Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-09 / 20. szám
76 beriséget daróczba öltöztetni, sem nem kárhoztatom a'fényűzést a’ tehetőseknél; egyedül azt kívánom, hogy mindenki szigorúan számot vessen erszényével ’s iparkodjék jövedelmeit kiadásaival sulyegyenezni; hogy gazdasági tervezeteiben vagy inkább szükségei kiszámításában saját eszét, ne pedig a’ divat-közvéleményt kövesse; azt óhajtom , hogy senki se szégyenelten olly szegénynek látszani , mint a’ miilyen , ’s hogy rettegjen mindenki jogtalan eszközökhöz nyúlni képzelt szükségei födözhetése miatt. A’ mondottakból világos , hogy fényűzésről csak azok vádoltathatnak , kik többet költenek , mint körülményeik engedik, nem pedig mind azok , kik fényesen öltözködnek — ha tehát majd nemzeti iparunk kifejlődése következtében a’ fényűzési czikkek a’ mostani nemzetadóztató árnak egy harmad részén lesznek tán megszerezhetők, akkor az, a’ mi most fényűzés, az maradni megszünendik; innét láthatják az oktalan divatmajmok, miért polgári bűn az mináluztk, a’ mi ipardus országokban a’ nemzeti jóllét egyik tényezője, hogy miért nem szabad’s nem tanácsos nekünk a’ párisi divatokat utánoznunk , mert minden külföldi áruczikk háromszor annyinkba kerül, mint a’ paksinak. ’S ha ez igaz, akkor bár az isten Kárpátok bérczeit tiszta aranyból teremtette volna is — idővel az elszegényülés, a’tünkre jutás órájának még is be kellene következnie illy nemzetnél , mellynek kicsinye nagya fáradatlanul versenyez veríték- öntötte keresményét a’ külföldre nagy részben haszontalan bábjátékért kiszórni. De, háláé’ nemzet nemtőjének , uj szellem kezdi egy idő óta át lengeni a’ hazát; átlátjuk lassanként, hogy a’ külföldi divatmajmolás tőr volt kezeinkben, mellyel oktalan gyermekek gyanánt játszadoztunk , megnyitva vérereinket; — azért öröm töltheti el kebleinket, ha végig tekintünk az áldozok sorain ’s reményeink szent hevében felkiálthatunk : a’ koszorús költővel . Az nem lehet, hogy ész erő és olly szent akarat Hiába sorvadozzanak egy átoksuly alatt. Levázoltam, parányi tehetségem szerint azon káros hatást, mellyet a’ pazar fényűzés az erkölcsiségre ’s ez által a’ nemzeti jóllétre ’s önállásra gyakorol, az eszközökrül akarok még néhány szót ejteni, mellyek ezen-mérgéül szolgálhatnának e’ romboló mirigynek. — Törvényt gondoltok talán olly óriásnak , melly e’ zsarnok trónját lerombolhatná? — a’ törvény nálunk többnyire írott malaszt, melly ritkán megy át vérünkbe , hacsak nem privilegium! — a’ fényűzést pedig , a’ történetek tanúsága szerint eddig hasztalanul törekedtek kiűzni törvény által ; Roma és Hellasz erre a’ legkiáltóbb példák. Azon törvény , melly a’nép uralkodó hajlamával ellenkezik, a’ sziklára esett búzaszem sorsára szokott jutni—gyümölcs nélkül hervad el. Nekünk a’ korszellem ellen , vagy mi még súlyosabb, min magunk ellen kell küzdenünk nehéz , szerfölött nehéz e’ küzdelem, de annál dicsőbbnek kell is ám lenni a’ győzedelemnek. Azonban ezen küzdéshez a’ ,,világ ’s gonosz kivánságunk“ ellen, erős, balitéletektől tiszta lélek és csüggedni tudatlan szív szükséges, ’s ezt egy lépéssel megszerezni lehetetlen; erre az embert nevelni ’s gyönge korától fogva szilárdítani kell. Csak az előítéletektől ment lélek tud a’ hatalmas közvéleményen felülemelkedni. Mi, kiknek apáik koros századnak valának gyermekei, egészen nem fogjuk lerázhatni a’ külföldi divatok ránk aggatott foszlányait—ezen dicső szabadság élvezete utódinknak van fentartva; mi azonban küzdjünk az ész mindenható fegyvereivel az előítéletek köde ellen; most van a’ legszebb alkalom a’ vérünkön rágódó divatfényűzés kiküszöbölésére vagy legalább megingatására , midőn nemzeti iparunk gyarapítására olly lélekemelő lelkesedéssel vetők öszsze vállainkat. Vegyük elő őseink szép öltözetét, módosítsuk azt a’ jelen század kényesebb termetéhez ’s ha nemzeti öltözetünk lábra kap, magától megdől a’külföldi divatminiszterium hatalma hazánkban. Különösen ti ifjú honfitársaim! tegyetek félre minden álszemérmet ’s ne gondoljatok sokat vele, ha a’ divatmajmok barbároknak találnak is a’ nemzeti viselet miatt nevezni — hisz ez nem olly nagy szerencsétlenség! Ha a’ születés vak esete vagy szerencse fölösleg javakkal álda meg, ne szórjátok azt külföldre haszontalan pipereért, itt a’hazában ezer a’ szükség, ne hagyjátok hazátokat meztelenül járni. Ti pedig mostohább körülmények gyermekei! iparkodjatok inkább miveltség és felvilágosodottság által mások fölé emelkedni; büszkeségieket ne holmi rongyokban , hanem emberi méltóságtok ’s teljesített polgári kötelességek érzetiben keressétek. Ne is sohajtozzatok köntösre ’s divat fonákságokra nézve a’ felsőbb körök regiójába juthatni ’s midőn illyesekben fölfelé ösztönöz a’ hiúság ördöge — gondoljátok meg, hogy nem mind arany a’ mi fénylik ’s hogy a’ párisi nemezkalap ’s a’ bársony mellények alatt gyakorta igen haszontalan hitvány dolgok rejteznek. Ti pedig honom szép leányai versenyezzetek egymással lelki fenség , szivnemesség és szeretetreméltóságban. Titeket isten a’ boldogság angyalaiul küldött hozzánk, hogy a’ munka fárasztott férfinak letöröljétek homlok- verítékét ’s édes mosolyban jutalmat adjatok önérzetéhez ; hogy viraszszatok a’ gyermekemberiség bölcsője felett, hogy szivébe erényt és honszerelmet, leendő boldogsága csiráit oltsátok. Hivatástok a’ legbensőbb , ne alacsonyitsátok le tinméltóságtokat, külsőségek csillámaiban keresvén dicsőségteket. Vagy azt akarjátok , hogy ruháitokat nem pedig szép lelketeket ’s tiszta sziveiteket imádjuk ? Végül, adjon az ég mindnyájunknak elég erőt kitürésre az előítéletek elleni küzdelemben — adja, hogy férfiak legyünk ’s inkább emberi és polgári kötelességink teljesítésében mint a’ divatigények kielégítésében lelkiismeretesek. Fátyol fi. Rupp Jakab urnak üdvözletét! Tetszett Önnek azon czikkecskéje , mellyet egyszerűen azért kért, hogy Ön által az olvasó közönség kontójára tévtanok ne hirdettessenek , válaszolni—egyszersmnd pedig válaszában az általam megrótt állítások támogatására új adatokkal előjárulni. Tetszett Önnek amúgy érthető hangon figyelmeztetni engem arra , hogy a’ régibb pénznek egykori relativ és mostani pénzláb szerinti értéke közt nagy különbség létezik. De ugyan, szóljon Rupp úr, nem ép ezen nagy igazságot hirdetem magam is , midőn állítását : ,,hogy II. Ulászló alatt egy ezüst márka négy aranyforintot tett“mint relatív értéket elfogadom; másrészről pedig mostani pénzláb szerint, az ezüst márkának 10 ft. 35 kv. , a’ négy aranyforintnak 18 ft. égy valódi értéket tulajdoníték. Én ezen értéktulajdonításnak akkor okát is adom, miért is azt ismételni ezúttal nem kívánom. Figyelmeztetését végezve átszáll Rupp úr némelly példálódzások közt az aranyforintok és márkáknak denárokbani számítgatásira, azon hozzátétellel, hogy ezeket tudni különösen szükség és kell. És én édes örömest elhiszem , hogy Rupp úr , mint numismaticus , az efféle számításokba magát jóformálag beledolgozta, azokat saját fölfogása szerint tudja és érti, ’s a’ végin minden baj csak abban rejlik, hogy tárgybani avatottságát, midőn alkalom kerül elő , nem legtöbb szerencsével tanúsítja. De szóljanak erről bővebben a’ B.úr által elősorolt adatok, magok. Látunk ezek élén egy ollyan márkát, mellynek ezüst denárai négy aranyforintot tesznek, 3840 aranyszemért nyomnak és végre 9 ft. 30 kr. pgő mostani belértékkel bírnak. Látunk továbbá egy ollyan márkát, mellynek denárai 5/2 aranyforintot érnek , 3280 aranyszemért nyomnak, belértékre pedig 13 ft. 7/2 kr. pgő tesznek. Látunk utoljára egy ollyan márkát, mellynek súlya 2600 szemét, belértéke pedig 6 ft. 37 kr. pgő. És mindezen márkák — figyelmet kérek ! — nyolczatosak , mellyeket, Rupp úr állítása szerint, én 12 ft. pengőre becsülök. De ugyan kérdem: hol és mikor