Népsport, 1964. október (20. évfolyam, 194-219. szám)
1964-10-01 / 194. szám
Olimpiásaink napjai Tokióban M* ^ Ára: 60 fillér A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1964. OKTÓBER 1. ★ XX. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM Csak Bernben a támadósor összetétele A-válogatott—Ikarus 2:1 (1:0) Mátyásföldén már régen szerepelt a válogatott csapat, és bizonyára ezzel is összefüggésben volt, hogy nemcsak az Ikarusgyárból, de messze környékről is sok-sok szurkoló kereste fel a nézőteret, ötezren lehettek, amikor Rónai játékvezető sípja pályára szólította a csapatokat. A mérkőzés előtt az érdeklődőknek Botár Zoltán dr. sportorvos újságolta, hogy Fenyvesi dr. Tatán kedden, edzett, de még érzi húzódását, és ezért nem játszik. Mivel azonban sérülése szépen javult, nagy a valószínűsége annak, hogy Bernben pályára léphet. Korsós játékára viszont nem lehet számítani, mert sérülése az edzésen kiújult, és így a győri játékos nem utazhat Svájcba. Baróti Lajos szövetségi kapitány azt kérte Bán Nándortól, az NB III-as bajnokjelölt Ikarus szakoktatójától, hogy 4—2—4-es felállásban játszassa csapatát, mert bizonyára ilyen rendszerben játszik majd Svájc válogatottja is, így álltak fel a csapatok. A válogatott: Tóth — Mátrai, Mészöly, Sárosi — Solymosi, Sípos — Pál II, Göröcs, Albert, Puskás, Rákosi. Ikarus: Hoffer — Száll, Vágner, Szász, Szalai — Bodó, Laukó — Román, Szőnyi, Csernai, Rancsik. Az első negyedórában enyhe fölényben játszott a válogatott. Egy alkalommal a 16-os magasságából Solymosi készülődött szabadrúgáshoz, amikor Bán edző bekiabált: „Vigyázzatok! Csavarja! ..Valóban így volt, Solymosi jobb belső estéddel erősen belőtte csavarva a labdát. Albert rácsapott, de nem találta el jól. Az első lövést Pál küldte kapura a 20. percben, később pedig Göröcs. A másik kapunál Rancsik lövését csípte el vetődve Tóth. Illovszky edző többször le főleg Pál Tibit biztatta elfutásokra, bátor egyéni megoldásokra, pontos beadásokra. A szövetségi kapitány , padig Göröcsöt dicsérte: „Gyors, friss ügyesen játszik.” Az újpesti csatár 8-as vinámmal a hátán hátrapontan játszott, ő jobbára a pálya középső részén épített, míg Albert gyakran tartózkodott a leshatár táján a jobbösszekötő helyén. A 35. percben Albert lövését védte ügyesen Hoffer, de három perccel később Pál szögletes ligája után Puskás fejesét elnézte, és a labda a jobb sarokba hullt. 1:0. Ügyesen, szervezetten, jól védekeztek a hazaiak. A SZÜNETBEN Baráti főleg azt kérte, hogy a csatárok bátrabban induljanak be a védelmi résekbe és a támadásépítésben alkalmazzanak súlypontáthelyezést. Albert a rossz talaj miatt kesergett. Azt mondta: egyenetlen a pálya. De aztán felderült az arca, mert egy tíz év körüli vörös nyakkendő® úttörőkislány cukorral kedveskedett neki. Mindkét csapat cserélt. A válogatottban Tóthot Géczi, Mátrait Marosi váltotta fel, az Ikarusban pedig Szőke, Molnár, Tóth, Szigeti, Verbovszki és Bodó is szóhoz jutott. Állandósult a válogatott fölénye. Solymosi nagy lövését védte kitűnően Hoffer, aztán Puskás hagyott ki helyzetet. Az 57. percben Rákosi labdája a bal kapufa tövéről kipattant és Puskás 7 méterről a hálóba vágta a labdát. 2:0. Néhány perccel később egy nagyszerű Rancsik-beadás után Szigeti fejesét Verbovszki ugyancsak fejjel a léc alá továbbította, Géczi a felső kapufára nyomta a labdát, de amikor az visszapattant, Verbovszki egy lépésről befejelte. 2:1. Küzdelmes volt a játék, az Ikarus nagyszerűen helytállt. A válogatott csatárok sokat egyénieskedtek, keveset és pontatlanul lőttek. Mindig jobb helyzetbe akartak kerülni, sokat tartogatták a labdát, és nem ■tudták áttörni a hazaiak védőfalát. A 78. percben Puskás és Rákosi helyet cserélt. A 81. percben Göröcs ügyesen kiugrott, de mellé lőtt. Két perccel később Hoffer kivetődve rácsapott a labdára, é® miközben megszerezte Albert elől, a válogatott csatár megsérült, s bicegve elhagyta a játékteret. Mint mondta, ugyanott érzékeny a lábfeje, ahol eltört. A hátralevő időben az Ikarus védelme minden támadást visszavert. Az Ikarus kitűnő edzőtársnak bizonyult, olyannyira, hogy túlzott védekezésükkel szemben támadóink nemigen boldogultak (Folytatás a 3. oldalon.) Van még néhány vitás pont a svájci labdarúgó-válogatottban is — Távbeszélő jelentésünk. — (Zürich, szeptember 30.) Asvájci labdarúgókörökben fontosnak tartják a magyarok elleni vasárnapi mérkőzést, ez lesz ugyanis a hazai válogatott vizsgája az északíiek elleni, október 14-én Belfastban sorra kerülő világbajnoki selejtező előtt. A válogatott főpróbája a múlt héten nem sikerült, hiszen a Sochaux csapatától 2:1-re kikapott, de remélik, hogy az ..előadás: vasárnap sikeresebb lesz. Annál is inkább, mert néhány kerettag ezen az előkészületi mérkőzésen nem szerepelt. A svájci válogatott bizonyos értelemben feladta a hagyományos „reteszt”, áttért a divatosabb 4 — 2— 4-es rendszerű játékra. A svájciak erőssége azonban továbbra is a védekezés, és ebből a szempontból legutóbb a budapesti Népstadionban a Lausanne is jól vizsgázott a Honvéd ellen. A válogatott új szakvezetője, Feni dr., az egykori kitűnő olasz játékos, valószínűleg csak csütörtök este közli a végleges öszszeállítást. A csapatban van még néhány vitás pont. A kapus, Elsener (Grenchen) helye biztos és végleges a négy védőjátékos is: Maffioo (Servette), Kaiserauer (Servette), Tacchella (Lausanne), Schneiter (Lausanne). Az egyik fedezet Dürr (Lausanne) lesz, míg a hátravont csatár szerepére Eschmant (Lausanne) és Kahn (Zürich) jön számításba. A négy csatár helyére egyelőre még hat pályázó van. Hertig (Lausanne), Vuilleumier (Chauxde Fonds), Pottier (Stade francais), Hosp (Lausanne), Schmdelsholz (Servette), Grünig (Young Boys), Pottier a párizsi csapatban játszik, a Stade azonban kölcsönadja az összekötőt a ma-i gyárak elleni mérkőzésre és a VB-selejtezőre is. A válogatottjelöltek a vasárnapi fordulóban elég biztató formát mutattak, a Lausanne védőjátékosai kivételével. Nekik Eleiben, a 6:3-as győzelem ellenére, voltak megingásaik és negyed óra alatt két gólt kaptak. A felsorolt játékosok szerdán este Bernben gyűltek össze, és a mérkőzésig már együtt maradnak. Csütörtökön könnyű edzésmérkőzést játszanak egy ifjúsági együttes ellen. H. L. Tacchella KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI: Vasárnap délután lesz a megnyitó ünnepség főpróbája ! •• Öttusázóink japán edzőpartnerei - Kalapácsvetőink hazai formában A szorgalmas labdarúgók és röplabdázók - Az eltévedt atléták 1 Mint várható volt, az ünnepi megnyitón „tábláfizOTOTtas ház” lesz a stadionban. A külföldiek és a megnyitóról ki- L jj.H5'kiszoruló hazaiak 'flfyi körében ezért igen is nagy az érdeklőd Sílift tfiftJn c?-s a megnyitó 1.MRIB KKH| és a záróünnepély vasárnapra tervezett főpróbája iránt is Eredetileg úgy volt, hogy a főpróbára is árusítanak jegyeket, de legújabban a szervező bizottság közölte, hogy a főpróba zártkörű lesz. Illetve csak félig zártkörű, mert a lelátókat a japán sportszövetségek képviselőivel és iskolásokkal töltik meg. ötletes megoldás Az öttusázók öttusázóink naponta három edzést tartanak, az otthon szokásos megterheléssel. A programjukban szerepel például a vívóedzéseken az iskolázáson kívül az asszózás. Igen ám, csakhogy az asszózáshoz ellenfél is kell. Méghozzá idegen ellenfél, öttusázóink tehát ellenfélnézőben jártak. Megkérték az egyetemi sportklub vezetőjét, hogy vívói álljanak öttusázóink rendelkezésére. A válasz elég meglepő volt: a kérést visszautasították, mondván, hogy a japán szervező bizottság megtiltotta ezt. Ez volt a válasz hivatalos része. És a nemhivatalos? Az egyetemi sportklub vívói öttusázóink segítségére siettek. .Azt mondták: nincs értelme engedélyért szaladgálni, jönnek ők engedély nélkül is. Öttusázóinknak azóta nincs hiányuk asszópartnerekben, legfeljebb ehhez a szervező bizottság engedélye hiányzik. Egy nyelvleckével kevesebb Nagy Imrének, római olimpiai bajnokunknak ki kellett cseréltetnie olimpiai igazolványát, mert egy adat rosszul szerepelt benne. Ehhez azonban új fényképre volt szükség. Nagy Imre barátunknak ugyancsak főtt a feje, hogy honnan szerezzen fényképet. Az egyetemet, a vívóedzések színhelyét szemelte ki a fényképelkészítés színhelyéül. Tört angolsággal megkérdezte, hol talál fényképészt, aki lefényképezi őt. Az egyetem tanári kara, amely éppen ülésezett, Imre barátunk angol nyelvtudásának legnagyobb dicséretére, hosszas habozás után beleegyezett, hogy Imre lefényképezze a testületet. Csak hosszas jelbeszéd után értették meg, hogy Imre fényképet akar, de — saját magáról. Imre egy nyelvleckével kevesebbet vett, mint amennyi a fényképezés lebonyolításához szükséges lett volna ... A fénykép mégis elkészült. Az egyetemi fotóklub készséggel rendelkezésére állt. Imre csak egyet fájlal, hogy a kép nem túlságosan idealizálja őt Labdarúgóinkról A magyar labdarúgócsapat tagjai mindennap két edzést tartanak, délelőtt a falu területén, délután pedig valamelyik tokiói pályán. Lakat Károly valamennyi olimpiai labdarúgó panaszának ad hangot, amikor elmondja, hogy a faluban nincs rendes edzéslehetőség. Van ugyan atlétikai pálya, de annak gyepére a labdarúgók nem tehetik a lábukat. A labdarúgóedzőpályák nagyon messze vannak, s csapatunk egy-egy edzés alkalmával három órát tölt el utazással. Igaz, hogy ezek a városban levő pályák — bár nagyon messze vannak — kitűnőek. — örvendetesen javul a fiúk formája, s most arra törekszem, hogy minél gyakrabban játszhassunk idegen ellenfelekkel edzőmérkőzéseket. Kedden játszottunk a japán A-csapattal, vasárnap a japán B-válogatott lesz az ellenfelünk, szerdán pedig az egyetemi együttes ellen lépünk pályára — mondta Lakat Károly. Az edzések fáradalmait labdarúgóink a falu nemzetközi klubjában pihenik ki, ahol tévét néznek, vagy zenét hallgatnak. A vesztett játszmáról Szorgalomban a röplabdásoknál sincs hiány, sokat és lelkesen edzenek, s ennek megfelelően formájuk is fokozatosan javul. Szerdán érdekes edzőmérkőzést játszottak a román cserejátékosokból összeállított csapattal. S biztosan győztek 3:1-re, bár az első játszmát elvesztették. — Alaposan meglepett, hogy milyen ijedten, zavartan kezdtek a fiúk. Ebből azt a tanulságot vontam le, hogy gyakrabban kell programba iktatni idegen ellenfelekkel való edzőmérkőzést. A baj csak az, hogy nehezen kapunk edzőtársat. A japánok ugyan megígérték, hogy szereznek ellenfelet, de ha ez nem járna sikerrel, magam nézek ellenfél után — mondta Porubszky László, a csapat edzője. Kalapácsvetőink jó formában A szakemberek elsősorban Zsivótzky Gyula kalapácsvető Európa-bajnokunk mozgására voltak kíváncsiak, nemcsak azért, mert — mint ismeretes — hoszszabb betegség után került ki Tokióba, hanem azért is, mert néhány napja kisebb derékrándulással bajlódott. Európa-bajnokunk mozgása azonban mindenkit megnyugtatott, Zsivótzky is azt mondta, hogy túl van a nehezén, úgy érzi, rendbe jött. Másik kalapácsvetőnk, Eckschmidt Sándor kitűnő erőben van, egyáltalán nem viselte meg sem az utazás, sem a tokiói „átállás”. — Meg sem éreztem az időkülönbséget, sem az időjárásváltozást. Igazán jó erőben vagyok. Az, persze, megint más kérdés, hogy versenyen mit tudnék. Gyula nagyon jó formában van, az edzésein látottak alapján szerintem biztosan tud 68 métert — mondta Eckschmidt. „Fáradt vagy? Mondd, hogy eltévedtél!" Az olimpiai falu is sok buktatót rejt a tájékozódni kevésbé tudó idegen számára, hát még a tízmilliós metropolis — Tokió. Szóval, mit kerteljek, sportolóink közül néhányan már megirigyelték a tájékozódási versenyzők sikereit, s maguk is kipróbálták ez irányú képességeiket — kevés sikerrel. . Az atléták egy csoportja, amely az olimpiai falutól negyedórányi járásra tartja edzéseit, hazatérőben gyalog vágott neki az útnak. Az egyik kanyarra azonban rosszul emlékeztek, s korábban kanyarodtak. Pillanatok alatt benn voltak a tokiói utca lenyűgöző forgatagában. Rövid ideig próbáltak tájékozódni, majd segítséget kérve elindultak a helyes irányba, s haza is érkeztek nagyobb kerülő után. Ennél kínosabb helyzetbe került Rideg János, a birkózók gyúrója, aki az olimpiai falu nemzetközi klubjából hazatérőben eltévedt. De nem akárhogyan. Hosszas kóborlás után feladta az útkeresést, s az egyik önkéntes rendőrhöz fordult segítségért, amely nem is maradt el. Rideget autóba ültették, és úgy szállították haza a szállására. A magyarok körében rögtön el is terjedt a leleményes mondás: „Fáradt vagy? Mondd, hogy eltévedtél, s kocsin érkezhetsz haza.” Az ökölvívóknem unatkoznak Öklözőink néhány idegen társaságában álltak, és kézzel-lábbal magyaráztak. Távolabbról már közeledett Énekes mester is, aki a derűs barátkozást látván, mosolyogva mondta: — Egyre nagyobb számban gyülekeznek már a jövendő ellenfelek, akikkel már megkezdtük az ismerkedést. — Csak itt, vagy a szorítóban is? — kérdeztem. — Természetesen a szorítóban is. A vetélytársak szívesen állnak a kötelek közé, s ennek eredményeként kedden és szerdán már nigériai, román és ausztrál ellenfelekkel folytattunk edzőmérkőzést... Az edző hirtelen félbeszakította mondókáját. Odasietett öklözőink csoportjához és megdorgálta őket, hogy „no, azért nem kell mindent elárulni”. Egyik-másik ugyanis túl szemléletesen mutogatta az ütésfajtákat, s ugyebár, minek ez... Visszatérése után elmondta, hogy néhány napig az ökölvívók is megérezték az „átállást” és csak könnyített edzéseket végeztek. Most már túl vannak a nehezén, kezdenek formába lendülni, s a rendszeres technikai és erőnléti gyakorlatok mellett célszerűek ez edzőmérkőzések. De ezeknél nagy óvatosságra van szükség. — A sérülésveszély miatt? — Részben emiatt, részben meg azért, nehogy kiismerjenek bennünket. Némi szünet után folytatta: hála délelőtt például könynyen rosszul sülhetett volna el, hogy „Réka” erősködött. Egy óvatlan pillanatban hála könynyebb súlycsoportba tartozó ausztrál ellenfelét majdnem kiütötte. S mit tesz a véletlen? Kaját meg egy nála nehezebb ausztrállal kesztyűzött, aki azonnal törleszteni akart. Szerencsére igen jó formában van Európa-bajnokunk, ragyogó öklözéssel kitért az ausztrál fiú elől, s később annak is megjött az esze. — A többiek is rendben vannak? — Valamennyi hozza a súlyát, s Kajál mellett különösen Papp formája emelkedik állandóan. Több nyelven beszél Vívónőink az egyik egyetem nagyszerűen felszerelt tornacsarnokában gyakorolnak. A női öltözőknél nagyon készséges ifjú hölgy áll rendelkezésre. A japán lány vívónőink érkezésekor és távozásakor udvariasan érdeklődik kívánságaik, egészségük felől — francia nyelven. Mivel a magyar lányok közül csak Juhász Kati beszél franciául, elsősorban őt faggatja, vele barátkozik. Az egyik napon Kati nem ment edzésre, így a készséges japán lány Dömölky Lidihez fordult szokásos kérdéseivel. Ő azonban sajnálkozva világosította fel, hogy nem beszél franciául, csak angolul. — Nem baj, holnapra megtanulok angolul — felelte lelkesen japán barátnőjük. És csakugyan, másnap ugyanazokat a kérdéseket, amelyeket addig Juhász Katinak tett fel franciául, most angolul kérdezte Dömölkytől. Mint kiderült, franciául ugyanannyit tud, mint angolul, de az utóbbit viszont egyik napról a másikra tanulta meg. . . így telnek versenyzőink napjai, edzések, kisebb kitérők és kedves epizódok közepette. S természetesen várják az újabb hazai csoportot, és az olimpia nyitányát. Ardai Aladár Macuszakadzsa, Tokió egyik legforgalmasabb közlekedési gócpontja a kora délutáni órákban, amikor legkisebb a forgalom. (MTI külföldi képszolgálat.) Nem a Kisstadionban, hanem a Sportcsarnok vívótermében tesz a nyereményhúzás október 10-én!Ne holnap még ma vegyen olimpiai sorsjegyet!