Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-02 / 18. szám
ereszkedni sem akarván a' kormánynyal a' jobblét megalapításának módjai iránt; ’s végtelenül csak a' lehetetlenségre ’s lelkiösméretökre hivatkozván , melly által a’ jobbágy nagyobb terheltetésétől tiltatnának , nemcsak a’ kívánt adó nagyobbitására nem állottak , hanem még az 1751 ben ajánlott fél milliót is elengedtetni kérték sept. 14k én kelt feliratukban. A’királyi előadások másik tárgyára , a’nemesi fölkelésre nézve pedig kijelentették , hogy az a’ törvények által eléggé van szabályozva , ’s ezeket változtatni nemcsak szükségtelennek, hanem veszélyesnek is tartják. A’ királyné öt nap múlva ’s határozott hangon válaszolt, miszerint elismeri ugyan , hogy nagy teher fekszik a’ nép vállain , de mivel az adó felemeltetését a’ közszükség mulhatlanná teszi, más módokról gondoskodjanak a rendek az adózók állapotának javítása iránt. Ő felsége ezek gyámolitásán kitelhetőleg fog igyekezni, és ha a' rendek is a’kellő módokon törekednek rajtok segíteni , a’ teher, kivált arányosabban felosztva , nem lesz elviselhetetlen. Hasonlókép sürgette a’ nemesi fölkelés szabályoztatását, melly a’ hadviselés változott modora mellett régi mód szerint , noha igen sok időbe ’s költségbe kerül, czéljának mindazáltal, mint lehetne, egészen még sem felelne meg. Hihetőleg a’ fölkelés pénzbeli megváltása forgott a’ királyné lelke előtt; de azt sem leiratában, sem a’ tanácskozások közt kormányemberei által világosan ki nem fejeztette. E’ leirat vétele után a’ rendek tábláján újra felhordatott a’ nép szegénysége ’s az adó felemelésnek lehetetlensége , mit többen esküvel is pecsételtek. A’ főrendek azonban , kik előbb a’ rendekkel egy véleményben lenni látszanak , most, azt állitván , hogy a’ rendekkel előbb csak azon régi szokásból egyeztek meg , miszerint a’ kir. kivánatok mindjárt az első feliratban meg nem adatnak ; először is az adó-leszállítás ellen kezdettek víni, majd, midőn a’ rendek ebben heves viták után megegyeztek, fokonként kezdették megingatni a’ rendek állhatatosságát, mindig magosabb ’s magosabbra emelvén ajánlatukat. Egy része a’ megyei követeknek semmi módon sem volt ugyan rábírható újabb ajánlatra , többen esküvel is erősítették , hogy a' népet súlyosabban terhelni nem lehet, de ezek a’ néhány megyétől is gyámolított városi ’s káptalani követek által végre legyezetvén , újabb 200 ezer forintot ajánlottak. A’ főrendek azonban ezt keveselvén , számos üzeneteikkel sürgették a’ rendeket többnek ajánlására. Egy része az alsó táblának most is hozzá járult igen hoszszu viták után a’ főrendekhez ; más része azonban szüntelen a’ lehetetlenséggel ’s lelkiösmeretével állott elő.) Amazok tehát, kivált a’városi követek , szavazatot sürgettek ; de emezek azt, mint igen veszélyes dolgot félrevetették. A’ királyné, e’ viták alatt, kedvetlenségét kijelentendő, a’kir. testőrhadat,mellynek dija eddig a’ közadóból fizettetett, most azonban ezen végre külön 100 ezer ft. kivántatott, szolgálatából elmozdította ; sept. 28-án pedig egy időre Bécsbe menendő , a’ tisztelkedésre felhítt rendek közöl minden szó nélkül távozott. Nagy nehezen végre határozattá jön , hogy 300 ezer ft. ajánltassék, ’s igy az egész adó 3 millió 600 ezer ftra emeltessék. De a’ nemesi felkelés szabályoztatásától határozottan idegenkedtek. 5”г w) *) **) A’ királyné azonban nov. 8kán adott válaszában az ajánlatot keveslette, ’s mind ezt megszaporittatni, mind a’ testőrséget külön megalapittatni kívánta; a’ nemesi fölkelés szabályoztatásától mindazáltal már ő is elállótt. Az adó tárgyában tehát ismét megújultak az előbbi viták, míg végre számos üzenet-váltogatás után abban egyezett meg a’ két tábla, hogy az adóhoz még 200 ezer, a’ testörsereg megalapításául pedig 100 ezer, ’s igy öszszesen 3 millió 900 ezer ft ajánltassék; mit aztán a’királyné is elfogadott ; de leiratában szivökre köté a’ rendeknek , hogy az adózó nép állapotának javításáról úgy gondoskodjanak, miszerint mind ez érezze a’ könnyebbséget, mind a felsége megnyugtathassa lelkiösméretét. A’ rendek azonban erre , a’ kapuk arányosabb felosztásán felül semmi készséget sem mutattak, ’s a’ tél beköszöntvén , hazamenni kívánkoztak; a’királyné mindazáltal sürgette, hogy ha már az urbér szabályoztatását, mit óhajtott volna, tárgyalni nem akarják, legalább az igazságszolgáltatás legsürgetőbb hibáit ’s hiányait pótolják ki. És leginkább ezzel foglalkozának aztán a’rendek egész 1765ki martius közepéig , midőn az alkotott 47 törvényczikk megerősittetvén , a’ gyűlésnek vége szakadt. ír) Ekként tehát már a’ harmadik országgyűlés múlt el Mária Therézia alatt az ország szükségeihez mért jelentékesebb javítások nélkül. A’ nemesség féltékeny aggodalmában, nehogy kiváltságai valamikép öszszeszorittassanak ’s önhaszna , habár a’ közjó tekintetéből is , sértessék, minden újítást veszélyesnek tartott, ’s tudatlansággal párosult bizalmatlanságában csak tárgyalni sem akará azokat, mik ez időben más országokban kellőleg kifejtetvén , a’ szellemi ’s anyagi jóllét dús forrásaivá lettek. Ha érezte is egynémiben a’javitás szükségét,tudatlanságában mégsem látta át annak módját, ’s nehogy valamikép önhasznát sértse, inkább semmit sem tett, maga semmit meg nem kisértett, azt pedig, mit jobb belátás felülről megpendített (p. o. az úrbéri, mit néhányan e’gyűlésen is kétségkívül a’kormány utasítása szerint vittek szőnyegre), meg sem vizsgálva, féltékeny bizalmatlansággal vetette el magától. És az oka, hogy Mária az országgyűlésekből kevés hasznot látván származni az országra, kormányának hátralevő 15 évi szakában közgyűlést többé nem is tartott; noha arra mindjárt 1765 ben adott volna okot Batthyányi Lajos nádor halála. A’ tapasztalások , mellyeket a’ magyar nemesség átalakítási ’s javítási iszonyáról e’ gyűlésben merített, vitték részben Józsefet is idővel a’ maga kormánymodorára, és a’ nemesség viselete ezen utolsó országgyűlésen lesz jobb kulcsul szolgál az ő belpolitikájának indító okaihoz. () nem sokára e’ gyűlés után megkezdette utazásait mint egyéb úgy magyar tartományaiban is , és itt elég alkalma volt látni, mennyire igazak voltak a’ rendek panaszai az ország szegénysége ’s a’ jobbágyosztály sanyarú sorsa iránt; ezt látván pedig nagyratörő lelkében , mindinkább meggyőződéssé ért benne a’ gondolat, miszerint az eddigitől egészen eltérő módon lehet csak segíteni a’ természettől különben gazdagon megáldott országnak mindinkább hanyatló állapotán. Mária Therézia ezutáni kormányának története hasonlókép ezen utolsó országgyűlés következvénye vala. Látván, milly sok a' százados harczok alatt elhanyagolt belállapotu országban a’ teendő , ’s mennyire alkalmatlan eszköz erre. *) Szüllő Pozsony megyei követ, az October 1 jén tartott ülésben igy szólt: ,,,Tem lehet megadni, hiszen már hit alatt kijelentették a’ rendek ’szezzi vége van: Istenért! mi egyebet kívánnak még tőlök ?“ — **) Bajzáth , az esztergomi káptalan követe, midőn septemb. 27k én a’ főrendekhez küldött üzenetet, mint a’ választmány szónoka előadta, megbízatásán felül is illyformán beszélt: „Méltán félnek a’ tőrendek a’ felkelés szabályoztatásától, mert akár kész pénzzel váltassék meg , akár állandó katonaság tartassák helyette , az adó, mitől a’ nemesség ment, még is reá fog háramlani. Eleink minden módon igyekeztek kivíni azon elvet, miszerint az adó terhe nem fekszik a’ telken; de ha a’ felkelés szabályoztatnék, a’ teher akkor mind a’ személyre mind a’ telekre reá nehezednék.“ Ezen előadás annyira megtetszett a’ rendeknek, hogy a’ tábla a’ szónoknak köszönetet szavazott ; egy rögtönző pedig e’ dístichonnal tisztelte meg őt a’ rendek nevében : „Orator Patriae mytram tibi Patria vovet. Vox tua, vox populi, vox sacra , voxque Dei est.“ *) Az országgyűlés naplókönyvéből és irományaiból. A’ feliratok és válaszok megvannak Katonában is. 39, 659—712"