Nemzeti Ujság, 1840. január-június (35. évfolyam, 1-50. szám)

1840-05-16 / 40. szám

158 cun­dem ad alias ditam, quae in causis concursualibus passim oc­­currunt, graviores saepe juris privati ordinarii quaestiones rite decidendas habitum , allatum­ praesupponi nequcant. Forti Imae§. 98. annuere non posse. Vicissim tam­en de utilitate sanciendae in eo provisionis, ut respectu omnium in genere causarum concur­­su­alium nimm idemque Forum appellatorium , easdem in cohae­­rentia parlis secundae praecitati §­iad se intra Dominium deducen­­das mox et indilate in revisionem sumpturum, ita persvasam esse, ut itro teneritudine Sui in justitiam, debite, promptissimeque ad­­ministrandam, animi, nec requisition ad obtinendam finem bunc­herarii impendium recuset, benigne Bandem desiderare, ut cum scop­us Jili per decernendam §. 3-6 Art. 45. 1832 16 analogam di­­spositionem, medio Tabulae Ilegiae omni in respectu certissime obtinendus esse dignoscatur, ferendae in lum­e sensum legis pro­jection quo acqus elaboretur, sibique substernatur. In reliquo etc. A­ mult napokban tartatott elegyes ülésekből következő fel­írások küldettek szokott módon : cs. ’s ap. kir. Felségéhez: 1. A’ magyar nyelv tárgyában. (Költ máj. 4.) Felséges ’s a’t. A’ közös haza polgárainak szoros kapcsolatu egyesülete , nemzeti élet, törvényes szabadság, függetlenség, ’s a’társas életnek mind­ezekből kifejlődő boldogsága, mindenhol, főkép a’ nemzeti nyelv azon terjedésének és virágzásának eredményei, melly nélkül a' nemzet nem­ él, hanem csak sorvadoz,’s utoljára is sírjába roskad; E századokig tartotta bilincsei alatt a’ nemzetek boldogságának ’s tudományi és művészi gyarapodásuknak előhaladását a’megholt la­tin nyelv, mígnem Európának’s a’mívelt világnak ismeretes min­den népei, lerázván azon holt nyelvnek bilincseit magukról, elő­­haladási példáik tettleg tüntetik ki azt, hogy a’nemzetek életének és boldogságának éltető gy­ökere a’ nemzeti nyelvnek buzgó szere­teted törvényeik hozásában és a’közigazgatásban ön nyelvüknek, ’s egyedül ön nyelvüknek használata, maguknak az ausztriai biro­dalom egyesületéhez tartozó minden más örökös tartományoknak kebelükben régebben száműzve van a’ közigazgatásból a’ latin nyelv, — ’s csak a’magyar nemzet maga még Európában melly e’nyelv­nek nyomasztó súlyát magáról mindeddig le nem rázhatá.— Buz­gó tisztelettel fogadta a’magyar nemzet a’nyelve gyarapodását elő­­segétő intézkedéseket, mellyek az 1790ik év óta, Felségednek dicső emlékezetű Nagy-Atyja és Atyja uralkodásuk alatt történtek és törvénybe iktattattak; forró hálával adózik a’hiv magyar nem­zet Felségednek is mindazokért, miket az 1832 16ik évi 3ik tör­­vényczikkelyben a’ magyar nyelv dolgában megadni, valamint azokért is, miket múlt évi nov. 9ről ’s f. e. mart. 14 ről kiadott kir. kegy. válaszaiban m­egadandóknak nyilvánítani kegyeskedett, ’s ezeket kegyelmes megerősítésének alázatos kérésével ide rekesz­tett *­. törvényjavaslatunkba foglalva szinte törvénybe iktatni szán­dékozunk, nem titkolhatjuk el mindazáltal, hogy a’ nemzet édes óhajtásai és igazságos kivánatai azokkal, mik eddig történtek ’s megadattak, kielégítve épen nincsenek; de nem titkolhatjuk el abból eredő fájdalmunkat is , hogy sok megadva nincs, a’ mit a’ nemzetnek kívánni természetes jusa van , ’s a’ mit egy szabad és hiv nemzetnek, törvényes Fejedelmétől kérni is, keserű szomor­­kodást, — el nem érni p­edig szivet nyomasztó fájdalmat okoz.— Ugyanazért meg lévén teljesen győződve arról, hogy honi nyelvünk mint nemzeti legbecsesebb kincsünk virágzásának meglankasztha­­tatlan­ buzgólkodássali terjesztésével magunknak, hazánknak’s tet­teinket egykor bírálandó utódainknak is szorosan tartozunk,’s en­nélfogva e’ tárgyban felterjesztett igazságos kivánatunk teljesítésé­nek szorgalmazásával soha fel nem hagyhatunk; azoknak ismét­lésével, miket i. e. Jan. 30ról tett felírásunkba foglalva terjesztet­tünk, k. Felségedet hódoló tisztelettel továbbá is arra kérni kény­­teleníttetünk, hogy: 1. Felséged múlt 1836ik évi apr. 24ről költ k. válaszában akkép méltóztatván nyilatkozni, hogy abban, hogy a’ Felséges uralkodó Házból származott Főherczegek a’ magyar nyelv tudásába tökéletesen beavattassanak, kegyelmes intézkedé­seivel a’ nemzet óhajtásait megelőzte, — ezen fejedelmi nyilatko­zásnak, ’s ekkép az 1550ki­rik, 1569ki 33ik és 1572ki­rik tör­­vényczikkely rendeletének tettlegi tel­jesítését fiúi tisztelettel és bi­­zodalommal elvárjuk, azt a’ Fenséges Főherczegnőkre is világo­san kiterjeszteni, ’s mind ezekről a’ nemzetet egy különös tör­vényesk­kely­ben biztosíttatni kívánjuk. — 2. Felhagyunk ugyan ez úttal annak további szorgalmazásával, hogy a’ törvénykönyv­nek hiteles magyar fordítása, egy a’ végre rendelendő választmány által eszközöltessék , de miután az országos tanácskozásokban a’ nemzeti nyelv divatozik, a’ két Táblák naplókönyveik és a’ köz­tök kölcsönösen váltatni szokott izenetek magyar nyelven iratnak, ’s maguk az országos felírások is már egyedül magyar nyelven szer­keztetnek , továbbá az 1832 j6diki 3dik törvényczikkely erejénél fogva, a’ törvénynek magy­ar szerkezete az eredeti, mind az előbbi felírásban kifejtett okoknál, mind pedig annál fogva is, hogy min­den esetre a törvényeknek két nyelven írásuk miatt, a’ perleke­dő felek és ügyvédjeik előtt, a’ homály és zavar­ okozás, melly részükről néha még szántszándékosan kikeresett mód és cselszö­­vény is, a’ bírák előtt pedig a’ kétség és abból könnyen eredhető megbotlás elzárassék , a’ k. k. meghívó­ levelek, az országgyűlés­hez intéztetni szokott fejedelmi előadások, a királyi mindennemű le­velek és válaszok, és mindezekből keletkező törvények is egyedül magyar nyelven adassanak ki, és készíttessenek, annyival inkább, mivel a’ nemzettől azt hogy magyar nyelven készített törvényeit még más és jelesen deák nyelvre is fordítsa, többé kívánni sem lehet, e’ felett önmagukra azon lehető, de mindenesetre kevés számú törvény­hatóságokra, nem pedig az összes törvényhozásra tartozván az, hogy ha a’ törvények fordításának valamelly szük­ségét védik, abbéli állított szükségeknek pótlásáról gondoskodja­nak, nem mellőzhetjük el annak is világos megemlítését, hogy ama fő tekintetet érdemlő körülményre való figyelmezés, hogy a’ Fejedelem hiv magyarjait ön nyelvükön szólítsa meg, ön nyelvü­kön intézze hozzájok válaszait, Ön nyelvükön adja értésükre ke­gyelmes akaratait és kivánatait, és mindezekkel bennök édesebb hatást gerjesszen, nem csak a nemzetnek, hanem a’ királyi Fel­ségnek is v­alódi érdekében áll.— 3. Szükséges lévén az, hogy­ az országnak minden kormány- és itélőszékei hivatalos kötelességei­ket magyar nyelven foly­tassák, ennélfogva : a) Azon szabály, mellyet a’kir. Helytartó­ Tanácsra nézve már Felséged is megálla­pítani méltóztatott, a’ királyi udvari Cancellariára is egyiránt ter­jesztessék ki. b) Minden polgári és egyházi itélőszékeknél a’ tör­vénykezés egyedül magyar nyelven ezentúl ne csak vitethessék, hanem határozottan csak azon nyelven vitessék. Az eddig latin nyelven kezdett perek, mint számosabb megyékben jó foganattal ’s minden felakadás nélkül már tettleg gyakoroltatok, minden ité­­lőszékek előtt magyarul folytattassanak, de az itélet-levelek is, mellyeket a’ Tárnokszék, a’ kir. Tábla által is már divatba hozott gyakorlatot sem követve, mind csak latin nyelven adogat ki, ál­talánosan magy­ar ny­elven adassanak ki.—• c) Az előbbi felírásban kifejtett okoknál fogva, a’ magyar ezredeknél a’ kormány­szavak magyarosíttassanak , a’törvényhatóságokkal ne csak a’ magyar, hanem az országban tany­ázó minden más ezredek, katonai osztá­sok és intézetek ’s maguk az országbeli főhadi és várbeli kormány­székek is általában magyarul levelezzenek; sőt az egész katonaság­nál a’ magyar ny­elv hozattassék be, ’s tiszteknek, a’főhadi kor­mányzótól kezdve, csak azok alkalmaztassanak , kik az 1830ki 7 és 8ik t. ez. következésében nem csak magyarul tudnak, hanem születésükre nézve is magyarok.­ Továbbá arra, hogy' a magyar ny­elv az egész hazában terjedve divatozzék, szükséges lévén, hogy' azt mindenki tulajdonává tegy­e, ennélfogva 4. Tanítás által kellet­vén a’ magy­ar honban módot nyújtani, hogy­ a’hazai nyelvet min­denki megtanulhassa, őszinte egyenességgel megvalljuk, hogy­ ab­beli igazságos és az egész hazára nézve igen érdekes kívánságunk­nak meg nem adása, hogy a’ latin nyelv hely­ett közönséges tanu-­lóny­elvnek a’ magy­ar nyelv állapíttassák meg, bennünk súly­os fáj­dalmat okozott; ’s miután a’ nevelési és tanítási rendszernek meg­állapítása kétségtelenül az összes törvényhozást illeti, annak, hogy fölebbi kivánatunknak melly­ móddali teljesítését a’ K. H. Tanács meghallgatásától felfüggeszteni miért kellessék? sem helyét, sem törvényes okát nem látjuk. — Legkisebbé sem vesszük kérdésbe a’ latin nyelv tudásának többféle hasznait; de azon ny­elvet a’ tu­dósok’s azokká lenni szándékozók nyelvénél egy­ébnek nem tekint­hetjük, ’s annak megtanulására senkit is kényszerítőleg kötelez­­hetőnek nem tartunk; melly sok kimenthetetlen és káros hátrama­radásokat okoz az, hogy a'gyermekek ’s a’már felserdült és éret­tebb korú ifjak a’ hely­ett, hogy­ a’ közönséges életben czéljukra használható tudomány­okat anyai nyelvükön mindjárt tanulhatnak, sok évekig a’ latin nyelvnek tökéletességre különben is soha sem vihető tanulásával gyötörtetnek csak azért, hogy­ azt az oskolák­ból kilépve elfelejtsék, vagy a’felsőbb tudomány­okat egykor latin nyelven hallgathassák. De a’ nemzeti nyelv terjedésére nézve is tespedő veszteglést okoz az, ha tanulási ny­elvnek a’ latin nyelv használatik ; mert a’ nevelés és tanítás az , mellyen a’ nemzeti nyelvnek terjesztése legszelídebb után érethetik el, a’ magyarul tanított ’s magy­ar gy­ermekekkel és if­jakkal egy­ütt tanuló más ala­kit gy­ermekek és ifjak legkönny­ebben és leghamarabb tanulják meg a’magyar nyelvet, ’s ennek, ha a’tudósi és hivatalos pályára nem lépnek is, már mint földmívelők, mesteremberek, kereskedők, ’s mint az országnak bármelly helyzetű lakosai is, egykor lényeges hasznát veszik, ’s a’ latin nyelv kényszerített tanulásában elvesz­tegetett idejükre vissza nem sóhajtoznak. Ugyanazért előbbi kéré­sünket ismételve, azt a’ magyar ezredek és katonai nevendékek iskoláikra, és főkép a’ népiskolákra is kiterjesztetni kívánjuk. 1 5. Hálás érzéssel vettük Felségednek abbeli kegyelmes jelentését, hogy az úgynevezett magyar praeparandiák , vagyis a’ magyar nyelv tanítására alkalmatos tanítókat készítő intézetek felállítása tekintetében, megelőzvén az ország Rendes kívánatot, azoknak arra alkalmatos helyeken és minél elébb leendő felállításukról már kegyelmesen intézkedni is méltóztatott, hogy­ tehát Felségednek abbéli kegyelmes intézkedéseit, mellyek az egész nemzetre olly nagy­ érdekűek, részünkről is teljes buzgólkodással elősegíthessük, arról, hogy' e’ részben minő rendelkezések, ’s hol ’s melly mód­dal tétettek­­ magunkat még a’ jelen országgyűlés alatt körülmé­nyesen értesíttetni kérjük.2­0. A’ honi ny­elvnek tudása köteles­sége lévén mindenkinek, ki a’közös haza kebelében ’s ennek ja­vaival él, az 1830 ki­rik törvényczik hely' nik­á nak rendelete, a’ most alkotandó törvény­ kihirdetésétől számítandó 10 évek múlva, a’ Magyarországhoz kapcsolt részekre is terjesztessék ki, a’sz. kir. városokra pedig az rendeltessék, hogy 10 évek múlva, belföldi, a’ sz. kir. városokban magyar nyelv tudása nélkül polgári jusokat

Next