Nemzeti Sport, 1928. április (20. évfolyam, 64-84. szám)

1928-04-01 / 64. szám

1928 AP1U yj ' Ára 16 fillér. .­­ W ■S*** luiZ Ausztriában 25 Groschen J/mMim jfjxkggL ||g|ra|Hp XX. évf. 64. sz. S­trn ** M ... ..r­*1TM1*.... , Romániában 8 lei || % minden nap Svájcban 20 centimé Szerkesztőség és kiadóhivatal: Franciaországban 1.30 trapá ‘ Budapest, Ausztriában egy negyedévre OP Ul—41 'uC-ró! 112—46. Egyéb külföldre IS­P ^ Az osztrák—magyar boxversenyt 12:4 arányban megnyertük • Nemzeti vereséget szenvedett tegnap TRIBÜN A magyar boxolók tegnap este már kilencedszer állottak szemben osztrák ellenfeleikkel. Azalatt a pár rövid esztendő alatt, amióta a boxoló szö­vetség önálló életet él, nem először nyílik alkalmunk a legteljesebb elis­merés hangján szólni arról a bámu­­latraméltó eredményességről, amely a fiatal szövetség munkáját kíséri. A sikernek erre a titkára persze a többi szövetség is kíváncsi. A boxo­lók nem rejtik véka alá. Megállapítot­ták mindenekelőtt, hogy először is ta­nultat kel. Erre pedig a legjobb az egyenes út. Kell tréner, hozattak. Sok nemzetközi összecsapás kell, nem ha­boztak. Verekedtek minden hónapban. És fölemelt fővel, győztesen kerültek elő, a ring pedig az ellenfél fejétől volt véres. A boxolók még a magyar közmon­dást is leboxolták, más kárán tanul­tak. Bukovi Márton, a magyar váloga­tott csapatnak Rómában kárvallott középfedezete az egyik estilap hasáb­ján bejelentette, hogy sohasem vállal­ja többé a válogatott dresszben való szereplést, mert nem tudja elviselni azt a nagy felelősséget, amely egy ilyen összecsapás esetleges rossz ki­menetelével személyére hárul. Ezentúl csak klubmeccseken fog szerepelni,­­ amelyeknek kevésbé izzó levegője nem forgatja ki képességeiből. Valahogy ez volt a kitűnő közép­fedezet nyilatkozata. Arra mutat, hogy a kitűnő játékos kellő kritiká­val, — sőt talán túlzóval is — rendel­kezik maga iránt s le tudja mérni jó és rossz perceit. Amikor azonban levonja a maga szájaíze-szerű következtetéseit, vala­miről megfeledkezni látszik. Arról nevezetesen, hogy azok az emberi ké­pességek, amelyek túlnőnek az átla­gon, többé-kevésbé már a nemzet­­testhez tartoznak. És a nagy szónok vagy nagy hadvezér, a nagy művész vagy nagy tudós bizonyos mértékben csak hazája javára kamatoztathatja képességeit. A tehetségek vagyonadó­ja jogszabály lett az egész világon az utóbbi években. S ahogy nem lehet kibújni a materiális adózás alól, úgy ez a norma is megkerülhetetlennek látszik. De nem is akarja ezt a legjobb magyar középfedezet. Nyilatkozata egész másra mutat. Mutatja, hogy Bukovinak fáj, hogy Rómában nem tudott úgy szerepelni,­­ ahogy akart. Mert ott nagyon akart. S tudjuk, hogy csak a legközelebbi alkalomra vár. S a legközelebbi hívást is meg fogja hallani. A Hungária-Saharia találkozó húsvét előtt az utolsó derbi A Ferencváros formaváltozását várják a III. ker. ellen — Az Attila nehéz helyzete az újpesti stadionban — Kispest és a Budai 33 a Hungária után, a Bástya és a Vasas Szegeden küzd a sors­döntő pontokért A válogatott csapat római kirán­dulása egyheti szünetet jelentett a tovarohanó bajnoki szezonban. A római mérkőzésig az első liga csa­patai megfutották a tavaszi szezon első harmadát, amelyben mind a tizenkét csapat egyaránt megmutat­hatta erényeit és hibáit. Az eddig mutatott formák alapján azt kell látnunk, hogy a bajnoki tabella élén álló csapatok erőviszonyában nem állott be lényeges eltolódás. Annál érdekesebben és annál bizonytalanab­bul alakult azonban a helyzet a négy vezető csapat mögött. A középső csoport és a kiesés közelében levő csapatok mindegyike meglehetősen ingadozó formát árult el és ez a kö­rülmény okozta, hogy a hetedik helytől kezdve teljes a bizony­talanság. A mai forduló mindenesetre hoz­zájárul ahhoz, hogy­­bizonyos mér­tékig tisztázódjék a helyzet, de a végleges kialakulás majd csak a hús­vét után meginduló bajnoki finisben várható. A Hungária ma nehéz tar­tozást akar kiegyenlíteni Az ősz egyik legnagyobb meglepe­tése az a mérkőzés volt, amelyen a Sabaria csapata megsemmisítő fö­lénnyel, nagyszerű eredményű győ­zelmet aratott a Hungáriával szem­ben. Ez a­ győzelem és az a­ játék, amit ezen a mérkőzésen a szombat­­helyi csapat mutatott, bizonyos te­­­kintetben szinte sporttörténeti fon­tosságú. A Sabariának ez a győzelme végezte ki ugyanis utolsó és félreis­merhetetlen csapásával azt a hiedel­met, mely a vidéki csapatokat még mindig nem akarta a fővárosiak egyenjogú ellenfelének elismerni. Ahogy az amatőridőkben a Szombat­­helyi AK mutatta meg először a vi­dék erejét és tárta fel azokat a nagy­szerű értékeket, amelyek a vidéki futballban találhatók, éppen úgy most is a szombathelyiek együttese volt az,­­ amely­­még a legtávolabbi kételyt is eloszlatta, ami a vidékiek elismertetését eddig hátráltathatta. Máskülönben a Sabaria—Hungária mérkőzés beleesik a szombathelyiek dicsőséges előretörésébe, amely ősz­szel a bajnoki tabella második helyéig vitte a csapatot. Ez a pozíció a tavasz folyamán némileg már megingott és a Sabaria eddigi mérkőzései azt mu­tatják, hogy a csapat tavaszi formája még nem érte el az őszit. A nagy erények, amelyek benne élnek az együttesben, eddig a tavasz folya­mán is szép sikerekkel gazdagították az egyesület hírét, de mégis azt kell látnunk, hogy a csapat mai összetéte­lében és­ formájában nem tudja az őszi bravúrt megismételni. Egyetlen hatalmas hiánya mutatkozik a Saba­ria együttesének. Centerhalfra lenne szüksége, olyan centerhalfra, aki körül a hálósor és a védelem mint valami fix pont körül mozoghatnék és akinek eleven ereje állandóan táp­lálni tudná a pompás felkészültségű csatársort. A halfsor hibái tették az eddigi mérkőzések mindegyikén gyengébbé, színtelenebbé a Sabaria játékát és ezt a hibát az esetleges formajavulás aligha küszöbölheti ki ma is. Ez a körülmény pedig meg­pecsételheti a mérkőzés sorsát. A Hungária a tavasz folyamán egyre nagyobb sikereket ért el, a csapat formája szinte állandóan emelkedő volt. Az együttes összeté­telében hétről-hétre előfordultak bi­zonyos változások: mostani alakja az eddigiek szerint talán a legjobb és legtökéletesebb, amilyennel a kék­­fehérek a pályára léphetnek. Ha az elmúlt hetek eseményeiből a múlt mérkőzéseken mutatott formákból akarjuk a játék kimenetelét megjó­solni, akkor a Hungária biztos győ­zelmében kell bíznunk. Az­ argentínai olimpiai futballcsapat megérkezett Európába 22 játékos — Ma Portugália ellen játszanak — Még két meccset vívnak meg tréningkép az olimpiád előtt — Saját tudósítónktól. — Lissabon, március 30. Az argentínai olimpiai futball­csapat Lessen és Uh­art vezetése alatt megérkezett Lissabonba és há­rom válogatott■ mérkőzéssel fog ké­szülni az amsterdami olimpiádra. Az első meccsét április 1-én játsz­­sza ,a csapat Lissabonban Por­tugália együttese ellen. Ezt a mécs­esét fogja követni , a két mér­kőzés Spanyolország ellen, Mad­ridban és Barcelonában, majd egy mérkőzés Franciaország ellen Parisban. Az argentínai expedíció 33 főből áll és költségeit az argenti­­niai,amatőr labdarúgó - szövetség, a „Federáción Amadora Ar­gent­ina de Footbal" viseli. A bajnokcsapat formájá­tól függ az óbudaiak elleni meccs eredménye A bajnokcsapat két héttel ezelőtt csak keserves küzdelemben tudta maga alá gyűrni a sereghajtó Bocs­­kayt. A zöld-fehéreknek ez a játéka világosan mutatta, hogy a csapat el­érkezett ahhoz a periódusához, ami­kor bizonyos formaváltozáson megy át. Nincs olyan együttes, amely hosz­­szú hónapokon, szezonokon, sőt éve­ken keresztül mindig egyforma já­tékra lenne képes, így tehát nincs semmi csodálni való azon sem, hogy a Ferencváros formájában annyi diadal után bizonyos visszaesés mu­tatkozott. Éppen a fentiek miatt talán a leg­jobbkor jött a Ferencváros csapatá­nak az egy heti szünet, ami a baj­nokságban bekövetkezett, mert a múlt vasárnapi forduló elmaradása, a Bocskay mérkőzés óta eltelt két hét okos és rendszeres munkája elegen­dő lehetett ahhoz, hogy a csapat át­meneti gyengeségét kiheverje és ma ismét kitűnő formában vehesse fel a küzdelmet az óbudaiakkal. A jó for­mára nagy szüksége is lesz a csapat­nak, hiszen az újlakiak együttese Tenniszhez ? Evezéshez ? csak „ADAMS CHICLETS" rágógummot vngyen! §1 SZIVARKAPAPIR EI HÜVELY ■ IF EL­ÜLMIIHAIATIW ! Sportemberek cse­negéje a sportcsokoládé !

Next