Nemzeti Társalkodó, 1840. január-június (1-26. szám)
1840-05-29 / 22. szám
igyazva igen igen a’ helyén is vám Lala bár a’ hangtannal elég ismeretes ’s e’ részben bő szolgálatot is teszen, kár hogy a’ hangja gyenge ’s rekedt. Legkitetszőbbek továbbá itt Füredi és Kecskés. Ha azt veszszük figyelemre, hogy ezen társaság’ tagjai olly’ kevéssé is olly’ kevesen oskolások , mint énekesek, valójában nem csak figyelmet és méltánylást de ollykor bámulást is érdemelne a’munka és fáradtság, melylyet az énekes darabok’ bétanulására fordítanak. Déryné asz. mindig a’ maga helyén van a’ kolozsvári színháznál, elég megelégedést és tapsot arat, hol ő annyit műveit, utat tört, pályát nyitott másoknak is, ’s hol még az is becsületére válhatik, hogy egy szép növendéket pártol , tanít és bátorít. Kiről itt emlékezünk, de Can Mimi. Rövid időn jelesen haladott. Tiszta kellemes és erős hangja van. Naponkint javul és bátrodik, sokszor kap tapsot, előhivatik és ismétlel. Minden dicséretre is méltó, óhajtjuk hogy a’ tapsok’ értelmét különböztethesse meg. Mert lehet az dicsérő, helyben hagyó, bátorító , ’s a’ t, ’s a’t. is, sőt lehet az ollyan is , mellyhez tán nem is ért. E’ szép Mimi’ szép nevét még egy más példányban is bírja a’ színház, ’s ott is jó reménynyel tekintjük. Az Török Mimi. Kilényi Dávid úr, a’ társaság’ igazgatója , igen igen főnöknek termelt ember. Fungitur vice cotis expers ipse secandi. Az az, hogy maga titkán játszik, de játszóit rendben tartja. Bár a’ színház’ anyagi világítása iránt is területebb figyelemmel lehetne. Mi már a’ kolozsvári színházi nagy magyar közönséget illeti, az még igen is nagyon hasonlít egy régi nagy nagy magyar hegyhez, a’ Himerájához. Ott sok növény tenyészhet a’ kolozsvári kicsi kifli penésztől a’ lybanusi nagy czedrusig. Sok adat élhet egytől másig. E’hegy csúcsain a’ karzat’ rostélyzata köztt lövik el a’ művész királykoronázási százegyet. Ott dörgenek el a’ fenyegetődző villám’ viszhangjai. A’ fölmelegűlt hegy tömeg ott alakúl vulkánokká, onnan önti el a’ földszint özönlő verslarával. Ah es óh, ott a’ rég is változó! A’ felső és alsó sor páholy, mint árára, úgy tartalmára nézve is igen egyforma. Itt már az erkölcsi és értelmi műveltség otthonibb, az ítélet helyesb, gyakran önerejű és állású, nem rábeszélt. A’ mű, művész és művészet iránti nyilatkozás szerényebb, illedelmesb. A’ közép sorpáholy, a’ jelenkor jelesb hangászait, művészeit Európa’ legszebb színházaiban látta versenyzeni, működni. Ennek a’ művészet házi eleme, azt gyakorolja. — A’ földszín egy kivonat az előbbiekből , sőt leginkább Erdély, polgár és katona, tudós és tudatlan, agg és ifjoncz, szép ’s rútköztársaságilag elegyülnek ott el. A’ születés’ fátyolát senki sem lebegtetheti. A’ tanár’ könyve ’s a’ kalmár’ rőse egy rangnak. A’ piperöcz’ gőzöse csendesb, vitorlái öszvébb huzvák. A’ szemüveg gyönge fő’ mint gyönge szem’ jele lehet egyformán. Kár, hogy a’ vérmérséklete szint olly’ izgékony ennek is, mint a’ más pólusnak a’ karzatnak. Mint vas a’ mágnestől, úgy rázkódtatják, forgatják az indulatok a’kedély’hullámzatain e’ két végpontot. Földszín és karzat, mindig zörgő két kereke azon győzedelmi szekérnek, mellyen a’szegény működő művész olly könynyen nyakát szegheti. A’ földszint alakúit meleg ködök fagylaló dérkint hervasztják a’ karzat’ virágait. A’ karzat’ villámai szebbekké növesztik , izletesbekké érlelik a’ földszín’ gyümölcseit. Vágynak színházi kétéltűek is. ők most a’ karzaton, majd földszint éldelik a’ művészet’ örömeit. A’ lázas képzetek túlcsapongó dühei nem is korlátozhatók. Ezek éljen, taps, fütty’ ’s.t.e. féle színházi Hírnökök’ telegraphjain mindigi közlekedésben tartják az egészé. Aztán a’ karzat egyik magtára a’ földszinnek. Annak