Nemzeti Társalkodó, 1839. július-december (1-26. szám)
1839-10-17 / 16. szám
lesz a’ réginél. Servia’ és Oláh ország’ kirakodó piacza lesz ez, hol e’ két ország áruit kölcsönösen kicserélendi. A’ mostani nemzedék’ építményeinek közelében, mint árnyéka a’ hajdankornak, áll egy vén torony, mintegy középben a’ Severino kiadványok köztt; maradványa ezazon erősítési vonalnak, mellyet a’ rómaiak a’ két part’ hosszában állítottak. Drenkova és Skela közti időről időre apró tornyok ’s bástyák tünedeznek föl, mellyeknek egy része lakható állapotba helyezve az egésségi vonal’ Őrsége’ szállásául használtatik. A’ Severin’ tornya azon híres híd’ maradványinál áll, mellyet Tráján a’ damascusi Apollidor által építtetett, hogy rajta nyílt útja legyen Daciába, de a’ mellyet következői, minthogy a’ barbarusok’ csordái rajta béjártak a’ római birodalomba prédáim, csakhamar ismét lerontottak. Alacson vízállás’ alkalmával, még láthatók néhány oszlopai ezen hidnak, melly azon legnagyszerűbb ’s merészebb építmények közé tartozott, mellyekkel a’ világnak hajdani urai birodalmokat eláraszták. 1821 ben a’ hospodár’ halálának hírére tért ki Cserneczben a’ Wladimiresco Todor által vezetett néptámadás. Ezen férfiú a’ nép’ elnyomott osztályaiból emelkedve föl, szenvedése’ sorsosainak egyszerre szabadságról kezdett beszéleni , a’ bojárokat az ország’ vérszipóinak nevezte, ’s egy számos sereggel maga a’ tábor’ homlokán Bukarestbe sietett. Közelgetésének csak hírére is minden futásnak eredett, ’s a’ várost feladták. Ezen időre esik Moldovában az Ypsilanti’ esztelen fölkelése; Wladimiresco alkudozásokhoz kezdett vele, de csak hamar általlátta, hogy ha közvállalataikat siker koronázná is, abból önszemélyére nem a’ legkecsegtetőbb következéseket várhatni. A’ kevélység eszét veszté ezen új Masaniellonak, ’s nem pirult szövetségeseinek ügyét a’ törököknek elárulni. Ezen árulással meg nem elégedve fegyvereit hazája elnyomóséval egyesíté.Egykor azonban,midőn elválva seregeitől egy kunyhóban álomtól elnyomva pihenne, rajta ütött Ypsilanti György, ’s fejét lecsapata. Ruhadarabjaiban 5000 aranyat, ’s számos nagy becsű köveket találtak. Elindulásom’ pillantatjára várakozva , melylyet, vendégfogadós gazdám sok népmondákkal fűszerezvén mulatásomat, sehogy sem kívántam siettetni, egyszerre fülhasitó hang csapta meg füleimet, az postakocsisom’ hangja vala, ki ez által megérkeztét tudata velem. Úti szekerem’ megpillantása, mellyen 60 órányi helyet valék átutazandó, minden bátorságomat megfagylak. Idomtalan fadarabok tették az alapot, mellyek fűzágakkal körűl fonva bizonyos kosár alakat mutattak, mellyet ha egy kereken nyugvó állásra leszegezve gondolunk , a’ szekér készen áll képzetünkben. Ezen úgy nevezett szekér’eleibe négy apró lovat fogtak , mellettük egy nagy korhantó állott be harisnyában ,’s lobogó kurta ujju ingben. Észre vévén minket nagy báránybőr sapkáját lekapta fejéről,’s vele egy hajtömeg omlott le széles vállaira , mellyet hihetőleg soha sem fésű sem olló nem érintett volt. Alig érkeztem a’ szekérre (ott ’s itt Erdélyben is karuczának hívják) fölülni, a’ mint a’ kocsis egy hangos kiáltással lóhalálában elhajtott. Két órányira Csernecztől a’ szekér egy kőbe csapódván a’ tengely ketté tört. A’ fáradhatlan kocsis lepattant a’ lóhátáról, a’ szomszéd cziherbe sietett, néhány vesszőt vágott, ’s a’ kárt jártas kézzel helyre ütni próbálta. Ez alatt igyekeztem vele megértetni, hogy az illy sebes hajtás éppen nincs ínyemre. „Jól van, uram a monda ő, de alig ült a’ nyeregbe, ’s már elfelejtkezett kérésemről. Ez alatt a’ postaállomást elérvén , kipihentem magamat. Elémutatám a’ postatisztnek útlevelemet, mellynek erejénél fogva friss lovakat, ’s szekeret vala rendelendő számomra. Az úton ért bajoskodás mellett is négyz óra távolságú helyet öt óra negyed alatt futottunk át, ’s a’ postakocsis olly megelégedéssel nézett szemeimbe, hogy értte néhány ezüst pénzt nyomtam a’ markába ; a’ francziaországi postakocsisok egy Lajos aranynak nem örűlnek úgy, mint ezen oláh ficzkó néhány ezüst pénz darabnak. (Vége közelebbről.)