Nemzeti Sport, 1932. október (24. évfolyam, 192-212. szám)

1932-10-02 / 192. szám

Vasárnap 20 fill. 1932 október 2 XXIV. évfolyam, 192. szám. Hlapyac Mecklenik csütörtök­ét nemből kivételével MINDEN NAP Szerkesztőségi és kiadóhivatalt Budapest, VI., Bázsa­ u. 111. (Tel.­ 112-44. 351-16.) Levélcím: Budapest 63, postaink 34. Távirati cím: Nemzeti Sport Budapest Csehszlovákiában 2 Ke, Romániában 10 lej Ausztriában 30 Gr., Németországban 20 Pf., Svájcban 20 c., Franciaországban 1.50 franc, Olaszországban 1 Ura, Amerikában 6 cent. Előfizetési díj: Belföldre negyedévre 12 P, egy hónapra 4.50 P, Ausztriába negyedévre 15 P, Cseh­szlovákiába és Romániába 16 P, egyéb külföldre 18 P­­latygd 50:32 Az olimpiai díszbemutató napján új kitüntetést alapított a kormányzó, a Testnevelési Díszérmet M*M*M*»*6M*M*M*M*M¥»*M*MW*M*M*M*M*»»»WM*»W***M»M***M*M*M*»VWM»WMS*J*M*M*M***M*Wll ********************************************* Délután fél 4 órakor FTC-pálya, IX. ker./ Üllői­ út 129 m­olvaB­osztyik M­BB—MWM8M—BKM—MWa—MBMMM—BBMMiMHI K­lull A két ország 71-ik találkozója az első találkozás 30-ik évfordulóján Ausztria Bíró: Barlassina, Olaszország. Határbíró: Kann Ferenc, Majorszky Ferenc Magyarország piros ing címerrel, fehér nadrág, zöld lábszárvédő Harminc év fehér ing címerrel, fekete nadrág fekete lábszárvédő Molzer Braun Müller Rainer Sindelar Smistik Hiden Schall Sesta Nausch Horváth Korányi I. Aknai Dudás Lázár Sárosi Borsányi Déri Turay Kalmár Cseh Korányi II. Tartalék: Ujváry, Toldi sorozatos találkozásai fogalommá avatták az osztrák—magyart. Olyan fogalommá, amely az egész magyar sportélet egyik uralkodó planétája. Amikor a tavasz vagy ősz egyformaságában közeleg a napja, hangosabbá lesz minden sarok, amelyben a sportról beszél­nek. Mert a harminc év küzdelmei valami kimondhatatlan patinát raktak erre a két ország közti ve­télkedésre, aminek színe, értelme minden mástól elüt. A harminc esztendős harc min­dig új és mindig ugyanaz. Új, mert új hittel, új akarattal kezdi meg minden csapat. Min­dig ugyanaz, mert harminc év óta azért folyik, hogy valamelyik fél fölényét bizonyítsa. S ez az, amit eddig még nem sikerült egyiknek sem bebizonyítani. Ezért érdekes, ezért várva-várt mindig az osztrák ■­ magyar. Voltak olyan szakaszok az el­múlt három évtized folyamán, amikor az egyik fél fölénye elvi­­tathatatlannak látszott. Az ilyen szakaszokról is bebizonyosodott azonban, hogy nem tökéletes meg­­mérni a két ország egymáshoz való viszonyának, hogy nem vég­érvényes az a látszat, amit az ilyen szakaszok hosszabb vagy rövidebb ideig mutattak. Az osz­trák és a magyar futball eddig még sohasem tudta legyőzni egy­mást úgy, hogy a legyőzött klasz­­szisának megingását, sportjának megromlását jelentette volna­­a győzelem vagy a vereség. A nagy győzelmeket rendszerint valami pillanatnyi ok idézte elő s a nagy győzelmek után rendszerint elkö­vetkezett a legyőzött talpraugrása, hogy elvitassa annak a győzelem­nek az értékét, megrövidítse ha­tásának életét. Ha az osztrák és magyar fut­ball viszonyának legutóbbi ese­ményeit vizsgáljuk, azt kell mon­danunk, hogy mostanában az osztrák futball fölénye domboro­dott ki. Különös súllyal és hatá­rozottsággal nyilatkozott meg ez a körülmény a tavaszi, bécsi mér­kőzésen, amelyről eddig még elő nem fordult gólarányú vereséggel tért haza a magyar csapat. Az a bécsi 2:8 az évek óta nagyon ki­élesedett harc befejezését jelen­tette sokak szemében, akik azt vallják, hogy az osztrák futball véglegesen a magyar fölé emelke­dett. S ennek a hitnek megdönté­sét, ennek a felfogásnak a meg­cáfolását várja a magyar sport­társadalom a mai mérkőzésen. Szinte túlzottnak látszik ez a várakozás. A tavaszi lesújtó vere­ség után azt reméli, hogy a ma­gyar válogatott máris revánsot vesz legyőzőjén, a papírforma sze­rint több, mint bátor remény. De ha ismerjük a tavaszi vereség körülményeit, ha tudjuk a mostani mérkőzés előzményeit, akkor ez a remény igen komoly alapot kap. A tavaszi mérkőzésre igen nagy fogyatékossággal állott fel a ma­gyar csapat, amit büntetlenül el nem viselhetett. A mostani mér­kőzésen sokkal komolyabb erejű, jobban összehangolt együttest küldhetünk a pályára. Bécsben győzelemre szomjasan várta a magyar csapatot az az osztrák együttes, amely mindenképpen be akarta bizonyítani fölényét, na­gyobb tudását. Az osztrák csapat nagyszerűen egybekovácsolt tizen­egy volt, amelynek minden tagja tökéletes része tudott lenni az egésznek. A magyar csapatban sem a részeken belül, sem a részek egymás közti összefüggésében nem találhattuk meg az egységet. Most mintha valamelyest meg­fordult volna a helyzet. A magyar csapat kialakítása simán, komo­lyabb zökkenők nélkül történt, míg Bécsben csak nehezen simult egy­máshoz a kiválasztott játékosok sora. Nem mondhatjuk, hogy az osz­trák csapat csak hajszálnyival is kevesebb futballkultúrát hoz ma­gával, mint eddigi elődei, mint a tavaszi legyőzőnk. De elmondhat­juk azt is, hogy a magyar csapat lényegesen nagyobb egységet, ösz­­szeforrottságot visz a pályára, mint a tavaszi, bécsi játékban. Ezenfelül pedig a magyar csapat tagjainak szívében ég az a becs­vágy, amely legutóbb a magyar futball tönkreverésében segítette nagy ellenfelünket. Ha a két csapat összetételét néz­zük, akkor azt látjuk, hogy a ma­gyar tizenegy védelme és haltsora egységesebb, szilárdabb. Ez a kö­rülmény pedig döntő lehet, hiszen az osztrák csatársor éppen úgy meglepetést tartogathat, amint a magyar támadósor tökéletességé­ről sem vagyunk meggyőződve. Harminc év előtt vereséggel hagyta el a pályát a magyar csa­pat, mikor az osztrák válogatot­tal első ízben mérte össze erejét. Azóta a nagy vereség emlékét ra­gyogó győzelmek sorával feled­tette el a magyar futball. Azt­ré- Tartalék: Platzer, Thaler, Mausner Ma délután 3 órakor Horthy Miklós kormányzó köszönti olimpiai bajnokainkat Hóman Bálintnak, az új kultuszminiszternek első ténykedése: a kormány nevében beszél a mai olimpiai ünnepségen — Saját tudósítónktól . Ma délután három órai kezdet­tel kerül sor az olimpiai esemé­nyek záróünnepségére. A BSzKRT- pályán délután három órai kezdet­tel hódol a nemzet azok előtt, akik Los Angelesben dicsőséget hoztak a magyar színekre. Az olimpiai ünnepség hatalmas látványosságnak ígérkezik. A pá­lya belsejében felvonulás után helyet foglal az OTT elnöksége, az olimpiai szereplők,­ a szövetsé­gek, iskolák, testületek képviselői. (Folytatása a 7. oldalon)

Next