Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-05-29 / 43. szám
Pest, junius esején 185. 43. szám жжлша ьа«»#. A’ „menete“ magyar neve ügyében. Kezdetben a’ tezslet viszonos cserélésben állott, ez szűk körben tartá a’ termények és készítvények lassít forgalmát, mellynek mozdulatlan élete a’ csereberélés számtalan akadályai közt keletkezett súly és mérték eszméjével egyarányban kezdett felfedezni. A’ darabokra osztott arany és ezüst, ritkasága és súlya szerint becsülteték , és cserébe bocsátásakor mérlegre vetteték. Mózes , kinek könyvei az őskornak életviszonyaira nézve is kétségkívül hitelesebbek , mint más bármi néphiedelmen alapult hagyományok, a’ sekel (n.áp.) szerinti számítást és értékhatározást már Ábrahám időszakába teszi. Maga Ábrahám , ki igen gazdag volt marhában, ezüstben és aranyban, négyszáz sekel ezüstöt mérlegezett Ephronnak. Józsefet húsz nehezék ezüstön adták el testvérei, kik utóbb a’tőle nyert gabona között talált ezüstköteget sulyhiány nélkül adták viszsza Gen. XIII. 2. XXIII. 16. XXXVII. 28. XLII. 35. XLIII. 21. Az itt említett ezüst az alexandriai magyarázóknál ceuvós ugyvasov nevezet alatt fordul elő, mellynek kifejezésére Letronne helyesen használ basse d’argent nevezetet; mert ezen ezüstdarabok olly lánczképen füzérbe szedett ezüstkarikák , ezüstkötegek vagy füzérek voltak (Tudományt 1840. v. 315.) mellyeknek értéke , ha cserébe bocsátattak mérlegezés által határoztaték meg. Ezen füzéreket és azoknak a’ becserélendő tárgy egyenértékéhez képest, majd egyes , majd nehány karikáit, vagy hol nem ezek voltak keletben , más: lemez , nyárs, patkó, rúd, sodrony, tekercs ’stb. alakú arany és ezüstdarabokat, alkalmatlan volt minden cserélésnél mérlegre venni, innen történt, hogy a’ csereeszközül fogalomba bocsátott arany és ezüst, határozott értékű ’s sulylyal jegyzett darabokra osztaték, kezdetben a’ phoenikei kereskedők (Reisk , Oratores Graec. Sol. VIII. p. 75. Steinbüchel, Abrist der Alterthumskunde Wien, 1829. 8. 95.) utóbb a’ polgári főhatalom által. Minthogy ezek szerint a’ jegytelen darabokra osztott arany és ezüst, cserébe bocsátásakor vagy mérlegezteték, vagy mivel ez alkalmatlan volt, határozott értékű sulylyal jegyzett darabokban vereték, igen természetes, hogy a’ pénz leginkább mérlegezésétől és veretésétől nevezteték. A’ sekel, stater, drachma,obolus ’stb. eredetileg sulynevezetek valának. Azon talent, mellyet Homer említ, olly darab arany, mellynek súlya Aristoteles szerint határozatlan. A’ latin penso , szint annyi mint sulyogat, innen pensa , pensum , annyi, mint pondus, nehezék, súly (Du Fresne, Glossarium ad scriptores mediae et intimae latinitatis. Parisiis, 1734. fol. Tom. V.col.358.) régi törvényeinkben is mérleg szerint meghatározott mennyiséget jelent. Illy értelemben vétetik I. László (1077—1095) királyunk azon törvényében, mellyben az izzó vas és forró viz által bíráskodó törvényszékről mondatik :,,Presbyter de ferro duas pensas, et de aqua unam pensam accipiat.“ (L. Ladisl. Deer. Lib. I. cap. 28.) E’ szó több nyelvben fordul elő, majd súly vagy nehezék értelemben, majd határozatlanul mind annak értelmezésére, mit a’ latin pecunia, moneta , nomisma, nummus (Böckh szerint nomisma és nummus helyesebben iratik , mint numisma és numus. August Böckh, Metrologische Untersuchungen über Gewichte , Münzfüsse und Masse des Alterthums. Berlin, 1838. 8. 310.) argentum signatum , aes stb. jelentenek. Ilyen az olasz peso, pezzo ; spanyol peso ; angol penny (többes számban pence) ; magyar pénz; dán pendig (t. sz. pene); szláv penjz, penaz ; izlandi pennig ; német Pfennig ’stb. A’ hellen mílm, пите. Tullig mérlegezésről a’ veretésre vezet át bennünket; mert aannyi, mint a’latin batuo ; franczia battre; olasz battere; spanyol bati; angol to beat (kimondva tu bit); a’ keleti nyelvekben bat, vagy bath; magyar bot (bot- ol, ver), innen bot- ka, bat- ka annyi, mint apró vertelék; német Batz, Batze, Batzen annyi, mint az olasz pezzo, és a’ héber pazar épen annyi, mint nálunk a’ vagyonát vesztegető pazar. De vizsgáljuk meg közelebbről, mi a’ pénz ? A’ pénz szó jelent forgalmi eszközül használható általános értékmérűt (Vermögensmesser, Ktemometer, helyesebben Ktematometer) tehát annyi, mint a’ latin pecunia; német Geld, hajdan Gelt,das geltende, gültige, érvű, kelendő; angol guilt, guilty ; izlandi gilda (becsül, értéket határoz), gilding (érték) ’stb. Azon darabokra osztott arany és ezüst, melly cserébe bocsátásakor mérlegezteték, valamint az is, melly a’ phoenikei kereskedők által határozott sulylyal jegyzett darabokban vereték csak olly pénz volt egykor, mint a’ forgalmi eszközül használt kauris nevű kagyló, vagy mint az arany és ezüstrudak, német Barren ; franczia lingots; angol bullions, mellyek nagy kereskedési üzletekben néha most is használtatnak. Más értelem rejtezik a’ latin moneta ; franczia monnaie; angol money; német Münze’stb. szóban ; mert így egyedül a’ polgári főhatalom eszközlésével általányos viszonértékül forgalomba bocsátott , határozott sulyértékü , szintartalmú , vagy törvényesen ötvözött fémdarabok (Metallmassen) neveztetnek. Ennek kifejezésére nyelvünkben nem tudunk szót, pedig sokszor kellett olvasnunk: Mit der Verwandlung des Geldes in Münze, entstand eine ganz andere Wrelt. A’ latin moneta olly szó, melly nélkül el nem lehetünk , nélküle Murhard ime könyvének: Theorie des Geldes und der Münze. (Altenb. 1817.) ezimét sem vagyunk képesek határozottan kifejezni. Mi néven nevezzük tehát a’moneta szót ? A’Juno moneta , Apollo moneta, Juno kupra (aes cyprium, cuprum , vörösréz) kifejezések magyarázatába nem bocsátkozom ; mert nem ez, hanem olly oldalról akarom felfogni a’ moneta szót, mellyröl egész képe sugárzik viszsza. A’ régi hellen és abból keletkezett római művészet az elvont eszméket is megszemélyesíté’s képben állitá elő. A’ Moneta nőalakban ábrázoltatik , jobbjában mérleg , baljában bőségtülk; néha három, kétségkívül arany, ezüst, és réz értéket mérlegező nőalakra találunk, miből világos, hogy a’ moneta szóban az érték és bőség eszméje rejtezik. Olly néven kell tehát a’ moneta szót neveznünk, melly az érték és bőség eszméjét foglalja magában. Az elsőre nézve mondjuk: Mit ér? Mennyit ér? Egy hajtó fát sem ér. A’ másodikat mi illeti, az ön (hangrend után am, em, om) elnémult főnév bőséget jelent; mert üm-ük mikor bőség van, nem ömlik, ha nincs bőség. Tehát érem , érm- et olly főnév, melly értéket és bőséget jelent, és épen annyit fejez ki, mint a’ latin moneta, német Münze ’stb. Lehetne érme is, áttétel által; de ez származékaiban mozdulatlan: ellenben az érem hasonló az elnémult vérem névhez, melly vérmes származékában most is él; cselekvőleg és szenvedőleg könnyen használható : érmez érmeztetik ollyan , mint jegyez, jegyeztetik; az éremcsarnok, érmész (monetarius), érmezett, érmezetlen, mennyi aranyat érmeztek fel Körmöczön ? a’ magyar királyok érmei, érmezési költség, gyönyörű érmecs ’stb. szinte könnyen megszokhatók. Igaz, hogy az érem név is, ige is ; de illyen számtalan találtatik nyelvünkben, mint:fog, halász,nő,öl,sir,szeg, véd, vész, zár ’stb. és a’ ki attól tart, hogy e’ műszóval azért nem érem czélomat; mivel ige gyanánt is használtatik, az nehezen tudja, hogy nem nyom mindig nyom nélkül a’járom. Luczenbacher J.