Nemzeti Sport, 1933. augusztus (25. évfolyam, 151-172. szám)
1933-08-01 / 151. szám
Kedd 12 fill. 1933 augusztus 1. XXV. évfolyam, III. szám Megjelenik szerda és szombat kivételrl. MINDEN NAP Szerkesztőség és kiadóhivatali Budapest. VI., Rózsa u. itt. (Tel. 112-M, 251-21.) Levélcím: Budapest 62, postafiók 2*. Távirati cími Nemzetisport Budapest. Csehszlovákiában I Ke, Romániában S lel, Jugoszláviában 2/a din. Ausztriában » fr., Németországban IS PI, Svájcban 15 Franciaországban 1 fr., Olaszországban 7.80 Amerikában 4 cent Előfizetést db Belföldre negyedévre 7.20 P, egy hónapra 2.50 P, Ausztriába negyedévre 8 P, Észak-Amerikába 11 P, egyéb külföldre 10 P. Nagy meglepetés a kerékpáros világbajnoki válogatásban s s sok szó esett már a vajas R23kb kenyértúrákról. Sokszor vitatták az egyik oldalon azoknak a szükségességét, hasznát — erkölcsi és anyagi hasznát —, még többször ítélték el a másik oldalon a sportszerűtlenség miatt. Akár így áll a dolog, akár úgy, annyi azonban bizonyos, hogy csapataink csak a határokon túl tartották szükségesnek és lehetségesnek az ilyen olcsó túrázást. Nem jut eszébe egyiknek sem akár a dunántúli, akár a tiszántúli városokat, helységeket végigjárni, hogy azottani csapatokkal mérkőzzenek Nachod, Satec, Linz, Kragujevác és sok más, a futballban nagy hírre éppen nem emelkedett város helyett vagy mellett igen okos dolog lenne a magyar városokat is felkeresni. Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Baja vagy Hódmezővásárhely is tudna vajaskenyeret juttatni a magyar futballistának. S ezekből a belföldi túrákból a hazai futballnak lenne haszna. A hazai játékosgárda nevelése, fejlesztése, az őstehetségek felfedezése és csiszolása terén komoly munkát lehetne végezni céltudatos túrarendszerrel. S ha a magyar vidéknek is nyílna alkalma a legjobbakat is megismerni, bizonyára más véleménye lenne a magyar, hivatásos futballról. J *Keserűség fogja el az embert, mikor azt a szörnyű vitustáncot látja, amik egy-két amatőrtehetség szerződtetése körül járnak. Igen sokszor elkedvetlenítő és visszataszító az a mód, amelyhez a profik folyamodnak, de nem okoz örömet az sem a sportembernek, amit az amatőrök művelnek. A tehetség az egyik nap abban tetszeleg, hogy szerződést ír alá, a másik nap abban éli ki szeszélyét, hogy visszatáncol. Egyesületek és városok hullatnak könnyet az elveszett báránykáért, aki pedig nem vész el, csak a sport más posztjára kerül. A bajok forrása az, hogy a hivatásos egyletek vezetői éppen úgy félremagyarázzák hivatásukat, mint ahogy az amatőrök. Igen távol áll egymástól a két csoport s egyik szeme előtt sem a legtisztább sportérdek lebeg — tisztelet a kivételnek. — Nem is ismerik egymást és egymás viszonyait. Ismerkedni kellene. Mérkőzéseken keresztül, sport- A „rablásból” biztosan meg egyeszerűen végzett találkozásokkal, rés lenne s a szerződések után nem kellene sem igaz, sem krokodil könnyeket hullatni. Ámebizonyította a nyári szünet, hogy a hivatásos futballban játékos és alakulat, illetve játékos és vezető úgy áll szemben, mint munkás és kenyéradó, illetve munkás és munkaadó. Az alakulatok, vezetők panaszkodnak, hogy játékosaik nem hűségesek, nem hálásak, a játékosok tele vannak keserűséggel, hogy egyletük, vezetőik nem elég gondosak, sőt kíméletlenek és bosszúállók. Bizonyára mind a két oldalon sok a hiba, sok a baj. Ez az egyik legfőbb oka, hogy rossz, ernyedt, fáradt a magyar futball. Az orvosság adva van. A futballistamunkásból újra játékost kell csinálni, aki a pályán nem dolgozik, de valóban játszik, szórakozik is és szórakoztat. A vezetőknek pedig ismét sportemberré kell vedleniök, ha sportot akarnak irányítani. Berlini beszélgetés Sárosival a felmondásáról, a Barátky-esetről és berlini életéről A wilmersdorfi pályán lila-fehér trikóban, kék nadrágban gyakorol Sárosi Berlin, július 28. ' A Fehrbelliner Platzon háztömbök közé ékelve van egy futballpálya. Olyan kültelki pálya, azzal a különbséggel, hogy a város szívében van. Tréning folyik. Lila-fehér trikós, kéknadrágos fiatalemberek rúgnak egy kapura, a Wilmersdorfi AC tart edzést. Néhány percig nézzük a gyatra lövéseket, azután tovább megyünk. Néhány lépésnyire ismerős arcot pillantunk meg a villamosmegálló mellett: Sárosi György, a Ferencváros Berlinben nyaraló játékosa. --Hova megy? — kérdezzük tőle magyarul. Megörül a magyar szónak és elmondja, hogy a Hertha-pályára készül edzésre, mert nem akar elmaradni a Ferencváros többi játékosa mögött, akik már egy nappal előbb megkezdték a tréninget. —Csak futni szeretnék, meg egy kicsit távolba ugrani. Félek azonban, hogy nem lesz kint senki és majd nem engednek apályára. Cipő és nadrág is kellene, mert nincsen felszerelésem. Azt tanácsoljuk, hogy ne menjen ki a Hertha-pályára, már csak azért sem, mert háromnegyed óráig tart az út villamoson. Elmondjuk, hogy itt van pár lépésnyire a WRC pályája, bizonyosan boldogok lesznek, ha egy kitűnő magyar futballista együtt trénírozik velük. Öt perc múlva már a tréner előtt állunk, aki „Heil Hitler” kiáltással üdvözöl bennünket. Bemutatjuk Sárosit, a német edző örömmel egyezik bele, hogy Sárosi könnyű edzést folytasson a pályán. — Bitte Herr Zarozi — mondja és az öltözőbe kalauzol bennünket. Kitűnik, hogy nincs cipő, de egy kék nadrágot sikerült előkeríteni. Biztatja Sárosit, hogy meztelen felsőtesttel nyugodtan futhat, de tekintettel arra, hogy a pálya egy népes téren van, a szemérmes Sárosi Gyurka mindenáron trikót akar. Kap is egy lila-fehér trikót és pár perc múlva már az Újpest és a Hungária színeiben fut ki a pályára. Először fut egy kört. A németek abbahagyják az edzést és nézik. A kör után a salakpálya szélén talál — Saját tudósítónktól — egy súlyt és tíz percig dob. Azután távolba ugrik. Most odajön egy fiatalember, bemutatkozik és megkéri Sárosit, hogy rúgjon néhányat kapura. Gyurka tört németséggel válaszol, fehér teniszcipőjére mutat, de a német biztatja, hogy azt könnyű lesz kipózolni. Sárosi látja, hogy nincs menekvés és a tizenhatos vonalra áll. Már az első labdát sem tudja védeni a kapus, a másodikat sem. Harmadszor is odagurítják neki a labdát, ez kapufára megy. Néhány csavart lövés következik. Úgy megy, mintha futballcipő volna a lábán. Egyszerre csak a fehér cipőre néz, amely közben fekete lett. Elmosolyodik és abbahagyja a labdatréninget. Újból fut egy kört, azután öltözni megy. — Nagyon jól esett ez a kis edzés — mondja — holnap alapos izomlázam lesz, de az jó lesz. A felmondásra tereljük a szót. Elkomolyodik és legszívesebben semmit sem válaszolna. —Igazán nem tudok semmit, az édesapám csinálta. Én még Pesten aláírtam a levelet. — Tudja, hogy elkéstek a felmondással? — Nem tudok semmiről semmit. Várom édesapám levelét, majd ő megírja, hogy mi történt. — Fizetésemelést akart? — kérdezzük. — Nem tudok semmiről semmit — ismétli. Megkérdezzük, hogy mi a véleménye a Barátky-ügyről. — Nehéz hozzászólni a dologhoz, hiszen a felmondás és a külföldi klubokhoz való leszerződés a legegyénibb, legprivátabb ügye minden játékosnak. Mindenki tudja, mit csinál. — Mivel tölti az idejét Berlinben? — Alaposan kipihentem magam. Jobban mondva már Berlinbe pihenten érkeztem pár nappal ezelőtt, mert az Ostsee mellett, Arenthofbannyaraltam nyolc napig. Ott nagyszerűen kipihentem magam. Itt Berlinben délelőtt tanulok németül, délután pedig a Wannsee strandján vagyok mindennap. Elmondjuk, hogy a németek az augusztus 7-iki Hertha-meccs későbbre halasztását kérték. Sárosi György megijed. —Remélhetőleg nem kerül sor a meccs eltolására, hiszen akkor pénz nélkül maradok. Kiszámított pénzem van, pont augusztus 6-ig. Elmondta még, hogy végignézte a Hitler-serleg döntő mérkőzését. Ez a kritikája: 1 -2 1 — Kevés kombinációt és kevés szép húzást láttam a mérkőzésen, sőt a német rámenősséget sem vettem nagyon észre. Ők is fáradtak. Beszéltem néhány játékossal, valamennyien rettenetes fáradtságról panaszkodtak. Búcsúzás közben megjegyzi: — Nagyon szolidan élek, este nyolckor már otthon vagyok, kilenckor pedig már ágyban fekszem. Kitűnő kondícióban érzem magam, ez a mai edzés pedig nagyon jó esett. Holnap kimegyek a Hertha-pályára, ott már alaposabb edzést folytatok. P. V. Nagy Géza a válogatott 400 méteren Szalay mellett Raggambi fut a stafétában, Jávor Boross helyett 110-es gáton . Kovács még fájlalja a lábát, de előreláthatólag • • tud futni - Összeállították a délnémetek elleni válogatott csapatot A MASz nemzetközi bizottsága tegnap este összeállította a vasárnap az MTK-pályán Délnémetország ellen kiálló válogatott csapatot. A csapatösszeállításban csak néhány ponton volt és lehetett vita, ott azonban annál alaposabban megtárgyalták a lehetőségeket. Végeredményben azután a következő csapatot állították össze (zárójelben a tartalékok) : 100 m: Gerő MTK, Paizs BBTE (Forgács UTE). — Saját tudósítónktól. — 400 m: v: Szalay BBTE, Nagy MAC (Kösztner DEAC). 800 m: Szabó MAC, Ignátz BBTE (Vértes ESC). 1500 m: Szabó MAC, Govrik BEAC (Kiss e.k ). 5000 m: Kelen Vasas, Simon MTK (Görög UTE). 110 m gát: Kovács BBTE, Jávor MTK (Boross KEAC). Magasugrás: Bodosi PEAC, Késmárki BBTE (Kerkovits BBTE). Távolugrás: Balogh MAFC, Kottás BBTE (Fekete UTE). Súlydobás: Darányi dr. MAC, Csányi TFSC (Horváth MAC). Diszkoszvetés: Madarász MTK, Donogán MAC (Kulitzy TFSC). Gerelyvetés: Várszegi TFSC, Takács dr. Postás (Csányi B. TFSC). 4x100 m staféta: Paizs, Kovács, Gerő, Raggambi dr. A válogatás vitatottabb pontjaira vonatkozólag megkérdeztük Somfay Elemér szövetségi kapitány véleményét, ő a következőket mondotta: — Nagy előtt vasárnap megpendítettem, hogy esetleg ő lesz a JtOO-as válogatott és ő nem húzódozott. Kijelentette, hogy szeret versenyezni 50 méteren, csak a KOO-as tréninget nem szereti. Tőle sprintformája alapján akár 50 mp-et is elvárhatunk. És ha Kovács esetleg nem indulhatna — amit nem hiszek — ő futhatna a stafétában is. Gáton Boross székesfehérvári futásáról nem a legjobb információ Sport- és versenydíjak, jubileumi ajándéktárgyak szobrok, plakettek, érmek, díszpolgárlevelek. Rendeléseket tervrajz után készít RADVÁNYI ISTVÁN IV. Apponyi-tér, az átjáróban MTK-pálya, Hungaria-ut Vasárnap, augusztus 6-án délután 4 órakor magyarország-Délnémetország válogatott atlétikai mérkőzés.