Nemzeti Társalkodó, 1839. január-június (1-26. szám)
1839-01-24 / 4. szám
Első félév. Kolozsvár, Januarius* 2Eltén, 1830. 4. szám. NEMZETI TÁRSALKODÓ. Tartalom : Felfedez es, (Csapó Aladár)* 25. 1. D r. Francia, (13), 28. I. Felfedezés. Suspicione si quis errabit sua , Et rapiet ad se; — — — — Stulte nudabit animi conscientiam. Phaed. Tenni, vagy legalább írni valamit, miből szeretett nemzetünkre haszon három éljék, üdv és boldogság következzék, volt gyerek koromtóli óhajtása lelkemnek, állíthatnám; de néhány évetek óta teljesleg be van bizonyítva, hogy száz íróból kilenczven kilencz önhasznáért ír csak , ’s minekutána (többet most nem említve) egy nemzetünki íróról legalább, lelkem’ legmélyebbjében hiszem, hogy irótolla’ minden lebbenése ’s nemzetéért hevülő nemes szíve’ minden dobbanása hazánk’ javára szentelvék, ’s minekutána összesen is alig ismerek vagy tudok száz magyar irót:—nincs egyéb hátra , mint magamat is egynek nézni a’ kilenczven kilencz közűl, ’s így újonan tett felfedezésemet ezennel csak úgy ajánlhatom, mint dics-vagy haszonvágyom’ gyümölcsét; noha meg kell vallanom, hogy dicsőséghez semmi reményem ’s haszonhoz is csak úgy valami, fia előbb másoknak használand irományom. Könnyen hasznossá válandható felfedezésemet nagy részben néhai Seprődi Gáspár’felejthetetlen emlékezetű keresztatyám’ ’s gazdag szomszédunknak , helységünk’ leghíresebb régiségbuvárjának köszönhetjük. Oh de be eltelnék idvezült keresztatyám’ lelkes keserűséggel, ha e’mostani új, e’ mindent mozgatni, változtatni, javitai kívánó időben a’ sok újnál újabb szavakat hallaná, ’s ha a’ Jelenkorból vagy Hirnökből ( mellynek csak nevétől is megborzadna bizonyoson ) olvasná, hogy már afféle német *) találta, nem magyarnak való gőzhajók is kezdenek úszkálni alá ’s fel a’ Dunán. Szemem előtt lebeg az öreg’ prudens futuri bosszús tekintete, mintha hallanám e’ szokott szakodásra: „új eszmék új szavakat kívánnak,“ — következőleg dörgeni: „hagyjunk békét az új eszméknek; maradjunk a’ régi mellett, ’s nem lészen szükség új szavakkal kínozni a’ régiekhez szokott füleket.“ Valójában méltán mondhatjuk Tacitussal elhunyt öreg keresztatyámról: „tu vero feli X . *)• Öreg Seprődink előtt szinte minden hazai miveletlenebb állapotbeli, oláh, czigány , vagy zsidó ’s örmény , és minden idegen országi, német vagy török volt. E két utóbbiak között csak ugyan megkülönböztette a’ fekete németeket, meg a’ veres törököket is, kik tudása szerint Törökország’ legtávolabbi részében laknak ’s a’ leggonoszabb vagy legtörökebb törökök Az angol, spanyol, olasz ’stb. szerinte mind csak afféle német historia. A francziákról éppen be is tudta bizonyítani Julius Caesarból ( eminens calculussal végzetté való iskoláit) igen tudósan, hogy nem egyebek mint németek. Orosz, lengyel, tatár ’stb. afféle török historia volt az öregnél. Az amerikaiaknak hőre’ hallására azt mondotta: „azok messze laknak tőlünk, sőt kérdés, vagynak-e a’ világon, vagy csak hazudoznak rólok a’ novellában ?, mellynek örökké csak tized része igaz. ”