Népsport, 1960. április (16. évfolyam, 66-86. szám)

1960-04-01 / 66. szám

A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TAKÁCS LAPJA PÉNTEK, 1960. ÁPRILIS 1. ^ Ara: 00 fillér ★ XVI. ÉVFOLYAM, 66. SZÁM A magyarokról az asztalitenisz EB előtt­­ Grác után — Brno előtt Olimpiai hírdetőoszlop Hegyen-völgyön Négynapos sportműsor Közeledik a határhoz a Hála-váltó Mit látott Vitkovicében a szövetségi kapitány? Még egy pillanat, még egyet villan a vaku is a váltó fut tovább a határ felé. A szalag­erdővel borított váltóhoz már a cél felé köze­ledik. Szombathely, Győr, Veszprém, Budapest, Szolnok, Eger vagy a déli ágon Zalaegerszeg, Pécs, Kecskemét, Szeged egy-egy ünnepi állo­mása az útnak. E városok mind kis ünnepségek keretében küldték tovább hálájukat és köszö­netüket a Szovjetunió felé. És ahogy csökken a távolság, úgy sokasodik a szalagokon kifejezett és csokorra kötött üdvözletek száma. Falvak, városok, üzemek, termelőszövetkezetek, iskolák küldték el képviselőiket a stafétába. A térké­pen már csak rövid vonal jelzi a Záhonyig ve­zető utat, de ezen az útvonalon még több város, számos község és falu készül a Hála-váltó méltó fogadtatására. Egerben a Szabadság téri szovjet emlék­mű előtt több mint ezer lelkes fiatal gyülekezett a Hála-váltó fogadására. Az ünneplők zászlók alatt, vidám nótaszóval várták a Szolnok megye felől érkező küldöttséget, közben az egri honvédi helyőrség fúvószenekara térzenével szórakoztatta az egy­begyűlteket. A beérkező Hála­váltót Bari József, a KISZ me­gyei bizottságának tagja kö­szöntötte. Hangsúlyozta: a fia­talok fogadalmat tesznek, hogy örökké ápolni fogják a szovjet —magyar barátságot. Ezután a KISZ képviselői több száz főnyi lelkes fiatal jelenlétében elhe­lyezték a boton a szalagokat, majd a váltó folytatta útját. A Nógrád megye határában fekvő Nádiújfalun vet­ték át a megye fiataljai a he­vesiektől a sok ezer hála­sza­laggal feldíszített váltóbotokat. A falu apraja-nagyja a tanács­háza előtt szorongott az ünne­pélyes váltás perceiben. Innen már az egyre fejlődő nógrádi iparvidéken folytatta útját a staféta, majd az ünneplő Nem­űt, Kisterenyét és Nagybátonyt érintve futott be percnyi pon­tossággal Salgótarjánba. A fel­lobogózott Tanácsköztársaság téren a névadó emlékmű tövé­nél 24 szervezet küldötte kö­tötte fel a háló szalagját a vál­tóbotokra. Az ünnepség után a Mátra és a Bükk festői szépségű hegyei között folytatta útját a váltó. Az esti órákban Mis­kolcra érkezett, ahonnan pénte­ken délelőtt indul Nyíregyháza felé. Szegeden csütörtökön délelőtt szemerkélt az eső, de délután két óra táj­ban, amikor a Hála-váltó déli ága a város határához érkezett, kiderült az ég, s időnkint a nap is kisütött. A Kecskemét felől érkező váltó egyébként Szeged előtt Klekundorozemára­ is be­kanyarodott, ahol a községen át az ottani sportolók vitték a váltóbotokat. Szeged határában, a Falemez-gyár előtt a Szegedi VSE NB II-s labdarúgó-csapatá­nak a játékosai váltották fel a dorozsmaiakat. KISZ-fiatalokkal, diákokkal, sportolókkal együtt érkeztek a város főterére, a Széchenyi térre, ahol a szegedi élsportolók sorfala között vit­ték a felpántl­­kázott váltóboto­kat a szovjet hősi emlékmű elé. A kísérők elmondták, hogy több száz falun, városon haladtak már keresztül és mindenütt nagy ünneplésben volt részük. Az alföldi nagyvárosban több sportegyesület és üzem képvi­selői díszítették fel a váltó­botokat, majd bensőséges ün­nepség után a futók elindultak a felsőváros és tovább Algyő, Hódmezővásárhely, Békéscsaba irányába ... A váltó Algyőnál kelt át a Tiszán és Hódmezővásárhely érintése után újabb éjszakai szálláshelyére, Békéscsabára ér­kezett. _ 1\ A csehszlovák k­ile­b labdarúgó-tábor JA­­­.­ érdekl­őd­é­sé­nek is homlokterében ezen­­­ a héten a Vltkovi­utij céhen lejátszott "­r Csehszlovák olim­piád válogatott— Koppenhágai vegyes mérkőzés állt. A magyarokkal való talál­kozó előtt ez volt a csehszlovák együttes utolsó előkészületi mérkőzése. Érthető, hogy a ma­gyar szakvezetők is figyelem­mel kísérték ezt a találkozót. Baróti Lajos szövetségi ka­pitány is ott volt Vitkovicé­­ben és hazatérése után el­mondta tapasztalatait: „ A nagy bánya- és nehézipari központban a korai kezdés elle­nére is nagy érdeklődés mellett — 11 000 néző előtt — zajlott le a szép Klement Gottwald-stadionban az edzőmérkőzés ... A továbbiakban a szövetségi kapitány elmondta, hogy a né­zőkkel egyetemben ő is erősebb ellenfélnek vélte Koppenhága együttesét, amely három játékost kivéve,­­ nagyjából a második ligában szereplő csapatok játé­kosaiból állt. Ez az együttes nem képviselt nagy játékerőt és nem is kényszerí­tet­te komoly erőbe­dobásra a hazaiakat. A további­akban így folytatta Baróti: — A csehszlovák csapat jó já­tékkal könnyen érte el nagyará­nyú győzelmét. Mivel ez volt az utolsó „fő­próba”, az olimpiai csapat tagjai kezdetben érthetően idegeskedtek, s csak később küzdötték le ideges­ségüket. Az I. félidőben kitűnő csapatjátékot mutattak a cseh­szlovákok. Először szerepelt az olimpiai csapatban a középhátvéd helyén Hledik, ez a nagy tapasz­talattal rendelkező sokszoros vá­logatott játékos. Az ő tudása, hig­gadtsága láthatólag megnyugtatóan hatott az egész védelemre. Új összetételben szerepelt a csatársor is. Dolinszki, a váloga­tott balszélső kisebb húzódással bajlódott, s helyén a fiatal Jelű­nek mutatkozott be , sikerrel. Arra a kérdésre, hogy várható-e változás a csehszlovák olimpiai együttesben, ezt­­a választ adta a szövetségi kapitány: — Értesüléseim szerint a véde­lemben szó lehet Urban játékáról, bár én nemigen hiszem, hogy megbolygatják a jól bevált védel­met. Az olimpiai együttes egyéb­ként célratörő, erőteljes futballt játszott, a támadásait főként a két gyors szélső révén vezette. Kö­zülük különösen a sokszoros vá­­­ogatott, nagy tapasztalattal ren­delkező L. Pavlovic jobbszélső keltett feltűnést, gólratörő, lendü­letes játékával. A szövetségi kapitány a cseh­szlovák olimpiai együttes legerősebb csapatrészének a csatársort tartja, amelyben több kiemelkedő képességű játékos szerepel. Ezt a csapatot összehasonlítva a­z osztrák együttessel, arra a véle­ményre­­ jut, hogy a csehszlová­kok erőnlétben magasan az oszt­rákok felett állnak, lényegesen gyorsabbak is játékosaik. Kwas és Kacsáni kiváló fejelőskészség­­gel rendelkezik. — A csehszlovák játékosok ke­* mények, de nem durvák — foly­tatta a szövetségi kapitány. —Re­mélem, ellenünk sem lépik át a szabályok adta határokat. A mi csapatunkról az a véleményem, hogy nekünk 90 percen á­t leg­alább úgy kell majd játsza­nunk, mint Grácban a II. félidőben. Azt hallottam különben, hogy a csehszlovák közvélemény a na­gyobb tapasztalat révén saját vá­logatott csapatát tartja esélyesnek Brnóban. .. Én változatlanul de­rűlátással nézek a mérkőzés elé. Ha fiainkban meglesz a lelkes küzdőképesség, akkor Brnóban is eredményesek lehetnek. A várható összeállításról el­mondta: nem terveznek válto­zást az olimpiai csapatban, ha­csak sérülés nem jön közbe. EZ KEVÉS Megjelent az első kerékpáros Versenyhír. A rövid néhány sor arról tudósít, hogy a Bp. Építők kerékpáros szakosztálya vasár­nap megrendezte házi versenyét. Ez uj WE’jfi örvendetes dolog, hiszen köztudo­­mású, hogy a ke­­rékpáros ország- /YflLMfX úti idény minden/ wtU i évben tulajdon-e gy / mi képpen az egye­s­­e­sületek háziverse­­­nyeivel kezdődik. Az Építők tehát megnyitották a sort. Annál kevésbé örvendetes vi­szont, hogy a többi egyesület há­­zatája felől nem érkeznek ilyen hírek és — sajnos — nem mehe­tünk el szó nélkül az Építők ver­senye mellett sem. Mert az Épí­tőket is csak a verseny megren­dezésének tényéért illeti dicséret, egyébként pedig inkább rossz­pontot érdemelnek. Méghozzá két okból. Először azért, amiért mindössze 41 kilo­méteres távon bonyolították le a háziversenyt. Ez enyhén szólva humoros dolog. Egyben pedig nagyon elgondolkoztató. Az ala­pozó edzések után, a kedvezőbb tavaszi körülmények között olyan távon rendeztek versenyt, amely­nél naponta kétszer is hosszabbat hajtott végig a válogatott keret, még a kemény téli időben is. Eredetileg 80 kilométerre írták ki a versenyt, de amikor látták, hogy esik az eső, gyorsan levet­tek a távból, nehogy „megárt­son” a szegény fiúknak. Holott még a 80 kilométeres táv is rö­vidnek számít március végén. Másodszor pedig azért érde­melnek rosszpontot az Építők versenyzői, mert úgyszólván vé­gigsétálták a távot. Minden kate­góriában csoportos befutó volt, s az átlag még a felnőttek verse­nyében is csak 36 700 m/óra volt. Van ennek értelme? Aligha. Az ilyen versenyek többet ártanak, mint használnak és legfeljebb arra jók, hogy újra rávilágítsanak arra a mélységes szakmai felfogásbeli szakadékra, amely a szövetség vezetői és az egyesületi edzők között tátong. Jó lenne ezt a szakadékot vég­re áthidalni. Az áthidalásnak csak egy módja van: lássák be az egyesületi edzők is, hogy fo­kozni kell a versenyzőkkel szem­ben támasztott szakmai követel­ményeket, korszerűsíteni kell az edzésrendszert. Versenyekre van szükség és nem 41 kilométeres sétákra. Még esőben is. ­ A VTSK nyerte a női kosárlabda-rangadót sor a Sportcsarnokban. Mindkét együttes nagyon készült erre a találkozóra. VTSK —Bp. Vörös Meteor 64:47 (31:19). VTSK: Deákné (6), Rat­­kai (1) — Schneider (13) — Gyi­­mes (16), Kocsor (12). Cs: Borbély (13), Pető (3), Molnárné. Bp. Vö­rös Meteor: Szabóné (6), Tóthné (5) — Beretzk (5) — Mátainé (18), Korenné (6). Cs: Kereszturyné (5), Gálosné (2), Pádárné, Dacéi I, Hl­inka. Idegesen kezdett mindkét csa­pat, sok labdaeladás történt és a büntetők egész sora maradt kihasználatlanul. Az első pilla­natban elért kosárral a Vörös Meteor ragadta magához a kez­deményezésit, majd kiegyenlítetté vált a játék, a 7. percben 7:7 volt az eredmény. Ekkor a VTSZK erősített s a 15. percben már 24:14-re vezetett. A máso­dik félidőben fokozódott a küz­delem, a 8. percben sikerült a Vörös Meteornak 6 pontos kü­lönbséggel feljönnie. (40:34). Ez­után alakult ki a két csapat között a legnagyobb különbség, 62:41. A VTSK ettől kezdve va­lóban nagyon szépen játszott és jóformán minden nehézség nél­kül győzte le­ veszélyes ellenfe­lét. A VTSK ezzel a győzelmé­vel már magyar bajnoknak te­kint­he­tő A győztes csapatból Deákné Kocsor, Schneider, Borbély játszott kiemelkedően, de tulaj­donképpen a csapat valamennyi játékosa átlag feletti teljesítményt nyújtott. A Vörös Meteorból Szabóné nagy küzdeniakarását, valamint Mátainé jó dobóteljesít­ményét emelhetjük ki. MTK K TF 72:67 (219:33). Sport­csarnok. Férfi mérkőzés: MAFC— VTS­K 81:58 (46:30) Sportcsar­nok. A női kosárlabda-bajnokság el­döntése szempont­j­ából fontos VTSK—Bp. Vörös Meteor össze­csapásra csütörtökön e©te került ----------­ Tavasz a Tüzér utcában Az idén március végén már valóban, — nemcsak a naptár szerint — beköszöntött a tá­lasz. Az atléták nagyon kikíván­koznak a tornatermekből, el­jött a pályák rendbehozásá­nak ideje. A Bp. Honvédben bizony az utolsó években rendszerint csak áprilisban fogtak hozzá, és el is teélték vele, az idén azonban szakí­tottak ezzel a gyakorlattal. Elhatározták, hogy ha az idő engedi, március 21-ig elkészí­tik a pályát. Alapos tataro­zásra­ volt szükség, le kel­lett szedni az egész felső sa­lakréteget, újra agyagozni a pályát. Idejében hozzálát­tak, de azután közbeszóltak a fagyok és hiába szerették vol­­na a pálya dolgozói, néhány napra megakadt a munka. Hétfőn este azonban Koltai László, a szakosztály helyet­tes vezetője már büszkén új­ságolta a szövetségben, hogy egy heti állandó locsolás és hengerlés után szerdára ké­szen lesz a pálya. S szerdán délután valóban beköszöntött a tavasz a Tü­­szér utcába. A salakéhes atlé­ták megtarthatták az első ed­zést a főváros elsőnek rend­behozott pályáján. A gondnok és a pálya dolgozói megelége­déssel hallhatták, hogy az at­léták szerint a futópálya már­is jó, kemény, s az ugró­helyekre sincs különösebb panasz. A túlsó egyenes men­tén még egy külön, többpá­lyás 130 m-es salakos egye­nest is készítettek, a vágtázok és a gátfutók ott gyakorol­hatnak. Most már tehát za­vartalanul el lehet kezdeni a szabadtéri edzéseket. Mi hiányzik még a boldog­sághoz a Tüzér utcában? — Egy szállítható és könnyen összerakható lelátó a szakosz­tály vágya, hogy majd a ver­senyeken végre megfelelően el tudják helyezni a nézőket is. Többet vártunk a fiataloktól Immár harmadik éve az év első öttusaversenyét a Csepel SC rendezi a fiatalok számára. A csepeliek ezzel a kezdeményezés­sel több versen­y­­e­zés­ alkalmat a­kar­n­ásuk­nak nyújtani, a szakemberek pedig fe­lemérhetik után­pótlásunk idény-Xrg eleji felkészült­ségét. Az elmúlt évekkel ellentét­ben, amikor is egy évben alig egy-két verseny volt csu­­pán az ifjúságiak részére, az idén sokkal több alkalmuk lesz képes­ségeik bemutatására. A baráti államokkal történt kölcsönös megállapodás alapján ugyanis a nemzetközi találkozókon a fiata­lok számára is rendeznek verse­nyeket. Erősen idényeleji formáikat lát­hattunk a Csepel versenyén. Lovaglásban­­a budapesti és a vidéki versenyzők között döntő különbség mutatkozik a pestiek javára. A budapestiek közül is azok a versenyzők állták meg leg­jobban a helyüket, akik már több éve lovagolnak és több alkalom­mal indultak lovasversenyeken is. A hiányos felkészültségen több szorgalommal lehetne segí­teni, mert a lovaglás kimenetele erősen befolyásolja a verseny további alakulását.. A gyenge, vagy nulla pontos lovaglással már nem lehet eredményesen szerepelni az összetett verseny­ben, bármilyen jó is a versenyző a többi számban. Vívásban a versenyzők több­ségét passzivitás jellemzi. Az öttusában pedig az erélyesebb, változatos küzdőmodor az ered­ményes. Az előre el nem gon­dolt bizonytalan, támadás nem lehet jó. A verseny leggyengébb ered­ményei a lövészetben születtek. A technikai hiányosságok követ­keztében a versenyzők egyelőre nem képesek többre, pedig ebben a számban fizikai munka nél­kül lehet értékes pontokat sze­rezni. A két fizikai számban de különösen az úszásban, sem fe­lelnek meg az eredmények a vá­rakozásnak. A 25 méteres uszoda ellenére az 1000 pontot jelentő 4,20 másodperces szintidőt egy versenyzőnek sem sikerült el­érnie. A versenyzők többsége most fejezte be az alapozó időszakot. Teljesítményük azonban még igéni körülmények között is gyengének mondható. A három­tusából öttusára áttérő verseny­zők általában a fizikai számok­ban nyújtottak eddig jó teljesít­ményt. Most ez a verseny azt mutatta, hogy a technikai szá­mokra való készülés­ miatt ifjú­sági öttusázóink a fizikai szá­mokban visszaestek. Az egyesü­letek edzőinek feladata, hogy megtalálják az összhangot a technikai és fizikai edzések kö­zött úgy, hogy mindkettőben fej­lődés mutatkozzék és egyik se menjen a másik rovására. Végeredményben többet vár­tunk az ifjúsági­ öttusázóktól. A több versenyzési alkalom és az egyesületekben folyó szorgalmas munka azonban bizonyára javí­tani fog a versenyzők jelenlegi formáján. . . M. L. Labdarúgó-eredmények Nb tartalékbajnokság: Vasas- Pénzügyőrök 6:0 (3:0), Pasaréti út. Barátságos, mérkőzés: Pécsi Dózsa-PVSK 5:0 (3­0), Pécs. A felszabadulási váltófutás előtt Szerdán estefelé szokatlan nagy volt az élénkség a BTST-ben. Szin­te mindenki a Budapesti Atlétikai Szövetség helyisége felé igyeke­zett. Az előszobában mozdulni sem lehetett, teljesen megtöltötték a felszabadulási váltófutásra ne­vezett csapatok képviselői, hogy megbízólevél ellenében átvegyék a rajtszámokat. Többségükben fiatalok, a középiskolás és ipari tanuló váltók képviselői voltak. A szövetség aktívái egy órán keresztül igazi rohammunkát vé­geztek, hogy senkinek se kelljen sokáig sorba állnia. Ment is a do­log mint a karikacsapás. Kipipál­ták a jelentkezőket a nevezési lis­táról, gyorsan kikeresték és ösz­­szeállították a rajtszám-sorozato­­kat, azután a csapatösszeállításra szolgáló jegyzékkel együtt átad­ták a megbízottaknak és még arra is gondoltak, hogy felhívják a figyelmüket a másfél órával ké­sőbbre tolt kezdési időpontokra. A legtöbb munkát persze a tíz, vagy még több váltót nevező is­kolák rajtszámainak összeállítása okozta. Itt bizony igénybe vették az „érdekeltek” segítségét is. A „csúcsnevező” József Attila Gim­názium megbízottja például maga keresgette ki a benevezett 20 csa­pat rajtszám­ait. „Azután meg­­lesz-e az a 20 váltó?” — szegez­ték neki a kérdést. — ..Meg­­­hangzott a magabiztos válasz — a huszonhárom osztályból a ne­gyedikesek kivételével mindegyik indít egy csapatot és lesz még egy iskolai váltó is.” Hasonló ha­tározottsággal nyilatkozott az összesen 15 csapatot nevezett Puskás Tivadar Távközlési Tech­nikum diákja is. Az első óra után már lassult a roham, a rajtszám-kiadóknak ju­tott idejük egy kis pihenőre is. De azért még mindig elég sűrűn jöttek a jelentkezők és estére már csak kevés ki nem pipált csapat maradt a jegyzékeken. Me­g­fogytak a raj­tsz­ám­ha­lmok és csak a váltóbotok sorakoztak vál­tozatlanul a polcokon, hiszen rá­juk csak vasárnap, közvetlenül a rajt előtt lesz szükség. Nemcsak az iskolák, hanem az egyesületek, a sportkörök részé­ről is nagy volt az érdeklődés. Utólag kiderült, hogy a nevezések feldolgozásánál csak sebtiben je­gyezték össze az összes felnőtt és ifjúsági korcsoportra nevezett e­gyesü­leteket. Végered­ménybe­n 15 egyesület küzd majd a ván­dorzászlóért, mert a közölteken kívül mindegyik korcsoportra ne­vezett a Vasas Izzó, a BVSC, a Bp. Vörös Meteor, a Bp. Építők, a Csepel, az Egyetértés és a Bp. Spartacus is. A váltófutás lebonyolítására minden előkészület megtörtént, most már a váltókon a sor, hogy minél teljesebb számban álljanak rajthoz vasárnap. -------------------­ Nyolcszor nyert bajnokságot a Ruch Chorzów Jó hírek előzik meg­ az MTK vasárnapi len­gyel vendégét, a Ruch Chorzów csapatát. Az idén lett negyven, esztendős ez a nép­szerű csapat, s pályafutása so­rán eddig nyolc-­­­szor nyert lengyel­­ bajnokságot, így 1933-ban, 1935-ben, 1936-ban és egy év kihagyása után 1938-ban­. A háború miatt fél­beszakadt bajnokságban az első helyen állt. A felszabadulás után 1951-ben, 1952-ben, 1953-ban nyert bajnokságot a Ruch. A csapatban csak két 30 éven fe­lüli játékos — a 32 éves Wyro­­bek kapus és a 38 esztendős Luszczyk fedezet — szerepel. A legfiatalabb a két 19 éves Przy­­bilski és Gasz. Gyors labdarú­gást játszik az MTK vasárnapi ellenfele. A kék-fehérek a szerdai edző­mérkőzésen 9:2 arányban győzték le a Gázművek­ csapatát, így kezdett az MTK: Gedlér — Dan­­szki, Sípos, Lantos — Nagy, Sas — Sándor, Laczkó, Bödör, Mol­nár, Szimcsak I. Jól mozogtak a kék-fehérek, csatársoruk hat gólt lőtt, ebből Bödör­­maga hármat. Börzsei János szakosztályvezető mondta: — Szeretnénk, ha Bödör a nemzetközi mérkőzésen, illetve a bajnokságban is olyan frissen, mozgékonyan j­át­szan­a, mint a szerdai edzőmérkőzéseken . v. Molnár is nagy kedvvel ját­szott, kéthetes kihagyása után kezd rendbejönni. A II. fél­időben néhány játékost kicse­rélt Hidegkúti edző, ekkor azonban már csak könnyű moz­gásnak számított az edzőmérkő­­zés. A Ruch Chorzów szombaton ér­kezik Budapestre. ------------- A legjobb vidéki öklözők csapnak össze A múlt évben az országos vi­déki ökölvívó-bajnokságon meg­lehetősen sok tartalék indult , ennek következtében igen köze­pes színvonalú küzdelmek zaj­lottak le. Ezzel szemben a hí­rek szerint a Pécsett szom­baton kezdődő idei vidéki baj­nokságon az ország legjobb vidéki öklözői találkoznak. A váltósúly kivételével a Budapest­­ba­jno­ksá­g­h­oz képest mi­n­de­n súlycsoportban rendkívül erő© a mezőny, ízelítőül csak annyit, hogy a bajnokságon indul Dorogi Vanó. Tóbi, Szerémi. Simon Gy., Énekes J., Papp B., Trimmel. ■, Argyelén. Jakab, Budai A., Bibók és Szabó L .­. LEGÚJABB A nyolcadik játszma függőben maradt Csütörtökön került sor a Bot­­vinni­k—Tál sakkvilágbajnoki p­ár­o­smér közé© nyolcadik játsz­májára. A játszma iránt nagy ér­deklődés nyilvánult meg. Tál ügyes manőverezéssel védte ki Botvinnik támadásait, és a játsz­ma függőben maradt. A 41 lé­pést Botvinnik borítékolta. 10 éves a Betonút asztalitenisz-szakosztálya Ritka szép, dísze© versenyki­írás hirdeti, hogy 10 éves jubi­leumát ünnepli a Betonút SC asz­tal­i­tenisz-szakosztály­a. A kezdeti lépéseket 1950-ben tették meg a Betonútépítő Vállalatnál, amikor 100 indulóval házibajnokságot rendeztek. A csapatnál lelkese­désben soha nem volt hiány. S hogy ma már az NB I egyik leg­jobb, legfiatalabb együttese a Betonút, azt talán annak is kö­szönheti, hogy az utóbbi évek­ben nagy gondot fordított a ne­velésre, soha nem akart idegen tollakkal ékeskedni. Faházi és társai nemrégen ifjúsági csapat­­bajnokságot nyertek, válogatott mérkőzéseken, ifjúsági EB-n kép­viselték a magyar színeket. Ér­­­demes megemlékezni a sikerek kovácsairól is, elsősorban Tóth Zoltánról, aki Pénzes Gyula edző segítségével a megalakulás óta irányítja a szakosztályt. Termé­szetesen az sem közömbös, hogy a Betonépítő Vállalat vezetősége, az SZB és az Építők sportosztá­lya is minden segítséget megad a fejlődéshez. Íme: így fest dióhéj­ban egy 10 év­e­s asz­ta­l­i ten­isz-sza­k­­osztály, amely éppen a hét végén rendezi meg jubileumi, meghívá­sos ifjúsági fiú versenyét. A ..Huszak-bajnoksága” mellett a KPVDSZ női és férfi ..Tizek-b baj­­noksága” is érdekesnek ígérke­zik. Ezen elindul az élgárda szá­mos tagja is.

Next