Nemzeti Sport, 1925. november (17. évfolyam, 211-232. szám)

1925-11-01 / 211. szám

Halottak napján pislákol az emlékezés ezernyi mé­csese. Szelid fénnyel, gyenge láng­gal. Imbolygó fényük a múlt kö­débe fénysugarat vet , aranyos út­ján térünk vissza évről-évre a te­metők örök lakóihoz, akiket szerető szívvel annyiszor visszavártunk. Kinek nincs halottja a bús ma­gyar földön­? S kinek nincs halott­ja, akire az anyaföld röge helyett hidegen borul az idegen határok hűvös hantja? A sportok nagy családjából ezer­nyi ezren járták az utat, ahol min­den lépésen szembejött a halál ka­szása. Vágta a rendet szünetlen erővel s a szörnyűségek hosszú évei gúlába rakták az Élet leg­szebb, legértékesebb termését, a pusztulásra ítélt embert . S ezeknek a szörnyű gúláknak a mi siratottjaink voltak a legszebb, legremekebb alkatrészei, díszítő ré­szei. Mudin zászlótartó daliás alak­ja, Las­ Torres szépséges férfiassá­ga, Kovács Gyurka csillogó szeme, a hős Zulavszky, Békéssy, Czánt­­hay... Ő és ki tudná sorra idézni mind a sport felesküdt katonáit, akiknek szelleme a temetők mécsei­nek , fényéből néz reánk. A magyar­­ sport épületének sze­rény munkásai, tartó oszlopai dűl­tek ki a hosszú sorból, melyet út­jára indított akkor a magyar Véglet. Könny ne öntözze bős lábanyo­­mukat. Bánat ne sírjon nevük hallatára. Csüggedés ne ülje meg koldus, hitetlenkedő lelkünket, ha rájuk gondolunk. A tetterőt, a munkát, a magyar akarat diadalra jutását példázza minden név, mely halottak napján eszünkbe jut. S nevük varázsa, emlékük ereje égjen, lobogjon a pisla mécses imbolygó lángjában. A magyar sport nagy halottjai virrasztanak. Nyomukban, példájuk nyomán feltámad minden dicsőség, ami sírba szállt velük. A halottak napján az emlékezéssel induljunk a felt­ámadás felé! A közönség ma ér , a szövetségi kapitány gyenge anyagban válogathat A hetedik bajnoki forduló Újpesttől Lágymányosig csaptak a meglepetések mennykövei a druk­kerek tétjei közt széjjel az elmúlt vasárnap. A kellemetlen meglepeté­sek alól egyedül az MTK volt ki­vétel, az ő eredménye is azonban százszázalékos — szerencsés — meg­lepetés volt két héttel ezelőtt lesúj­tott balszerencséje után. Mára azon­ban gyökeresen változott a fut­ball­­kaleidoiszkóp papírosképe. Nem lesz egyetlen színtelen meccs se ma Bu­dapesten, csupa csemege, amit lát a közönség, de már inkább közeledik a produkció ahhoz a határhoz, amit a tabellák hagyományai mutatnak. A feltörő csapatok ma kapnak olyan próbakőe­­­lenf­eleket, amelye­ken lepattoghat róluk szerencsepati­nájuk. Az NSC az FTC-vel szemben A veretlenség kellemes helyzet. Egy nehéz csak: megőrizni! S nincs kellemetlenebb, mint mi­kor a két veretlen kerül szembe egymással. A tudat kellemetlenke­dik, hogy az egyik fél elveszti a veretlenség nimbuszát, hacsak a szerencse, vagy a tudás kiegyenlí­tődése eldöntetlennel nem kedves­kedik. A szerencse tagadhatatlanul fiá­nak fogadta az­­NSC-t ebben a sze­zonban, de az is tagadhatatlan, hogy ezt a szerencsét a Nemzetiek nagy lelkesedése, nem kis mérték­ben pedig a csapat tudása ková­csolta olyan naggyá, kitartóvá. Mert a szerencse csak ilyen tulaj­donságokkal bíró futballcsapat mellé szokott szegődni! S most az NSC rajongóinak egyik csoportjában megingott a hit. A szerencse elfordulását érzik! Hogy­ne, mikor az utolsó mérkőzések ke­mény küzdelmei annyira megvisel­ték a csapatot, hogy a játékosok közt alig akad egy is, aki teljesen fitten állhatna ma ki. Kisebb-nagyobb sérülése majdnem minden NSC játékosnak van, de egyrészt mindegyik ragaszkodik posztjához, az FTC elleni játék di­csőségéhez, másrészt nincs olyan tartalékgárdája az egyletnek, melyet nyugodtan a legjobbak helyére állíthatna. Ezért csak a végső szükség esetén maradna ki a múltkori csapatösz­­szeállításból a legsúlyosabban sé­­­esült Spitz, akinek helyét Würth foglalná el. Az óbudai játékos a csatársor posztján szép múltra te­kinthet vissza s így előre vonása megnyugtató lenne. Annál nehe­zebb azonban az ő posztjára meg­felelő helyettest­­találni. Elsősorban a fiatal Gergits, vagy a régi cen­terhalf, Tímár jöhetne számításba. Tegnap délután Gallovich já­téka is bizonytalanná vált. A­ nagy formában levő kapust ugyanis kellemetlen akcidens érte, igazolhatja első helyét, a BEAC a zöld-fehérek ellen mutatott formá­ját mindenkor legveszélyesebb, stí­lusrokon ellenfelével, a Vasasokkal szemben. A III. kerületnek sokszor volt kemény dió a Törekvés, Újpest és Kispest pedig mindig megdolgoz­­­zott egymással szem­ben a pontozá­sért. Az erős meccsek hangulata a levegőben van, ezért tehát ott is ki fog fejlődni a harc a reményte­lenért, ahol a benfentesek sem bíz­nak. Mert a VÁC aligha feledi, hogy a bajnokcsapat mumusa ő volt, nem is olyan régen, az ETC pedig a budai csapatban keresi azt a megváltó együttest, melyen fel­oldja balszerencséjét a starttól ül­döző játék. A bal karján mérges furunkulus támadt, mely könnyen harcképte­lenné teheti néhány napra. Helyet­tese a fiatal Petrovics lenne, aki már­­ többször védte az NSC kapu­ját. A Park-kávéházban minden baj ellenére is bizakodó a hangulat. A kibicek, rajongók serege rendület­lenül hisz a további győzelemben. A játékosok viszont tudják, hogy minden lelkesedésükre szükség van, hogy megállhassák helyüket. A ve­zetőséget viszont nem lepné meg, ha­­a megviselt csapat minden igye­kezete mellett is letört benyomást keltene. A Ferencvárosban teljes a biza­lom. Pedig a balszerencse ugyan­csak sarkába akaszkodott a zöld­­fehéreknek. Éppen hogy összeková­csolták a csatársorukat, máris be­tegség tizedeli meg mára ezt a kvintettet. Három kitűnő­ csatár, Mácsay, Steczovics és Kohut fekszik be­tegen s így egyik sem játszhat. M­áskülönben marad a múltkori, együttes. A jobbszárny pótlása a könnyebb feladat, mert Héger el­foglalja régi helyét s benne teljes a franzstadtiak bizalma. A klubon kívül állók meglepődve látják majd Nikolsburgert a jobbösszekötő posztján. Nikolsburger azonban a második csapat mérkőzésein ezen a poszton sokkal hasznosabbnak, jobbnak bizonyult, mint a balszár­­­nyon. Mácsay és Steczovics meghalt a héten s mindkét csatár láza­­san feküdt még tegnap lakásán. Állapotuk nem aggasztó, de termé­szetesen harcképtelenek. Legnagyobb gondot Kohut elár­vult helyének betöltése okozott. A közkedvelt, kitűnő szélső helyére sléger került volna, ha Mácsay be­tegsége közbe nem jön, így azon­ban nem maradt más megoldás, minthogy Tóth, az örökifjú Potya húzzon stoplis cipőt s álljon a vonal mellé, ahol annyi ragyogó si­kert aratott. A Pap­ky, Tóth, Blum triumvirá­tus így teljes egészében a csapatba kerül ma ismét s ki tudja, a sok­szor elparentált „öregek“ nem múl­ják-e felül a feltörő fiatalságot, a jövő nagyságait. S Potyával szemben Kertész IS áll! A régi trükkök, a hajdan cso­­daszámba menő új húzások, labda­technikai virtuózkodások két nagy mestere bizonyára nagy harcot vív .ma, hogy a régi időket vará­­zsolják a közönség elé! A tartalékos csatársor mögött a válogatott halfsor s a két vá­logatott bekk áll. A csapatnak ez az érintetlen része nagy bizalmat kelt, de nincs senki sem, aki a támadósor akcióképessé­­gében, eredményességében ne bízna. Beszélgettünk Szigeti Imrével, az FTC futballszakosztályának elnö­kével, aki teljes bizalommal néz a mérkőzés elé. Bízik a csapatában, és sikert vár. A bajnokság két veretlen csapata az Üllői úton Sérülés, betegeskedés esetleg tartalékossá teszi a csapatokat A bécsi „Allround“ vendégszereplése Tegnap a magyar kombinált győzött az osztrákok tartalékos csapata ellen A Wiener Allround­ Sportklub fitn­efceg csapatának vendégszereplése a fboescegepar­t e heti eseménye. Tegnap az MHC—BHC kombinált ellen állt ki a bécsiek tartalékos csapata, s 0:0 félidő után 1:0 arányiban vereséget szenvedett. A bécsi csapatnak ma érkezik meg nyolc első csapat­beli tagja s így meg­erősödve veszi fel a küzdelmet majd ma, délelőtt 11 órakor az MHC ellen. A tegnapi napom szép, mivel meccs keretében csapta­k össze az ellenfelek. Az első félidőben­ az osztrákok támad­­tak­ többet, a XL-ban azonban a magyar csapat kerekedett, felül a Goldscheider szép góljával győzött is. A magyar csa­patban: Iolivale Rich, Haidekker, G­edey, Kieogmady és Hes­tand­­ki. Vasárnap 1925 november­­ XVII. évf. 211 sz. Megjelenik: Kedd és péntek kivételével minden nap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. ker., Rózsa­-­ utca 111. szám. (Podma­­niczky-utca sarok.) Levélcím: Budapest 641, postafiók 24. Távirati cím: Nemzeti Sport Budapest, Telefon: 118—29, 118—SL Ara 2000 korona Ausztriában 25 Groechen Jugoszláviában 20* dinár Csehországban l'/­ csk. Németországban IS pfennig, Franciaországban 1 franc, Olaszországban 1 lira, Amerikában 5 cent Előfizetési dijak: Belföldre egy negyedévre 125.000 K (egy hónapra 45.000 K), Ausztriába vagy negyedévre 140.000 egyéb külföldre 180000 K. Az Országos Testnevelési Tanú Országos Céllövő Szövetség, a cs. a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Athletikai Szövetség, a Magyar Birkózók Országos Szövetsége, a Magyar Kerékpáros Szövetség, a Magyar Magyar Országos Lawn-Tennis Szövetség, a Magyar Országos Testedző Egyletek Szövetsége, a Magyar Ökölvívók Szövetsége, a Magyar Úszó Szövetség, a Magyar Vívó Szövetség, a Pénzintézeti Sportegyletek Szövetsége és a MOVE Sportcsoportja hivatalos lapja Az UTE tartalékoltan is favoritként indul a formájában hanyatlott KAC ellen Az elmúlt évben vasárnapról va­sárnapra nagy meglepetést szerzett az UTE váratlan vereségeivel s mindkét szezonban az utolsók közt kullogva örülnie kellett, hogy a ki­esés veszélyét sikerült elkerülnie. Tényleg a lila-fehéreknek a sok-sok csalódás, bántó sors üldözés közepet­te ez volt az egyetlen „sikere“. Pe­dig igazán nagy csapata volt ek­kor az UTE-nak s hétről hétre vár­ta a vezetőség, hogy ,„.. no majd post!“ s a nagy és jogos reménynek ismét keserű csalódás lett a vége. Az őszi szezon kezdetén mutatott hatalmas forma, nagy akarat, s lelki felbuzdulás mindenkiben azt az ér­zést keltette, hogy az UTE ez év­ben már tényleg komolyan szembeszáll azzal a régen, ostromolt kék-fehér hegemóniával. Fortunának azonban aligha lehet kedvelt ruhaszánc a Ma, mert „a bomba csapatot“ újabb és újabb megpróbáltatá­sok és sikerte­­le­nségei elé állítja. Jelenleg csaknem egy egész csapatra való játékosát nélkü­lözi az UTE. Fog! III., Zimmer, Grossmann, Ke­­lecsényi, Pauluisz a beteglistán van s Müller is­ gyengélkedik, úgyhogy őt valószínűleg Mariké fogja, helyet­tesíteni. A régi nagy- „ágyiú” a Ku- Lard­ hazatért Hóba Her pedig tempó­bírás dolgában még nincs teljesen rendben s még a­ II. csapatban sze­repeltetik egyelőre, íg­y tehát az UTE nem szállíthat teljes fegyverzet­ben síkra, d­e a tartalékok mindegyi­ke már „standard “-na­k­ számít s minden esetben méltó helyettesnek bizonyult. A SwAC-nál­ viszont az utóbbi: IdS­

Next