Népsport, 1965. november (21. évfolyam, 217-238. szám)

1965-11-01 / 217. szám

A MAGYAR TEST­KEZELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA HÉTFŐ, 1965. NOVEMBER 1. FCI—• ...■—.......... ★ Ára:­­ forint ★ xxi. évfolyam, 217. szám A szovjet Grinberg nyerte a női, a román Giurgiuca a férfi egyest az V. Magyar Nemzetközi Asztalitenisz-bajnokságon (Mégt ez történt szombat es­te az asztalitenisz-bajnoksá­­t­on.) Férfi páros: Elődöntő: Sep­anek, Kudriac — Pign­iczky, Börzsel 3:2, Harangi, Papp—Faházi, Harcsár 3:2. Női páros. Elődöntő: Grinberg, Rudnova —Jui­lkné, Maklári 3:1, Simon, Bucholz—Kóczián, Lukácsné 3:1. Férfi egyes. A 4 közé jutásért: Ness—Ró­zsa® 3:2, Giurgiuca—Averin 3:1, Vardianjam—Réti 3:1, Sche­­ler—Korpa 3:0. A 4 Szombaton este megtelt a Sportcsarnok, vasárnap délután már sok üres helyet láttunk, holott az asztalitenisz-versenye­ken , mindig a döntők ígérkez­nek a legizgalmasabbnak. Hiába, a közönségnek jó szimata van, mert milyen hazai döntő az, ahol a magyar versenyzőknek alig-alig lehet szurkolni, ha meg alkalom van rá, akkor is hiába minden. De nézzük csak, ho­gyan folytak le az V. Magyar Nemzetközi Asztalitenisz-bajnok­ság döntői: Női egyes döntő: Grinberg — Alexandru 3:1 (17, 11, —19: 9). A szovjet lánynak az első ütései­ kiszálltak ugyan, de 5:2-s Alexandru-vezetés után Grinberg erősített és 12:7-re, majd 18:12-re elhúzott. A máso­dik játszmában még jobb takti­kával játszott Grinberg és csak a legalkalmasabb pillanatokban ütött erőset, majd amikor Alexandrut ,,elküldte” az asztal­tól, jól ejtett is. A harmadik játszmában Grinberg engedett az iramból, majd a negyedik játsz- i­mában is­mét erősített, egészen­­ a szélekre ütött és ha kellett, jól védett is. A közönség az ere­dmén­yh­i­rdetésko­r vast­apssral jutalmazta a fiatal szovjet ver­senyzőt. Női egyes: 1. Grinberg (szov­jet), 2. Alexandru (román), 3. Constantinescu (román) és Rud­­r­ova (szovjet). Vegyespáros döntő Barnes, Shannon —Rózsás, Lu­­kácsné 3:0 (21, 17, 18). Re­ménykedtünk ... . E­urópa-bajno­­ki kettősünk általában helytállt eddig a nemzetközi versenye­ken, ezúttal azonban csak Ró­zsás játszott jól. Úgy láttuk, hogy Lukácsné kissé lekésett a labdákról. A magyar pár az első játszmában 17:15-re és 21:20-ra, a harmadik játszmában 13:10-re vezetett! A tárgyilagos közönség sokáig tapsolt a győz­tes angol párosnak. Vegyespáros: 1. Barnes, Shan­­non (angol), 2. Rózsás, Lu­­kácsné (m­), 3. Faházi, Kóczián (m) és Averin, Rudnova (szov­jet). Férfi egyes. Elődöntő: Vardanjan — Ness 3:1, Giurgiuca—Scheler 3:0. Döntő: Giurgiuca —Vardanjan 3:2 (—16, 19, 20, —18, 11). ..Ilyen az igazi miai asztali­­tenisz.” — ezt hallottuk a mér­kőzés végén és igaza volt an­nak, aki megjegyezte. A két fiú valóban színvonalas csatát vívott, nagy labdameneteket és ütésváltást láthattunk, a közön­ség nem véletlenül jutalmazott ismét vastapssal. A 15 éves szovjet ifjúsági Európa-bajnok még eléggé rutintalan, de két­ségtelenül van jövője, Giur­giuca a negyedik játszmát 15:9-es vezetésről vesztette el. Férfi egyes: 1. Giurgiuca (ro­mán), 2. Vardanjan (szovjet), 3. Scheler (NSZK) és Ness (NSZK). (Folytatás a 4. oldalon.) NAGY MEGLEPETÉS TEHERÁNBAN: Űrnek, a lengyelek Antai versenyzője a középsúlyú világbajnokságot Vasárnap Teheránban hatal­mas közönség, 1500 néző előtt a középsúlyban eldőlt az idei világbajnoki érem sorsa. A küz­delem nagy meglepetést hozott, mert az Európa-bajnok szovjet Kidajev elég bizonytalanul ver­senyzett, s a fiatal lengyel Nor­bert Ozimek 12.5 kilóval meg­verte. Ozimek még azzal is büszkélkedhet, hogy szakításban 147.5 kilogrammról 148 kilóra javította az amerikai Rieeke 1964-ben felállított világcsúcsát. Ozimek neve nem ismeretlen a súlyemelő szakemberek előtt. Ifjúsági koráiban több vi­lágcsúcsot állított fel, többek között kettőt 1964 márciusában a szombathelyi nemzetközi ver­senyen. Jól szerepelt idén Szó­fiában a felnőttek­­ között is: bronzéremmel tért haza a szó­fiai Európa-bajnokságról. Az eredményeit tekintve kalapot kell emelni a tehetséges len­gyel fiú előtt: Szófia óta 27.5 kilót javult! . . . Ozimek mellett még egy len­gyel sportoló, Kaczkowski is felkerült a győzelmi emelvény­re, így Lengyelország a közép­súlyban szerzett 11 ponttal to­vább növelte előnyét a VB pontversenyében. Világbajnok: Norbert Ozimek (lengyel) 472.5 kg (150, 147.5, 175), 2. A. Kidajev (szovjet) 460 kg (150, 137.5, 172.5), 3. J. Kaczkowski (lengyel) 445 kg (145, 130, 170), 4. M. Paterni (francia) 442.5 kg (145, 132.5, 165), 5. S Blackman (angol) 420 kg (132.5, 120, 167.5), 6. G. Hastik (osztrák) 420 kg (133, 122.5, 162.5). A pontverseny állása öt súly­csoport után: 1. Len­g­ye­ I­orsz­ág 32 p, 2. Szovjetunió 20 p, 3. Ja­pán 18 p, 4. Magyarország 9 p, 5 — 7. NDK, Irán és Franciaor­szág 5—5 p, 8—9. Anglia, Kana­da 4—4 p, 10—11. Cseh Szslová­­kia és az Egyesült Államok 3—3, 12. Ausztria 2 ponttal. Az Újpesti Dózsa és az FTC győzött a vízilabda Komjádi Kupa döntőjében Mindkét esélyes csapat biz­tosan vette az akadályt, és nagy lépést tett a végső győzelem fe­lé. A zöld-fehérek pillanatnyi­lag jobban állnak, de az első hely sorsa csak a jövő heti — utolsó — fordulóban dől el. A döntő állása: 1. FTC 2 1 1 — 13: 5 3 2. Újpesti Dózsa 2 1 1 — 8:4 3 3. Szolnoki Dózsa 2 1— 1 7:3 2 4. MAFC 2------2 5:16 — Újpesti Dózsa —Szolnoki Dó­zsa 6:2 (1:1, 3:1, 1:0, 1:0). V: Gallov. Újpesti Dózsa: Gál — Köbeti, Maksz — Ti­bai — Kosz­­tolánczi, Bozó, Mahner. Cs: Gronievsz­ky. Edző: Soliesz Sán­dor. Szolnoki Dózsa: Cservenyák — Kiss, Katona — Vezsenyi P. — Horváth, Nemes, Kuczora. Cs: Erdei, Kozétk. Edző: Pintér István. Góldobó: Mali­­ne­r (3), Bozó, Kosztolánczi, Ti­bai, Hl. Nemes, Vezsenyi P. A Szolnok csak a második negyed közepéig volt egyenrangú el­lenfél, azután fokozatosan viszo­szaesett. FTC—MAFC 11:3 (3:0, 1:0, 3:2, 4:1). V: Ferenczy. FTC: Stein­metz — Halasi, Kásás — Wer­­r­er — Gerber, Laukó II, Kö­vecses. Edző: Vízvári Károly. MAFC: Németh — Ördögh, Vér­­tesy — Dercsényi — Bánhegyi, Balogh, Borbély. Cs: Kovács. Edző: Palotás István. Góldobó: Gerber (6), Kövecses (3), Lanko II (2), Kásás, 111. Bánhegyi, Ko­vács, Steinmetz (öngól). A mű­­egyetemisták csak a III. ne­gyedben tudták megszorítani a zöld-fehéreket, akik szép, for­más támadásokból érték el gól­jaikat. További eredmények: 5—8. helyért: BVSC — Ceglédi VSE 8:2 (3:0, 1:1, 2:0, 2:1). V: Rákos. Bp. Honvéd—Bp. Építők 5:3 (0:0, 2:1, 1:1, 2:1). V: Dombi. 9 — 12. helyért: Tipográfia — CSMSK 7:3 (1:0, 3:1, 2:1, 1:1). V: Rákos. Asztalitenisz-hírek KIJELÖLTÉK a november 3— 1—5-én­ rendezendő lengyel nemzetközi asztalitenisz bajnok­ság magyar részvevőit: Lukács­­né, Vörös, Harangi, Pignitzky és Kocsis képviseli a magyar színeket Krakkóban. A SZOVJET NŐI ASZTALITE­NISZ VÁLOGATOTT az FTC csa­pata ellen játszik barátságos mér­kőzést, hétfőn este a Jurányi ut­ca 3. sz. alatt 18.30 órai kezdettel. AZ EURÓPAI ASZTALITENISZ UNIÓ vasárnapi ülésén tájékoz­tatták az elnökség tagjait az 1966. évi EB-ről: április 13— 16-án a csapatversenyeiket ren­dezik meg. 17-én szabadnap lesz, 18—20-ig az egyéni és pá­ros számokat bonyolítják le. Eddig 24 ország nevezett, a férfi egyesben 128, a női egyes­ben 64 lesz az indulók száma. NDI£-s£ker&F: az Újpesti Dózsa cseiffáncsversenyén Vasárnap délután a Jégezin­­háziban rendezték meg­ az Új­­pe­stii Dózsa egyéni és csapat­oséi g éik­óve­rse­n­yé­t,­­amelyet a Dy­namo Berlin részvétele nem­zetközivé cipelt. Az egyéni küü­­­­delemben magyar részb­ől az,­­ Ujpest­i Dózisa, a Kecskeméti Dó­­­­zsa, a Békéscendai Dózsa és a­­ Pécsi Dózisa cselgáncsozói in­dultak el. Ma már siker csak­­ a pehelysúlyban született, ahol­­ a tapasztaltabb Oláh maga mögé , utasította az NDK-beli verseny­­­­zőt, B­arthot. A csap­atküzdelemben három­­ csapat — a Dynamo Berlin, az­­ Újpesti Dózsa A és az Újpesti Dózsa B csapata i■v vett részt.­­ A mieinknek itt sem ment job­­­­ban, mindkét magyar együttes­­ kikapott, pedig a berliniek ne­hézsúlyban sérülés miatt nem­­ indítottak versenyzőt.­­ Egyéni verseny: Pehelysúly­­ (8 induló): 1. Oláh (Újpesti Dó­­­­zsa), 2. Barth (Dynamo Berlin),­­ 3. Kovács (Kecskemét). Köny­­nyűsúly (12): 1. Schröder (Dy­­­namo), 2. Bodor (Kecskemét), 3. 1 Höttger (Dynamo). Középsúly (4): 1. Schmirat (Dynamo), 2.­­ Hortobágyi (Újpesti Dózsa), 3.­­ Protzner (Újpesti Dózsa). Fél­­­­nehézsúly (5): 1. Micka (Dyna­­­­mo), 2. Mészáros (Újpesti Dó­zsa), 3. Horváth (Újpesti Dózsa). Nehézsúly (3): 1. Ménig (Dyrva­mo), 2. Kristóf (Békéscsaba), 3. Fodor (Kecskemét). Dynamo Berlin— Újpesti Dó­zsa B 4:1. Dynamo Berlin —Új­pesti Dózsa A 3:2. Újpesti Dózsa A—Újpesti Dózsa B 3:2: 1. Dynamo Berlin, 2. Újpesti Dózsa A, 3. Újpesti Dózsa B. Nagy lépést tett a Vasas a bajnoki rím felé Jobban bírták idegekkel a rangadót a piros-kékek ♦ Közelebb állt a győzelemhez az MTK ♦ Lelkesebben játszott a Salgó­tarján ♦ Potyagól döntött Pécsett ♦ Megérdemelten nyertek Tatabányán a hazaiak ♦ Nem bírtak az ózdi védőkkel a Honvéd csatárai ♦ 400 néző előtt nyert Szegeden a Dorog A labdarúgó N81 állása A labdarúgó NBI B állása 1. Vasas SC 25 16 5 4 44:18 37 2. Ferencvárosi TC 25 14 7 4 65:30 35 3. Újpesti Dózsa 25 14 4 7 50:28 32 4. Bp. Honvéd 25 11 7 7 44:28 23 5. Győri Vasas ETO 25 11 6 8 38:30 28 6. Tatabányai Bányász 25 9 8 8 29:31 26 7. Pécsi Dózsa 25 9 6 10 27:30 24 8. Salgótarjáni BTC 25 5 13 7 24:33 23 9. MTK 25 7 9 9 29:41 23 10. Csepel SC 25 9 4 12 33:35 22 11. Ózdi Kohász 25 9 3 13 28:56 21 12. Dorogi Bányász 25 6 8 11 24:38 20 13. Komlói Bányász 25 6 6 13 27:44 18 14. Szegedi EAC 25 2 8 15 18:39 12 1. Dunaújvárosi Kohász 29 17 8 4 42:21 42 2. Diósgyőri VTK 20 14 8 7 36:19 38 3. Szombathelyi Haladás 29 16 4 9 53:30 36 4. VM Egyetértés 29 13 10 6 36:32 38 5. Miskolci VSC 29 12 9 8 36:28 33 6. Szállítók 29 10 11 8 42:33 31 7. Ganz-MÁVAG 29 12 6 11 32:33 30 8. Győri MÁV DAC 29 10 8 11 40:45 28 9. Székesfehérvári VT Vasas 29 9 9 11 33:32 27 10. Budafok­i MTE Kinizsi 28 9 9 11 26:23 27 11. Budapesti VSC 29 9 9 11 36:33 27 12. Oroszlányi Bányász 29 10 7 12 36:34 27 13. Debreceni VSC 29 10 7 12 35:34 27 14. Nyíregyházi Spartacus 28 11 4 13 27:45 26 15. Jászberényi Lehel 28 6 4 13 26:62 16 16. III. ker. TTVE 29 3 7 19 30:67 13 A Nyíregyháza—Jászberény félbeszakadt mér­­­kőzés eredményét nem számítottuk be. Vasas-Ferencváros Is© (1:0) Népstadion, 55 000 néző. V: Karasdinac (jugoszláv),­­ Kasza, Kovárs B­. Vasas: Varga — Ba­­bos, Mészöly, Benendi, Ihász — Jeli, Fister — Molnár, Puskás, farkas, Pál. Edző: Silovszky Ru­­dolf Ferencváros: Géczi — No­­.­á,k' Mártrai, Horváth — Juhász, Orecz — Karába, Varga, Albert, Németh, Fenyvesi dr. Edző: Vile- K­ál Oszkár. Góllövő: Farkas. Szöglet arány: 6:4 (3:3) a Ferenc­­város javára. Kiállítva: Albert a 55. percben. A mérkőzés előtt az esélyekre vonat­ko­zóa­n nehéz volt szóra allni a játékosokat. Megkérdez­tük a két csapatkapitányt, Mát­­­ai Sándort és Berendi Pált is, áma mindketten tartózkodtak a derűlátó véleménytől. Csupán azt mondták, hogy mindent megtesz­­tek majd a siker érdekében. A közönség nagy üdvrivalgása közben, heves támad­ásokkal in­dult a mérkőzés. Az első veszélyes támadást a Felpesi'cválj­os vezette. Fenyvesi dr beadája után azonban Né­meth a 16-oson belül lyukat rú­gott. Juhász ,kétszer egymás után, felvágta Farkast, Puskás pedig megrúgta Oroszt. Nagyon heve® volt a küzdöttem, kemény a játék. A 11. percben Molnár jó helyz­eti­be­n fölé lőtt. Néhány perccel később Kereha nagy rende­lettel top-am­a­­tőrt, de mellé lőtt. A 23. percben Puskás a 16-os tom­bellis nagy helyzetbe hozta Farkast, a csatár maga elé tette a labdát, mér csak 8 méterre állt a kaputól, amikor lövésébe Géczi úgy vetődött be­le, hogy a labda kipattant a lá­báról. Fenyvesi dr. fejes® léc alá tartott, de Varga bravúrral szögletre ütötte. Veszélyeseb­ben támadott a Vasas. A 31. percben, Molnár átadása utá­n Pál kapásból nem találta el jól a labdát. Juhász megsérült, emiatt egy ideiig állt a játék. Be­rén­di kétszer is csak szabályta­­lanság érám tudta szerelni Al­bertét. A 41. percben Fenyvesi dr. csavart szabadrúgását Varga vetődve szögletb­e tolta. A má­sik kapusnál Puskás lövéseibe Mátrai az utolsó pil­lanetban bele­lérvett. A 47. percben (Juhász sérülé­sekor Varasesinac meghosszabbí­totta a játékidőt) Puskás futott el jobb szélen, beadására Far­kas nagyszerűen érkezett, és futtából, 5 méterről belsővel a jobb alsó sarokba helyezte a labdát. 1:0. A II. FÉLIDŐ majdnem góllal indult, mert egy szélsebes Molnár-lefutás után a szélső lövése a jobb ka­pufa tövéről pattant vissza, és amikor Molnár újból, ezúttal fej­jel küldte a labdát kapura, Gé­czi a helyén volt. Egy alkalom­mal, amikor már a játékot meg­szakította a sípszó, Géczi a 16- oson belül belerohant Puskásba, a csatár megsérült, és ápolásra szorult. Az 51. percben Puskás fölé tartott Vargának. Nagy tumultus, lökdösődés támadt. Puskást fel­írta a játékvezető. Amikor az­tán később Varga Fisterrel szemben szabálytalankodot, a játékvezető magához rendelte a két csapatkapitányt, és kérte őket, hogy intsék nyugalomra a játékosokat, fékezzék meg idegeskedőket. A 60. percben Pál keresztlabdára szállt Molnár elé, a jobbszélső kapáslövése azon­ban elkerülte a bal felső sar­kot. A 6­5. percben a pálya kö­zepe táján Nell és Albert har­colt a labdáért, és közben Al­bert mellbe talpalta Nellt, a sza­bálytalanságért a játékvezető nyomban kiállította Albertet. Et­től kezdve a Vasas érthetően nyu­godt­abban, a Ferencváros pe­dig sokkal idegesebben ját­szott. A 69. percben Fenyvesi dr., majd Puskás lövése foglal­koztatta a kapusokat. A 81. percben Puskás lövését szöglet­re ütötte a vetődő Géczi. A mérkőzés hajrájában a Vasas tartotta a labdát. Mindenki tudta, nemcsak a játékosok és a szakvezetők, hogy ennek a mérkőzésnek r­endkívül nagy a tétje és a bajnokság végső­­kimenete­ a szempontjából döntő jelentő­ségű. Amire számítani lehetett, az bekövetkezett. Mindkét csa­pat játékosai határtalan becs­vággyal, nagy igyekezettel, lel­kesen küzdöttek, s mivel a két csapat játékereje között nem volt lényeges tudásbeli különb­ség, a mérkőzés nagy részében változatos, kiegyenlített, érde­kes volt a küzdelem. Mindkét együttes két középcsatáros tá­madójátékkal próbálkozott, a Vasas úgy, hogy közben külö­nös gondot fordított a védeke­zésre. Hátsó sorait alaposan megszervezte, Nell vigyázott az előretolt Némethre, Berendi pe­dig Albert­a és köztük Mészöly látta el a biztosító középhátvéd szerepkörét. Ez a védekezési forma célra­vezető volt, mert a bajnokcsa­patnak ezen a találkozón alig­ái­­g akadt gólhelyzete. A Vasas közben gy­ors­abban és veszé­lyesebben támadott, több gól­helyzete volt, mint a Ferenc­városnak, és döntő volt az is, hogy a piros-kékek jobban bírták idegekkel, nyugodtab­­ban játszottak. A Fe­encváros a mérkőzésnek egy szakaszá­ban eséllyel küzdött a győ­zelemért, de aztán a dön­tetlenre sem telt erejéből, mert Albert kiállítása végleg megpecsételte a zöld-fehérek sorsát. A bajnokcsapat játéko­sai emberhátrányba kerültek és túlságosan nagy feladat volt számukra, hogy Albert nélkül behozzák a higgadtabb Vasas egygátas előnyét. A helyzetek alapján a Vasas győzelme meg­érdemeltnek mondható. A Vasasban Varga biztos őre volt a kapunakc, a hátvédek szinte kifogástala­nul látták el feladatukat. Bakos indította közülük a legtöbb táma­dást, Herendi jól őrizte Albertet, Ihász is biztosan tartotta Karabait, és egy-egy nehéz helyzetben tisz­tázott Mészöly is. Nell teljesítmé­nye hullámzott, némelykor ki­emelkedett szereléseivel, labda továbbításaival, de akadtak idő­szakok, amikor ügyesenkedett, Fister sokat mozgott, jól indított. Elől Molnár többször is átjátszot­ta Horváthot,­­gyorsan, nemegyszer ellenállhatatlanul tört kapura. Farkas gyors megugrásaival ál­landó veszélyt jelentett, gólt is lőtt, de egy nagy helyzetben hi­bázott. Mozgékonyság és lelkese­dés tekintetében megtette a ma­gáét Puskás és Pál is. A Ferencvárosban Géczi egy nagy gólhelyzetben is menteni tudott, a hátvédsorban Mátrai gyorsaságára nagy szük­ség volt. Nováknak nem volt túlságosan nehéz dolga, mert Pál gyakran hátrament segíteni, Horváth viszont nem tudta tar­tani Molnárt. Orosz ügyelt Pus­kásra, feladatát kielégítően látta és Juhász sokat fáradozott, de ezút­tal a teljesítménye nem emelke­dett az átlag fölé. A támadósorban a két szélső lendületesen ját­szott, de csak Fenyvesi dr. volt az, aki néhányszor beadással be is fejezte a támadásait. A bel­­ső hármas tagjaira, különösen Albertra nagyon vigyáztak a Va­sas védői, nem is tudott egyikük se igazán kibontakozni.­­ Varasdinac jugoszláv játékveze­tőt a túlfűtött, jónéhány szabály­talanságtól tarkított mérkőzés na­gyon nehéz feladat elé állította. A mérkőzés nagy részében eré­lyes és határozott volt, sz­ünet utáni néhány megingása nem volt döntő az eredmény alakulá­séira. Németh Gyula Váratlan események a csepeli maratoni futóversenyen A Csepel hagyományos őszi idényzáró maratoni futóverse­nyéről több élvonalbeli táv el ma­­nadt különböző okok miatt. Így te 28-an sorakoztak fel a vasár­nap reggeli rajtnál, köztük a csepeli Tormási Attila is, aki 30 km-re csúcskísérletet jelen­tett be. A csepeliek, hogy a 30 km-es résztáv a pálya mellett legyen, ezért a szokottól eltérő. Sziget­szer­­tmik­­­ó­sán kerész­t­ü­l ve­ze­t­ő útvonalat jelöltek­ ki. Rajt után. Tormási, nyomoiban Nagy Páltal, azonnal élre állt é­s az enyhe elenezéik­ben jelen­tősen elfutottak az őket kö­vető Huszár, Kiss, Mohr-hármas­tól, a többiek erősen lesza­­kad­ak. Pontos részidőket mérni -az 5 ég 10 km-es rész táv­he- Ives meg 6­.s-m­­etölése n­etvn lehetett," a 15 km-es fordítónál a két vezetőnek 47 59-et, a há­irmas bolynak 49: 1- et mutatott a ver­senyem. Visszafelé Tormásiéik tovább gyúrták az iramot, 20 km (1:03:215) után Tormási ott­hagyta Nagy P.-t (25­­km 1:19:10) és végül is a 30 km-es csúcsnál (1:40:08.8, Szalai, 1961) több mint 5 perccel jobb idővel( 1:34:35.6-13) érte el a 30 km-es vonalat. Tormási itt megállt, a mögötte tovább futő Nagy P. (1:35:41), Huszár és Kiss ideje (1:33:30) is jóval a csúcson be­lül volt. Ezután­ Huszár fel­nyo­­mult, de a 35 km-es részidőbő­l látni lehetett (Nagy 1:52:50, Hu­­s­zár 1:53:40), hogy ezt az új út­szakaszon levő 5 km-t­ rosszul mérték fel. Elzárt gyorsain úgy határozott a versenybíróság, hogy a­­pályáin a kerí­­sen kí­vül ne két, hanem három kört fussanak a versenyzők. Közben Huszár megelőzte a kifulladt Nagyot és 2:20-on belüli idővel biztosan győzött a feltűnően­ jó időket futó mezőny előtt, de ilyen körülmények között az eredményeket (a 30 km-eseket is beleértve), a pálya újbóli fel­mérése nélkül valósnak elfo­gadni nem lehet! Maratoni futás: 1. Huszár (SZVSE) 2:19:55.8, 2. Nagy P.­­Gartz-MÁVAG) 2:23:15.2 3. Kiss (NYVSC) 2:25:33 . 4. Schiller (T. Bányász) 2:32:15.2. 5. Chikán (Bp. V Meteor) 2:36:12.2. 6. Elé­rési (DVSC) 2:38:39.8. 7. Győr­­ (Bajai MTE) 2:40 44.8. 8. Sch­­ril­la (Vasas) 2:41:57.8. 9. Zólyomi (újpesti Dózs­o) 2:47:57.2. 10. Krasznai (Békéscsabai MÁV) 2:51:43.4. Kiss Ant­al Tatabányán megjavította a 10 km­ -es gyaloglócsúcsot Vasárnap délelőtt rendezte meg Tatabányán a Komárom megyei Atlétikai Szövetség ez évi pályabajnokságát. A ver­seny során a 10 km-es gyalog­lásban rajthoz állt Kiss Antal is és az igen kedvező, napsüté­ses, szélcsendes időben alapo­san megjavította az országos csúcsot. Nagyszerű ritmusban I kezdett, két ellenfelét 1:39 és I első körrel gyorsan maga mö­gött hagyta. Utána 2000 m-ig (8:31.6) kissé engedett az irama, de azután 1:40-en belüli körök következtek (3000 m 12:50). Az 5000 m ideje (21:30) már sej­tette, hogy 43 percen belüli csúcs várható. Amikor a 8000 m-t elérte a tatabányai gya­logló, a 34:12 s részidő után gyorsan kiszámították és be­­kiabálták, hogy 1:40-es körök­kel 42:32-t gyalogolhat. Kiss Antal ezt a normát is túltelje­sítette, 1:38-as körökkel fo­kozta az iramot és így csaknem egy perccel megjavította az orszá­gos csúcsot. 10 km-es gyaloglás: 1. Kiss A. (Tatabányai Bányász) 42:24.2. országos csúcs (régi: 43:12, Dal­­mati, 1965).

Next