Nemzeti Sport, 1925. január (17. évfolyam, 1-18. szám)

1925-01-01 / 1. szám

mm r­ ­ Csütörtök Január 1 XVHTévf. 1. szám Meg­jelenik: kedd és péntek kivételével minden nap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. ker., Rózsa­­utca III. szám. (Podma­niczky­ utca, sarok.) Levélcím: Budapest 841, postafiók 24. Távirati cím: Nemzeti Sport Budapest Telefon: 118—20, 118-30, 118—31. Ára 3000 korona An­gtriában 3000 ősiz. korona. Jugoszláviában 31/1 dinár .Németországban 20 arany és Franciaországban 1 franc. Olaszországban 1.20 lira, Amerikában 5 cent Előfizetési árak. Egy negy­ed évre: belföldrej: 110000 korona (egy hónapra: 40.000 korona). Auszt­riába: 110.000 p. kor. Jugoszlá­viába : 180 dinár. Németország­ba: 8 arany márka. Franciaor­szágba : 40 trés. Olaszországba: 50 líra. Amerikába: 2 dollár. Az Országos Testnevelési Tanács, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Athletikai Szövetség, a Magyar Birkózók és Boxolók Országos Szövetsége, a Magyar Kerékpáros Szövetség, a Magyar Országos Céllövő Szöv., a Magyar Országos Lawn-Tennis Szöv., a Magyar Országos Testedző Egyletek Szöv., a Magyar Úszó Szöv., a­­Magyar Vívó Szöv. és a MOVE Sportes, hivatalos lapja varammmn­i utazás Matsim kibé­ Rövid tanulmányút Finnországban * /. Utazás SzéttirsSsőL Helsinkiig a Regmnána — Át­térünk a finn időszámításra* felvesszük a finn szokásokat — Qiwen érás ledgers íiskatás Érintjük Révait — Lobogódiszes bevonulás? bensőséges* szives fogadtatás hidegnek ne­­vezett finn testvéreinknél Vagy százötven zászlócska lendül a magasba, amint a „Regina4’' utasa: istenhozzádot intenek a stet­tini ki­kötőben, maradt h­ozzá­tartozóik­nak . . . Finn, észt, s­véd és német nemzetiszínű lobogócskák végzik­ gazdáik akarata szerint a Keleti­­tengeren szokásos utolsó búcsúmoz­dulatot . . . Istenem, de sajnálom,­­hogy nem ismertem ezt a szokást s nem hoztam magammal a magyar járomszínű Lobogót! Utolsót nyikoreg a csigaezem­eze­t, amely a kurva­­tagságú drótkötele­ket a hajóra vonja s a „Regina44 egyre gyorsuló, suhanással szeli a Keleti-tenger Sötétzöld, töméntelen vizét . . . 1924 december 20. van. Dél­után fél kettő .. . Amint elindul a hajó, az utasok egy órával előbbre tolnáik az óra mutatóját. A finn idő­számításhoz igazodnak. Pedig hol vagyunk még Helsingforstől, ahová szívemben egy zászlócsküt vi­szek: a „Nemzeti Sport44 áldozat­­készsége által előre tolt lobogót, a magyar sport szellemi zászla­ját! Hol vagyunk még Helsinkitől, a titokzatos finn sportgéniusz felleg­várától?! . . . Stettintől Finnorszá­gig­, hosszában végig a tengeren 50 óráig tart a hajóút. Ha egyáltalán odaérünk . . . Isten a lelkéig tanúja, sohasem gondol­tam arra, hogy a ha­jónk el is sülyyedhet, de a hajós­társaság előrelátóbb — nyilván kö­telezték erre azt­ előrelátásra — és a következő, kedves szövegű nyomtat­ványt biggyesztette a kajütöm fa­lára: Bewohner diser Kammer gehört zum R­ettingsbhoot Nr. 6.“ Sifundáltam egy hazugságot, amit a parton használok majd, ha a hajó is elyedés*­é sétám a nagy zűr­zava­r­­ban az ötös merhűtőcsónakba ugrom , s aztán az étterembe tértem, aho­­al gong kongatására csábítják be­ az utasokat. ünk 1­1 számomra kijelölt na*; az én es helyem a 13. számú ko?untZílettC®ésúí vagyok!) Bemutat­­kozzuik egymásnak s hozzáfogunk a »7 ni?e j%7' .^(éskettő van. Dehát ínevr mv­ö­?!®ra!:’ ia a ^ északiakat, »7 Sölmeküji nevezzék az ebben Woben elfogyhatott étkeket... A német hajóstársaság a finn szokásoknak hódol: délben ad reggelit és este hétkor ebédet. Reggel kilenckor is van egy étke­zés: 3—4 csésze kávé, vaj, felvágott, személyenként 20 dekányi, utána 2 lágy tojás, — de ezt kutyába se ve­szik a jó finnek. Ez egy nemtelen étkezés, egy fattyú: még neve sincs s csak úgy torokmosásszámba megy. Íme az első impresszió a finnek életéről, arról az életről, amelyből e kis nép­ csodálatos sportnagysága fakad. A finn úti­társaim fokozott figye­lemmel vesznek körül, mikor meg­tudják, hogy hazájukba igyekszem. Egy Németországban tanuló diák, Paul Markuschewitz, bár nem tudja, hogy a sportjuk miatt utazom Finn­országba, Nurmira és társaira tereli a szót és olyan melegséggel beszél róluk, amihez foghatót a, bizony , elég temperamentumos magya­roknál sem tapasztaltam soha. Pedig, ha elgondolom, hogy ké­sőbb határozottan meggyőződtem a finnek „hideg“-ségéről, sehogy sem tudom megérteni ezt... Aztán a magyarok sportjáról beszél, megle­hetősen tájékozott: — Em-ti-ká, Madjár atlétikai Klub, Szomjai, Gászpár, Gerő. •— mond­ja idegenes, nehéz kiejtéssel. Az­tán jókedvűen bizonyítja, hogy a finnek rokonai a magyaroknak . . . A délután gyorsan telik el s bár az idő­ szeles, a hullámok egyre szi­­lajabbak, mégis mindenki a fedél­zeten tartózko­dik. Sokan a korláthoz vánszorognak — egyre többen és többen — s révedező szemek­kel bámulnak bele a tengerbe. Az ebéd nem tett jót nekik! Vagy a tenger nem tett­ jót az ebédjüknek. Nem is marad bennük, szegények­ben. A vacsoránál — ebédnél -- este hétkor már vagy húszan hiá­nyoznak. (Mire Helsingforgba értünk, felére apadt le az „étkező utasok”" száma. A többi vagy az ágyat nyomta a kajütben, vagy a tengerbe bámult s lógott a feje, mint a falióra in­gása.) Az első éjszaka komoly vi­har volt, de reggelre elült a szél s napsütéses időben, 6 teli meleg mel­lett folytattuk utunkat. Féltizenegy­kor találkoztunk a „Qihanna‘*-val — a Regina testvérhajójával (1400 lóerős motorok, 18 csomó a maxi­mális sebesség­­ kb. 33 kilométer óránként), amely velünk eg­yidőben indult Helsingf­orsből. Olyan közel suhan, hogy le is foto­gráf­ál­hatom. A déli órákban, kissé északkeletnek fordulunk s a — azt hiszem — 19-ik szélességi és az 57-ik hosszúsági fok alatt fekvő Gotland mellett hajó­zunk el . . . Állandóan csendes, de­rűs időben folytatjuk utunkat, ezer­nyi keringő sirálytól kísérten. Az éjszaka most már nyugodalmas, csendes s a hétfői reggel olyan csil­logó derűvel köszönt reánk, ami ily messzi északon, december havában alig hihető. Féltíz órakor Révaiban kikö­töttünk és egy órai időzés után folytattuk utunkat Helsingfors felé. Csodaszép a revaii kikötő, az éppen ott hor­gonyozó négy nagy páncélosból álló flottával elég impozáns képet nyúj­tott, de a helsinki-i kikötő szépségét meg se közelíti. Egyórás késéssel, finn időszámí­tás szerint délután fél ötkor fu­tottunk be Helsing­­orsba a t­e­mérdek, szétszórt szigetecskék között. Egy körülbelül négyszer háromszáz­­méteres kerületű szigeten, a hajó­­úttól jobbra, mintegy, a középkor­ból visszamaradt titokzatos épít­mény terjeng az esthomályban a helsingtorsi várrom. . A kisebb szigeteken, itt is, ott is egy-egy világítótorony emel­kedik a csillagos ég felé s fényjeleket ad hajónknak, amely hatalmas kört ír le az apró szige­­tek között s arccal a kiinduló pont felé fordulva, jobbról közelíti meg a kikötőt, ahol sleppert kötnek a hajó elé, hogy a sekély, hajózhatat­­lan vízben a móló mellé állhassunk. Újra előkerülnek a zászlócskák, a parton váró sok száz ember kezében fehér zsebkendő villog s megkezdő­dik lassan, vontatottan a kiszállás... A rövid és udvarias vámvizsgálat után kilépek az alacsony hangár­szerű épület hátsó ajtaján. Mikor a lábam először dobban a helsingi őrsi kövezeten, amikor meg­látom a kucsmás, szélesarcú férfia­kat, az alacsony, szinte földet érő, jármos s mégis gumikerekű flakker­­nek nevezett döcögvényeket, — lehe­tetlen magamat némi elfogódottság­tól mentesítenem. — Ez volna hát Nurmi, Ritola, Stenroos, Kolehmainen s a többi sport-világnagyság hazája? Itt teremnek azok az egészséges férfi szívek, amelyek annyi dicsősé­get szereztek az apró finn nemzet­nek? Végigrohanok a kikötőn. Jaj, a világért sem ülnék kocsiba. Látni akarok mindent! . . . (­Folytatása a 2. oldalon.) Gyorsított film Az 1924- ik nevezetes esztendőről — A Nemzeti Sport tudósítójától­­*■ Kitűnő filmváll­alatunk, az Első Hazai Kínriport, az újiesztend­ő küszöbén neve­zetes m­egl­e­pzen­ést készít első a­­magyar sp­or­tlközötnsökn­ek. Ez a három­tagos mérföld kosz arcú természetes felvétel vé­gig kísér bennünket az ó-esztendő min­den, nevezetesek sporteseményén, pompás p­éldaviaéi fel­vételeikben örökítvén meg a döntő, elő- és középdöntő pillanatokat. A fika ünnepélyes bemutatását a Kín­­riport RT ugyan csak február 31-ére ter­vezi, de a sajtóbemutató már tegnap megtörtént. A bemutató után besurran­tunk a vetítőfüslkéjpe s közönségünk ér­dekeinek kellő sineim mekitartásával a ne­vezetes filmből néhány kockát kapásból kivágtunk. Ezeket mutatjuk itt be alább s elnézést­­kértünk olvasóinktól, ha itt- ott a döntő pillanatok felvételének ki­­ollózása nem sikerült. De imre, máris pe­reg a szenzációs magyar rendszerű gyor­sított fáim, amelynek a tartalmát is el­mondjuk alább, már, ahogy az a képek­ről eszünkbe jut: Az FTC-ről semmi Mr. Az FTC az esz­tendő első napjait Konstantinápolyban tölti, de a táviratok , a Balkán­on dühön i­fjú hóviharok miatt elakadt itt. A sport­­köz­vélemény osztatlan érdeklődéssel és kíváncsisággal mereszti rádióantennáit az Aranyszarv öble felé. A közelgő olimpiádra való tekintettel az olimpikon-jelöltek komoly téli tré­ningbe kezdenek A tréning nagy lelkesedéssel folyik. Jó jel Párisra. Ke­ttő-A és egy-B csapatunk Belgium­ba nyargal s kitünően verekszik az oda­való vörös ördögökkel. Sajnos, ez nem látható képünkön. A brüsszeli verekedés ILTINE e és uzsonnája -ÉTTEREM VI, ARRASSY-ÜT 25 ként KQZM­­AJSÓJ! muzsikál Szerda, csütörtök, szombat MttDlÄN® , »11ÄS® szivar lapanir ’ szivorkahtively v. vasárnap Bucsi*y-t« a bisxnótoros vad»«*«.*. Bucsfty-Téle ét alktt töm­egességek és Bucahy által tűzött halász.te »♦ Aléfemeteten­­­k?f?morem Ar* sSí

Next