Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)

1840-08-19 / 67. szám

266 pest és Dienes István Eperjes sz. kir. városok volt országgyűlési követeit.­­ Ki egyébiránt becses jó­voltukba ajánlott teljes tisz­telettel maradok a’ t. KKr és RRnek , Pesten, jun. 21én 1840. e­­kötelezett szolgája Szerencsy István m. k. főispán)zen­e­vél örömteljes érzéssel fogadtatván, elhatároztaték , hogy az­­ e­tők e’tbirói kinevezésekről azzal , milly nagyra becsüli és kedve­sen fogadja a’ megye ezen szép alkalmat, mellynek következésé­ben a’nagyérdemű megtiszteltekkel szorosb kapcsolatba jutni lehet szerencsére, elnökileg tudósíttassanak , ezek közül pedig megkü­­lönböztetőleg a­ nemzet közbirodalmával és tiszteletével kijelölt Deák Ferencznek és az országgyűlésen jegyzői sok fáradozásiért igen ér­demes Palóczy Lászlónak, a’ megye hálás köszönete külön megyei levelekben megirattassék. . Lőcse, aug. 4 Szepes megye rendet szeretve tisztelt főkor­­mányzójok, örökös és valóságos főispány Keresztszeghi és Adorjá­­ni gróf Csáky Károly ur elnöksége alatt közgyűlést tartván, leg­előbb is felolvastattak országgy­ölési követ uraknak in. udvari ti­­toknak Zsedényi Eduard, és alsó Mátyásfalvi Matyasovszky Bol­dizsár urak által benyújtott országgyűlési végső jelentésűk, ’s a’ tárgy méltóságához illő komolysággal meghallgatván a KK. és KR. ezen országgyűlés menetelét, és berekesztése előtt létesült boldo­gító közbizodalmát, valamint az ország mérsékelt soknemű elő­­haladását, ’s alkotott törvénycikkeknek a’ jövendőségre terjedő jótékony következéseit híven ábrázoló végső jelentésüket, követi pályájokról lelépett e’ megye országgyűlési képviselőinek. Ezek közül ugyanis elébb nagyságos Zsedényi Eduard, udv. titoknok a’ KK. és RR. bizodalmáért érzékeny és jeles beszédben szives hálá­ját kifejezvén, szivének legbensőbb érzései között, teljesedve len­ni elismerte azon országos szép reményt, melly az országgyűlés elején mutatkozó viszálkodások mellett is, minden igaz hazafi hiv törekvéseinek mindig czélja vala; a’ kölcsönös egyetértést tudni­illik és azon megelégedést, melly a’ haza szent ügye körül fára­­dozónak legszebb, legtisztább jutalma, és mivel ezen fáradozások­nak gyümölcse a’ szerencsésen berekesztett országgyűlésen alkotott ime már sikerülés végett átküldettek, azoknak szigorú foganato­sítását és azon pályának további megfuttatását ajánlotta, mellyen ezen megye rendes ősi alkotmányunk iránti tántoríthatatlan buzga­lommal, a’ conservativ elvekhez ragaszkodva, a’ jó réginek meg­­kimélésével, csupán a’ meggondolt józan újításokhoz hajolván, lassan ugyan, de biztosan fognak előrehaladni, magát ezen me­gyéhez olly erős, olly varázs lánczok által lekötve érezni vallván, miszerint ezek távollétében is nem gyengülni, hanem csak kószább­ra nyúlni és még inkább erősödni látszatnak; szűnni nem akaró éljenzések követvén ezen szivreható búcsú szavakat. Alsó-Mátyás­­falvi Matyasovszky Boldizsár ur szinte nyugott lelkének belső rej­­tekeiből eredeti hálát mondván a’­KK. Iliitől tapasztalt bizodalma­­kért, és rokonkeblű eddigi követtárs urak egymástól is érzékeny hála ömledezések között elválván ; a’ KK. és RR. ezen jeles beszé­deket a’ mai jegyzőkönyvhez csatoltatni, egyszersmind pedig tisz­telt volt követ uraknak utasításaikhoz való szoros ragaszkodásuk­ért és pontos teljesítéséért, valamint ezen eredménydús ország­gyűlésen tett fáradozásaikért, nem puszta illedelemnek kifejezé­séü­l, de valódi érdem méltánylásául, ezen megye közönségének hálás köszönete szavaztatván, polgári jutalom képen a’ megye jegyzőkönyvébe iktattatni rendelték. — Ekkor indítványba tétet­vén , hogy a’ hazafi erények és polgári érdemek elismerése szem­pontjából kívánatos légyen, olly jeles és országszerte tisztelt fér­fiakat, kik a­ haza javán és előmenetelén jelesen fáradoztak, ’s ritka állandósággal ’s ügyességgel a’ haza szent ügye mellett küz­döttek, szorosabb kötelékkel ezen megye kebeléhez fűzi, és ünne­pélyes hálakinyilatkoztatás mellett, azoknak megyebeli táblabirók­­ká leendő kineveztetését szorgalmazni, valamint tehát ezen meg­különböztetés Zala vármegyének volt országgyűlési követe Deák Ferecz , és Esztergom vármegyei volt követ Andrássy József ki­rályi helytartósági tanácsnok részére a’ méltóságos főispány úrtól kikéretett, tisztelt ő méltósága a’ KK. és RBek kívánságai teljesí­tésében feltalálván, magas hivatala feladásának megfelelő megnyug­vását, tekintetbe vévén egyszersmind azt, hogy a’ vélemények különbsége mellett is, ezek az országgyűlése végével a’ haza ér­dekében és a’ közmegelégedés elnyerése czéljából mintegy össze­­pontosultak, fentisztelt­és Zala és Esztergom vármegyék volt or­szággyűlési követeit, harsányan hangzott éljenkitörések között táb­­labiróknak kinevezni méltoztatott , miről is ezen két új megyék közönségei barátságosan értesítetni rendeltettek. — Kihirdettetvén ennek utána az országgyűlési törvényczikkelyek, első alispány Jamniki Jony Vincze urnak, mint a KK. RR. gondolati és érzései hü tolmácsának indítványára, ezen n­dves hatású törvények alko­tásáért . Felségéhez egy jobbágyi alázatos felírás határoztatott, mellyben dicsőségesen országló ap. Királyunknak, kinek Fejedel­mi erényei és atyai gondoskodásának köszönhetjük, hogy a’múlt országgyűlés, az ország minden rendű lakosai megelégedésére, ősi alkotmányunk biztosításával, szerencsésen befejeztetett, és kinek kimeríthetetlen kegyelme által a’ szerencsétlen honfiak börtönei megnyíltak, sok szenvedők kényei letörültettek , és mind azok, kik politikai vétkekért vagyonuk, szabadságuk, életük és becsü­letük elvesztésére kerestettek , a’ jövendő aggodalma és a­ nyug­talanság gyötrelmei alól felszabadítanak , ezen megyének hálás ér­zetei kifejeztessenek; továbbá határoztatott, hogy a' megye kö­zönsége , az ország mélyen tisztelt Nádorához , a cs. király­i Fő­­herczegségéhez , kinek 40. évet felülhaladó bölcs és szelíd vezér­lete alatt az országosan egy­begy­ült Rendek olly nagy érdekű és czélszerű törvények alkotásával foglalatoskodtak, és magas feladá­soknak , még az utókorra is kiható jótékonysággal megfeleltek, kinek a nemzet iránt vonzó kegyelmes hajlandóságának édes ha­zánk boldogítására és díszére szolgáló annyi intézeteket köszönhet­ni, valamint szinte országbíró székhelyi Mailáth György, ’s kir. m. udv. főcancellár székhelyi gróf Majláth Antal urak ő excellen­­ciájokhoz, mint a’ józan és meggondolt haladásnak előmozdítóihoz, , és a’ magyarok egén tündöklő főméltóságaihoz, nem különben a’ haza szent ügyében példásan fáradozott országgyűlési KK. és RR. táblája elnökéhez k. személynek aéltósága szigeti Szerencsy Ist­ván , ő excellenciájához járuljanak azon hálájokat kifejezendők,­­ mellyet a’ múlt országgyűlés eléggé nem magasztalható eredményei­ből értenek. Ugyan ezen közgyűlésben Szepes megye rendei is legszentebb kötelességüknek ismervén, a’ hon ügye ’s a’ mindin­kább fejlődő nemzetiségnek naponkinti terjedése iránti forró rész­vétüket tanúsítani, és a’ megye mostani környűlállásaihoz képest, a’ honi nyelv terjedésében előrehaladni, addig is, mig e’ tárgy­ban kimerítőbb rendelkezés történhetnék, abban állpodtak meg, hogy e’ jelen közgyűléstől kezdve, ezentúl a’ közállományi tár­gyakról vitt köz- és kisebb gyűlési jegyzőkönyvek egyedül magyar nyelven szerkesztessenek; egyszersmind pedig a’ megye hiteles pecsétjének eddigi deák körülírásának magyarral leendő felcseré­lése végett ő cs. kir. ap. Felségéhez felírás tétetvén, e’ részben is a’ nemzetiség ösvényén való előrehaladás Szepes megye rendes részéről tanúsítva Ion. Béla aug. 8. A’ szász király Ő Felsége a’ nagy száloki (Schmökszi) fürdőből, hova meg nem ismerve Grafenbergből ér­kezett, tegnapelőtt Késmárkra jővén, ott az éjt töltötte, tegnap pedig Késmárk és Béla véghatárain átvonuló kárpát változatos és saját keze által sebesen lerajzolt tájait, hol a­ természet óriási re­gényes műveit, olly nagy ellentétben szem elébe tárta, megszem­lélte, ’s ma itten keresztül utazván, Vielicska felé vette útját. Pozsega, jul. 31. T. és Pozsegamegye f. jul. 29-én kezdő közgyűlését cs. kir. egyetemi udv. kamara alelnök, cs. kir. val. bel. tit. tanácsos, sz. István magyar kir. rend középkeresztese, és sze­retve tisztelt főispány, temerini gr. Szécsen Miklós ur ő fousága elnöksége alatt. Ezen közgyűlés egyenesen az országgyűlésről haza érkezett követek végső jelentésének beadására volt kitűzve. A’tu­dósítások felolvasta után mind a’ két követnek, hivataljok pontos teljesítése jeléül, köszönetet szavazott a’ megye, ’s ezt a’ jegyző­könyvbe iktatni rendelő, Erdélyben keletkezett váradi árvíz következményei igen szo­­moritók. Feketetónál a’ gulyákat, méneseket, az utazókat szinte mint a’munkásokat termesztvényeikkel együtt mi siralmasan söp­­rötte légyen el az árvíz, naponként valószínűbb rajzolatokat ta­pasztalunk, melly ugyan már teljesen leapadt, de elsodortatván a’ hidak, megszaggattatván az utak; a’ maradvány vizeken ’s rom­lott utakon haladni teljes lehetetlen. igy aug. 4 én szemléltem hét váczi terhelt szekerek lerakodását a’ Matulay háznál, terhes mű­ködéseik okait kérdezvén, úgy fejtegették, hogy kávé, czukor , ’s más portékával Bécsből jővén Erdélybe, hová intézve valának, Telegdnél tovább nem mehettek, az elsodrott hidak és megszagga­tott utak miatt, ’s igy Váradra visszatértek lerakodandók. Egyéb­iránt az erdélyiek a’ váradi (Bihar) megyei hatóságnál esedeznek lisztküldeményért, az árvíz által mindentől megúsztatván, még malmaiktól is, hogy örülhetnének itten vásárlótt búzát, melly szi­­vetrázó esedezés, városunk utczáin dobszó által azonnal kihirdet­­tetett és példás méltánylásra talált. Különben hálaérzettel kívánom köztudatra adni azon derék nehány emberek neveit, kik ang­­lén korán reggeltől kezdve, hideg esős időben, a’ vízben fülig úszkál­ván, bámulatos elszántsággal keresztényiig munkálkodtak, hogy a’ fák ágain, háztetőkön és padlásokon kínlódó embertársaikat a’ bizonyos veszélytől megszabadíthassák: Kurucz ur földmérnök, Drágossy ur, Selmeczy Ignácz k. táblai jegyző ur, Komlósy ügyvéd ur, Csengeri ifju orvos ur, Kikinger ur, Miskolczy írnok ur volt tanitványunk, Grosz úr igen derék inasa, egy igen öreg kiszol­gált katona, ki a’ vízben foglalatoskodván egy észre nem vett kút­ba bukott, de onnan megszakadhatván folytatta sikeresen fárad­hatatlan munkáját. Simon Izsák arany művésznek fia izsraelita, nehány fiatal várbeli gyalog katonák és ügyes úszók, kiknek kivált egyike (kár hogy nevét nem közölhetjük) alig 20 éves, sok embert mentett meg személyesen nyakába akasztván őket, úgy életveszél­ - lyel kiúszván velük egyenkint a’ nagy viharos folyamból; — ne­hány turista deákifjaink is ki tettek magukért. Halljuk hogy az itt szálásoló generális különösen a’ vízi bajnokokat méltólag terjesz­­tendi felsőbb hely elébe, a’ mi valóban az erényt méltányolni tudó generális urnák nagylelkét örökitendi: mert bizonyára érdemesek is a’megkülönböztetésre és jutalomra; többen is voltak illy szaba­ditó angyalok, kiknek neveit nem tudhatom. Különös figyelemmel és hálásérzettel emeljük itt ki Rosenthal Antal izsraelita embersé­ges tetteinek hivatalosan történt eme hálásköszönet nyilvánítását. Alább­iak bizonyítják, hogy a’ most legközelebb nevezetesen pe­dig a’ f. esztendei jul. 31 -én történt vizáradása alkalmatosságával.

Next