Népsport, 1962. szeptember (18. évfolyam, 172-192. szám)

1962-09-02 / 172. szám

Nepáfistofi’­­ MAGYAR TESTNEVELÉS ÉS SPORT TANÁCS LAPJA VASÁRNAP, 1962. SZEPTEMBER 2. ‡£‡ Ára: ̋ 10 fillér XVIII. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM A sportnaptár-készítés néhány kérdéséről Viták helyett tettekkel (vívás) ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ Sikerül-e megvédenünk a chilei tekintélyt Poznanban? (Kiküldött munkatársunk távbeszélő jelentése) Három döntetlen a lengyelekkel Magyarország i­s— Lengyelország­­ 3:3 (3:1) Salgótarján, 10 000 néző. Ve­zette: Mayer (osztrák) (Hományi, Szabó). Magyarország: Cselényi — No­vak, Csetfalvi, Szepesi — Palo­tai, Bakos , Molnár II. Nemes, Kuti, Pál I, Pál II. Lengyelország: Stronlarz — Skiha, Bazan, Budka — Marka, Fulczyk — Lukowczyk, Lukaszek, Urbas, Liberda, Jozwiak. Góllövő: Molnár II, Urbas, Nemes, Novák (11-esből). Liber­da, Liberda (11-esből). Csere: Skiba helyett Brejza (40. perc). Cselényi helyett Cserháti (szü­netben). Kuti helyett Menczel. Pál I helyett Gerencsér (54. percben), Urbas helyett Pogrze­­ba (68. perc). Szögletarány: 12:3 (5:2) Lengyelország B javára. A 3. percben Molnár II ügyes cselekkel becsapta a védőket, még a kapust is megtévesztette és mintegy 10 méterről lőtt a kapu jobb olda­lába. 1:0 a magyar B-válogatott javára. Nem sokkal utána Ne­mesnek akadt jó helyzete, de fölé lőtt. A 29. percben Lu­­kosczyk nagyszerűen ívelt a kapu elé s Urbas fejéről véd­­hetetlenül szállt a bal felső sa­rokba a labda. 1:1. Változatos játék alakult ki. Bakó® labdájával a lesen álló Nemes kiugrott, és a kifutó ka­pus és a leállt védelem mellett a bal alsó sarokba rúgta a lab­dát, 2:1. Az utolsó percben Pál I nagy lendülettel át­törte a lengyel védelmet, éles, gólba tartó lövését Bazan kéz­zel ütötte le, a büntetőt Novák a bal alsó sarokba lőtte. 3:1. SZÜNET UTÁN a lengyel együttes nagy lendü­lettel rohamozott. Az 57. perc­ben Liberda nagy lövését szög­letre hárította Cserháti. Válto­zatlanul a lengyelek kezdemé­nyeztek többet. A 72. percben Liberda tört előre, 25 méter­ről rálőtte a labdát, Cser­háti ügyetlenül vetődött és a kapu közepén a hálóba ju­tott a labda. 3:2. A 82. percben Liberda tört a kapura, a 16-oson belül a védők ollóba fogták, a lengyel összekötő elesett, s a játékvezető habozás nélkül 11-est ítélt. A büntetőnek Liberda futott neki és a jobbra dűlő Cserháti mellett félmagasan a kapu közepébe lőtte a lab­dát. 3:3. A 88. percben Pál Il-nek akadt óriási helyzete, de kétszer egymás után a kapusba lőtte a labdát. A magyar B-válogatott kiáb­rándítóan játszott. Hiányzott játékából az egysé­g, a lendület, a jó csapatmunka. Vonatkozik ez különösen a támadósorra. Csak elvétve láttunk egy-egy átgondolt támadást. A csapat hátsó alakzataira nem lehet panasz. A fedezetpár sokszor küldte támadásba a csatárokat, de a labda hamarosan vissza­került a magyar térfélre. A lengyel együttestől sokkal jobb csapatmunkát láttunk. Játéka tervszerűbb és szervezettebb volt. Lukosczyket hátravonták a védelem erősítésére, Urbas középcsatár pedig kitűnő táma­dásokat indított hátulról. S a mozgékony két szélső, valamint Liberda — különösen a II. fél­időben — gyakran rést tudott ütni az ekkor még-megingó vé­delmen. Végeredményben az eredmény valós. A magyar B-együttesben Cselényi hibátlanul védett, a he­lyette beállt Cserhátinak a máso­dik gólt védenie kellett volna. A hátvédhármasban Novák végig egyenletes, jó teljesítményt nyúj­tott. Cserfalvi az I. félidőben megállta a helyét, szünet után azonban néhányszor zavarba jött. Szepesi az I. félidőben jól tar­totta szélsőjét, szünet után már kevésbé. Palotai higgadtan, kö­rültekintően játszott, de az utolsó 20 percben erősen vissza­esett. Bakos idegesen kezdett, és később sem nyújtotta azt a for­mát, amit megszoktunk tőle. Mol­nár is biztató kezdés után vissza­esett. Kutinak nem sikerült ös­­­szefogn­i a csatársort, Pál I ka­­puratörései ezúttal sem sikerül­tek. Pál II játszott aránylag a legjobban elől, de ő is mérsékelt teljesítményt nyújtott. A II. fél­időben beállt játékosok közül Gerencsértől láttunk néhány jó megmozdulást. A lengyel együttesben Stron­arz megbízhatóan látta el feladatát. A hátvédhármas leg­szilárdabb pontjának Bazan bi­zonyult. Mindkét középcsatárát szorosan és eredményesen fogta. A szélsőhátvédek közül Budka végig jól fogta szélsőjét. Jól látta el feladatát Skiba és Brejza is. A fedezetek közül Fulczyk igen sok támadást akasztott és jól is indított. A támadósornak az örökmozgó Liberda volt a lendítője. Dicséret illeti a lendü­letesen játszó két szélsőt is. Ur­bas jól látta el a hátravont kö­­zépcsatár szerepét. Lukaszek hasznos védőmunkát végzett. Mayer ,játék­vezető igen jól követte •• , észrevette a szabály­­t, a második magyar h­ionban felül kellett vol­­nia Ományi partjelző vntt Tan István Magyar utánpótlás válogatott- Lengyel utánpótlás válogatott 0:0 Szolnok, 4000 néző. Vezette: Gugics dr. (Jugoszlávia), (Hor­váth L., Balla Gy.). Magyar utánpótlás: Szarka — Keszei, Kürtösi, Sándor — Laczkó, Halasi — Karába, Ké­kesi, Laczkó (MTK), Budai II, Török. Edző: Kovács Imre. Lengyel utánpótlás: Kistka — Rechlak, Pierzyna, Hainia — Blanut I. Suski — Soltysik, Sykia, Wilczek, Myga, Pietzyk. Edző: Foris Tadeusz. Csere: Laczkó (Tatabánya) he­lyett Soós (a szünetben), Lacz­kó (MTK) helyett Faragó (az 50. percben), Szoltysik helyett Gzel (a 66. percben), Pietryk helyett Gaik (a 75. percben). Szögletarány: 6:1 (4:0) a ma­gyar csapat javára. Kezdés után az első izga­lomra a 4., a következőre pe­dig a 8. percben adódott ok. Mindkét esetben a magyar ka­pu előtt támadt meleg helyzet. Előbb Készei az utolsó pillanat­ban vágta ki a labdát a kapu torkából Soltysik elől, majd pe­dig Szarka a bal kapufa tövé­nél kaparintotta meg Sykta kö­zeli lövését. A 9. percben Ka­rába lövését nyomta a kapu fölés Kistka. Nem volt nagy az iram, s több hiba csúszott a játékba már az első negyed­órában is. A 16. percben Ka­rába megsérült, két perc után azonban visszatért. A lengyelek támadásai voltak veszélyeseb­bek ezekben a percekben. A 24. percben Wilczeket lesen engedte el a játékvezető, s csak nagy üggyel-ba­j­jal tisztá­zott előle Kürtösi. Ezután meddő magyar fölény követke­zett. A lengyel védőknek min­dig sikerült időben közbelép­­niök, s a lengyel ellentámadások rendre veszélyt hoztak Szarka kapujára. A 43. percben Karába ismét ápolásra szorult. A II. FÉLIDŐ első negyedórája sem sok vál­tozást hozott a játékban. Ezután kissé feléledt a magyar csapat, a vendégek beszorultak. A 65. perctől ismét ellaposodott a já­ték. A 75. percben Faragó lőtt a jobb felső sarokra, a lengyel kapus azonban bravúrosan ki­ütötte a labdát. A 80. percben Gzel óriási helyzetből a bal ka­pufa mellé lőtt. Az utolsó per­cekben is csak küzdelem folyt. A mérkőzés nagy részében csak a két 16-os között folyt a küzdelem, sok hibával, s akció­szegényen. A magyar csapat támadásszövése lassú volt, sok oldaladogatásra épült. A csa­tárok nem tudták fellazítani a tömör lengyel védőfalat. Nem tudták, mert gyors ki­ugrásokkal egyáltalán nem kísérleteztek. De átlövéssel sem , s ha igen, ezek leg­többje pontatlan volt. A ven­dégek keményen, igen lelke­sen küzdöttek. A tömör véde­kezésre, s az ebből indított gyors, kevés húzásból épült támadásokra építettek. Táma­dásvezetésük azonban eléggé egysíkú, könnyen kiismerhető volt. Végeredményben a dön­tetlen valós eredménynek szá­mít. A lengyel csapatból Kistka kapusnak több ügyes védése volt. A hátvédhármas végig nagy becsvággyal, lelkese­déssel rombolt, élén Pierzynával. A fedezetek közül a nyurga Blaut I nyújtott jó teljesítményt, míg a csatársorból a sokat dol­gozó Wilczek és Myga játéka dicsérhető. A magyar kaput Szarka jól őrizte, a hát­védh­ár­masból Kürtösi verte vissza a legtöbb támadást. A fedezetek köz­ül Halasi az I. fél­időben sok támadást akasztott meg, s máig kapura lövésekre is futotta erejéből. A csatársorból csak Török és Karába első fél­idei játéka dicsérhető. Rajtuk kívül Kékesinek volt egy-két ügyes megmozdulása. Gugics dr. játékvezető Jól vezette a mérkőzést: Várkonyi Sándor Rózsavölgyié 697-et ugrott távolira Az MPSC igyekezett a szombati országos atlétikai versenyére rendbehozni az utóbbi időben nem eléggé karbantartott pályáját és ez többé-kevésbé si­került is. Az idő azonban nem volt éppen kellemes és különö­sen a verseny első felében a célegyenest tekintve időnként erős hátszél fújt. Elég sajnála­tos, hogy szélmérő hiányában a szél erősségét megállapítani nem lehetett, annyi azonban bizonyos, hogy a rövidtávfutóknak és a távolugróknak is sokszor segí­tett. A verseny néhány számában elindultak az EB-csapat tagjai is és közülük elsősorban a nők szerepeltek biztatóan. Távol­ugrásban Rózsavölgyiné kiemel­kedett a mezőnyből és ezúttal már az első három kísérlete is érvényes volt. Elsőre, élénk hát­szélben, de visszaülve, 607-et ugrott, utána volt csaknem szél­csendben 597-es ugrása, s a harmadik újra 6 m-en felül lehe­tett volna, ha nem teszi le a kezét. Petró nemigen fogott lécet. Munkácsi először 100 on győzött — a széltől függetlenül javuló formában —, majd 400 on túlerős kezdés ellenére beállí­totta legjobb eredményét. Kazi viszont kicsit „elaludt” az elején. Az 1500-asok elég jól kezdtek, a második körtől kezdve azon­ban már esett az iram, a harma­dik kör csak 64 top-re sikerült. Parsch nem segített a vezetés­ben Simonnak és Iharosnak, pedig­ a hajrában látszott, hogy sok maradt benne. Az utánpótlásból a verseny legörvendetesebb eredményét a 17 éves Fejér érte el a súlylö­­késben , újabb egyéni csúccsal. Három dobása volt 15.50 feletti Jól futott a nagyok mögött Far­kas is 1500-on. Férfiak. 200 m: 1. Révész (REAC) 22.3, 2. Munkácsi I. (MPSC) 22.5, 3. Tóth (SZMAV) 22.6. 1500 m: 1. Porsch (Vasas) 3:40.6, 2. Simon A. (FTC) 3:47.7, 3. Iharcs (Bp. Honvéd) 3:48.6, 4. Farkas (Vasas) 3:50.5. Részidők: 59, 2:01, 3:05. 5000 m: 1. Jánosi dr. (Törekvés) 15:08, 2. Tímár (FTC) 15:23. 400 m gát: 1. Nagy L. (U. Dózsa) 56.8, 2. Császár (CVSE) 57.4 II. o.: 1. Reich (MPSC) 58.9. Távol: 1. Kovács L. (REAC) 670 II. o.: 1. Römer (MPSC) 685. Súly: 1. Fejér (Bp. Honvéd) 15.64. Gerely: 1. Krasz­­nai (U Dózsa) 71.52, 2. Zarubai (u. Dózsa) 58.43, 3. Szabados (Vasas) 58.43. Nők. 100 m: 1. Munkácsi A. (MPSC) 11.8, 2. Jónás (MPSC) 12.2, 3. Kazi O. (MAFC) 12.6. 400 m: 1. Munkácsi 55.7, 2. Kazi O. 56.4, 3. Takács (U. Dózsa) 59.4, 4. Tóth (N­SC) 60.4. 1500 m: 1. Gyenes (HVSE) 5:06.5, 2. Gégény (Törekvés) 5:11.9. 80 m gát: 1. Németh (U. Dózsa) 11.4, 2. Császi G. (SZMAV) 12.5. N­. O.: 1. Gu­lyás (REAC) 12.6. Távol: 1. Ró­zsavölgyié (Bp. V. Meteor) 607, 2. Petró (TFSE) 576, 3. Mihályfi (DVTK) 546, 4. Császi K. (SZMAV) 545, 5. Balogh (Vasas) 534, 6. Gulyás (MAFC) 531. Diszkosz: 1. Bognár (Bp. Honvéd) 45.29, 2. Kótai (TFSE) 41.43. Megyerdi kilencedik lett a kerékpáros világbajnokságon Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése,­­ (Salo, szeptember 1.) A mai nappal tulajdon­képpen véget is ért az amatőrök kerékpáros világbajnoksága. A saléi kör­pályán ma délután bonyolították ugyanis le az utolsó verseny­­számot, az amatőr országúti egyéni versenyt. Ezt már csak a holnapi profi egyéni verseny követi majd, d© másik útvona­lon. A második országúti számban némileg már jobban szerepel­tünk, már eddig. Megyerdinek sikerült az első tíz közé kerül­nie — és ez már valami ebben a nagy létszámú és erős mezőny­ben. A másik három versenyzőnk szereplését nem kisérte azonban szerencse az egyéni versenyben sem.. Pontosan déli tizenkét óra­kor rajtolt a mezőny: 28 ország 124 versenyzője. A verseny út­vonala közepes erősségű volt, a résztvevők véleménye szerint könnyebben teljesíthető, mint a két évvel ezelőtti világbajnok­ság útszakasza. Tizennégy kört kellett hajtaniuk a versenyzők­nek. Az első körökben két spa­nyol versenyző haladt az élen, de nem sokáig. Három kör után már beleolvadtak az utá­nuk hajtó bolyba , amelyben a magyar versenyzők közül Megyerdi is helyet foglalt. Igen változatos, érdekes volt a verseny képe az utolsó méte­rekig. Szökések, sikeres és si­kertelen kísérletek tarkítottak szinte minden kilométert, ál­landó helyezkedés, mozgolódás folyt a három, majd négy rész­re szakadt mezőnyben. Szá­munkra külön öröm volt, hogy Megyerdi igen jól tartotta ma­gát előbb az élbolyban, majd később, néhány körön át a má­sodik, üldöző bolyban, amely kétszáz méterrel hajtott az él mögött. Az utolsó körökben új­ból élénkült kissé a verseny közepe táján lanyhult iram. A 12. körben a holland Hartog és a belga Monty indított szökést, sikerült is lerázniuk üldözőiket. Egy körrel később az olasz Bongioni, a dán Ritter és a né­met Bolke vette üldözőbe a két szökevényt, és akciójuk siker­rel is járt, jóllehet magukkal húzták szinte az egész üldöző bolyt. A cél előtti hosszabb emelke­dőn Bongioni faképnél hagyta a mezőnyt és simán nyerte e ver­senyt. Az üldöző bolyban hajtó Megyerdi nagyszerűen hajrázott és az emelkedőn elhagyva a boly jónéhány tagját, a kilence­dik helyen futott célba. Mezeinek nem sikerült a ver­seny során az élre kerülnie, a negyvenedik helyen érkezett célba. Horváth meg nem enge­dett helyen vett fel frissítőt és ezért kizárták a versenyből, Juszkó pedig a 12. körben fel­adta a versenyt. Az 1962. évi amatőr ország­úti egyéni világbajnok (180 320 m, 124 ind., befutott 47 ver­senyző): Renato Bongioni (Olaszország) 4:30:50, 2. Ritter (Dánia) 4:30:59, 3. Den Hartog (Hollandia) 4:31:02, 4. Bolke (NSZK) 4:31:17, 5. Baziere (Fran­ciaország) 4:31:34, 6. Monty (Belgium), 7. Macchi (Olaszor­szág), 8. Kudra (Hollandia), 9. Megyerdi (Magyarország), 10. Petrov (Szovjetunió), 11. Kapi­­tonov (Szovjetunió), 13. Cos­­terus (Hollandia), mind rajta, ... 40. Mezei (Magyarország) 4:34,34. Szántó György U. Dózsa-Slovnaft Bratislava 1:0 (0:0) Újpesti stadion, 10 000 néző. Vezette: Lacroix (holland). Part­jelző: Radó, Soós B. (mindkettő magyar). U. Dózsa: Lang — Káposzta, Rajna, Sóvári — Szini, Tóth — Bene, Halápi, Pataki, Bácskai, Rossi. Slovnaft: Fülle — Sporka, Tichy, Weiss — Mraz, Bubernik — Gajdos, Scherer, Kacsányi, Farmacka, Dolinsky. Csere: Halápi helyett Várhidi (a 40. percben), Kacsányi helyett Medvegy (a 40. percben). Gól­lövő: Sóvári. Szögletarány: 10:4 (3:4) a Dózisa javára. A Dózsa támadásai vezették be a mérkőzést, de később belelendültek a vendégek is. Az első gólhelyzet a 20. percben adódott, mégpedig a Dózsa előtt. Halápi beadásából Bácskai köz­vetlen közelről a kapusba fe­jelte a labdát. Később Káposzta két lövése foglalkoztatta a fiatal kapust. A bratislavai csapat lendületesebben támadott, de helyzete nemigen akadt. A 40. percben Bubernik lövését védte Lang. Ezután Várhidi a jobb­hátvéd helyére állt, Káposzta ment előre csatárnak. A II. félidőben változatos já­ték után Bene egy ügyes csel után 18 méterről ballal nagy lövést küldött kapura, de a labda a jobb kapufa tövén csattant. A Dózsa most sokat támadott, de két helyzetet egymás után kihasználatlanul hagyott, az egyiket Bácskai, a másikat pe­dig Rossi révén. Nagyon sokat támadott a hazai csapat, de a 84. percben majd­nem a vendégek értek el gólt, Bubernik átadásából Medvegy kitört, már csak Langgal állt szemben, de a kapus beledobta magát a lövésbe. A másik ka­punál Rossi még Medvegyen is túltett, mert az újpesti szélső előtt már üres volt a kapu, de­ ő két lépésről is mellé lőtt. Az utolsó percben Káposzta 17 mé­teres szabadrúgása után Fülle kiütötte a labdát, és a befutó Sóvári négy lépésről a kapu kö­zepe táján a hálóba fejelte. 1:0. A Slovnaft az első fél­időben ügyesen tartotta a labdát és hátsó alakzatai elég jól zártak szünet után is. Eb­ben az időszakban azonban már nem tudták megakadá­lyozni, hogy az I. félidőben túlságosan lassan játszó Dó­zsa némileg feljavult támadó játéka révén át ne vegye a játék irányítását. A lila-fehé­rek a II. félidőben többet mo­zogtak, lendületesebbek és gyorsabbak voltak, de helyze­teiket ekkor sem tudták ki­használni. A Dózsa csatárjáté­kának meddőségére jellemző, hogy a Slovnaft elleni két mérkőzésen tíz nagy gólhely­zetből egyszer sem tudtak hálóba találni a csatárok, s Bratislavában is, Újpesten is hátvéd volt a gólszerző. El­mondhatjuk tehát, hogy a lila­fehér csapat erősen tartalékos volta, valamint csatárainak ügyetlensége folytán esett ki a Nyári Nemzetközi Labdarúgó­­bajnokság küzdelmeiből. Az U. Dózsában Langnak akadt egy bravúros védése, a hátvédek biztosan rombolták a szórványos támadá­sokat, a fedezetek közül Tóth akasztott meg több támadást, szünet után Színi próbálkozott előretörésekkel. A támadósorban a legtöbb gólveszélyt Bene meg­mozdulásai jelentették. A fiatal Bácskai nem mert egyénileg vál­lalkozói. Szünet után feljavultak a csatárok. Leginkább Káposzta lövései jelentettek gólveszélyt. A Slovnaftban Füllő kitűnően védett, mind a három hátvéd derekasan har­colt. Sokat segítettek nekik a fedezetek is, főleg Bubernik, akinek azonban a támadásindí­tásokra is maradt ereje. A tá­madósorban az I. félidőben Ka­csányi ügyeskedett, a többiek csak igyekezetükkel tűntek ki. Lacroix játékvezető jól bírás­kodott. Németh Gyula Lengyel ifjúsági válogatott— Magyar ifjúsági válogatott 2:2 (1:0) Zielon­a Gora, 10 000 néző. V: Glückner (NDK). Lengyel ifjúsági válogatott: Susek (Zubek) — Steplinski, Pazdior, Sadowski —­ Bielek, Dawidczynski — Stenkowski (Gigon), Masczyk, Lubanski, Sulc, Jarosik. Magyar ifjúsági válogatott: Géczy — Kárpáti, Griegor, Szabó — Losonczi, Lutz — Tóth, Rátkai (Zámbó), Puskás, Gondár (Ősi), Major. G.: Jaro­sik, Lubanski, illetve Tóth és Zámbó. Az első percekben a ma­gyar csapat többet kezdeménye­zett, de a 3. percben gólt ka­pott: a lengyelek a jobb oldalon támadtak, védelmünk „elvesz­tette a fejét”, és a balszélső Ja­rosik a bal alsó sarokba gurí­tott. 1:0. A gól után ismét a ma­gyar játékosok vették át az irá­nyítást. Többször akadt góllövési alkalmuk, de Puskás fölé lőtt. Nem sokkal később Lutz labdáját mentette az utolsó pillanatban a lengyelek szorosan záró védel­me. A magyarok heves támadá­sokat indítottak, de nagyon ve­szélyesek voltak az egy-két hú­zásból álló hazai rohamok­­is. SZÜNET UTÁN is folytatódtak a magyar táma­dások. A 48. percben sikerült az egyenlítés. Rátkai bal oldalról szögletet ívelt be, a lengyel vé­dők röviden mentettek, Tóth közbeugrott és közelről nem hi­bázott. 1:1. A sorozatos magyar támadások ellenére a 67. perc­ben újból a lengyelek értek el gólt. Védelmünk tagjai késleked­tek, Lubanski kiugrott, lövését Géczy először kiütötte, a közép­csatár azonban másodszor nehéz szögből a hálóba küldte a labdát. 2:1. A gól után a magyarok elég erőtlenül játszottak. Az utolsó előtti percekben sikerült csak erősíteni, és az utolsóban — egyenlíteni. Zámbó a 16-os ma­gasságából oldalról élesen kapura lőtt, Major lövőcsele után a ka­pus elmozdult, s mellette Zámbó lövése a hálóba jutott. 2:2. Az új magyar UEFA-csapat nemzetközi bemutatkozása — annak ellenére, hogy szeren­csés körülmények között si­került az egyenlítés — általá­ban megfelelőnek mondható. A mérkőzés nagy részében a magyarok irányították a játé­kot, mezőnyfölényt harcoltak ki, de kellő nemzetközi tapasz­talat hiányában nem találták meg a „beállásos védekezés” ellenszerét. A csatárok sokat adogattak, a meredek kapura­­törések nem mindig sikerül­tek, így több támadás befeje­zetlen maradt. A védelem nem állt kellően a lábán, a gólokat végeredményben a védők hibá­jából kaptuk. A lengyelek keményen, cél­ratörően játszottak, veszélye­sek voltak a kapura is és kü­lönösen a mélyen előretolt kö­zépcsatár Lubanski okozott időkénti zavart védelmünk­ben. A két jóképességű együt­tes találkozója igazságos ered­ményt hozott. • Jó: Pazdor, Dawidczynski és a csatársor ka­szárnya, illetve Szabó, Kárpáti, Losonczi és Tóth, Hoffer József Huszonöt ország versenyzői a luzerni evezős VB-n Huszonöt — ebből tizenkilenc európai ország — legjobb eve­zősei találkoznak Luzernben a szeptember 6 — 9 között sorra kerülő első evezős világbajnok­ságon. A huszonötből azonban csupán öt ország — a Szovjetunió, Dánia, Hollandia, Svájc és Né­metország (közös német csapat) — versenyzői vesznek rész mind a hét számban. Egyesben 16, kétpárevezősben 13, kormányos nélküli kettősben 17, kormányos kettősben 14, kormányos nélküli négyesben 17, kormányos négyesben 15, nyol­casban pedig 16 ország evezősei állnak rajthoz. Többek között a Szovjetunió is erős csapattal indul a világ­­bajnokságra. Egyesben például az olimpiai és kétszeres Európa­­bajnok Ivanov, a kormányos nélküli kettősben pedig az olim­piai bajnok Borejko,­­Golovanov együttes képviseli a szovjet szí­neket.

Next