Népsport, 1967. november (23. évfolyam, 218-238. szám)

1967-11-02 / 218. szám

A MAGYAR T­ESTÍV­EVE­LÉ­SI ÉS S­POR­TSZ­ÖVETSÉG LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1907. NOVEMBER 2. •$- rail 60 fillér XXIII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM Nagyszerű mérkőzések, gyenge magyar rajt az ökölvívó ORT-n KÉM TUDNI, talán estikként Volna az egyébként csalhatatlan sportkedvelők szimata? Kilenc ország 104 fiatal ökölvívójának viadala, a Bukarest és Berlin után ez évben Budapesten ren­dezett ORT, az első két napon fél ház előtt zajlott a Sportcsarnok­ban. Igaz, még nem késő. A miérkőzések két­harmada még hátravan... . A RAJT kiválóan sikerült. A felOSZ elnökének, dr. Hullay La­josnak megnyitó szavai után már az első mérkőzés, a két 48 kg-os ökölvívó, Zaporozsev és Blum csatája tűzbe hozta az­­­­kölvívás kedvelőit, majd a lp­­ány Nicolau előbb a padlóra terült­, de nagyszerű küzdeni a kapásával mégis meg tudta ordítani Petrov elleni mérkőzé­se sorsát. Nem csoda, hogy már ez akció közben is visszhang­zott a vastaps. A SZÜKSÉGES tapasztalat, a kellő technikai tudás, a kiváló férenlét mellett bizony a győze­lem egyik fontos kelléke a lel­kes küzdeniakarás, és mintha éppen ez hiányzott volna az egy­más után szorítóba lépett ma­gyarokból. Görög ugyan győ­zelemmel kezdett, de az első na­pon mérkőző 8 magyar közül csak 3 győzött. Görög után az erőteljes, a bolgár ellenfelét már az első perc végén padlóra küldő Benke és a rendkívül okos harcmodorral küzdő Máthé ju­tott tovább. És sokkal több örö­met magyar szempontból a második nap sem hozott. Három vereség után végre a Rómát is megjárt Kovács Pali késztette megadásra jugoszláv ellenfelét,­­és jutott elsőként versenyzőink közül az elődöntőbe. Selejtezők, t. mp. (eutsz a győztesek, pontozással, illet­ve...) papír: Zsaporozsov (sa) — Ekem (n), gyors, élvezetes mér­­kőz­és. Lég: Kokosk­a (r)—Sztano- Jev­­cs (J), a technika győzelme a bátor küzdőmodor felett. Nico­lau (rj—Petrov (ez), az est leg­jobb mérkőzése, mindkét ver­senyzőre számoltak. Harmat: Görög (in)—Veres (cs), biztos győzelem. Szokolov (ez) — Palko­­vics (j), a 2. menetben döntő fö­lény. Pehely: Milen (k) — Bubi-In), az 1. menetben, kiütés. Dole( fo)— Ball (m­), a 2. menetben fel­adta, kezdeti lendület után egy­oldali­ küzdelem. Könnyű: Zelez­­niak (j) —Fodor (m), a gyámolta­lan Fodor megérdemelt veresé­get szenvedett, Élne­k—Hríd­stm (cs), két technikailag jól képzett versenyző, elhajlásokkal és kézi­be ütésekkel tarkított szép mér­kőzése. Kisváltó: Sztojcsev (b)— Vigh (m), a magyar versenyző­ből hiányzott a megfelelő ütő­erő. Váltó: Tykva (cs)—WUlum (n). Nagy­váltó: Kernel (cs)—Nagy L (m), a magyar ökölvívó tel­jesen képzetlen benyomást kel­tett. Kaffka (n)—Adamczyk (r), az est legtöbb szabály­ta­lan­ság­gal tarkított mérkőzése. Közép: Benke (m)—Fijev (b), a bolgár már az első percben a padlón volt, de végül Benke csak szo­ros küzdelemben győzött. Félne­­héz: Máthé (m)—Vega (k), a 2. menetben sorozatos szabályta­lanság miatt Vegát leléptették, Máthé okosan, jól öklözött. Ne­héz: Schuster (n) —Koch (m), si­ma mérkőzés, II. nap Papír: Odelin (k)—Zubik (m). A magyar versenyző a végére elkészült erejével. Wessely (cs) —Danev (b). Vastapssal kísért, adok kapok alapon folyó heves küzdelem. Lég: Kovács (cs)— Krüger (n), Alekszandrov (b)— Budai (m). A technikásabb Bu­dát érthetetlenül nem bírta erő­vel. Harmat: Torrez (k)—Balogh (m). Torrez gyorsabb, pontosabb volt, a kétszer padlóra került Balogh ütéseiből hiányzott az erő. Nedelcea (r) — Morus (l) a 2. menetben döntő fölénnyel. Pehely: Kuznyecov (sz)—Caruk (l) a berlini győztes szovjet ver­senyző ezúttal is remekelt, Aga­­jev stílusában elhajlások, visz­­szalépések után hihetetlen gyor­san, keményen ütött. Kovács (m) —Komina (j). Kovács maga­biztos öklözéssel fölényes győ­zelmet aratott. Könnyű: Angelov (b)—Logo (k). Kisváltó: Silbermann (r)— Sütő (m). A debreceni ökölvívó bátran küzdött, de ez a tavalyi berlini ezüstérmes ellen kevés volt. Váltó: Ivankovics (j)—Kun- Szabó (m). Szoros mérkőzés. Nagyváltó: Mortero­­ki—Vlade­tics (j). 3. menetben kiütéssel. Közép: Pavlov (j) — Iván (r). 1. m. kiütés. Félnehéz: Obranovics (j)—Tóth (m). A szövetkezetiek szőke versenyzőjének lelkesedé­se nem volt elég. Alexe (r)—Mi­­lenkovics (J) 2. menetben kiütés. Vad Dezső A CSÜTÖRTÖKI MŰSOR: 15 mérkőzés során 6 magyar lép a szorítóba, s köztük négyen (Orbán, Görög, Somlai és Pintér) szovjet ellenfelet kapnak. -Jz KHNIial p! Ifan an • 1 9Pamim«3vrec.itIJ­,y asaoaE3?t«3mv».wBEEan Gere Gyula bíráskodik vasár­nap Bécsben az Ausztria—Gö­rögország Eu­rópa-bajnoki lab­darúgó-mérkőzésen. Következik — a jugoszláv „nemzetközi”! A magyar asz­talitenisz-csapat szerdán délután elutazott a Karlovácon megren­dezésre kerülő jugoszláv nem­zetközi asztali­tenisz-bajnokság­ra. Csak szerdán a hajnali órák­ban érkezett meg Mexico City­­be a magyar kerékpáros váloga­tott, miután közvetlen csatlako­zás hiányában Amszterdamban másfél napot kellett várakoznia együttesünknek. Amszterdamban egyébként edzést tartott Me­­gyerdi, Balaskó, Juszkó, Jezer­­niczki, Polanetzki és Mészáros. November 17-én, pénteken Várpalotán lesz a Vasas—Valur Reykjavik BEK-mérkőzés visz­­szavágója. Mint mér közöltül­, az első mérkőzést november 15-én a Népstadionban rendezik meg. Csütörtökön reggel kezdődik a kézilabda-edzők három napos országos szakmai tanácskozása, melynek programja során a sportág legégetőbb kérdéseit tár­gyalják meg. ­Fut­ális ünnepi váltó Az első nap: 500 kilométer ♦ Fáklyás fogadtatás Az Indító nem lett rajtpisztolyból, mégis szerdán nekivá­gott több száz fiatal, hogy a „Vörös Október” staféta utolsó szaka­szaként a megyeszékhelyekről Budapestre vigye — a „Barátság”­­vállathoz — szűkebb pátriájának üdvözletét. A három napig futó (és motorozó) váltó ezúttal valamivel több mint ötszáz kilométert tett meg az országban. Nyíregyháziról, Miskolcról, Szombathely­ről, Zalaegerszegről, Pécsről és Békéscsabáról indultak a futók, a motorosok, hogy elérjék első céljuk­at, a fővároshoz közelebb fekvő megyék székhelyeit. Ha különböző időpontokban vágtak is neki az útnak (a kü­lönböző távolságok miatt), a be­futás szinte menetrendszerű pon­tossággal történt A staféták pontban 18 órakor tűntek föl Debrecen, Eger, Veszprém, Szek­­szárd és Szeged városok hazá-A szalagokkal földíszített kopjafákat motoros fiatalok id­eérték. A megyehatárokon kis ünnepségeket rögtönöztek és mindenütt, amerre csak­ a váltó elhaladt, az esemény az utcára csalta az embereket. A helyi KISZ-bizottságok alaposan meg­szervezték a fogadtatást Veszp­rémben például a város szélétől a Vörös Hadsereg térig ifjú gár­disták sorfala szegélyezte az utat A staféta tiszteletére fák­lyákat gyújtottak, így kísérték a „Vörös Októbert” a központi ünnepség színhelyére. Csütörtökön délben folytatja útját a váltó. És addig? Éjszaka a megyei pártbizottságokon őr­zik a stafétabotokat. Ifjú gár­disták és sportoló fiatalok ad­nak díszőrséget Közben azon­ban a lányoknak is lesz munká­juk: éjjel újonnan vasalják az üzenet­szalagokat, amelyekre az egyes KISZ-szervez­etek üdvöz­leteiket hímezték. Hadd lobog­janak fényesen, frissen a sely­mek! KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI ZARAGOZÁBÓL: Nagy küzdelemben, sok gélhelyzet kimaradt Real Zaragoza-Ferencváros 2:1 (2:1) Fárasztó utazás után érkezett ír meg a Ferencváros Zana­gázába, úgyhogy hosszú repülőutat tett meg, amelyet még egy hé­tórás autóbuszát követett. Éjjel két órakor kerültek a fiúk ágyba. Kedden városnézés szerepelt a műsoron és L­akat Károly rövid álmoz­gató edzést tartott. A taktikai értekezleten Lakat Károly alapos útmutatással látta el a játékosokat. Az együttes tagjai pedig fogadkoznak, hogy elszántan, nagy erőbedobással küzdenek majd. Szerdán este kellemes időben, ünnepélyes külsőségek között kezdődött a mérkőzés. A portu­gál Freitas sípjelére, 30 000 néző előtt így állt föl a két csapat: Real Zaragoza: Alarcia — Irusquieta, Gonzales, Reija, Pa­­is, Violeta, Marcelino, Santos, Bast­ille, Villa, Canario. Ferencváros: Takács — Novák, Mátrai­, Páncsics, Havasi, Szűcs, Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona. Meghűlt ereinkben a vér mert már az első percben majd­nem gólt értek el a spanyolok. Bustillo három méteres lesről megugrott, de lövését Takács bravúrosan hárította. A hazaiak támadását egy gyors magyar lerohanás törte meg, amelynek végén a 7. percben Albert fölé lőtt. A 8. percben váratlanul gólt ért el a Zaragoza. Középen bon­takozott ki egy spanyol táma­dás, végül a labda Marcelinohoz került. A jobbszélső 25 méter­ről hirtelen nagy lövést küldött kapura, és a labda a bal alsó sarokba vágódott. 1:0. Nagy volt a küzdelem. A 11. percben Varga 22 méterről fö­lé lőtt. A 13.-ban pedig Katona beadását Alarcia szépen lehúzta. Később Varga elől kaparintotta meg a labdát a kapus. Parázs jelenetek követték egymást, a magyar együttes védelme elég sokat bizonytalankodott. A 24. percben Villa elől Páncsics há­rított. Aztán gyors ellentáma­dás futott a pályán. Albert nagy­szerű egyéni alakítás után már csak a kapussal állt szemben, de sokáig kivárt és végül Alarcia rávetődött a labdára. A 27. percben Novák 17 méteres sza­badrúgását védte a kapus. A 29. percben egy beívelés után az ötösön helyezkedő Pán­­csics nem tudta elfejelni a lab­dát, és a lesen levő Marcelino a jobb sarokba fejelte. Nem sokáig váratott magára a szépítés. A 31. percben Ráko­si szögletrúgásból középre csa­varta a labdát, ezőrtt rác­sapott a labdára és hat méterről­ be­bombázta. 2:1. A félidő hátrale­vő részében a spanyolok támad­tak többet. SZÜNET UTÁN a 47. percben egyenlítési alka­lom nyílott a Ferencvár­os előtt. Albert már Csak ALarciával állt szemben, de most is kivárt, s így a kapus az utolsó pillanat­ban szögletre tudott menteni. Néhány ügyes támad­ás vezetés hozta lázba a nézőket. Az 52. percben Marcelino ivelt közép­re, de Novák kifejelte a labdát. Szűcs Albertet indította, Albert maga elé tette a labdát, de Gon­­zales felvágta. A szabadrúgás a sorfalban akadt meg. Katona beadása kárba vesz­ett, mert sen­ki sem helyezkedett rá. Az 57. percben Villa helyére Hidalgo jött be. Rögtön kapuralövéssel mutatkozott be, később Mátrai­nak kellett Hidalgo elől tisztáz­nia. Szőke két spanyolt is kicse­lezett, de a harmadiknál Reija szabálytalanul állította meg. Kemény volt a játék, de nem lépte át a megengedett határt. A 68. percben Albertét nagy helyzetben hárman is csak ne­hezen választották el a labdá­tól. A 75. percben Szűcs tört előre a csatárok vonalába, de kivárt a lövéssel és Alarcia fel­szedte előle a labdát. Egy perc múlva szerencsénk volt: a bal szélről váratlanul ék­esen kapu elé lőtt labdára Hidalgo nem tudott felugrani, így Takács háríthatott. A 77. perc­ben futott a mérkőzés egyik leg­szebb támadása.­ Páncsics sze­rezte meg a labdát, meredek átadással indította Vargát, a pontos átadást Albert átlépte, hogy átengedje a mögötte nagy lendülettel érkező Szőkénéit, F­elja azonban résen volt és be­csúszva elpöccintette a labdát. A 80. percben Sa­rtoa állva hagyta védőinket. Takács kifu­tott eléje és a pontatlanul lőtt labdát kiütötte. Bustillo fejelt még a l1 és pontról előrevetődve a kapu mellé, majd közvetlenül a be­fejezés előtti Mátra­ és Takács nem kis szerencsével akadá­lyozta meg a harmadik gólt. Amikor a portugál játékveze­tő már az első percben lesről elengedett egy spanyol táma­dást, tudtuk, hogy a Ferencvá­rosnak nemcsak a kitűnő Zara­­goza együttesével kell megküz­denie, hanem a 1.mérkőzés bíró­jával is, így is történt. A mér­kőzés igazi kupaküzdelmet ho­zott. Sok volt a kemény össze­csapás és a hazaiak részéről gyakori a szabálytalanság. A játékvezető ezeket nem mindig torolta meg, s ily módon a Za­ragoza kizökkenthette megszo­kott játékmódjából a magyar bajnokcsapatot. A mérkőzésre a nagy iram­ét nagy küzdelem volt a jellemző. A spanyolok végig többet tá­madtak, lelkesen rohamoztak, jól kombináltak, s fizikai ké­pességükben, gyorsaságban és fejjátékban felülmúlták a Fe­rencvárost. A magyar együttes szervezetten védekezett, de nem mondott le a gyakori, gyors támadásvezetés lehe­tőségéről. Ezek azonban még­sem vezettek egynél többször eredményre, mert a magyar já­tékosok gyakran felemelték a labdát, s a levegőben a csatá­rok a spanyol védőkkel szem­ben rendre alulmaradtak. A lapos összjáték inkább célsze­rű lett volna, mert a spanyo­lok a rövid átadásoknál s a cseleknél gyakran zavarba jöt­tek. Akkor is más lett volna az eredmény, ha a Ferencváros kihasználja gólhelyzeteit, s a játékvezető nem adja meg a második gólt, amelyet kisállás előzött meg. Meg kell azonban mondani, hogy a spanyolok többet támadtak, több gólhely­zetük ió volt. A budapesti visszavágó fe­rencvárosi győzelmet hozhat, akkor, ha a bajnokcsapat hasznosítja a Zaragozában szer­zett tapasztalatokat. A Ferenc­város jobb csapat! A Real Zaragozában különösen a sokszoros váloga­tott Reija érdemelt ki sok tap­sot, nagyszerű játékával. Ele­gánsan szerelt, néha előre is tört a labdákkal. Pontosan indí­totta a csatárokat. Átlagon felü­li teljesítményt nyújtott Santos is, de a csapat legjobbja Marce­lino volt. A csatársornak vala­mennyi posztján láthattuk, gyors, jól cselez, „látja" a pályát, fej­­játéka kifogástalan. A közönség kifütyülte Roque Olsen edzőt, amiért Villát lecserélte. A Ferencvárosban Takács nem tudta Géczit feled­tetni. Novák általában megfelelt, biztosan őrizte szélsőjét. Mátrai sokszor kitűnően avatkozott já­tékba, de olykor-olykor feles­legesen is kitámadott. Páncsics az első félidőben átlagon felüli teljesítményt nyújtott, szünet után kissé visszaesett. Havasi és Szűcs feltűnő hibákat vétett, különösen a második félidőben. Szőke jó felfogásban, harcosan játszott, kár, hogy kevés labdát kapott. Vargának nem jöttek be a finom cselei, különösen az első félidőben vették el tőle könnyűszerrel a labdát. Albert igyekezett, de rendkívül szoro­san fogták, sokat szabálytalan­kodtak ellene. Rákosi biztató kezdés után visszaesett, elfáradt. Katona viszont szünet után jött fel. Több veszélyes helyzetet te­remtett. Freitas játékvezető feltűnő hibákat követett el, megadott egy szabálytalan gólt és ezen kí­vül is érezhetően nyomta a Fe­rencvárost. Martanovich Béla A Ferencváros csapata a mér­kőzés után autóbuszra ült, egész éjszaka úton lesz és csütörtökön reggel Barcelonából repülőgé­pen folytatja útját Brüsszelen át Budapestre. Előreláthatólag 15 óra után érkezik meg Ferihegy­re. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI TRNAVÁBÓL: Spartak Trnava—Újpesti Dózsa Trnava, 25 COD reéző. Vezette: Schiller (Jegel, Welch, mindhá­rom osztrák). Spartak Trnava: Koztok® —­Kravarik, Jarabek, Zlocha, Do-o­b­las, Krusecky, Martjokovic, Svec, Kuna, Adamec, Kábát. Újpesti Dózsa: Szentmihály] — Káposzta, Solymosi, Sóvári, Du­nai III, Noskó, Fazekas, Göröcs, Boric, Dunai II, Zámbó. Góllövő: Bene (4. p.), Svec (28 p.), Kuna (29. p.), Kravarik (56. perc). Szögletarány: 3:3 (3:1) a Trnava javára. Nyomban a hazaiak léptek fel támadólag. A 4. percben azon­ban mégis magyar gólnak tap­solhatott a különbuszokon Trna­­vába érkezett újpesti szurkoló­sereg. Zámbór Göröcs volt a labda útja, Göröcs ügyesen Du­nai II-höz emelt, a csatár fel­ugorva a balösszekötő helyén ki­ugró Bene elé csúsztatta fejjel a labdát és a középcsatár 7 mé­terről a bal alsó sarokba helyez­te. 1:0. A 8. percben ismét óriási gól­helyzet adódott e Trnava kapuja előtt. Dunai II tisztán tört ki kö­zépen Bene labdájával, de 8 méterről a vetődő Kozinkába rúgta. A 15. percben közvetett szabadrúgáshoz jutott a Trnava. Adamec 25 méterről egyből be­bombázta a jobb alsó sarokba a labdát, a játékvezető azonban természetesen nem ítélt gólt, mivel nem ért hozzá más a lab­dához. Sok kemény összecsapás következett ezután. Valaki egy üveget is bedobott a nézőtérről a pályára, de ismét 1 percig állt a játék. Rohamozott a Trnava, és a 20. percben kiegyenlített. Svec kapta a labdát a 11 -es pon­ton, mellel tevette, és még arra is volt ideje, hogy kényelmesen ráforduljon és jobbal a bal alsó sarokba jöjjön. S.1. A Dózsa igyekezett faseltani a játékot, a 29. percben Miartinkovicot buk­tatták a 16-os oldalvonalánál. Jobb oldalon Adamec ívelte kö­zépre a labdát, az üresen ha­gyott Kuna kényelmesen fejelt 8 méterről a bal alsó sarokba. 2:1. Ezután ismét néhány kemény összecsapás­ következett. Dunai III és Adamec is bekerült a já­tékvezető noteszébe. A 45. perc­ben Dunai II jobb oldali beadá­sát Bene 10 méterről a kifutó kapus mellett a kapu közepébe helyezte, a játékvezető azonban a partjelző megkérdezése után les címén nem ítélte meg a gólt. SZÜNET UTÁN az első veszélyes támadást a ha­zaiak vezették: Kábát a bal­összekötő helyén kitört, lőtt, de Szentmihályi bravúros vetődés­sel mentett. Az 55 percben Ká­poszta lerántotta a kitörő Ada­­mecet, a csatár pedig eszében mellberúgta a hátvédet. Ezért Adamec ismételten figyelmezte­tést kapott. Az 56 percben Svec a bal ol­dalról belőtte a labdát, és a jobb­összekötő helyén felnyo­­muló Kravarik 14 méterről nagy erővel a kapu bal oldalába a léc alá bombázott. 3:1. A hátralevő időben nagy volt 3:1 (2:1) a küzdelem és fiajmál­atosan sok volt a szabálytalanság. A magyar együttes kezdeti lendülete alábbhagyott és a nagy becsvággyal, óriási lel­kesedéssel küzdő hazaiak foko­zatosan átvették a játék irá­nyítását. Nagy erővel rohamoz­tak és két védelmi hiba révén kiegyenlítettek, illetve vezetés­hez is jutottak. Szünet után mérsékelt színvonalú, csapko­dó játék folyt, gyakori szabály­talanságokkal tarkítva. A Trnava együttese nemcsak ke­ményen, hanem időnként tisz­­tátlanul, durván játszott, és ezzel a játékmóddal szemben a Dózsa nem boldogult. A lila­fehérek nagyon akartak, de támadójátékukban, csapatjáté­kukban kevés volt az elgondo­lás, a tervszerűség. A nagy akarás pedig egymagában véve kevés volt. Végül is a Spartak Trnava 5:4-es összesí­tett gólaránnyal megnyerte a KK-t. A Spartak Tranava kapujában, Kozinka kapus kevés dolgát jól végezte. A hátvédek fokozatosan lendültek játékba, sokszor szereltek jó ütemben, Kravarik mint fedezet jól látta el vodafelad­atát, de a támadá­sokhoz te fel­zárkózott, szt egy hatalmas gólt is lőtt. Hrusecky haszinosan játszott. A két szél­ső, Martinkovic és Kábát sok­szor ,,húz­ta’‘ meg ez­ Újpesti Dó­­zsa védelmét. Kuna mint csatár és mint védő is nagy hasznára volt csapatának. Adamec r­ack­szerűen tört előre, de sokszor sportszerűtlen volt. Svec is hasz­nos tagj­a volt együttesének. Az Újpesti Dózsában Szentmihályinak voltak ügyes védései, de akadtak bizonytalan­­ságai i­s. Káposzta sokszor tört előre, szerelt jó ütemben, de né­hányszor előlragadt. Solymosi lelkesen küzdött, voltak megin­gásai, kettő ebből döntőnél-­ bi­zonyult. Sóvárinak lelkesedése dicsérhető. A hátsó sca­ck és az Újpesti Dózsa legjobbja Noskó volt. Rengeteget szerett, ő volt egyedül határozott a közelhar­cokban, sok jó támadást is in­dított. Dunai III is igyekezett, többször azonban rosszul pasz­­szolt. A támadósorból Fazekas játéka dicsérhető. Sokat moz­gott, példásan küzdött, Göröcs erőtlen volt, Bene ,,elbújt” védői között, szinte nem lehetett neki labdát adni. Dunai II is bátorta­­tal­an volt, nem merte vállalni a közelharcot. Zámbónak csak a lelkesedése említhető. Schiller osztrák játékvezető több szabálytalanságot nem to­rolt meg. Várkonyi Sándor Hmérkeztek sportolói Hétfőn korán reggel keltek a magyar spor­tolók Mexikóban. Készülődtek a hazautazáshoz. A szállító autóbuszok késtek ugyan egy kicsit, de ott volt mégis mindenki időben a repülőté­ren. Kis izgalmat okozott, hogy a KLM körülte­kintő tisztviselői egyenként lem­érlegeltek min­denkit kézitáskáival együtt Miért van erre szük­ség? A kérdésekre Máthé Levente, a KLM bu­dapesti képviselője adta meg a választ: " A nagy tengerszint feletti magasság miatt kisebb a levegő ellenállása és nehezebb a repü­lőgép felemelkedése. A gép kapitánya pontosan akarja tudni a terhelés mértékét. Ha ugyanis az túllép egy megadott határt, akkor kevesebb üzemanyagot vesz fel, így egyenlíti ki a különb­séget. Ebben az esetben viszont nem tudunk Montreálig repülni, hanem korábban le kell szállnunk... Szerencsére a mérlegelés kedvező eredménnyel zárult, a DC 8-as hatalmas repülőgép színástig töltött üzemanyagtartállyal emelkedett a ma­gasba. Az utazás az eredeti programnak megfe­lelően folytatódott és mindvégig nagyon kelle­mes volt. Sportolóink megtapsolták a kapitányt és társait, amikor tizenöt órás és negyvenperces utazás után simán szálltak le velünk a Ferihegyi repülőtér betonjára. Már a repülőgép ablakaiból láttuk a küldött­ség fogadására megjelentek népes csoportjait és mindenki mohón kereste hozzátartozóit, bará­tait. Aztán megkezdődött a kiszállás. A lépcső aljában a magyar sport vezetői: Egri Gyula, az MTS elnöke, Terényi Imre, az MTS elnökhelyet­tese, a­ sportegyesületek és a sportszövetségek képviselői üdvözölték a mexikói napsütéstől barna arcú, többnyire széles karimájú, szalmá­ból font sombrerót viselő sportolókat. Záporoztak a kérdések. Mi volt, hogy volt, milyen volt? Koncsek Joli a diszkoszra panasz­kodott, Tóthné kijelentette, hogy neki nem je­lentett problémát az akklimatizáció, mások a tartan pályát dicsérték. Sokan vették körül a hatalmas termetű Koz­mát, aki sajnálkozva mondta: — Sajnos, nem lettem első, mint magam is hittem. Csak ezüstérmet kaptam ... Az történt ugyanis, hogy a döntőben Kozma és a szovjet Kosijev döntetlenül birkózott. Előző­leg Kozma ellen leléptették a bolgár ellenfelet, Kosijev pedig ezzel egyenértékű tusgyőzelmet aratott felette. Mindenki azt hitte, hogy meg­osztják az első helyet a magyar és a szovjet versenyző között. A versenybíróság azonban előszedte azt a szabályt, amely ilyen esetekre vonatkozik. Ez pedig kimondja, hogy ilyenkor az a versenyző a győztes, ak­it az addigi összes küzdelmei során kevesebbszer intettek meg. Eb­ben bizonyult jobbnak a vöröshajú szovjet fiú, így a szovjet érmek száma egy arannyal, a miénk pedig egy ezüsttel szaporodott. — Nem baj — mondta Kozma. — Jövőre sok­kal jobban vigyázok ... Dél is elmúlt már, mire kiürült a repülőtér ha­talmas előcsarnoka. Következik a mexikói ta­pasztalatok értékelése, aztán pedig a felkészülés az igazi feladatra, a XIX. nyári olimpia küz­delmeire.

Next