Népsport, 1964. október (20. évfolyam, 194-219. szám)

1964-10-01 / 194. szám

Olimpiásaink napjai Tokióban M* ^ Ára: 60 fillér A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1964. OKTÓBER 1. ★ XX. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM Csak Bernben­­ a támadósor összetétele A-válogatott—Ikarus 2:1 (1:0) Mátyásföldén már régen sze­repelt a válogatott csapat, és bi­zonyára ezzel is összefüggésben volt, hogy nemcsak az I­karus­­gyárból, de messze környékről is sok-sok szurkoló kereste fel a nézőteret, ötezren lehettek, ami­kor Rónai játékvezető­­ sípja pá­lyára szólította a csa­patokat. A mérkőzés előtt az érdeklő­dőknek Botár Zoltán dr. sport­orvos újságolta, hogy Fenyvesi dr. Tatán kedden, edzett, de még érzi húzódását, és ezért nem játszik. Mivel azonban sérülé­se szépe­n javult, nagy a valószínűsége annak, hogy Bernben pályára léphet. Kor­sós játékára viszont nem lehet számítani, mert sérülése az edzésen kiújult, és így a győ­ri játékos nem utazhat Svájcba. Baróti Lajos szövetségi kapi­tány azt kérte Bán Nándortól, az NB III-as bajnokjelölt Ikarus szakoktatójától, hogy 4—2—4-es felállásban játszassa csapatát, mert bizonyára ilyen rendszer­ben játszik majd Svájc váloga­tottja is, így álltak fel a csapa­tok. A­ válogatott: Tóth — Mátrai, Mészöly, Sárosi — Solymosi, Sí­pos — Pál II, Göröcs, Albert, Puskás, Rákosi. Ikarus: Hoffer — Száll, Vág­­ner, Szász, Szalai — Bodó, Lau­­kó — Román, Szőnyi, Csernai, Rancsik. Az első negyedórában enyhe fölényben játszott a válogatott. Egy alkalommal a 16-os magas­ságából Solymosi készülődött szabadrúgáshoz, amikor Bán ed­ző bekiabált: „Vigyázzatok! Csa­varja! ..Valóban így volt, Solymosi jobb belső estéddel erő­sen belőtte csavarva a labdát. Albert rácsapott, de nem találta el jól. Az első lövést Pál küldte kapura a 20. percben, később pedig Göröcs. A másik kapunál Rancsik lövését csípte el vetőd­ve Tóth. Illovszky edző többször le fő­leg Pál Tibit biztatta elfutások­ra, bátor egyéni megoldásokra, pontos beadásokra. A szövetségi kapitány , padi­g­ Göröcsöt dicsér­te: „Gyors, friss ügyesen ját­szik.” Az újpesti csatár 8-as vinámmal a hátán hát­ra­pon­tan játszott, ő jobbára a pálya kö­zépső részén épített, míg Albert gyakran tartózkodott a leshatár táján a jobbösszekötő helyén. A 35. percben­ Albert lövését védte ügyesen Hoffer, de három perc­cel később Pál szögletes ligája után Puskás fejesét elnézte, és a labda a jobb sarokba hullt. 1:0. Ügyesen, szervezetten, jól véde­keztek a hazaiak. A SZÜNETBEN Baráti főleg a­zt kérte, hogy a csatárok bátrabban induljanak be a védelmi résekbe­ és a táma­­dásépítésben alkalmazzanak súly­pontáthelyezést. Albert a rossz talaj miatt kesergett. Azt mond­ta: egyenetlen a pálya. De aztán felderült az arca, mert egy tíz év körüli vörös nyakkendő® út­­törőkislány cukorral kedveske­dett neki. Mindkét csapat cserélt. A vá­logatottban Tóthot Géczi, Mát­rait Marosi váltotta fel, az Ika­rusban pedig Szőke, Molnár, Tóth, Szigeti, Verbovszki és Bodó is szóhoz jutott. Állandósult a válogatott fölé­nye. Solymosi nagy lövését védte kitűnően Hoffer, aztán Puskás hagyott ki helyzetet. Az 57. percben Rákosi labdája a bal kapufa tövéről kipattant és Puskás 7 méterről a hálóba vágta a labdát. 2:0. Néhány perccel később egy nagyszerű Rancsik-beadás után Szigeti fejesét Verbovszki ugyan­csak fejjel a léc alá továbbí­totta, Géczi a felső kapufára nyomta a labdát, de amikor az visszapattant, Verbovszki egy lépésről befejelte. 2:1. Küzdelmes volt a játék, az Ikarus nagyszerűen helytállt. A válogatott csatárok sokat egyé­­nieskedtek, keveset és pontatla­nul lőttek. Mindig jobb hely­zetbe akartak kerülni, sokat tartogatták a labdát, és nem ■tudták áttörni a hazaiak védő­falát. A 78. percben Puskás és Rákosi helyet cserélt. A 81. percben Göröcs ügyesen kiug­rott, de mellé lőtt. Két perccel később Hoffer kivetődve rácsa­pott a labdára, é® miközben megszerezte Albert elől, a válo­gatott csatár megsérült, s bi­cegve elhagyta a játékteret. Mint mondta, ugyanott érzékeny a lábfeje, ahol eltört. A hátra­levő időben az Ikarus védelme minden támadást visszavert.­­ Az Ikarus kitűnő edzőtárs­nak bizonyult, olyannyira, hogy túlzott védekezésükkel szemben támadóink nemigen boldogultak (Folytatás a 3. oldalon.) Van még néhány vitás pont a svájci labdarúgó-válogatottban is — Távbeszélő jelentésünk. — (Zürich, szeptember 30.) A­­svájci labdarúgókörökben fon­tosnak tartják a magyarok elle­ni vasárnapi mérkőzést, ez lesz ugyanis a hazai válogatott vizs­gája az északíiek elleni, október 14-én Belfastban sorra kerülő világbajnoki selejtező előtt. A válogatott főpróbája a múlt hé­ten nem sikerült, hiszen a So­­ch­aux csapatától 2:1-re kikapott, de remélik, hogy az ..előadás:­ vasárnap sikeresebb lesz. Annál is inkább, mert néhány kerettag ezen az előkészületi mérkőzésen nem szerepelt. A svájci válogatott bizonyos értelemben feladta a hagyomá­nyos „reteszt”, áttért a divato­sabb 4 — 2— 4-es rendszerű já­tékra. A svájciak erőssége azon­ban továbbra is a védekezés, és ebből a szempontból legutóbb a budapesti Népstadionban a Lau­­sanne is jól vizsgázott a Hon­véd ellen. A válogatott új szakvezetője, Feni dr., az egykori kitűnő olasz játékos, valószínűleg csak csü­törtök este közli a végleges ösz­­szeállítást. A csapatban van még néhány vitás pont. A kapus, Elsener (Grenchen) helye biztos és végleges a négy védőjátékos is: Maffio­o (Ser­vette), Kaiserauer (Servette), Tacchella (Lausanne), Schneiter (Lausanne). Az egyik fedezet Dü­rr (Lausanne) lesz, míg a hátravont csatár szerepére Esch­­mant­ (Lausanne) és Kahn (Zü­rich) jön számításba. A négy csatár helyére egyelő­re még hat pályázó van. Hertig (Lausanne), Vuilleumier (Chaux­­de­ Fonds), Pottier (Stade fran­­­­cais), Hosp (Lausanne), Schmdel­­s­holz (Servette), Grünig (Young Boys), Pottier a párizsi csapat­­­­ban játszik, a Stade azonban­­ kölcsönadja az összekötőt a ma-­i gyárak elleni­ mérkőzésre és a VB-selejtezőre is. A válogatottjelöltek a vasár­napi fordulóban elég biztató formát mutattak, a Lausanne védőjátékosai kivételével. Nekik Eleiben, a 6:3-as győzelem elle­nére, voltak megingásaik és ne­gyed óra alatt két gólt kaptak. A felsorolt játékosok szerdán este Bernben gyűltek össze, és a mérkőzésig már együtt marad­nak. Csütörtökön könnyű edzés­­mérkőzést játszanak egy ifjú­sági együttes ellen. H. L. Tacchella KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI: Vasárnap délután lesz a megnyitó ünnepség főpróbája ! •• Öttusázóink japán edzőpartnerei - Kalapácsvetőink hazai formában A szorgalmas labdarúgók és röplabdázók - Az eltévedt atléták 1­­ Mint várható­­ volt, az ünnepi megnyitón „táb­láfizOTOT­tas ház” lesz a stadionban. A külföldiek és a megnyitóról ki- L jj.H­­5'k­i­­szoruló hazaiak 'flfyi körében ezért igen i­s nagy az érdeklő­d Sílift tfiftJn c?-s a megnyitó 1.MRIB K­K­H| és a záróünne­pély vasárnapra tervezett főpróbája iránt is Eredetileg úgy volt, hogy a fő­próbára is árusítanak jegyeket, de legújabban a szervező bizott­ság közölte, hogy a főpróba zártkörű lesz. Illetve csak félig zártkörű, mert a lelátókat a ja­pán sportszövetségek képviselői­vel és iskolásokkal töltik meg. ötletes megoldás Az öttusázók öttusázóink naponta három edzést tartanak, az otthon szo­­­­kásos megterheléssel. A prog­ramjukban szerepel például a­­ vívóedzéseken az iskolázáson kívül az asszózás. Igen ám, csak­hogy az asszózáshoz ellenfél is kell. Méghozzá idegen ellenfél, öttusázóink tehát ellenfélnéző­ben jártak. Megkérték az egyetemi sport­klub vezetőjét, hogy vívói állja­nak öttusázóink rendelkezésére. A válasz elég meglepő volt: a kérést visszau­tasították, mond­ván, hogy a japán szervező bi­zottság megtiltotta ezt. Ez volt a válasz hivatalos része. És a nemhivatalos? Az egyetemi sportklub vívói­­ öttusázóink segítségére siettek. .Azt mondták: nincs értelme en­gedélyért szaladgálni, jönnek ők engedély nélkül is. Öttusázóinknak azóta nincs hiányuk asszópartnerekben, leg­feljebb ehhez­­ a szervező bi­zottság engedélye hiányzik. Egy nyelvleckével kevesebb Nagy Imrének, római olimpiai bajnokunknak ki kellett cserél­tetnie olimpiai igazolványát, mert egy adat rosszul szerepelt benne. Ehhez azonban új fény­képre volt szükség. Nagy Imre barátunknak ugyancsak főtt a feje, hogy honnan szerezzen fényképet. Az egyetemet, a vívóedzések színhelyét szemelte ki a fényképelkészítés szín­helyéül. Tört angolsággal meg­kérdezte, hol talál fényképészt, aki lefényképezi őt. Az egye­tem tanári kara, amely éppen ülésezett, Imre bará­tunk angol nyelvtudásának leg­nagyobb dicséretére, hosszas ha­bozás után beleegyezett, hogy Imre lefényképezze a testületet. Csak hosszas jelbeszéd után értették meg, hogy Imre fény­képet akar, de — saját magáról. Imre egy nyelvleckével keve­sebbet vett, mint amennyi a fényképezés lebonyolításához szükséges lett volna ... A fénykép mégis elkészült. Az egyetemi fotóklub készséggel rendelkezésére állt. Imre csak egyet fájlal, hogy a kép nem túlságosan idealizálja őt Labdarúgóinkról A magyar labdarúgócsapat tagjai mindennap két edzést tartanak, délelőtt a falu terü­letén, délután pedig valamelyik tokiói pályán. Lakat Károly va­lamennyi olimpiai labdarúgó panaszának ad hangot, amikor elmondja, hogy a faluban nincs rendes edzéslehetőség. Van ugyan atlétikai pálya, de annak gyepére a labdarúgók nem te­hetik a lábukat. A labdarúgó­­edzőpályák nagyon messze van­nak, s csapatunk egy-egy edzés alkalmával három órát tölt el utazással. Igaz, hogy ezek a városban levő pályák — bár nagyon messze vannak — ki­tűnőek. — örvendetesen javul a fiúk formája, s most arra törekszem, hogy minél gyakrabban játsz­hassunk idegen ellenfelekkel edzőmérkőzéseket. Kedden ját­szottunk a japán A-csapattal, vasárnap a japán B-válogatott lesz az ellenfelünk, szerdán pe­dig az egyetemi együttes ellen lépünk pályára — mondta Lakat Károly. Az edzések fáradalmait labda­rúgóink a falu nemzetközi klubjában pihenik ki, ahol tévét néznek, vagy zenét hallgatnak. A vesztett játszmáról Szorgalomban a röplabdások­­nál sincs hiány, sokat és lelke­sen edzenek, s ennek megfele­lően formájuk is fokozatosan javul. Szerdán érdekes edző­mérkőzést játszottak a román cserejátékosokból összeállított csapattal. S biztosan győztek 3:1-re, bár az első játszmát el­vesztették. — Alaposan meglepett, hogy m­ilyen ijedten, zavartan kezd­tek a fiúk. Ebből azt a tanulsá­got vontam le, hogy gyakrabban kell programba iktatni idegen ellenfelekkel való edzőmérkő­zést. A baj csak az, hogy nehe­zen kapunk edzőtársat. A japá­nok ugyan megígérték, hogy szereznek ellenfelet, de ha ez nem járna sikerrel, magam né­zek ellenfél után — mondta Porubszky László, a csapat ed­zője. Kalapácsvetőink jó formában A szakemberek elsősorban Zsi­­vótzky Gyula kalapácsvető Eu­­rópa-bajnokunk mozgására vol­tak kíváncsiak, nemcsak azért, mert — mint ismeretes — hosz­­szabb betegség után került ki Tokióba, hanem azért is, mert néhány napja kisebb derékrán­dulással bajlódott. Európa-baj­­nokunk mozgása azonban min­denkit megnyugtatott, Zsivótzky is azt mondta, hogy túl van a nehezén, úgy érzi, rendbe jött. Más­ik kalapácsvetőnk, Eck­­schmidt Sándor kitűnő erőben van, egyáltalán nem viselte meg sem az utazás, sem a tokiói „át­állás”. — Meg sem éreztem az idő­különbséget, sem az időjárás­változást. Igazán jó erőben va­gyok. Az, persze, megint más kérdés, hogy versenyen mit tud­nék. Gyula nagyon jó formában van, az edzésein látottak alap­ján szerintem biztosan tud 68 métert — mondta Eckschmidt. „Fáradt vagy? Mondd, hogy eltévedtél!" Az olimpiai falu is sok bukta­tót rejt a tájékozódni kevésbé tudó idegen számára, hát még a tízmilliós metropolis — Tokió. Szóval, mit kerteljek, spor­tolóink közül néhányan már megirigyelték a tájékozódási versenyzők sikereit, s maguk is kipróbálták ez irányú képessé­geiket — kevés sikerrel. . Az atléták egy csoportja, amely az olimpiai falutól ne­gyedórányi járásra tartja edzé­seit, hazatérőben gyalog vágott neki az útnak. Az egyik kanyar­ra azonban rosszul emlékeztek, s korábban kanyarodtak. Pilla­natok alatt benn voltak a tokiói utca lenyűgöző forgatagában. Rövid ideig próbáltak tájékozód­ni, majd segítséget kérve elin­dultak a helyes irányba, s haza is érkeztek nagyobb kerülő után. Ennél kínosabb helyzetbe ke­rült Rideg János, a birkózók gyúrója, aki az olimpiai falu nemzetközi klubjából hazatérő­ben eltévedt. De nem akárho­gyan. Hosszas kóborlás után fel­adta az útkeresést, s az egyik önkéntes rendőrhöz fordult se­gítségért, amely nem is maradt el. Rideget autóba ültették, és úgy szállították haza a szállásá­ra. A magyarok körében rögtön el is terjedt a leleményes mon­dás: „Fáradt vagy? Mondd, hogy eltévedtél, s kocsin érkezhetsz haza.” Az ökölvívók­­nem unatkoznak Öklözőink néhány idegen tár­saságában álltak, és kézzel-láb­­bal magyaráztak. Távolabbról már közeledett Énekes mester is, aki a derűs barátkozást lát­ván, mosolyogva mondta: — Egyre nagyobb számban gyülekeznek már a jövendő el­lenfelek, akikkel már megkezd­tük az ismerkedést. — Csak itt, vagy a szorítóban is? — kérdeztem. — Természetesen a szorítóban is. A vetélytársak szívesen áll­nak a kötelek közé, s ennek eredményeként kedden és szer­dán már nigériai, román és ausztrál ellenfelekkel folytat­tunk edzőmérkőzést... Az edző hirtelen félbeszakí­totta mondókáját. Odasietett öklözőink csoportjához és meg­dorgálta őket, hogy „no, azért nem kell mindent elárulni”. Egyik-másik ugyanis túl szem­léletesen mutogatta az ütésfaj­tákat, s ugyebár, minek ez... Visszatérése után elmondta, hogy néhány napig az ökölví­vók is megérezték az „átállást­” és csak könnyített edzéseket végeztek. Most már túl vannak­ a nehezén, kezdenek formába lendülni, s a rendszeres techni­kai és erőnléti gyakorlatok mel­lett célszerűek ez edzőmérkőzé­­sek. De ezeknél nagy óvatos­ságra van szükség. — A sérülésveszély miatt? — Részben emiatt, részben meg azért, nehogy kiismerjenek bennünket. Némi szünet után folytatta: h­ála délelőtt például köny­­nyen rosszul sülhetett volna el, hogy „Réka” erősködött. Egy óvatlan pillanatban hála köny­­nyebb súlycsoportba tartozó ausztrál ellenfelét majdnem kiütötte. S mit tesz a véletlen? Kaját meg egy nála nehezebb ausztrállal kesztyűzött, aki azon­nal törleszteni akart. Szerencsé­re igen jó formában van Euró­­pa-bajnokunk, ragyogó öklözés­­sel kitért az ausztrál fiú elől, s később annak is megjött az esze. — A többiek is rendben van­nak? — Valamennyi hozza a súlyát, s Kajál mellett különösen Papp formája emelkedik állandóan. Több nyelven beszél Vívónőink az egyik egyetem nagyszerűen felszerelt torna­csarnokában gyakorolnak. A női öltözőknél nagyon készséges ifjú hölgy áll rendelkezésre. A japán lány vívónőink érkezésekor és távozásakor udvariasan érdeklő­dik kívánságaik, egészségük fe­lől — francia nyelven. Mivel a magyar lányok közül csak Ju­hász Kati beszél franciául, első­sorban őt faggatja, vele barát­kozik. Az egyik napon Kati nem ment edzésre, így a készséges japán lány Dömölky Lidihez fordult szokásos kérdéseivel. Ő azonban sajnálkozva világosí­totta fel, hogy nem beszél fran­ciául, csak angolul. — Nem baj, holnapra meg­tanulok angolul — felelte lelke­sen japán barátnőjük. És csakugyan, másnap ugyan­azokat a kérdéseket, amelyeket addig Juhász Katinak tett fel franciául, most angolul kérdezte Dömölkytől. Mint kiderült, fran­ciául ugyanannyit tud, mint an­golul, de az utóbbit viszont egyik napról a másikra tanulta meg. . . így telnek versenyzőink nap­jai, edzések, kisebb kitérők és kedves epizódok közepette. S természetesen várják az újabb hazai csoportot, és­­ az olimpia nyitányát. Ardai Aladár Macuszakadzsa, Tokió egyik legforgalmasabb közlekedési gócpontja a kora délutáni órákban, amikor legkisebb a forgalom. (MTI külföldi képszolgálat.)­ ­ Nem a Kisstadionban, hanem a Sportcsarnok vívótermében tesz a nyereményhúzás október 10-én!Ne holnap­­ még ma vegyen olimpiai sorsjegyet!

Next