Népsport, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

K­ e­rest egy nagy évtizedtől Az álom rekordok hőse: Bob Beamon • Nincs többé 10 és 20 mp-es határ a férfi rövidtávokon • Túl a 600 kilogrammon Akik megelőzték korukat 1970. szilveszter estéjén, az éjféli lámpaoltáskor nemcsak az új esztendőt köszöntöttük és búcsúztunk a régitől, hanem el­érkeztünk egy évtized végéhez is. Befejeztük az­ évtizedet, amely 1961. január 1-én 0 óra­kor kezdődött, s amely mozgal­masságával, politikai, gazdasági és technikai szenzációival (elég, ha csak a világűr meghódításá­ban elért elképesztő eredmé­nyekre utalunk) örökre beírta magát az emberiség történeté­nek aranykönyvébe. Nem vé­letlen, hogy a mögöttünk ha­gyott évtized a sportban is szin­te egyedülálló eredményeket ho­zott. Mindenekelőtt azt, hogy a sportkultúra meghódította úgy­szólván az­ egész világot. Minden évtizedben átírásra kerülnek a mérhető sportágak világcsúcslistái. Az elmúlt évti­zedben­ újabb úgynevezett „álomhatárok” dőltek meg, s egyben új távlatok nyíltak a további eredményeket illetőleg. 87,5 kg a különbség A világ legerősebb emberei ma már az ólomsúlyban emelge­tik a tárcsákat. Az évtized két­, detekor még ite’r­­í, ülju,­k’ neveztük őket, s a legerősebb­nek egy Jurij Vlaszov nevű, novellákat író szovjet fiatalem­bert­ tekintettünk. Ő jutott túl először az 550 kilós határon és az évtized első felében tőle vár­ták, hogy megközelíti — talán — a 600 kilót is. Meg is tette, amit vártak tőle. 1964-ben 589 kilogrammos világcsúccsal bú­csúzott a versenyzéstől, de a tokiói olimpián már kénytelen volt átengedni az aranyérmet honfitársának, Leonyid Zsabo­­tyinszkijnek. A hatalmas terme­tű, mosolygós képű óriás el is jutott 590 kilóig, de az álomha­tárt mégsem ő lépte át. Ez a dicsőség egy másik szovjet ver­senyzőnek, Vaszálij Alekszej­ev­nek jutott osztályrészül, aki nemcsak túljutott a 600 kilón, hanem alaposan túl is szárnyal­ta. 1970 utolsó nagy versenyén 623 kilogrammal tette f­el a ko­ronát nagyszerű teljesítményei­re. Vajon 1980 szilveszterekor már a 700 kilós álomhatártól bú­csúzunk? Sacramento — 9.9 Az atlétika egyik klasszikus száma a 100 méteres síkfutás. Sokszor vetődött fel az elmúlt évtized alatt a kérdés, hogy va­jon az emberi gyorsaság med­dig fokozható? Túlléphető-e egyáltalán a 10 mp-es határ? Azoknak lett igazuk, akik azt mondták, hogy igen. Igaz, elég sokáig kellett várniuk, ponto­sabban: 1968. június 20-ig, ama verőfényes sacramentói ünnep­napig, amikor a magaslati tar­tánpályán egyszerre hárman is bejegyezték nevüket a világcsú­­csot 9.9 mp-cel tartók listájára. A három néger fiatalember —­­T. Hines, R. R. Smith és Ch. Greene — közül Hines azzal emelkedett ki, hogy a megenge­dettnél erősebb hátszéllel már 9.8-at is futott,­­ a 9.9-et pedig Mexicóban, az olimpiai döntő­ben is megismételte. A sacra­mentói versenyt azért is sport­­történeti jelentőségűnek tekint­hettük, mert a világcsúcson kí­vül még tizenkét alkalommal futottak az elő- és középfuta­mok során k­ mk-m 10 másodper­cet, s a döntőbe 10 mp-nél gyen­gébb eredménnyel be sem lehe­tett kerülni. .Folytan­ lehetne a sort a 200-as,‹’ ,•‹‹, akik Tommy Smith révén kerültek belül a 20 má­sodperces bűvös határon (19.8), a 400-asokkal, akik közül az energikus, nyújtott léptekkel futó Lee vivans, a mexicói dön­tőben 43.8 másodperces káprá­zatos világrekorddal adta át a múltnak a 44 másodperces, elér­hetetlennek hitt határt. Nagy egyéniségek Az elmúlt évtized sok-sok eredménye bizonyította, hogy a legtöbb rekord az általános fej­lődés következménye. Kivételek, persze, mindig vannak, az el­múlt évtiz­edben is akadtak. A nagy versenyző egyéniségek adottságaik, az edzésben, a fel­készülésben tett újításaik révén néha elébe mennek koruknak Az ausztrál „csodaúszónő”, Dawn Fraser már hat éve visz­­szavonul­ a versenyzéstől, de a 100 méteres gyorsúszásban elért 58.9 mp-es világcsúcsát azóta sem tudta senki túlszárnyalni. Az 1 perces, bűvös határt azon­ban már többen is átlépték. Hasonló volt a helyzet a szovjet Brumel 228 cm-es világ­csúcsával. Vut­­­érij­­Rómában, tíz olimpián robbant be a legjob­bak­ közé, s"három évvel ké­sőbb már a 230 cm-as határt ostromolta. Tokióban még olim­piai aranyérmet nyert, hogy az­tán egy súlyos motor­kerékpár­­baleset következményeként hosszú időre elbúcsúzzon a ver­senypályától. Világcsúcsát a nagy versenyeken meg sem tud­ták közelíteni. Csak a kínai Ni Csi-csinnek sikerült ez, sőt, né­hány hete 229-et ért el. Milyen kár, hogy nagyszerű teljesítmé­nye egyelőre nem hitelesíthető. Brumel csúcsa tehát még állja a viharokat. Pedig jött Fosbu­­ry, meg a róla elnevezett flop, a mi Majorunk és Kelemenünk is eljutott a 220-ig, illetve 219- ig. A bűvös határ, a 230 átugrá­­sa azonban még új hősökre vár. Jesse Owens 813 cm-es távoli ugró világcsúcsát kereken 25 évig n­em tudták megjavítani. Igaz, közbeszólt­ a világháború is. Könnyen lehet azonban, hogy az „évtized legnagyobb, rekord­ja” is sokáig állja majd az ost­romot. Természetesen Bob Bea­­monról van szó, aki a mexicói olimpia előtt még 830-ról, 850- ről álmodozott. Aztán a tortán, a magaslat, az éppen kétméteres hátszél, a technikailag csodála­tosan végrehajtott ugrás (maga Beamon mondta, hogy még ed­zésen sem ugrott előzőleg soha hasonló jól sikerült ritmusban) meghozta az évtized álomrekord­ját, a 890 cm-t. Az 1971-gyel kezdődő évtized távolugrói már a 9 métert vehetik célba. Annak idején Csermák Jóska azzal okozott szenzációt, hogy az olimpián jutott túl kalapács­vetésben az akkori álomhatá­ron, a 60 méteren. A 70 méter jó néhány évvel később az amerikai Connollynak sikerült, a 75 métert pedig a­ szovjet Bon­­darcsuk dobta túl először. Az el­múlt évtized két legnagyobb ka­lapácsvető egyénisége mégis a szovjet Klim és a magyar Zsi­­vótzky volt. Az ő párviadaluk tornászta fel a rekordot szinte kozmikus magasságokba. Ők nyerték a nagy versenyeket, ők tökéletesítették a technikát, ők nyitottak új korszakot az edzés­módszerekben, a sporttörténeti határokat azonban mások lépték át. Ám a világrekorderek sem mindig nyertesei a világverse­nyeknek. A gerelyhajításban például a norvég Pedersen ju­tott túl először a 90 méteres ha­táron, de világversenyt nem nyert. Az ausztrál Clarke Kosz­­sev évek óta tartja az 5000 és 10 000 méteres futás világre­kordját de az olimpiákon­­csak helyezésekre futotta az erejéből. A szovjet Gorcsakova még 1964-be-­n hajította 62.40 méteres távolságra a gerelyt, de Tokió­ban a rondán Penes, Mexicóban pedig a mi Németit Angélánk hódította el az aranyérmet. A hatvanas évek elejének a koreai Szin Kim Don volt a legjobb középtávfutónője. 400-on és 800- on csodálatos világrekordokat futott, de a politikai megkülön­böztetés miatt még odáig sem, juthatott el, hogy az olimpiai, aranyérmekért mérkőzzön. Új távlatot is lehetne folytatni a sort, szinte a végtelenségig. Randy Maison, Csizsova és Gummel a súlylökésben, Vohonyin, Földi, Nassziri a légsúlyú súlyemelés­­ben, Kirszenstein és Csi Cseng a 200 méteres női síkfutásban, Spitz a férfi gyorsúszásban és pillangózásban, Kinsella a hosz­­szabb távokon, Debbie Meyer a női gyorsúszószámokba­n, a közép- és hosszútávokon, Gab­riele Wetzko a 100 méteres női gyorsúszásban stb., stb. . . Ők az elmúlt évtized legsikeresebb sportolói, s közülük sokan az új távlatok megalapozói, akik bizonyították, hogy nincsenek határok, és elérhetetlen célok, akik igazolták, hogy az emberi tehetség, akarat, igenis csodák­ra képes ... Nekik gratulálunk most, az el­múlt évtized kiválóságainak, akik egyben a most induló évti­zed sportfejlődésének megalapo­zói! Nekik mondunk köszöne­tet, az itthoniaknak és a külföl­dieknek egyaránt, és kívánunk sok sikert a sportpályán és azon I­rm­­il­i­ a LFrit.­rxf Iríi’yri Arrf 5 tz/n­l r­o T Bondarcsuk % MAI.1­­H TESTNEVELÉSI ÉS SPIRITSZÖVETSÉG LAPJA PÉNTEK, 1971. JANUÁR 1. ♦ ARIK 1 forilk­ ♦ XXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Boldog új évet kívánunk! ♦ Délelőtti edzés Kispesten és a Mmnain ♦ Serlegtulajdonosok piros-fehérben ♦ Jelentés a Videotonról és a SZEOL-ről ♦ Teleki Székesfehérvárott, Lengyel Pécsett Szilveszter. Ilyenkor fél szem­mel már mindenki az órát né­zi, mikor jön el az este, mikor lehet koccintani az új eszten­dőre? Azok a csapatok, ame­lyek korábban elkezdték az ala­pozást, nem hagyták ki az év utolsó napját sem, így például a Honvéd is edzett. — Mennyi munkát írt elő er­re a napra? — kérdeztük Prei­­ner Kálmánt. — Pontosan kétórányit. — És utána? — Kispesten, a klubszobában egy kis uzsonna volt. — Koccintottak is? — Természetesen, de nem ezen volt a hangsúly. Sok jókívánság hangzott el, s búcsút vettek egymástól a játé­kosok — január 3-ig. Felelevenítettek néhány epi­zódot is. Például a spanyolor­szági tornát, ahol Bicskei a leg­jobb kapus, Kozma a legjobb csatár és Pusztai a legeredmé­nyesebb játékos címet nyerte el­­ vele járó ezüstserleggel, ame­lyet a közelmúltban küldtek el a rendezők. A Római-parton az MTK já­tékosai Palicskó Tibor edző irá­nyításával az utolsó gyakorla­tokat végezték. — Az edzőtáborozás a Rómain '■'éget­ ért. — mondta Palicskó. — Január 2-án a Hungária ker­ítőn folytatjuk, aztán Tatára megyünk. — Mindenki ott lesz az edző­táborban? — Remélem. Kiss Tiborra és Sárközire is számítok már. _ S tegyünk egy villámlátoga­tást vidéken is. . Dunaújvárosban az év végére maradt egy bejelentés: Aczél László végleg visszavonul a lab­darúgástól. Az elhatározást az egyesület tudomásul vette. Aczél 136 NB I-es találkozón védett, idén töltötte be 30. élet­évét. Ami azt illeti, elég korán abbahagyta. A­ kapusok általá­ban nem fejezik be ilyen ha­mar pályafutásukat... • Székesfehérvárról két érde­kességről kaptunk hírt. A Videoton december 28 óta edz. Január 4-től 16-ig Kovács Imre csak 15 (!) játékost visz a Balaton melletti táborba, ahol napi két foglalkozást tart majd. A másik székesfehérvári klub, az NB I B-s MÁV Előre új edzővel kezdi az évet. — Hazajöttem Lengyelország­ból — mondta Teleki Gyula —, s előrehaladott tárgyalásokat folytatok a MÁV együttesével. Valószínű, hogy vasárnap meg is egyezünk,­ s akkor azonnal elkezdem a munkát. Január 8- én utazik a csapat Balatonlellé­­re. Maradjunk a Dunántúlon. A Pécsi Bányásznak is új ed­zője van. Lengyel Zoltán veszi át az együttes irányítását Ko­vács Józseftől. Lengyel az MTK- ból került Pécsre, s több együt­tesnél edzősködött. A Bányász•t . nál sokat várnak munkájától. • Hévízen van már a SZEOL. —, Mit tervez? — kérdeztük Szűcs György edzőt, a Kemény alapozást. Gili­­cze, Bolya, Várhelyi III, Molnár, Magyar, Kerekes, Pikó, Berkes, Varga, Bánfalvi, Pataky, Jósa, Dávid, Vass, Vörös, Emődi, La­dányi és Kozma II kezdi a munkát. Egy hét után a három fiatal helyére Várhelyi I, Rutt­­­kay és Mészár kerül. Egyébként hat alkalommal Keszthelyre is átmegyünk, mert ott­ van meg­felelő tornaterem. • Az Oroszlányi Bányász edző­jét, Pallagi Róbertet akkor kap­tuk tollvégre, amikor a táboro­zás tervét állította össze.­­ Január 5-én kezdünk, majd 13-án Hévízre utazunk 18 játé­kossal. Azt tervezzük, hogy a védelem biztonságát, am­ely­­már 1970- ben is kielégítő volt, to­vább növeljük. Erre alapoztuk a terveket is. A csapat lényegében kialakult, jelentősebb változásra 1971- ben nem kerül sor. i Mai számunkban Labdarúgó-sztorik, történetek — 1970 (2-3. oldal) Új módon, új sikere­kért (4. oldal) A Hotel Orient nehéz éjszakája (5. oldal) Mi tetszett 1970-ben a labdajáték-sport­ágakban? (7. oldal) Az év sportolói: Alek­­szejev és Rosendahl (8. oldal)

Next