Nemzeti Sport, 1924. július (16. évfolyam, 117-142. szám)

1924-07-02 / 117. szám

v\ ,lv' i \ j­ur­/ * _____ *■ 4JVPZTP / *77,—sj Ara 1500 dttre ve tiMl Ta K* —■ Szerda korona IgiBpf? BT p l 1^24. junius 2. Ausztriában 1500 o. korona msmr n b tm raggig^fp xvi.évf.m.s*. Jugoszláviában 2 dinár Csehszlovákiában 1 es. k. NKgBKk — ________ Megjelenik: kedd Romániában 4 lei ______ és pántok kivételével Előfizetési árak egy negyed minőjén nap évre: belföldre &HW túróra IbImMB Szerkesztőség és kiadóhiva­tól? hónapra CUUUÜ korona) 9HBr * '1ÉJÉN­ 9| Rózsa-utca^h­u­kzám! Ausztriába: DÜ­ÜUÜ o. k­,r ^ (Podmaniczky-u­ti'a saruki Jugoszláviába: 10b dinár ^Hf­­ffl&sSBe Levélcím: Cselvalorákiába: 130.-3.kor iWSSmrH Budapest Ml, postafiók M. Romániába: 700 lei ^dSSSf ’M&ffBkJS­T^virati.l''í,ntl Amerikába: 2 dollár ~~ Nemzet Sport Budapest ^ Telefon: Az Orsz. Testnevelési Tanács, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Athletikai Qvítos. di . M n Helyszűke miatt falódi angol férfiöltöny- és vaglán­kelméket olcsón árusítja ! GRÁF, Budapesti V. Erzsébet­ tér 1. az udvarban % Vadas Gyula dr. olimpiai lovaiéi II. Uncle Sam átjött a vizen... Az amerikaiak bevonultak Parisba — Látóttalán a . .. ?fV?nSrj?tiz.r'^ *tetóto * ta»j3U1«S*Sfe«Las Paris, junius 26. Miután a kétnapos utazást teg­nap sikerült kipihennem, ma korán reggel munkához láttunk Petrovics barátunkkal, a Nemzeti Sport már korábban kijött munkatársával. Először Múzsa Gyulát, a MOB társelnökét látogattuk meg a Ho­tel Modemben. Egyik legforgal­masabb boulevardnak a végén, a Place de la Republique nevű óriási téren van ez a tényleg modern, pazar berendezésű szálló. A Baross­­térhez hasonlít a legjobban, csak még annál is nagyobb és azénál még ötszörre hatalmasabb forga­lommal. Valósággal életveszélyes az át­jutás az egyik, oldaláról a má­sikra. Hatalmas, nagy épület a szálló, van vagy 800 szoba benne. A portás egy főkönyvhöz hasonló óriási inventárisan ugyancsak la­pozott, amíg megtalálta, hogy „Messzié Maza“ az 520-as szobában lakik. Múzsa elnök kérdésünkre részle­tesen elmondta a megérkezése óta lefolyt ünnepségek eseményeit. Hétfőn volt a Sorbonneban — mint azt már tegnap megtáviratoztam —, a modern olimpiádok 30 éves év­fordulójának az ünnepe. Jelen volt a köztársaság elnöke is. Coubertin báró megnyitó beszéde után Politis görög miniszter emlékezett meg a régi olimpiászokról. Utána az idő­közben lefolyt modern olimpiai já­tékok rendező államainak képvise­lői szólaltak fel: az angol, a svéd és a belga delegátus. Az ameri­kaiak akkor még nem érkeztek meg. A beszédek során többször emlegették Budapestet is, mint ahol az 1920. évi olimpiádnak kel­lett volna lefolynia. Este a köztár­saság új elnöke adott ebédet, ame­lyen Andrássy gróf és Múzsa Gyula is részt vett. Ez volt az új elnök hivatalos ebédje. Hétfőn Páris városa fogadta az olimpiai bizottság tagjait. Az ün­nepséget hangverseny és ballet fe­jezte be. A Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság tegnap tartotta első ülését, amelyen máris rendkívül érdekes kérdések kerültek napirendre. Az ülés a kultuszminisztériumba volt összehíva, de itt leszakadt a r­enye­­zet és ezért a pénzügyibe kellett áttenni az ülés helyét. A halálozá­sok és lemondások tudomásulvé­tele után a végrehajtóbizottságnak azt a javaslatát tárgyalták, amely szerint a még fel nem vett orszá­gok — Németország és Ausztria —­képviselői most már haladék nél­kül beválasztandók. Coubertin el­nök a maga részéről melegen pár­tolta a javaslatot és kijelentette, hogy ha az nem menne keresztül, akkor ő lemondana. A két német és egy osztrák de­legátus beválasztása így leg­feljebb a belgák szavazatai el­lenében biztosítottnak tekint­hető. A „prágai konferencia előkészí­tése" szerény cím alatt két fontos kérdés szerepelt a napirenden: 1. Az olimpiai programm megváltoz­tatása és 2. az amatőrizmus kérdé­sében való döntés. A bizottságban az az általános vélemény alakult ki, hogy az olimpiai játékokat ebben a formában többé nem lehet meg­rendezni. A programm ugyanis az idők fo­lyamán annyira kibővült, hogy ma már Franciaország is alig bírja a rendezés gondját és munkáját. Ezenkívül igazságtalan is a mai állapot a kis országok szempontjá­ból, melyek rossz pénzükkel és a nagy távolságok révén nagy hát­rányban vannak. A svéd Edström, a NASA elnöke felvetette a kérdést, hogy hát mi­­kééppen gondolják a programm megváltoztatását. A felszólalások odakonkludáltak, hogy elsősorban az összes csapatversenyeket kell kihagyni, a fuballt pedig előzete­sen a szomszéd országok között nagy részben megrendezni már oda­haza úgy, hogy az olimpiádra csak a négy legjobb csapatnak kelljen eljönnie. Gróf Raillet-Latour a kö­vetkező konkrét javaslatot tette: Az olimpiai játékok a követ­kező, csak egyéni versenyágak­­ból álljanak: Atlétika, torna, vívás, birkózás (utóbbi kettő az u. n. épreuves de combat) úszás, lovasversenyek és modern pentatlon. Csak az ezekben elért eredményeket pontozzák. Ezenkívül demonstratíve bemutat­hatók: a futball, rugby, hockey, vizipóló és a téli játékok. Az angol delegátus pártolta ugyan a redukálást, de ilyen mér­tékben nem tartja helyesnek. A csapatversenyekre sok esetben szükség van, mert ezek a nemzeti összetartás szellemét fejlesztik. Az angol kiküldött véleményét nem sokan osztották, úgy, hogy bizto­san kisebbségben fog maradni. Coubertin báró összegezte a véle­ményeket és megállapította, hogy „az a nemes gesztus idézte elő a programm túlzsúfoltságát, amely­­lyel a NOB az egyes szövetségekre bízta a programm összeállítását". A NOB ezt a szuverén jogát a jö­vőben ismét maga fogja gyako­rolni. A javaslatot különben egy bizottság fogja még kidolgozni és azt a jövő évi prágai konferencia elé terjeszteni. Múzsa Gyula felszólalásában még hozzáfűzte a javaslathoz, hogy a futballnak még demonstra­tív felvételét is attól tegyék függővé, hogy addig sikerül-e az amatőrséget teljesen elvá­lasztani a professzionizmustól. Múzsa felszólalását egyhangú helyeslés fogadta. Múzsától elválva elhatároztuk, hogy a délutánt a colombesi sta­dion megtekintésére szánjuk. A hátralevő időt arra használtuk fel, hogy lejelentkeztünk a francia rendezőbizottságnál és a sajtó­ko­­miténál. Mind a két helyen Kruyt barátunk révén a legnagyobb elő­zékenységgel fogadtak el a szük­séges igazolványokon és jegyeken kívül elláttak egy csomó prospek­tussal, amelyek mind a „Jeux Olimpiques“-t ismertetik az ismert francia könnyed felületességgel. Az egyik könyv például megemlékezik az eddigi győztesekről és foglal­kozik az esélyekkel is, de sem a vívásban, sem a birkózásban egy árva szót sem­ szól a magyarokról. A derék ember, aki írta, megfeled­kezett valószínűleg arról, hogy az antwerpeni olimpiádon — amely­nek az eredményeiből ezek a tip­­pelések kiindulnak — egyik-másik ország nem is vett részt. Nagy bőségben utaztunk ki dél­után Colombesba, hogy megnézzük a stadiont. A vasúti állomástól vagy negyed­órát mentünk gyalog egy poros, füstös külvárosban, ahol a stadion közelében minden útt most készült, tehát puha, poros és szúrós kavics­osat teli. Nem nagy passzió erre járni. A stadionhoz érve, a hatal­mas területet körülvevő kerítés minden ajtaját zárva találtuk. Végre az egyik hátulsó bejáratnál csengőt találtunk, amelyet meg­nyomva, csakhamar egy rendőrrel találtuk magunkat szemben, aki rövid igazoltatás (!) után beenge­dett. Csak az érzésünk után menve, rövidesen sikerült a főtribün egyik hátulsó feljáróját megtalálnunk és mi rohantunk fel a lépcsőkön, hogy mielőbb megláthassuk a jövő heti nagy küzdelmek színterét. Csodásan szép volt. Egy óriási tribün közepén buk­kantunk elő és előttünk terült el a remek pálya a tiszta zöld pázsitjával, vörös­ salak futópá­lyájával és a körülötte emel­kedő hatalmas tribünökkel. Ez igazán szép munka, meg kell adni! De a sportembert csakhamar legyőzte bennünk az újságíró és miután a colombesi stadiont már­­ előttünk mások is felfedezték és ■ leírták, siettünk újat látni és ta­pasztalni. A pályán a dolgozó munkásokon kívül két csoport volt látható: az egyikben néhány civil között há­rom atléta mozgott. Megbeszélések folytak , mi csakhamar meghal­lottuk, hogy franciák. Mellettük egy kis japáni fiú ugrott hármat. A másik csoport egy civilből és egy feltűnő zöldtrikós nyurga fiúból állott, akinek a nemzetiségét azonban képtelenek voltunk el­találni, mert nálunk határozottan barnább volt, de ah­hoz nem volt elég fekete, hogy a szer­ecset­­ek „nem combattáns" csoportjába so­rozhassuk őt. Most már minden tilalom dacára is átugrottunk egy-két alacsony kerítést ér a pár pillanat múlva bent voltunk a pályán. Éppen két francia indult el kö­rözni és mi önkénytelenül a stopperhez nyúltunk. A tempó szép volt és a 4-ik kör után (2000 m.) pont 0 per­cet mutatott az óra. Az 5-ik kör után abbahagyták a futást és nem sokára egy erős százast mentek finis t­em­póban, majd eltűnte­k a tribün alatt. ( Felhasználjuk az alkalmat és bemutatkozunk a trénerének, C. Poulevard a neve és rendkívül ud­varias , mint minden francia. Megkérjük, mondjon valamit a francia atléták esélyeiről, amelyek­­mi is tudunk udvariasak MARSITSZIGETI PÁLYA Vasárnap délután fél 4 órától A Magyar Atlétikai Szövetség ifjúsági atlétikai bajnoki viadala a legjobb ifjúsági atléták részvételével. ♦ Jegyek előreválthatók a MASz hiva­talos helyiségében (V. Szent István­­tér 14.) naponta délután 5 és 7 óra között.

Next