Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-05-29 / 43. szám

Pest, junius esején 18­­­5. 43­. szám жжлша ьа«»#. A’ „menete“ magyar neve ügyében. Kezdetben a’ tezslet viszonos cserélésben állott, ez szűk körben tartá a’ termények és készítvények lassít for­galmát, mellynek mozdulatlan élete a’ csereberélés számta­lan akadályai közt keletkezett súly és mérték eszméjével egyarányban kezdett felfedezni. A’ darabokra osztott arany és ezüst, ritkasága és súlya szerint becsülteték , és cserébe bocsátásakor mérlegre vetteték. Mózes , kinek könyvei az őskornak életviszonyaira nézve is kétségkívül hi­telesebbek , mint más bármi néphiedelmen alapult hagyományok, a’ sekel (­n.áp.) szerinti számítást és értékhatározást már Ábrahám időszakába teszi. Maga Ábrahám , ki igen gazdag volt mar­hában, ezüstben és aranyban, négyszáz sekel ezüstöt mérle­­gezett Ephronnak. Józsefet húsz nehezék ezüstön adták el testvérei, kik utóbb a’tőle nyert gabona között talált ezüst­­köteget sulyhiány nélkül adták viszsza Gen. XIII. 2. XXIII. 16. XXXVII. 28. XLII. 35. XLIII. 21. Az itt említett ezüst az alexandriai magyarázóknál ceuvós ugyvasov nevezet alatt fordul elő, mellynek kifejezé­sére Letronne helyesen használ b­asse d’argent nevezetet; mert ezen ezüstdarabok olly lánczképen füzérbe szedett e­­züstkarikák , ezüstkötegek vagy füzérek voltak (Tudományt 1840. v. 315.) mellyeknek értéke , ha cserébe bocsátattak mérlegezés által határoztaték meg. Ezen füzéreket és azoknak a’ becserélendő tárgy e­­gyenértékéhez képest, majd egyes , majd nehány karikáit, vagy hol nem ezek voltak keletben , más: lemez , nyárs, pat­kó, rúd, sodrony, tekercs ’stb. alakú arany és ezüstdarabokat, alkalmatlan volt minden cserélésnél mérlegre venni, innen történt, hogy a’ csereeszközül fogalomba bocsátott arany és ezüst, határozott értékű ’s sulylyal jegyzett darabokra osz­­taték, kezdetben a’ phoenikei kereskedők (Reisk , Oratores Graec. Sol. VIII. p. 75. Steinbüchel, Abrist der Alterthums­­kunde Wien, 1829. 8. 95.) utóbb a’ polgári főhatalom által. Minthogy ezek szerint a’ jegytelen darabokra osztott arany és ezüst, cserébe bocsátásakor vagy mérlegezteték, vagy mivel ez alkalmatlan volt, határozott értékű sulylyal jegyzett darabokban vereték, igen természetes, hogy a’ pénz leginkább mérlegezésétől és veretésétől nevezteték. A’ sekel, stater, drachma,obolus ’stb. eredetileg sulynevezetek valának. Azon talent, mellyet Homer említ, olly darab arany, mellynek súlya Aristoteles szerint határozatlan. A’ latin pen­so , szint annyi mint sulyogat, innen pensa , pensum , annyi, mint pondus, nehezék, súly (Du Fresne, Glossarium ad scriptores m­ediae et intimae latinitatis. Parisiis, 1734. fol. Tom. V.col.358.) régi törvényeinkben is mérleg szerint meg­határozott mennyiséget jelent. Illy értelemben vétetik I. László (1077—1095) királyunk azon törvényében, mellyben az izzó vas és forró viz által bíráskodó törvényszékről mon­datik :,,Presbyter de ferro duas pensas, et de aqua unam pen­sam accipiat.“ (L. Ladisl. Deer. Lib. I. cap. 28.) E’ szó több nyelvben fordul elő, majd súly vagy nehe­zék értelemben, majd határozatlanul mind annak értelmezé­sére, mit a’ latin pecunia, moneta , nomisma, nummus (Böckh szerint nomisma és nummus helyesebben iratik , mint numis­ma és numus. August Böckh, Metrologische Untersuchun­gen über Gewichte , Münzfüsse und Masse des Alterthums. Berlin, 1838. 8. 310.) argentum signatum , aes stb. jelente­nek. Ilyen az olasz peso, pezzo ; spanyol peso ; angol pen­ny (többes számban pence) ; magyar pénz; dán pendig (t. sz. pen­e); szláv penjz, penaz ; izlandi pennig ; német Pfennig ’stb. A’ hellen mílm, пите. Tullig mérlegezésről a’ vere­­tésre vezet át bennünket; mert aannyi, mint a’latin ba­­tuo ; franczia battre; olasz battere; spanyol bati­; angol to beat (kimondva tu bit); a’ keleti nyelvekben bat, vagy bath; magyar bot (bot- ol, ver), innen bot- ka, bat- ka annyi, mint apró vertelék; német Batz, Batze, Batzen annyi, mint az o­­lasz pezzo, és a’ héber pazar épen annyi, mint nálunk a’ va­gyonát vesztegető pazar. De vizsgáljuk meg közelebbről, mi a’ pénz ? A’ pénz szó jelent forgalmi eszközül használható általán­os érték­­mérűt (Vermögensmesser, Ktemometer, helyesebben Kte­­matometer) tehát annyi, mint a’ latin pecunia; német Geld, hajdan Gelt,das geltende, gültige, érvű, kelendő; angol guilt, guilty ; izlandi gilda (becsül, értéket határoz), gilding (ér­ték) ’stb. Azon darabokra osztott arany és ezüst, melly cserébe bocsátásakor mérlegezteték, valamint az is, melly a’ phoeni­kei kereskedők által határozott sulylyal jegyzett darabokban vereték csak olly pénz volt egykor, mint a’ forgalmi eszközül használt kauris nevű kagyló, vagy mint az arany és ezüstru­­dak, német Barren ; franczia lingots; angol bullions, mellyek nagy kereskedési üzletekben néha most is használtatnak. Más értelem rejtezik a’ latin moneta ; franczia monnaie; angol money; német Münze’stb. szóban ; mert így egyedül a’ polgári főhatalom eszközlésével általányos viszonértékül forgalomba bocsátott , határozott sulyértékü , szintartalmú , vagy törvényesen ötvözött fémdarabok (Metallmassen) ne­veztetnek. Ennek kifejezésére nyelvünkben nem tudunk szót, pe­dig sokszor kellett olvasnunk: Mit der Verwandlung des Geldes in Münze, entstand eine ganz andere Wrelt. A’ latin moneta olly szó, melly nélkül el nem lehetünk , nélküle Mur­­hard ime könyvének: Theorie des Geldes und der Münze. (Altenb. 1817.) ezimét sem vagyunk képesek határozottan kifejezni. Mi néven nevezzük tehát a’moneta szót ? A’Juno mo­neta , Apollo moneta, Juno kupra (aes cyprium, cuprum , vö­rösréz) kifejezések magyarázatába nem bocsátkozom ; mert nem ez, hanem olly oldalról akarom felfogni a’ moneta szót, mellyröl egész képe sugárzik viszsza. A’ régi hellen és abból keletkezett római művészet az elvont eszméket is megszemélyesíté’s képben állitá elő. A’ Moneta nőalakban ábrázoltatik , jobbjában mérleg , baljában bőségtülk; néha három, kétségkívül arany, ezüst, és réz ér­téket mérlegező nőalakra találunk, miből világos, hogy a’ moneta szóban az érték és bőség eszméje rejtezik. Olly né­ven kell tehát a’ moneta szót neveznünk, melly az érték és bőség eszméjét foglalja magában. Az elsőre nézve mondjuk: Mit ér? Mennyit ér? Egy hajtó fát sem ér. A’ másodikat mi illeti, az ön (hangrend után am, em, om) elnémult főnév bőséget jelent; mert üm-ük mikor bőség van, nem öm­lik, ha nincs bőség. Tehát érem , érm- et olly főnév, melly értéket és bősé­get jelent, és épen annyit fejez ki, mint a’ latin moneta, né­met Münze ’stb. Lehetne érme is, áttétel által; de ez szár­mazékaiban mozdulatlan: ellenben az érem hasonló az elné­mult vérem névhez, melly vérm­es származékában most is él; cselekvőleg és szenvedőleg könnyen használható : érmez érmeztetik ollyan , mint jegyez, jegyeztetik; az éremcsarnok, érmész (monetarius), érmezett, érmezetlen, mennyi aranyat érmeztek fel Körmöczön ? a’ magyar királyok érmei, érme­­zési költség, gyönyörű érmecs ’stb. szinte könnyen meg­szokhatók. Igaz, hogy az érem név is, ige is ; de illyen szám­talan találtatik nyelvünkben, mint:fog, halász,nő,öl,sir,szeg, véd, vész, zár ’stb. és a’ ki attól tart, hogy e’ műszóval azért nem érem czélomat; mivel ige gyanánt is használtatik, az nehezen tudja, hogy nem nyom mindig nyom nélkül a’járom. Luczenbacher J.

Next