Nemzeti Sport, 1937. április (29. évfolyam, 62-83. szám)

1937-04-01 / 62. szám

Csütörtök 1937 április 1. XXIX. évfolyam, 62. szám Ára: 12 fillér Csehszlovákiában 1920 Ke. Romániában • • 6 lej Jugoszláviában 27a din. Ausztriában • • 20 Gr. Olaszországban •«••••• Ura Franciaországban • • • • • • 1­— Ír* Námetországban • • «•••• 15 PL Svájcban • •«••••••• 15 c. Amerikában •#•##••• 4 a. Hertzka vezeti a rangadót LÁZÁR aligha játszhat vasárnap Jelentés a Ferencváros tegnapi edzéséről — Saját tudósításáról — Ha még maradt volna legcseké­lyebb kétség abban az irányban, hogy vasárnap rangadó mérkőzés lesz, akkor ez maradék nélkül el­oszlott szerdán délután 3 órakor az előtt, aki az üllői úti pálya iro­dájába nyitott hét sorban álltak a jegyigénylők Mester Gyuri bácsi asztala előtt, ahol pedig csak kész­pénzért lehet jegyet kapni. Egy kétségbeesett úr rohan be a szobába: — Juj­, kérem, oszlop mögött van ez a két hely! Mester a legnagyobb lelki nyu­galommal mondja: — Tessék ideadni, visszaadom a pénzt. Az illető ijedten menekül ki az irodából, kezében szorongatva az „oszlop­ mögötti” jegyeket. Megkérdezzük Gyuri bácsitól, hogy mennyi nézőt vár vasárnapra? —­ 20—25.000 lesz biztosan. A bécsi győzelem nagyon felajzotta a kedélyeket. Közben folyton csilingel a tele­fon és Gyuri bácsitól csak a kö­vetkezőket lehet hallani: — Igen, kérem, tíz,tíz darab... Tessék holnap beküldeni érte.„ Künn a pálya zöld gyepén nagyszabású vadászat folyik. Nem olyan nyaktörő, mint a zerge­vadászat a hegyormokon, olyan poétikus sem, mint a szalonkales, minthogy itt csupán a prózainál is közönségesebben hangzó — lótetükre folyik a vadászat. A zsákmány elég kicsi, csak 15 darab — főként „ifjúsági” — lótetű fickándozik a vödör fe­nekén. A vadász felsóhajt méla lesben. — Hej, amikor tavaly 100—120 példány került naponta „teríték­­re „ A tribün előtt izgatott szurkolók tárgyalják a diadalmas­ bécsi tor­na eseményeit, de azután hamar a jövő vasárnapi mérkőzésre terelődik a szó. Az egyik benfentes bizalma­san közli társaival: — Ma húzták fel az új inget a fiúk, hogy vasárnap már ne szá­mítsanak újaknak. Tudjátok, a kabala miatt... Szomszédja már sokkal többet tud. — A legszorosabb ingeket vá­­lasztották ki a fiúk részére... (Majd titokzatos mosollyal hozzá­teszi:) nem lehet a kitörő csatá­rokat majd ingüknél fogva vissza­rántani. A harmadik szurkoló még jobb módszert tudi — A fiúk meztelen felsőtestére kellene ráfesteni zöld, meg fehér csikókat. Van, aki fölöslegesnek tartja ezt az aggályoskodást: — Máriás nem játszik... A társa már nem ilyen nyugodt. — Biró már nagyon eltanulta tőle. Az öltözőben lassan gyülekeznek a bécsi torna hősei. Jászberényi magyarázza élénken, hogy ilyen jó futballt még soha nem látott, mint amilyet a Ferencváros ját­szott Bécsben,, a Hungária pedig nagyon rossz volt. Kutasi kese­rűen jegyzi meg: — Nézd majd meg vasárnap, hogyan fognak játszani ellenünk. Majd hozzáteszi: — Ha Gyurkának megy a játék, akkor jöhet a „mese” (a mese alatt a kék-fehérek mentegetőzését kell érteni). Most Sándor edző fut be az öl­tözőbe, szerelést kér: — Hátha lemegy valami a po­cakból. A bemelegítő futást labdagya­­korlatok követték. Két játékos hiányzott a gárdából. Lázárnak a jobblábfején az egyik körme már régóta beteg, szerdán délelőtt még rá is ejtett valamit. Sándor edző orvoshoz küldte. Lázár vasárnapi játéka kétes! Sándor edző félre is hívta Weisz Andort és megkérte, hogy menjen át a Forinyák­ utcába figyelni Laky játékát. Laky helyettesítené Lázárt A Forinyák­ utcában gya­korlatozott egyébként Jászberényi, Jakab és Papp is. Hámori sem vett részt az edzésen, őt régi húzódása bántja. Vasárnap­ra azonban rendben lesz! Kisebb ijedelmet okozott Sárosi dr. bejelentése, hogy nem érzi jól magát. Hűlésnek gondolja a baját, de Sándor szerint a gyomorszájra kapott ütést Bécsben és ennek utó­hatását érzi meg. Sárosi dr. azonban nagy akarattal végigcsinálta az egész edzést. — Nem hagyom magam! — mondotta. Korányi is nátháról panaszko­dott, egyébként egészséges a gárda. Labdagyakorlatok után parázs kézilabdameccs következett a kapu mögött — hatalmas gyógylabdával. A humoros jelenetekben bővelkedő mérkőzés sok gyönyörűséget szer­zett a nézőknek. Kötelezés és leve­zető futás fejezte be a sötétségbe nyúló edzést. Edzés után Sándor József edző a következőket mondotta: — Most na­gyon együtt van a csapat. Nagy kár volna, ha Lázár kiesne belőle. De ha már Bécsben ilyen jól ment a játék, mennyivel jobban fog majd menni a saját pályánkon! FTC-pálya IX, Üllő­i - ú­t 129 Április 4-én, vasárnap délután fél 5 órakor Ferencváros-Hungária rangadó mérkőzés, előtte fél 3 órakor Budai „H“-Elektromos Nemzeti Bajnoki mérkőzés „Halászfalvak“ — mellőzve... A „Hogyishívják FC”-k ellen elért tomboló sikerű vajaskenyér­­győzelmek emléke még kísért. Ta­lán azért kettős most az örömünk, hogy az idei húsvét — ha már idehaza árván hagyta a futball­­pályákat — külföldön komoly ma­gyar sikerek terem­tője volt. Az Újpest a belga bajnokság vezér­csapatával, a Phöbus a jugoszláv országos bajnokkal mérkőzött (ide­genben, idegen játékvezetővel!) döntetlenül. A Bocskai Luxemburg válogatottját verte meg s a francia bajnokság negyedik helyezettjével végzett döntetlenül. Kemény ellen­felekkel küzdött s becsületesen helyt állt a Nemzeti is, a Budai „11” pedig 11 aranyérmet hozott haza a Vienna elleni 2:2 emlékére. (Sőt még a Kispest is feltámadt Pozsonyban a másodnapra.) Nem, most nem 500 személyes falvak­ban, halászcsárda-tribünű stadio­nokban értek meg a magyar „sike­rek”. Most komoly sporteredmé­nyek szereztek önérzetet erősítő örömet és győztek meg bennünket a magyar labdarúgás új mozgoló­dásának pozitív mivoltáról. És ezért bocsájtjuk meg a bécsi hús­véti tornának is, hogy Bécsben volt. Mert onnét hazahozni — Austria, meg Rapid ellenében — a serleget, nagyon nagy dicsőség! Ha „üres” is volt idehaza a magyar húsvét, a sok értékes eredmény híre mégis csak hozott bele jóleső ünnepiességet. És még valamit: a reményt, hogy jövőre a külföldi magyar portya­­sikerek mellett idehaza szurkol­hatunk a bécsi torna budapesti revánsának eredményességéért. LEGÚJABB Lázár lábsérülését orvos vizs­gálta meg, de nem nyitotta fel a körömágyat, hanem hideg ólom,­vizes borogatást, a láb felpolco­­lását rendelte el. Lázár szerdán este haza is ment és megkezdte a kezelést. Vasárnapi játéka to­vábbra is erősen kérdéses. NÉGY SÉRÜLT a Hungáriában Schaffer reméli hogy a rangadóra rendbejön Turay, Biró, Szabó meg Kardos is — Saját tudósítónktól — szerdán délután 4 órakor a Hun­gária öltözőjében. A játékosok közül csak Turay, Titkos, Sas és Müler van jelen. Titkos a leg­frissebb, de csak azért, hogy végigfeküdjön a székeken. Turay nem igyekszik, ő sérült, egyelőre borotválkozik, nem, tart edzést, csak fürödni jött ki. Sas és Mül­­ler sem nagyon igyekszik. Minek is sietnének, amikor úgyis olyan kevesen vannak. Csendes, nagyon csendes az öl­töző. Szokatlanul csendes — így is mondhatnék. Néha-néha egy-egy sóhaj töri meg ezt a nagy csendet Például Mülleré így: — Ki hitte volna a Nemzeti ellen mutatott játék után?! Aztán Sas Ferit halljuk: — Ha vasárnap a Fradi ellen győzünk, minden el lesz felejtve. Turay is csak suttogva mondja:­­— Csak egy csapat volt jó a tor­­nán: a Ferencváros. De az komo­­lyan jó volt. A többi három: semmi. Nyomott a hangulat Schaffer Alfréd is itt van (kedden este ér­kezett meg Brüll Alfréd elnök tár­saságában). Ő próbálja vigasz­talni a fiúkat: — Előfordult már mással is az ilyesmi. Nem kell, hogy a földig lógassátok az orrotokat. Aztán egy példát hoz fel arra, hogy rossz játék után még jöhet egy jó is: — Az Austriában játszottam, talán tizenöt esztendővel ezelőtt lehetett, amikor egyszer nagyon nagy favoritok voltunk az Admira ellen. Persze kikaptunk három­­kettőre. A mérkőzés után lógott az orra mindenkinek és másnapra nem kevesebben, mint heten jelen­tettek beteget. A Rapid ellen kel­lett játszanunk. A jó Rapid ellen. Kétségbe voltak esve a bécsi lila­fehér vezetők, hogy most mi lesz. És mi lett? Elővettünk hét ifjú­ Sági játékost, köztük Sindelart és Nauscht és mi történt? Simán, remek játék után megvertük a jó Rapidot kettő,nullra. Közben be-befut egy-egy játé­kos, de még fél ötkor is alig akad egy csapatra való. Kocsis Feri jön, fájdalmakról panaszkodik. Seidner Pál doktor kéznél van, három hosszú tapasszal leragaszt­ja a játékos sérült bordáját. Aztán Szabó Tóni jelenti Schaffernek, hogy nemcsak a bal rüsztje fáj, hanem a jobbállában is nagy fáj­­dalmakat érez. Dudás is azt mond­ja, hogy húzódást érez a combjá­ban. A sok sérült és beteg, ha lehet, még nyomottabbá teszi a hangu­latot. Takács Béla próbál javítani a helyzeten: — Te, Spéci, a Krausz írt Pa­kisból. Üdvözöltet mindenkit. Azt írja, hogy nagyon büszke a Hun­gáriára! Szegény fiú, még húsvét előtt adta fel a levelezőlapot­. Végre háromnegyed öt után any­­nyian egybegyűltek a játékosok, hogy Schaffer kiadja a vezény­szót : — Gyerünk ki a pályára! Ide még mindig hiányzik Kar­­dos, Bíró, Cseh, Újvári. — Mi van ezekkel? — kérdite kétségbeesetten a hívők. Schaffer csak arról tud, hogy­ Biró elkéredzkedett. Cseh későn szokott jönni. De mi van Kardos, Pál és Újvárival? Még nem hever­ték ki a bécsi kiruccanást? Innen is, onnan is ezt halljuk. Preisz­­mann is lejön az irodából, neki is az első, ami feltűnik: — Mi az, Kardos nincs itt? Mi van vele? — kérdi Takácstól. — Nem tudom, Józsi bácsi — feleli Takács. S már éppen taxit akarnak ho­zatni Seidner doktor részére, hogy ugorjon el Kardosékhoz, amikor Újvári társaságában feltűnik a bejáratnál a Hungária balössze­kötője. — Fáj a térdem, nem tudok edzést tartani, csak fürödni jöttem ki — mentegeti magát. Kardos bemegy az öltözőbe, Schaffer elvonul tárgyalni Preisz­­mannal. Percekig tárgyalnak, de a hívők már suttogják: — Fogadjunk, hogy arról ta­­nácskoztak, hogy hányszáz pen­gőre büntessék meg Kardost és Újvárit. Mint később kiderült, tényleg erről volt szó. Közben természetesen folyt­ az edzés. Néhány lassú kör, néhány sprint, ötperces kötelezés. Semmi több. Majd csütörtökön jön az erősebb munka. Már sötétedik, amikor Brüll elnök jön. Örömmel üdvözlik őt, mindenki remek arcszínét dicséri, mire ő rezignál­tan mondja: — Csodálom, hogy még jó az arcszínem, mert a fiúk mindent elkövettek, hogy megbánassák ve­lem hazajöttömet. Már a játékosok legtöbbje haza­­menőben van, amikor végre Cseh­ Mátyás is megérkezik. Percek alatt mezbe öltözik és szólóban végig­csinálja ugyanazt, mint amit a többiek csináltak. Az edzés végén megkérdjük Schaffertől: — Hogy ásnak fel vasárnap? — Én remélem, hogy teljes csa­pattal. A jelen pillanatban ugyan négy sérültünk (Szabó, Biró, Tu­ray, Kardos) is van, de én bízom benne­, hogy vasárnapig mind­annyian rendben lesznek. Én csak azon csodálkozom, hogy csak négyen sérültek... Ahogyan Bécsben ját­szott a csapat... A BUDAI „11” pénteken tartja e heti első és egybei utolsó edzés­ét a Phöbus-pályán. A­ csa­patban csak egy komolyabb sérült van Keresztes, aki a térdére kapott rúgás Brüsszelben, de vasárnapra ő is rendb jöhet s így valószínű, hogy vasárnap­­a rangadó előtt a Budai legjobb c­s­a­patával állhat ki az Elektromos ellen. az úri világ nyúlszőrkalapja Kórja mindenütt

Next