Népsport, 1964. május (20. évfolyam, 86-107. szám)

1964-05-01 / 86. szám

/Május! Már nem sze­­n / fe­­szélyes, változó, hanem a nyár de­rűjét ígérő perőfényes hó­nap. Kizöldget rétek, vi­rágba szökkent fák, zsongó tavaszi természet... Szép­ség hónapja, Május! Virá­gok ezer színébe öltözteted a világot, s derűt költöz­­tetsz a szivekbe! Mégis mennyi sötétséget láttál már! Virágaidból fonják a má­jusfát, májusi menetek dí­szét, lányok haját ékesítik nefelejcseid, zászlókat ró­zsáid. Erős karok fogják a zászlórudakat, az erő és szépség fiatal képviselői menetelnek a sorokban. Daliás, szép menet! Büsz­kék vagyunk rájuk. Büsz­­kék biztonságukra, derűs tekintetükre, biztos lépteik­re, erős karjukra. S gondo­latunk végigszántja a má­jusi menetek történetét. Áramlik a sor, áramlik a menet, széles jókedvvel, soha véget érni nem aka­rón. Milyen sokan va­gyunk! Mert nemcsak Bu­dapesten, Debrecenben, Miskolcon, hanem Moszk­vában, Havannában, a Csendes-óceántól az Északi- Jeges-tengerig mindenütt ünneplik május elsejét. Hr­­tv­anégy éve. Egy régi­régi májusi felvonulás megemlékezéseként. Chicagóban 1886-ban a nyolcórás munkaidőt köve­telő munkások felvonulá­suk napját május elsejére tűzték ki. Az első májusi napsugár bátorságot öntött szívükbe, ám forradalmi menetüket véres megtorlás­ba fojtották. Nevük isme­retlenségében is rájuk em­lékezünk május elsején. Három év múlva, 1889-ben Párizsban, a 11. Interna­­cionálé határozatot hozott, hogy a chicagói munk­ások felvonulásának emlékére a munkásság nemzetközi ün­nepévé nyilvánítja május elsejét Az első május el­seje megünneplésére logó­ban került sor, Magyaror­szágon is, mint sok más helyen — illegálisan. Má­jusi körmenet címén vo­nultak fel a munkások a Népligetben s a Zugliget­ben, chicagói testvéreikre emlékezve. Az első szabad, nagy fel­vonulás 1919-ben volt­ . S azután huszonöt évig hiá­ba ontotta verőfényét a má­jusi nap, hiába nyújtotta virágait, öltöztette fenséges pompába birodalmát, a ret­­tegés és sötétség erői von­tak árnyékot az illegálisan ünneplők összejöveteleire. Huszonöt év sötétség s egy véres háború dúlása Után 1945-ben ünnepeltük ismét szabadon május el­sejét. Sohasem felejthető, könnyes-boldog nap volt! A legszebb világot nyújtotta május: a szabadságot. ♦ Lesoványodott testeken sportmezek feszültek. A munkássportolók boldog, nagy felvonulása volt az a május elseje. Fiatalok és vének egyaránt május bű­völetében váltak egykorú­vá. Tennivágyó, erős em­berek voltak azok a hábo­rútól megviselt, sovány fel­vonulók. Ma gyerekeiket nézik féltő szeretettel a zászlót tartó kéz mögött. Fegyel­mezett felvonulásukat cso­dálják, tapsra verődik te­nyerük erős, szép, ügyes fiatalságunk láttán. Szere­tik ezt a fiatalságot, ha olykor összehúzott szem­mel kérdőre is vonják, azért­­ büszkék rá. Büsz­kék a sikereire, a tanuló- és munkapadok mellett el­ért eredményeire, büszkék világcsúcsaira, góljaira, büszkék szabad s szép éle­tére. Aggódó figyelemmel kísérik a fiatalok útjait, szorongva lesik küzdelmei­ket, és sikerük, győzelmük, új meg új utak megjárásá­­hoz gyújt fáklyát. A ruganyos léptű, erős­izmos fiatalok között ott lépked országunk képvise­lője is. Az a sportoló, aki a Viadalok Viadalán, az olimpián küzd meg hazánk színeiben. S a májusi me­netben az őt ünneplők és vele együtt felvonulók, vá­rakozó, de egyben remény­­teljes bizalmának kifejező­je is a taps. Május, a sportban a nyár, az olimpia szavát idé­ző hónap. Egy munkával telt időszak új fordulata, az olimpiai készülődés zsendülése. Forró, lázas hó­napok nyitánya. A sorban ott menetelnek e lázas, forró hónapok sze­replői, akiket féltő aggódás s szerető buzdítás kísér út­jukon. S akik e szabad, de­rűs menetben Tokió felé tekintenek, miközben zászlóikkal május elsejét köszöntik. A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG TAP­JA PÉNTEK, 1964. MÁJUS 1. Ára 1­1 forid1 k­­et. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM SPAYOL VÉLEMÉNY: ^Meghódították a mallorcai spanyolok szívét” Hangulatok, nyilatkozatok a ragyogó pálmas siker után — Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése — (Palma, április 30.) Szép volt ez a sziget érkezésünk estéjén is, de tegnap este — egyenesen gyönyörű volt. Kitárult szívvel jártuk az utcákat, szívtuk a vi­rágok pazar illatát, veregettük a derékvastagságú pálmák tör­zseit és hallgattuk a tenger su­­sogását. Két nappal ezelőtt, órmikor Lakat Károly a régi olimpiák­ról beszélt játékosainak, arról, hogy milyen nehezen kezdte olimpiai pályafutását a magyar csapat, hogy aztán 1952-ben el­érje a legnagyobb dicsőséget, amit egy labdarúgócsapat elér­het, hozzátette: „Lehet, hogy ez a sziget a jövő magyar labdarúgásának, a jövő sikereinek egyik bölcsője lesz.. Ma még nem lehet egyértel­műen rámondani, hogy igaza volt. Azt azonban így is érzem, hogy ezek a játékosok a mai estén igen nagyot léptek előre. Sok csapattal voltam már kül­földön, és sott szépet láttam, hi­szen a labdarúgók is csak fiatal emberek, akik tudnak készülni, örülni, keseregni. Mégis meg­kapó volt olimpiai együttesünk itt-tartózkodásának szinte min­den perce. Ezek a játékosok most igazán nemcsak óhajtották a sikert. A felsőha­jtásokban, hogy „bárcsak nyernénk” — a válaszokban, hogy „miért ne nyernénk? .. a bizakodásokban, hogy ..min­dent megtettünk érte”, benne volt az érzelem: ki akarnak jutni az olimpiára. És aki nagyon akar, az ■ nagy tettekre képes. Lakat, Juhász I dr., Dóka gyúró és az idősebb­­ játékosok sokat törték a fejü­­­­ket: vajon mikor nyert utoljára a magyar csapat spanyol földön? ! Megállapodtak abban: ha volt­­ is ilyen, az nagyon-nagyon ré- i gén volt. A spanyol iskolát jól­­ ismerjük. Voltak nálunk spanyol csapatok, s ízelítőt adtak tudá­sukból, tehetségükből. Olimpiai­­ csapatuk tagjai is kijár­ták ezt­­ az iskolát. Az első ligában ját­szó, ugrásra kész fiatalemberek ezek, akik ezen a mérk­ő­zésen akarták elsősorban biztosítani minél jobb profiszerzedés­üket. Hogy ez mennyire így van, bi­zonyítja az élcsapatok vezetői­nek lezarándokolása Pármába,­­ akik a spanyol győzelem ki­szurkolásán kívül szemrevéte­lezni is jöttek a jövő sztárjait. És a spanyol fiatalok nagy­­­­szerűen játszottak. Mindent meg­­ tudtak csinálni a labdával,­amit i egy futballistának tudnia kell,­­ és — de erről később bővebben I — egyáltalán nem keltettek csalódást a spanyol szurkolók­­j­ban és vezetőkben sem. Használt a lecke Ezen a mérkőzésen azonban­­ a mieink mindenben méltó el­­­ lenfeleknek bizonyultak — aka­­­ raterőben, lelkesedésben pedig felül is múlták ellenfelüket. Úgy­­ látszik, nagyon jól jött a csa­­p­hatnak az a kis pofon, amelyet­­ a lengyelektől kaptak az első­­ félidőben. A magyarok általá­­­­ban nehezebben lendülnek já­­­­tékba, mint a nyugatiak. Nem bemelegítési probléma ez, hi­­­­szen a mieink talán még többet­­ melegítenek. Jóval inkább fel­­­­fogás kérdése: a mieinknek bele kell hangolódniuk a játék­ba, bele kell rázódniuk a mér­kőzés ütemébe, s körülbelül 15 —20 perc kell ahhoz, hogy a maguk igazi játékát játsszák. A lengyelek ellen 0:3 után is győzni tudott a csapat, de ott, azon a mérkőzésen a játékosok is megérezték, hogy ez így nem jó. Elhitték Lakatnak, hogy így nem szabad kezdeni. És ez sors­döntő volt. A játékosok most már az öltözőben átestek azon, amire eddig húsz percre volt szükség a pályán. Valósággal to­­porzékolva várták a mérkőzés kezdetét, s a visszafojtott in­dulat csaknem szétvetette őket, mert a bíró a folyosón néhány perccel később adta meg a jelet a kivonulásra. S a pályán a nagy kezdeti ro­hamra felkészült spanyolok szembetalálták magukat egy minden labdáért harcoló, ro­hamra rohammal válaszoló ma­gyar együttessel. Hiába volt a közönség lelkesítő hangorkán­ja, a hazai pálya ezúttal nem tudta úgy tűzbe hozni őket, ahogy máskor. A magyar csapat már szikrájában elfojtotta a tü­zet. Egy bátor vállalkozásról Általános haszédtéma oda­haza a szélsőprobléma. Sokat panaszkodunk, hogy nincsenek gyors, tehetséges szélsőink és néha-néha azt is bevalljuk, hogy­­ nem is neveljük erre a sze­repkörre a játékosokat. A szél­sők nálunk évek óta különböző taktikai feladatokat töltenek be, s elsősorban hátul, a me­­g Folytatás a 2. oldalon. Együtt a négyes vízilabda-torna mezőnye Kié lesz a SZOT serlege? Román, magyar, nyugatnémet, jugoszláv ... Ebben a sorrend­ben érkezett a négy csapat a budapesti vízilabda-tornára. A mieink a nápolyi serleggel a tarsolyukban, a románok a mag­­deburgi második hellyel. A bajnokság előtt legjobb­jaink már két tornán vettek részt. Most jön a harmadik. Mindez azt mutatja, hogy eb­ben az esztendőben az olimpia áll a felkészülés homlokterében. Kitűnő alkalom volt a nápolyi torna a tapasztalatszerzésre, s ennek tekinti a szakvezetés a budapestit is.­­ Nápolyban 60 százalékos formában játszott a csapat — magyarázza Laky Károly szak­vezető. — Remélhetőleg ez a százalékarány most Budapesten növekedni fog. Bár ez a torna sem ígérkezik sokkal könnyebb­nek, hiszen a románok kitűnő játékerőt képviselnek, és a ju­goszláv ,4- és a jugoszláv B- válogatott között sincs lényeges különbség. Takács Jenő elnök, a ma­gyar sportküldöttség vezetője dicsérte a fiúk küzdőszellemét. „Meglátszott a téli fokozott alapozó munka elsősorban azo­kon, akik ezt lelkiismeretesen végezték.” A sorozatmérkőzésekre való felkészülést szolgálja a bu­dapesti torna is. Laky Károly egyébként úgy tervezi, hogy a legfiatalabb Konrádot és Rusorán 11-t is sze­repelteti. Hétfő óta naponta két edzést tartanak a románok. Daróczy László edző négy új játékossal vonul fel Budapesten. Fegyel­mezettebb lett a román válo­gatott — minden tekintetben. A magdeburgi második hely ko­moly fegyvertény, s annak könyvelik el a románok is. Most szintén megelégednének ha­sonló helyezéssel — a mieink mögött. Az NSZK együttese Sárkány Miklós edző vezetésével érke­zett Budapestre. Sárkány el­mondotta, hogy csapatában több új játékos kapott helyet, köz­tük a legérdekesebb név: Ha­­verkamp, aki nemrég még 57 mp-es gyorsúszó volt. — Milyen mérkőzésen vett részt legutóbb a csapat? — kér­deztük. (Folytatás a 2. oldalon.) Jó formában várják teniszezőink a hollandok elleni DK-mérkőzés rajtját »­ Távbeszélő-jelentésünk «* (Hága, április 30.) Kedden dél­után érkeztünk meg Hágába. Esős idő fogadott bennünket. Gyakran megnyílnak az ég csa­tornái és ráadásul még szél is fúj. A kedvezőtlen időjárás el­lenére is már kedden délután edzést tartottunk, szerdán és csütörtökön pedig két-két alka­lommal is gyakoroltak verseny­zőink a pályán. A fiúk hangulata igen biza­kodó. Ez főképp annak kö­szönhető, hogy valameny­­nyien jó formában érzik magukat. Végleges már a két együttes összeállítása. Eszerint a mieink közül Gu­lyás és Szikszai játssza az egyes mérkőzéseket. Lysen, a hollandok csapatkapitánya Hajert és Okkert jelölte ellen­felüknek. Valószínűleg mindkét együttesben ugyanezek a játé­kosok lépnek pályára a páros­ban is. Az első napon Gulyás Okker ellen játszik, Szikszai pedig Hajer ellen mérkőzik. Ellenfeleink a múlt héten Ausztria ellen játszottak barát­ságos mérkőzést, s meglepően­­ biztosan, 6:3 arányban győztek.­­ A kijelölt játékosok közül Ha­jer a holland rangelső, mind­össze 22 esztendős. Még nála is fiatalabb két évvel Okker, aki ugyancsak a 3—5. helyen áll a ranglistán, de jobb formájával kiszorította a csapatból Van Eysdent, a másodikat. Az utóbbi versenyző, valamint Schneider valószínűleg csak barátságos mérkőzésen lép pályára szom­baton Komáromi és Korpás el­lenében. Remélhetőleg bizakodásunkat az eredmények igazolják majd, és teniszezőinknek sikerül ki­­harcolniuk a továbbjutást. G. L.

Next