Nemzeti Társalkodó, 1840. január-június (1-26. szám)
1840-04-23 / 17. szám
NEMZETI TÁRSALKODÓ. Első félév. Kolozsvár, Április, 23 dán, 1840. 17. szám 'Tartalomt Az szív’ örvényei, ( Erdődi János) 129. 1. Az elhagyatott,, (gr. Wass Ádára) 135. 1. Chosrew basa, (000 ) 135. 1. A’ szív’ örvényei. Eredeti novella. Kétes örvény az emberi szív. Soká kell az észnek búvárkodnia, mig azt kitanulhatja. Kisfaludy Károly. Győz a* szív., elhallgat az ész, elhallgat az eskü. Vörösmarty. I. Zene nem vidítja fel fit., Shakespeare, Maros Vásárhelyit az 183....-dik év* ....hala* 20-dikára tánczvigalommal hirdetve, ’s ez fényes és csinos és vig akart lenni, millyet e’ nemben Vásárhely még nem látott. Napokkal az előtt folytak már az előkészületek, ’s hölgyeink, kiket a’ természet annyi becsekkel halmozott, mennyivel alig égy hon’ leányait, öltözetben is akartak ragyogni, hódításokat tenni vagy biztosítni. Esti tiz óra körűl begyűlve már az egész közönség , ’s jelen mindenki, kinek születés vagy nevelés— ’s mennyivel dicsőbb szabadlevél ez annál? — igényt adhatott a’ társas élet’ e’ magasb és tisztább körében megjelenhetni. Strausz’ és Lanner’ műdarabjaik zengettek a’ barna művészek’ hangszerein , ’s a’ párok kéjzajongva lejtettek egymás’ karjain a’ koczkapadlat’ sima tükrén, midőn az anyák és nénikék sóhas emelt visszemlékben nézték a’ szerencséseket, vagy szunnyadoztak a’ körfal’ pamlagain; némellyek talán keserűen bírálták az ifjúságot, ’s pedig ha tezöket szivükre tennék, csak e’ titkos boszuból miért nem ifjak ők is? Az óra 12töt ütött, ’s tánczszünet lett; Lanner’ .Pesti emléke kifárasztotta a’ tánczosokat. Karöltve 2—3 ’s több hölgyek, szegélyezve ifjakkal, kerülték a’ fényes terem’ közepén álló ’s királgató férficsoportot ; itt keletkező szerelem’ rózsaszíne, ott a’ féltékenység’ halvány arcra szóltak a’ szív* tükréből; amott ingerkedők szívtitkokat fejtettek föl. Mások hűsítőkkel jöttek mentek. Az oldalszobákban egy csoport kártya, más étasztal körűl ült, midőn némelly urfiak kifáradva szintúgy táncz mint udvarlásból, a’ pipázó szoba’ pamlagán heverészve, szerelmi, vadászati kalandokat, merész lovalásokat igaz és költött sziliben közlőttek egymásnak. Úgy látszott, mindenki megelégűlt ez esttel ’s önmagával. ’S járjuk rendre a’ szobákat, tekintsünk ifjaink’ hevült arczokra, hölgyeink’ csillagszemeikbe; mindenütt megelégedést, a’ boldogság’ testvérét látjuk vissza sugározni. Csupán egy nőalak van, testileg csak jelen a’ teremben, kinek szabályosan szép halvány arczvonalmaiban lelki fájdalmat fedezhetni föl, titkos, lebilincselt vágyat nagy sötétkék szemeiben , mellyek szendén ragyogtak könnyben , mint istentitku ég nyugvó tó f ölében; magas homlokán mély gondfelleget, keskeny piros ajkai’önkénytelen rángatózásaiban egy mosolyt, melly