogy az Országos Testnevelési Tanács, amelynek én is tagja vagyok, most már nem akadémikus vitákat fog rendezni, hanem gyakorlatilag fogja megoldani a testnevelésnek azokat a problémáit, amelyeket klasszikus időket és életet élő emberek mindig megértettek, de amely nagy problémák iránt, dekadens nemzetek soha megértő érzéket nem mutattak. (Úgy van jobbfelől.) — Nem az a lényeg, hogy a budapesti klubokat fejlesszük, hanem az, hogy végre kimenjünk a falura és a magyar mezővárosokba és onnan kiindulva építsük fel a testnevelési rendszert Meg vagyok győződve róla, hogyha, mint más kérdésben is, a falura fogjuk felépíteni a testnevelési rendszert, akkor itt a fővárosban, mint központban automatikusan ki fog alakulni természetes szelekció után olyan tökéletes testnevelés, amire valamennyien, akik sporttal foglalkozunk, vágyunk. Ezért nem értem egészen a szociáldemokrata párt magatartását. Itt tömegsportról van szó, tehát egyszersmind munkáskérdés, népjóléti intézmény is felfogásom szerint a testnevelés, az embernevelés. Nem arisztokraták neveléséről van itt szó, hanem tömegnevelésről, tömegnemesítésről, ennek következtében az a felfogásom, hogy a szociáldemokrata pártnak éppen világnézeti szempontból is ezt a javaslatot a legmesszebbmenően támogatni kell. Azt mondja Propper képviselőtársam, hogy először kenyér kell. Ezt a közbeszólást akceptálom, mert üres gyomorral semmit sem lehet csinálni. Azonban felfogásom szerint szükséges, hogy Russeau elve érvényesüljön ebben a kérdésben, amely elv abból indul ki, hogy erős testre van szükség, hogy a léleknek engedelmeskedni tudjon. Ezért van szükségünk arra, hogy minden egyedet erőssé tegyünk fizikailag, hogy magasabb gondolatkörben élve, magasabb eszményekért tudjon lelkesedni és tudja feláldozni is a testét a lélek parancsára, amikor a haza érdekében erre szükség van. Ez aktualitás szempontjából az olimpiádat is másodrendű fontosságúnak tartom. Nagyon sajnálnám, hogy az olimpiádra és a külföldi túrázásokra sok-sok milliót adjunk ki akkor, amikor a vidéki sportpályák még nincsenek készen, amidőn a vidéken fürdők nincsenek, mert tényleg igaza van Rothenstein képviselőtársamnak, fürdőkre is szükség van, ez is hozzátartozik a sporthoz, a népjóléti intézményekhez. Nem szeretném, ha megint nagy utazgatásokra sok pénzt költenénk akkor, amikor a magyar tömegsport még nincs megalapozva. A párisi olimpiádra csak olyan magyar sportembereket szabad, kiküldeni, akik tényleg reprezentálni fogják a magyar színeket. Petrovácz képviselőtársam a profeszszionizmus kérdését is felvetette. Nyíltan kijelentem, hogy én a nyílt professzionizmus híve vagyok, mert az álprofesszionizmust erkölcstelennek tartom. Ha valaki hivatást vállal és nyíltan bevallja, ám tegye. — A munkás sportegyleteket támogatni kell, mert éppen a munkásosztálynak nagy szüksége van a szabadtéri sportra, sportpályákra és jó levegőre a füstös gyári munka után. — A nemes sportvetélkedésnek az a célja, hogy olyan férfitípus keletkezzék ebben az országban, amilyenre szüksége van. Nagy súlyt kell helyeznünk a testnevelésre, mert mi hasznunk van abból, ha nagy tudósokat, nagyfejű, de csenevész testű embereket nevelünk? Nekünk tökéletes embertípusra kell törekedni és ez a tökéletes embertípus ott kezdődik, ahol egészséges testtel állunk szemben. Rátérek ezek után a stadion kérdésére, amely a sportpályák kérdésével kapcsolatos. Teljesen helyeslem a miniszter úr felfogását, hogy a stadion a magyar sportprogramm befejezésének tekinti. Helyeslem azt, hogy végre szembehelyezkedik ő is azokkal a tendenciákkal, amelyek a Vérmezőnek egy csücskében akartak betonból egy stadiont létesíteni. Egy stadionhoz víz, sziget, fa, nagy park és sok hely kell. Gömbös Gyula beszédét azzal fejezi be, hogy a nemzet életrevalósága, történelmi hivatásának betölthetése és a tökéletesedés érdekében elengedhetetlenül szükség van a testnevelés általánossá tételére és ezért, a javaslatot elfogadja. A beszédet a Ház élénk helyesléssel és tapssal honorálta. Várnai Dániel volt a következő felszólaló, aki kevesli, hogy 8 szószadékot vonnak le a totalizatőradóból. Hosszasan foglalkozik a lósporttal, majd bejelenti, hogy a szociáldemokraták részéről senkit sem választották be az OTT-ba. Karafiáth Jenő kijelenti, hogy •. - ^■-*>» ^ ** w... wzsmmrmmmamaammammmmmmBeesmmnmmmamamKM' TOMIS Mwmmm wsz^8*!Tw VéllBlll