Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)

1840-07-18 / 58. szám

231 közelismerést nyervén, az a’jegyzőkönyvbe ezennel feljegyeztet­­ni rend­elteték. Zágráb, jul. 11. Tegnap előtt estvéli 8 órakor érkezett ide az újonnan kinevezett horvátországi kormányzó parancsnok gr. Nu­gent Laval­o excja, romai sz. kir. hg; az ausztriai csász.­vas ko­rona rend első rendű lovagja; Mária Theresia vitézi rend, ’s az ausztriai csász. Leopold rend kis keresztese; a’ siciliai St. Ferdi­nand­ ’s érdemrend nagykeresztese; a­­ hadi viszontegy­esű­leti (della Illunione) Sz. György, a’ hannoverai guelf, a’ nagybritan­­niai Bath, sardiniai Móricz és Lázár, a’ toskánai Sz. József, és az orosz fejér sas-rendek vitéze, csász. kir. valóságos belső titkos ta­nácsos és kamarás, táborszer mester, 's a’ 30. számú gyalog ez­red tulajdonosa; ’s elfogadtatva az itteni tábornokság, őrsereg tiszti kara, és hadi tisztviselők ’s a’ b. Gollner cs. kir. gyalogezred egy osztálya által, az ausztriai császárhoz czímzet vendéglőbe szállott le. Miután megszemlélő ’s elbocsátá ő excja e’ gyalog osztályt, a’ fentebb említett ezred zenekara pompás esti muzsikával tisztelé a’ magas megérkezettet. Angol tudósítások Lissabonból jun. 22-ig terjednek. Az elke­seredés Anglia ellen, ennek a’ portugalli rabszolga kereskedés iránti rendszabályai miatt, mindig növekedik. Nem rég ekkép nyilatko­zott Cabral tanácsnok a’ tanácsban: „Kérem a’ tengerészeti minis­­tert, értesítsen azon legutabbi eseményekről a­ b­andai vizeken, hol egy csoport angol tolvaj kóvályog Palmerston lord vezérlete alatt, hogy a’ portugall nemzetet megrabolja. (rendre!) Én mint portugál! ki a’ királyné visszaállításában résztvevők, fel vagyok jogosítva idegeneket úgynevezni, kik azt hiszik, hogy bennünket büntetlen megrabolhatnak. Elnök úr mi nagyok valánk, midőn az angolok még igen kicsinyek voltak. Tetteink hire jól ismeretes, midőn az angolok története a’ vitézség egy vonását sem mutatja elő. Nem foglal az egyebet fondorkodásnál, ’s rablásoknál. Most hatalmasok az angolok, ’s nem szégyenük olly nemzet ellen emelni erejüket, melly nekik ellen nem állhat. De mit mondhatni olly nemzetről hol mindent a’ pénz tehet! Nézetem szerint az angol legszemtelenebb gaznép, mellyet csak ismerek.“ Ez köszönete azon fáradságunknak teszi hozzá a’ Herald mellyet Portugália alkot­mányos szabadságra emeltetésére fordítottunk. Spanyolország*. Bordeaux, jul. 1. Tegnap előtt ismét ötven huszárokat Mondende vezérükkel együtt hoztak Bayonnéba. Öszvesen, ed­dig körülbelül 1500 fegyverteleneket vittek Marrac várába. Némelly figyelmes adatoknál fogva, három lényegesen különböző bélyegűe­­ket lehetett közöttük igen könnyen megkülönböztetni. A’ vad te­kintet, közönséges de éles nyomatú vonások, a’ féktelen találós­­ság mindjárt megösmertetének Palillo rabló csordáival; kik köte­let ’s gályát régen érdemlettek, kiknek lelkökön rablás és gyilko­lás ég, kik saját istenüket ’s szentjeiket gúnyolják, szakálluk alul még is mormogák az „eretnek“ nevet, ha egy kevéssé szabadel­­mű tekintet jőve vadpofájukra, ’s fájdalom e’ csapat legnagyobb számú. Sötét ’s nyugodt lény, ’s kegyes tartás bélyegző az ábránd guerillát ki most is, mint 30 év előtt, egy barát áldása alatt, val­lása oltalmára rendületlen hal meg. Ezek száma legkisebb. — Az ekétől erővel muskéta alá sorozottak teszik a’ harmadik osztályt. A’ nélkül hogy tudnák mellyik résznek van vagy nincs igaza, har­­czolának ezek először, később mint mesterséget űzők azt. A’ tisz­tek, Paulló tisztjeit kivéve — csaknem mind nemesek; szép test alkat, tartás ’s szép beszéd jellemzik őket; ’s nyilván is kikeltek a’ banditákkali fölcserélésért. Politicai cynismus tekintetéből melly évek óta meghatá a’ spanyol nemességet, egy atya a’ tiszti rang nyerést gyermeke számára, bár mi föltétel mellett is, mindig he­lyes eszköznek tartá az élésre ’s a’ kitüntetésre. „Másod szülött fiam, igy számolta több mint egy Hidalgo, a’ trón követelő zász­lóját kövesse; legifjabbik fiam szolgálja a’ királynőt. Végre tán mindketten tábornokságig vihetik, de akármint fordul is a’ köpe­­nyeg, egyik a’ másik oltalma alatt menedéket talál.“ — Egy déli francziaországi lap így ír: „Nagy számú ezüst készület esett a’ christinók kezébe Puycerda mellett, mellyet Cabrera Francziaor­­szágba vala küldendő; ezek között 400 ezüst villa ’s kalán, több ezüst edények ’s arany ékszerek. Nagyl B­itannia, London, jul. 2. (Közgyűlés jun. 30-án a’ templomok épí­tése tárgyában) Inglis R.K. ur következő indítványt ajánla egy hosszú beszédben, hogy t. i. „jul. 15én küldöttséget nevezne ki a’ ház, melly ő felségének a’ királynőnek előterjesztené, ’s alázattal kér­né meg miszerint tekintené meg az angliai ’s walesi egyházak­­bani szükséget ’s hiányt, tekintetbe vevőn az egyházaknak a’ né­­pességhezi irányát, melly 1800 év óta hat millióm lélekkel növe­kedett; és hogy a’ házhoz ezen szükség eltávolításához alkalma­zott rendszabályokat terjesztene fel, t. i. új sommáknak megha­­tárzását, új egyházak építésére.“ A’szónok indítványa támogatá­sául először is a’ kérő levelekre hivatkozik, mellyek öszvesen 213,589 aláírókkal nyujtvák­ be az ország minden részeiből; azután a népi vallásos nevelésre az ország békés állásához képest; végre a’ kormány előbbi nézeteire. Az úgynevezett szabadajánlati rend­szer— mond tovább, — teljességgel nem fér öszve részenként olly szegény néposztályokkal mint Angliában vannak, mert az olly ár­talmas következést vonhatna az országra mint Amerikában, hol a’ szegényebb néposztály iszonyú vallási durvaságban tesped. Ez osztály állapotja szükségessé teszi az új egy­házak építését a’ sta­tus gazdaságra nézve is, mert mennél több egyházak vagynak, annál kevesebb fogházak szükségesek. — Kik lehetnének pedig ez indítvány ellenzői ! „egy szentségtelen romai catholicusokból ’s politicals nemlegezőkből álló végy­es párt, kiknek hadilármájok vallási szabadság, s kik a’­­önálló egy ház elleni gyűlölségben sze­rencsétlen módon fognak kezet, kik ezt mint az igazhit védbás­­tyáját, mint a’ monarchia oltalomerőségét megutálják­. A’ szónok bezárja beszédét Johnson tanár szavaival, melyekben e’ tudós a’ keresztény hit terjesztésébeni hanyagságot bűnnek bélyegzi, ’s azok vétkével hasonlítja egybe, kik eloltják a’ fény torony lámpá­­lyát hogy e’ torony felé kormányzandó naszádok hajótörést szen­vedjenek. — Némellyek kedvezőleg szavalának az indítvány mel­lett; Ward, O’Connell ’s végre Russel lord ellene szófiának. Ward úr figyelmeztet a’ bik­éi öszvefüggő hihető költségekre, melly az Inglis ur barátjai véleménye szerint 8 milliómra hágna, mialatt az angol egyház mostani tőkéje 120 millióm fontra megyen (t. i. 5 millió évenkénti bejövetel 100 millióm tőkét teszen fel, ezenkül az egyházak és paplakok 20 millióm fontra tétetnek). És mind­ez az angol egyházzal ellentétben levő 8 millióm catholicus és 3 mil­lióm presbyterianus népesség mellett, hiszen az angol rész isteni tiszteletbeni hanyagsága miatt az újonnan épült egyházak mind üresen maradnak! — O’Connel: „Inglis úr indítványa épen olly alávaló csúszó mint más részről vakmerő. Vakmerő, mivel két hitágazatot akar kényszeríteni egy harmadik különös czéljának pénzzel segítésére; csúszó, mert elhallgatja mennyire menne az ajánlandó pénzöszveg. ’s a’ tisztelt báró úr számításában elfeledő azt hogy e’ népesedéssel a’ tzed is növekedett ? De ha e’ tized ’s ez angol egyház iszonyú gazdagsága ellenére is a’ nép vallásos mi­­velődése a’ reformatio óta szomorú állapotban van, a’ szemrehá­nyás érdekel mást mint az uralkodó egyházat magát . A’ máshi­­tűek fizetik tulajdon clerusokat, ’s egyházaikat maguk építik, ’s az ithoni római catholicusok tökéletes papuraságot tartanak ki, melly áll 4 érsekből, 23 püspökből ’s e’ mellett sok fő ’s alespe­­resekből,­­ még pedig mind szabadajánlati járulékokból. Igen, maga Dublin városa az utóbbi 10—12 évek alatt 170,000 fontot adott ki új egyházak építésére. Miért nem tesznek hasonlót az an­gol városok? Mindenek felett pedig hogy vehet jogot az angol egy­ház arra, hogy tulajdon szükségei födözésére kezét más zsebébe dugja, sőt azok zsebébe kik az ő hittudományát nem hiszik. A’ tisztelt báró úr egy alkalommal nyilvánitá hogy ő egy olly vallás oltalmára mellynek igazságait ő nem hiszi­ egy penny-t sem fizet. Igen! —­épen eszembe jött e’ példabeszéd: a’ mint akarod hogy mások veled tegyenek, te is úgy cselekedjél azokkal. Mi engemet illet, reményiem, olly dolgok állásához közeledünk melly­ben a’ szabad­­ajánlkozási rendszer leend közösen uralkodó, ’s mellyben a’ most behozatandó de mindkét részre, sőt a’ statusra is károsan ható egyház szaporítások elmaradandnak. Mindenesetre pedig reményiem, félre fogja a’ ház vetni ez indítványt.“ Russel lord, ki utoljára beszélt az indítvány ellen, arra figyelmeztet hogy a’ népterhelés az ural­kodó vallás ügyében — ennek több kárt mintsem hasznot hozand. Továbbá ezen terhelési rendszer nem is egyedüli eszköz uj egy­házak építésére, mert erre az egyház jövedelem eszközt találand, t. i. egy évenként kezelhető 130.000 fontból álló tőkét; egy má­sik eszköz leend a’nem sokára taglalás alá jövő egyházi javak bér­beadása; egy harmadik, a’ magasb egyházi hivatalok megtaksá­­lása , melly szinte előterjesztendő lesz. — Inglis ur indítványa 168 szótöbbséggel 149 ellen , félrevettetett. — Russel lord még egy bilit is nyújtott be uj déli Wales jövőbeni kormányzásá­ra nézve. Fran­cssíaország, Pár­is, jul. 2. Újságaink véletlenül fecsegnek az afrikai há­borúról, ’s fájdalom a’ közvélemény a’ sajtótól vezetteti magát, minthogy a’ kormány nem igyekszik azt felvilágosítani, így tehát vakok után járnak a’ többi vakok. A’ kormány nem meri az igaz­ságot, melly minden értelmes ember előtt világos, megvallani, mi­vel ezen igazság közvetlenül vinne algirbéli eltakarodásra. A’ kik személyes érdek nélkül foglalkoznak az afrikai ügygyel, elkerül­­hetlenül jutnak mindnyájan e’ szomorú’s lealázó eredményre. Mie­lőtt egy év múlnék el, vagy Algírt kell elhagynunk, vagy Algír végett magunkat tönkre jutásra készítenünk. Vannak munkás ’s okos vezéreink, katonáink a’ világon legbátrabbak, ’s még sem bírjuk Algírt meghódítani. Tizenkét legjelesb tábornok veszté e’ lehetlen próbálatban hadihitét. A’ tizenharmadik, kit oda akar­nak küldeni, szinte nem lesz szerencsésb elődinél. Az algíri hábo­rú épen ollyan , mint az , mellyet a’ cserkeszek ellen az oroszok majdnem húsz év óta folytatnak. Ott, mint itt egy harczos, erős, józan ’s okos nemzet, jól felfegyverkezve, ’s járhatlan hegyek megé sánczolva kész földjét ’s függetlenségét, miket tőle elrabolni akarnak, vére végső cseppeig ótalmazni. Az arabok e’ felett val­lásbeli vakbuzgók, ’s gyűlölik a’ keresztényeket, mi kettőzted erejüket ’s győzhetlenekké teszi; Így tehát a’ lakosok joga, harezi szokásai, a’ föld ’s éghajlat minősége, mind ellenünk szövetkez­nek. Ezek azon legyőzhetlen akadályok mik minden belátó férfinek világosan szemei előtt fekszenek, m­íg a’ National, Commerce,­­ Portugallia.

Next