Nemzeti Társalkodó, 1841. január-június (1-26. szám)

1841-01-15 / 3. szám

l­iadozni, mint a háremben fityogni *. De hagy­juk! fiunk 17 magzatból egyetlen maradvány, ’s e’ próba m­emayeri elveket is megtántoríthat­na. A’ világ úgy is sokszor keservesen téríti út­ba a’ szülők’ nevelési tévelyedéseit, és szeren­csés még a’ kinek korán jön a’ leczke, mint Mehem­ed Alinak, a’ kavalai aga’ fiának. Gyer­mek pajtásai az elkényeztett fiú’ ügyetlenségeire neheztelve gyakorta e’ gúnyos szókra fakadtak: „Mi lesz ebből a’ szerencsétlen Mehetned Ali­ból, ha szülei megtalálnak halni­ semmire­ sincs, és semmire sem való!........ A’ szúrás elevent ért, ’s az élhetetlen gyermek, mint egy máso­dik „Abafi“ maga joga saját neveléséhez ’s erő­sen el­tökélő magánálló lenni. Néha két nap is folytában futott, alig lopva egy kevés időt étel­re és álomra, ’s nem volt nyugalma, mint The­­mistoclesnek Miltiades’ emléke előtt, mig min­den testi gyakorlatokban, minden pajtásai felett kitűnő elsőséget nem szerzett. Egykor csolna­­kokkal versenyzének egy a’ parttól jókora tá­­vulságra fekvő kis sziget felé. Egyik vívó a’má­sik után elmarad a csolnakjával, Mehem­ed Ali nem érzé a’ víz-és vérhólyagokat, mellyeket még gyengéd kezein a’ lapát’ nyele roncsolt, ’s egyedül megérkezék a’ czélhoz. Ez a sziget ma az egyiptomi pasáé, ’s az egyiptomi pasa Me­hemned Ali. Minthogy már a’ lófarkakat kezébe adók, hiszszük, örömest elengedendi a’ k. olvasó, ha nem vezetgetjük e valóban nevezetessé lett fér­fiú’ pályájának egyes nyomain, hanem csak a’ forduló pontokat emeljük ki belőle. Harminczhetedik évét tölti vala , midőn ab­­soloni fogásainak gyümölcsét aratva 1806-ban, a’ mi időszámításunk szerint április’ elsején E­­gyiptom’ arab népessége által pasának kereték ’s nem sokára a’ Fényes Kapu is a’ helytartó­ságban megerősíté. De még a’ mamelukok , ámbár a' frank tá­borozás által meglehetősen ritkított sorokkal, hatalmasak valának, és a’ nagy ‘Alexander nem tűrhele maga mellett kicsiny Alexandereket. Töb­bet észszel mint erővel, gondolá, ’s a’ lelketlen politicusoknak annyiszor sikerült fogás, ellenfe­leit színlelt barátsággal egérfogóba csalni ’s itt tömegben felkonczoltatni, Mehem­ed Alit is meg menté vetélkedő társaitól, hogy majd ő légyben a szultáné. A Cairoba rekesztettekből egyszer­re 500 veszett el, a’ másutt szétszórvált’ vélet­len megtámadására ’s leölésére titkos parancsot adának, s a’ megmaradottakat, kik fegyverben keresék mentőjüket, egy csata Nubia­ heljébe üzé. A Fényes Kapu nem késék megfélemleni, ’s mint Danusnak kiáltá naponta megbízott rab­szolgája: „Uram király emlékezz az athenaeiek­­re!” . Ily szakadatlan iparral ingerlelte IV. Mah­mud’ féltékenységét Khosren pasa, a’ szultán’ kedvencze ’s az egy­iptomi helytartóság volt can­­didatusa, a ki nem Edejlhel le kijátszodtatását. De az indulatos gyülőlség a’ legrosszabb poli­ticus, és a’Fényes Porta olly rendszabásokat tett a’ bölcsőből kikőtt Hercules’ megbuktatására, mint Eurystheus ama’hajdaniéra , ’s valóban nem sokkal czélszerűbben bánt, mint a’ ki a’ kést, amellyet a’ sors netalán az Ő meggyilkolására szánt, maga köszörűlgetné. A’testvér Magyarhonban azt tartják, hogy a’ zsiványból legjobb fogdmeg válik ; talán IV. Mahmud előtt is valami illyetén rémlett, de meg­fordította, mert „pártülők’ zabolázójának“ tet­te félelmes hűbéresét, mintha ugyancsak ügyes pártülőt akart volna alakúln belőle. Így tábo­­roztatá 1811­—1818-ig a’ wahabiták, Arabia’ protestánsai ellen, kik a’ mekkai zarándok ka­ravánok’ utait nemcsak félelmessé, hanem sok­szor kivihetlenné is tették; így kelle 1824-től 1827-ig az évszázak óta tapodtatott polgári ’s * E’ szó alatt Erdélyben az elkényeztetett gyer­mekek’ sajátságos megelégedetten és kielégíthetlen ma­­gok viseletét értjük.

Next