Nemzeti Sport, 1933. augusztus (25. évfolyam, 151-172. szám)

1933-08-01 / 151. szám

Kedd 12 fill. 1933 augusztus 1. XXV. évfolyam, III. szám Meg­jelenik szerda és szombat kivételrl. MINDEN NAP Szerk­esztőség és kiadóhivatali Budapest. VI., Rózsa­ u. itt. (Tel. 112-M, 251-21.) Levélcím: Budapest 62, postafiók 2*. Távirati cími Nemzetisport Budapest. Csehszlovákiában I Ke, Romániában S lel, Jugoszláviában 2­/a din. Ausztriában » fr., Németországban IS PI, Svájcban 15 Franciaországban 1 fr., Olaszországban 7.80­­­ Amerikában 4 cent Előfizetést db­ Belföldre negyedévre 7.20 P, egy hónapra 2.50 P, Ausztriába negyedévre 8 P, Észak-A­mer­ikába 11 P, egyéb kül­földre 10 P. Nagy meglepetés a kerék­páros világ­bajnoki­­ válogatás­ban s s s­ok szó esett már a vajas­ R23kb kenyér­túrákról. Sokszor vitatták az egyik oldalon azoknak a szükségességét, hasz­nát — erkölcsi és anyagi hasz­nát —, még többször ítélték el a másik oldalon a sportszerűtlen­ség miatt. Akár így áll a dolog, akár úgy, annyi azonban bizo­nyos, hogy csapataink csak a határokon túl tartották szüksé­gesnek és lehetségesnek az ilyen olcsó túrázást. Nem jut eszébe egyiknek sem akár a dunántúli, akár a tiszántúli városokat, helységeket végigjárni, hogy az­­ottani csapatokkal mérkőzzenek Nachod, Satec, Linz, Kraguje­­vác és sok más, a futballban nagy hírre éppen nem emelke­dett város helyett vagy mellett igen okos dolog lenne a magyar városokat is felkeresni. Kecske­mét, Kiskunfélegyháza, Baja vagy Hódmezővásárhely is tudna vajaskenyeret juttatni a magyar futballistának. S ezekből a bel­földi túrákból a hazai futballnak lenne haszna. A hazai játékos­gárda nevelése, fejlesztése, az őstehetségek felfedezése és csi­szolása terén komoly munkát le­hetne végezni céltudatos túra­rendszerrel. S ha a magyar vi­déknek is nyílna alkalma a leg­jobbakat is megismerni, bizo­nyára más véleménye lenne a magyar, hivatásos futballról. J *K­eserűség fogja el az em­bert, mikor azt a szörnyű vitustáncot látja, amik egy-két amatőrtehetség szerződ­tetése körül járnak. Igen sokszor elkedvetlenítő és visszataszító az a mód, amelyhez a profik folya­modnak, de nem okoz örömet az sem a sportembernek, amit az amatőrök művelnek. A tehetség az egyik nap abban tetszeleg, hogy szerződést ír alá, a másik nap abban éli ki szeszélyét, hogy visszatáncol. Egyesületek és vá­rosok hullatnak könnyet az el­veszett báránykáért, aki pedig nem vész el, csak a sport más posztjára kerül. A bajok forrása az, hogy a hivatásos egyletek vezetői éppen úgy félremagyarázzák hivatásu­kat, mint ahogy az amatőrök. Igen távol áll egymástól a két csoport s egyik szeme előtt sem a legtisztább sportérdek lebeg — tisztelet a kivételnek. — Nem is ismerik egymást és egymás vi­szonyait. Ismerkedni kellene. Mérkőzéseken keresztül, sport- A „rablásból” biztosan meg egye­­szerűen végzett találkozásokkal, rés lenne s a szerződések után nem kellene sem igaz, sem kro­kodil könnyeket hullatni. Ám­­ebizonyította a nyári szü­net, hogy a hivatásos fut­ballban játékos és alaku­lat, illetve játékos és vezető úgy áll szemben, mint munkás és ke­nyéradó, illetve munkás és mun­kaadó. Az alakulatok, vezetők panaszkodnak, hogy játékosaik nem hűségesek, nem hálásak, a játékosok tele vannak keserűség­gel, hogy egyletük, vezetőik nem elég gondosak, sőt kíméletlenek és bosszúállók. Bizonyára mind a két oldalon sok a hiba, sok a baj. Ez az egyik legfőbb oka, hogy rossz, ernyedt, fáradt a magyar fut­ball. Az orvosság adva van. A futballistamunkásból újra játé­kost kell csinálni, aki a pályán nem dolgozik, de valóban játszik, szórakozik is és szórakoztat. A vezetőknek pedig ismét sportem­berré kell vedleniök, ha sportot akarnak irányítani. Berlini beszélgetés Sárosival a felmondásá­ról, a Barátky-esetről és berlini életéről A wilmersdorfi pályán lila-fehér trikó­ban, kék nadrágban gyakorol Sárosi Berlin, július 28.­ ' A Fehrbelliner Platzon háztömbök­­ közé ékelve van egy­­ futballpálya. Olyan kültelki pálya, azzal­­ a különbséggel, hogy a város szívében van. Tréning folyik. Lila-fehér trikós, kéknadrágos fiatalemberek rúgnak egy kapura, a Wilmersdorfi AC tart edzést. Néhány percig nézzük a gyatra lövéseket, azután tovább megyünk. Néhány lépésnyire ismerős arcot pillantunk meg a villamosmegálló mellett: Sárosi György, a Ferenc­város Berlinben nyaraló játékosa. --Hova megy? — kérdezzük tőle magyarul. Megörül a magyar szónak és el­mondja, hogy a Hertha-pályára ké­szül edzésre, mert nem akar elma­radni a Ferencváros többi játékosa mögött, akik már egy nappal előbb megkezdték a tréninget. —Csak futni szeretnék, meg egy kicsit távolba ugrani. Félek azon­ban, hogy nem lesz kint senki és majd nem engednek a­­pályára. Cipő és nadrág is kellene, mert nincsen felszerelésem. Azt tanácsoljuk, hogy ne menjen ki a Hertha-pályára, már csak azért sem, mert háromnegyed óráig tart az út villamoson. Elmondjuk, hogy itt van pár lépésnyir­e a WRC pályá­ja, bizonyosan boldogok lesznek, ha egy kitűnő magyar futballista együtt trénírozik velük. Öt perc múlva már a tréner előtt állunk, aki „Heil Hitler” kiáltással üdvözöl bennünket. Bemutatjuk Sá­­rosit, a német edző örömmel egyezik bele, hogy Sárosi könnyű edzést folytasson a pályán. — Bitte Herr Zarozi — mondja és az öltözőbe kalauzol bennünket. Kitűnik, hogy nincs cipő, de egy kék nadrágot sikerült előkeríteni. Biztatja Sárosit, hogy meztelen felsőtesttel nyugodtan futhat, de tekintettel arra, hogy a pálya egy népes téren van, a szemérmes Sárosi Gyurka mindenáron trikót akar. Kap is egy lila-fehér trikót és pár perc múlva már az Újpest és a Hungá­ria színeiben fut ki a pályára. Először fut egy kört. A németek abbahagyják az edzést és nézik. A kör után a salakpálya szélén talál — Saját tudósítónktól — egy súlyt és tíz percig dob. Azután távolba ugrik. Most odajön egy fiatalember, be­mutatkozik és megkéri Sárosit, hogy rúgjon­ néhányat kapura. Gyurka tört németséggel válaszol, fehér te­niszcipőjére mutat, de a német biz­tatja, hogy azt könnyű lesz kipózol­­ni. Sárosi látja, hogy nincs menek­vés és a tizenhatos vonalra áll. Már az első labdát sem tudja védeni a kapus­, a másodikat sem. Harmad­szor is odagurítják neki a labdát, ez kapufára megy. Néhány csavart lö­vés következik. Úgy megy, mintha futballcipő volna a lábán. Egyszerre csak a fehér cipőre néz, amely köz­ben fekete lett. Elmosolyodik és abbahagyja a labdatréninget. Újból fut egy kört, azután öltözni megy. — Nagyon jól esett ez a kis edzés — mondja — holnap alapos izom­lázam lesz, de az jó lesz. A felmondásra tereljük a szót. Elkomolyodik és legszívesebben semmit sem válaszolna. —Igazán nem tudok semmit, az édesapám csinálta. Én még Pesten aláírtam a levelet. — Tudja, hogy elkéstek a felmon­dással? — Nem tudok semmiről semmit. Várom édesapám levelét, majd ő megírja, hogy mi történt. — Fizetésemelést akart? — kér­dezzük. — Nem tudok semmiről semmit — ismétli. Megkérdezzük, hogy mi a vélemé­nye a Barátky-ügyről. — Nehéz hozzászólni a dologhoz, hiszen a felmondás és a külföldi klu­­bokhoz való leszerződés a legegyé­nibb, legprivátabb ügye minden já­tékosnak. Mindenki tudja, mit csi­nál. — Mivel tölti az idejét Berlinben? — Alaposan kipihentem magam. Jobban mondva már Berlinbe pihen­ten érkeztem pár nappal ezelőtt, mert az Ostsee mellett, Arenthofban­­nyaraltam nyolc napig. Ott nagy­­­szerűen kipihentem magam. Itt Berlinben délelőtt tanulok németül, délután pedig a Wannsee strandján vagyok mindennap. Elmondjuk, hogy a németek az augusztus 7-iki Hertha-meccs ké­sőbbre halasztását kérték. Sárosi György megijed. —Remélhetőleg nem kerül sor a meccs eltolására, hiszen akkor pénz nélkül maradok. Kiszámított pénzem van, pont augusztus 6-ig. Elmondta még, hogy végignézte a Hitler-serleg döntő mérkőzését. Ez a kritikája: 1 -2 1 — Kevés kombinációt és kevés szép húzást láttam a mérkőzésen, sőt a német rámenősséget sem vet­tem nagyon észre. Ők is fáradtak. Beszéltem néhány játékossal, vala­mennyien rettenetes fáradtságról panaszkodtak. Búcsúzás közben megjegyzi: — Nagyon szolidan élek, este nyolckor már otthon vagyok, kilenc­kor pedig már ágyban fekszem. Ki­tűnő kondícióban érzem magam, ez a mai edzés pedig nagyon jó esett. Holnap kimegyek a Hertha-pályára, ott már alaposabb edzést folytatok. P. V. Nagy Géza a válogatott 400 méteren Szalay mellett Raggambi fut a stafétában, Jávor Boross helyett 110-es gáton . Kovács még fájlalja a lábát, de előreláthatólag • • tud futni - Összeállították a délnémetek elleni válogatott csapatot A MASz nemzetközi bizottsá­ga tegnap este összeállította a vasárnap az MTK-pályán Délné­metország ellen kiálló válogatott csapatot. A csapatösszeállítás­ban csak néhány ponton volt és lehetett vita, ott azonban annál alaposabban megtárgyalták a le­hetőségeket. Végeredményben azután a következő csapatot állí­tották össze (zárójelben a tar­talékok) : 100 m: Gerő MTK, Paizs BBTE (Forgács UTE). — Saját tudósítónktól. — 400 m: v: Szalay BBTE, Nagy MAC (Kösztner DEAC). 800 m: Szabó MAC, Ignátz BBTE (Vértes ESC). 1500 m: Szabó MAC, Govrik BEAC (Kiss e.­k ). 5000 m: Kelen Vasas, Simon MTK (Görög UTE). 110 m gát: Kovács BBTE, Jávor MTK (Boross KEAC). Magasugrás: Bodosi PEAC, Kés­márki BBTE (Kerkovits BBTE). Távolugrás: Balogh MAFC, Kot­tás BBTE (Fekete UTE). Súlydobás: Darányi dr. MAC, Csányi TFSC (Horváth MAC). Diszkoszvetés: Madarász MTK, Donogán MAC (Kulitzy TFSC). Gerelyvetés: Várszegi TFSC, Takács dr. Postás (Csányi B. TFSC). 4x100 m staféta: Paizs, Kovács, Gerő, Raggambi dr. A válogatás vitatottabb pont­jaira vonatkozólag megkérdeztük Somfay Elemér szövetségi kapitány véleményét, ő a következőket mondotta: — Nagy előtt vasárnap megpen­dítettem, hogy esetleg ő lesz a JtOO-as válogatott és ő nem húzódo­zott. Kijelentette, hogy szeret ver­senyezni 50 méteren, csak a KOO-as tréninget nem szereti. Tőle sprint­formája alapján akár 50 mp-et is elvárhatunk. És ha Kovács esetleg nem indulhatna — amit nem hiszek — ő futhatna a stafétában is.­­ Gáton Boross székesfehérvári futásáról nem a legjobb információ­­ ­Sport- és versenydíjak, jubileumi ajándéktárgyak szobrok, plaket­tek, érmek, dísz­polgárlevelek. Rendeléseket tervrajz után készít RADVÁNYI ISTVÁN IV. Apponyi-tér, az átjáróban MTK-pálya, Hungaria-ut Vasárnap, augusztus 6-án délután 4 órakor m­agyarország-Délnémetország válogatott atlétikai mérkőzés.

Next