Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)
1842-09-17 / 75. szám
tuition az it szükséges mennyiségre megnő , te pomiló! mint magunk mind utódaink megszabaduljanak. De épen abban sarkal a dolog, hiogy vagy a nyugalmazandók örökös biztosi— ta*It szükséges •föláldozni a gondatlanságnak, vagy a gondatlanságot és szorgoskodástóli menekülést a nyugalmazandók örökös biztositásának. Ma tehát e biztosság , mellynek már magában tekintve sokkal nagyobb értékűnek kell lenni mint bizonytalan akámelly fényesen vereségnek, valódilag szivünkön fekszik , miért kiválniuk Így teljességgel minden szorgoskodástól mentek lenne? Hát ön és utódainknak minden közérisisek elleni örökös biztositása olly csekély becsli lenne, hogy 10— 20 év után még csak gondoskodásunkat sem érdentené ? — Bizonyára, minél nagyobb becsű valami, annál nagyobb áldozattal nyerhetni azt el, minél kivánatosb a nyugdijjali örökös biztosítás, annál inkáb terjesztessék ki gondoskodásunk is. Végre 5 ez elv a kötelességi buzgalomra, valamint erkölcstelenség is legczélszerűbb, mert általa nem a henyeséget keresőknek, nem ellen az erkölcstelenség miatt hivatalaiktól előfozdíttatottaknak, nem máshonnan, tán elegendőleg, ellátottaknak, és hivatásuknak egész végig megfelelni vonakodóknak , hanem egyedül méltán nyugalmazandóknak adatik jog a társulati nyugdíjhoz; valamint a nyugdíjat alapító tehát az egész társulat lenne, úgy az életmód fölött is, vonatkozólag a nyugdíjjoggal fölruházott egyedre , az ellenőrséget szinte az egész társulat viselné, illy ellenőrködés alatt erkölcsileg lehetlen volna, hogy valaki méltatlanul részeltetnék a nyugdíjban , a hözszabály szerint egyedül az érdem szerint vagy physice nyugalmazandó illetőben. Valamint tehát e jótékony jogról senki sem kivárnna lemondani , úgy pirulna mindenki erkölcsileg nyugalmaztatni, ha csak jövőbeli sorsát elhanyagolni és önmaga iránt igaztalan lenni nem akar.Ellenben, ha kinek valamelly meghatározott időszak, például tíz—húsz év alatt, bizonyos köztömeghez szakadatlanul fizetőnek, ez idő lefolyta után, akár legyen méltán nyugalmazandó, akár nem, bizonyos mennyiségű nyugdíj biztosítassék, valljon nem könnyen engedend e henyeségvágyának ? nem könnyen esik-e kísérletbe kötelességét hanyagul s mintegy időmulasztás kedvéért teljesítni ? Homines sumus, nil itaque humania nobis alienum pusemus. Azon nehézségre , melly ez elv alkalmazásában mindjárt első tekintetre föltűnni látszik: ha t. i. minden egyes tagja valamelly testületnek közszabály szerint köteleztethetik-e a kérdéses czéllai munkálásra ? — válaszoljuk: ez korán sem ellenkezik akár egyes tag, akár egész társulat természeti jogaival, csakhogy azon kötelezés ne kívülről hanem belülről, azaz magából a társaságból eredjen. Nincs egyesület, vagy akármilly kör, melly magát önkénytesen e vagy ama reá nézve hasznodnak ítélt kötelességre le nem kötné. A közczél közös erővel munkálandó. — Egyéb nehézségek is, mellyek ez elv testesítéseben netán kifejletének, csak a dolog szigorúan vizsgáltassák meg, azonnal eloszlattak. Ám itt a vár eredeti meztelenségében, minden hímezés és szóvirágok nélkül csak életet neki a gyakorlati alkalmazásban) módosítása, javítása hosszabb időt és bővebb megfontolást igényel Mi igenis jól tudjuk, hogy hazánknak van néhány nyugpénzintézete; nem is azért ajánljuk mi e tervet, mintha ez által azok hasznosságát kétségbe vonni akarnék , terjeszteni s könnyebbíteni a közhasznú intézeteket és bennük a haza közjavát előmozditni, —ez forró óhajtásunk. C. C. Hivatalos tilositás a nemzeti sziífiaáz igazgatása iránt. A magyar nemzeti színház tárgyában az 1940:44. t. sz. által kiküldött országos választmány részéről ezennel közhírré tétetik , hogy azon legtisztább szándék, mellyel a nemzeti színház ügyének kezelése vezéreltetett, a már közhírré tett s ekkorig vezetett igazgatás formája által, minden legjobb igyekezet mellett is, nem kedvező sikert tüntetvén elő,* miután Simoncsics János eddigi igazgató úr, kedvezőbb módok és formák választásából keletkezhető jobb siker reménye alatt hivataláról eleve lemondott, azon igazgatói hivatalnak betöltésére folyó évi novemberik napja tűzetik ki olly módon , hogy a hazafi kebelre s ügyes kezekre várakozó hivatalra lépni kívánók szándékukat az országos választmány elnökének, Györki Pál úr ő exciljának f. évi nov. 3-káig kinyilatkoztassák. Leveleik Pest, Hatvanon át Kis-Terenyére intézendők , maga pedig a választás folyó évi nov. 14-én itt Pesten történendik, az uj igazgató választásáig az igazgatás jelen helyzetében hagyatván. Ezen fölhívás pedig azon reményben bocsáttatik köztudomásra, hogy azon hazafiak, kik sziveikben meggyökeresedett hazafiság mellett kebleikben e díszes hivatalhoz hivatást éreznek, puszta formák miatt nem vonakodandnak az eddiginél sokkal tágasabb kört nyert igazgatóságra jelenkezni , mert jövendőre nézve az igazgató csupán a törvényből merített s igy mellőzhetlen főfölügyelésre nézve állami az eddigi igazgató országos alválasztmány alatt. i. 1) a törvény értelmében adandó segélypénzkijelölésre s arra történendő felügyelésre , 2) a színház állandó fönállására nézve, s hogy figyelme mind a drámára mind az operára kölcsönösen kiterjesztve legyen, s a játékszín locális bohózatokkal el ne öntessék s 3) a számadások bevételes megvizsgálása végett, mire nézve világosan megjegyeztetik, hogy a törvény értelmében adandó segélypénzen túl az országos választmány magára fizetéseket nem vállal, valamint a számadásokból kitűnendő hasznot sem követeli, sőt egészen az igazgató javára hagyja; s így az arróli tudomást s vizsgálatot csupán a végett kívánja meg, hogy a jövő országgyűlésre törvény értelmében adandó számadás és véleményezéshez adata legyen. Egyébiránt az igazgatónak úgy a színészek fogadása és elbocsátása, mint az egész gazdálkodási szerkezet elrendelése teljes szabadságára bizatik, világosan megjegyeztetvén, hogy a színház ruhatáráról s minden hozzá tartozó eszközeiről szorosan gondoskodni köteles, e részben a választmány betekintése fönhagyatván. — Végezetül a szinházigazgatásra aprólékos részletekben még kedvezőbb föltételeket szabó országos választmányi határozatoknak megtekintésére a vállalkozni szándékozók Simoncsics János igazgató úrhoz utasittatnak. Költ Pesten sept. 12. 1842. Fráter Pál m. k. tollvivő Toldiiból. Szegzárd, sept. jén. (Folytatás ) Most egy igen érdekes vita keletkezett, t. i. két, oskolai pályáját végzett jogász kívánt föleskültetni , hogy a megyei törvényszékeken jelen lehessenek, de egyikök izraelita volt. Szóba hozatott tehát, hogy nem tanácsos az illy egyedet fölesküvése következtében törvényszéki titkokba avatni, a megyei levéltárba neki utat nyitni, miután a folyamodó már különben is Baranya s Somogy megyékben kivonatától elmozdittatott, de mindez viszhangra nem talált; mert Bezerédj úr észrevétele szerint, miután megengedtetett neki az iskolában a magyar törvény tanulása, legnagyobb igazságtalanság volna gátolni őt annak gyakorlatában, annál is inkáb, minthogy hazánk hosszú törvény során egyet sem lelhetni, melly ezt tiltaná, jani vero — mint monda—favores ampliandi, odia restringenda ; ide járul, hogy ns Tolna megye már ismételve adá utasításul hongyülési követeinek: a polgári jogok egyenlőségét kieszközleni minden vallásbeli felekezetüekre ; következetességnél fogva tehát a mondott egyén csakugyan fölesküdtetett. — Ezt egy más, nem olly igen érdekes, de még is szinte unalomig hosszú vita követte. Megyénk Rendei t. i. a minapi közgyűlésben szükségesnek találták a több rablócsoport által veszélyeztetett közbátorság tekintetéből visszaállítni a több évek előtt létezett foglárokat, természetesen az adózó nép rovására, úgymint kik őket fizetendik , holott mint tudjuk , az illyszerű emberek a köznépet nem igen szokták bántogatni; de hasztalan volt minden ezen igen fontos körülményre figyelmeztető szózat; némelly nemesi érzésnek azonban mégis magukba szállván mintegy 200 p. f. ajánlottak összesen a foglárok fizetésére ,) hogy az adózók vállaira tudtok nélkül vetett uj terhet még is némüleg könnyítsék. Ezen foglárok őrmestere, és K. Zs., a paksi városháznál őrizet alatt lévő elfogultakat, s minden védelemtől megfosztotakat irgalmatlanul megkardlapozta, melly embertelen bánásmódja a törvényszék tudomására esvén Jr. Zs. bűnvádi kereset alá vétetett, szolgálatjától pedig fölfüggesztetett s csak azért nem bocsájtaték elfegottan , mivelhogy közgyűlésen választatott a mondattegyén, illőnek tartá tehát a törvényszék ugyan közgyűlésiig szolgálatjától őt meg is fosztani. E fölött igen hosszú vita keletkezet, míg végre a körét túlhágó őrmester (kinek azonban— mint mondatott mentségéül — semmi,bár írásbeli utasítása nem volt, mert a jól kidolgozott vezérszabályok csak most olvastattak föl) csakugyan kitétetett szolgálatából s helyette más nemes egyén választatott. S miért épen nemes egyén? kérdezheti tán méltán valaki. Volt, ki ezt szivrehatólag fejtegette s tán alkalmab nemtelennel ezen fontos közszolgálatot ellátni vélte, de most ez egyszer fájdalom pusztában hangzottak el különben olly igen hatályos szavai Perczell Móricz urnak. Annál nagyobb pártoltatást nyert azonban a posták tárgyában tett indítványa. P. ur t. i. kinek ajkairól szoktak Tolnában csaknem minden indítványok hangzani, körülményesen elősorolá a postadijak föltugtatása által méltó panaszra adott alkalmat, okozott nagy sérelmet, főleg a szegényebb középosztályiakra nézve , úgymint, kik közeliben lakó rokonaikkal szoktak leginkáb levelezni, de különben is, mint monda, leveleink anyavárosainkon túl észrevehetőleg gyérebbek; ez a postadij pedig most duplázva van; emlékeztető, hogy az 1790. évi 11. és 12. törvényczikkek értelmében ment hazánk minden direct s indirect külföldi adózástól, s igy mi semmikép sem fogadhatjuk el a reánk nélkülünk hozott tarsflat, annál kevésbé, minthogy a szellemi műveltség gyarapultával a királyi jövedelmek egyik nevezetes ágát teszik jelenleg a posták, mellyeknek kezdetbeni csekély jövedelme a költségek födezhetésére is alig volt elegendő; eszünkbe hozá, hogy törvénykönyvünkben több czikkek találtatnak, mint az 1715: 23k az 1720: 114k , az 1790: 22k , mellyek a postákról szólnak, megmutatásául annak, hogy a posták országgyűlési rendelkezések alá tartoznak, úgymint mellyek azokat mindenkor éber figyelemmel kisérék. Négyet kére tehát: ahogy ő fölségejobbágyi mély alázattal kéretnék meg, a fölemelt postadijak mentői előb *) Ez azonban még hagyján; mert bár czélszerít intézkedés, de szomszéd Baranya a minap naponkénti tiszteletdijt, mint hallják, 1. p.ntot, rendelt foglárai vezérének mind addig, mig kézre nem kerti (!?) a vidéket rettegtető zsiványokat, kik e határomzat következőben még mai napiglan egyre rabolnak s gyilkolnak hacsak a legújabban kért katonai segély nem fogja őket az igazság kezeibe szolgáltatni. Óhajtható volna, hogy szigorúan fenyittetnének a nekik menedéket adók s föl nem jelentők öt, vagy szinte hat emberélet tán csak elég adat a szigorúabb föllépésre ?! hisz már éve múlt, hogy e rablócsoport minduntalan kopogtat a békés polgárok lakjain. Oka pedig ennek az, hogy nálunk is divatozik azon rosz szokás , hogy a vérhatalommal bíró némelly uradalmak tisztei igen könnyen kibocsátják kezességre a rabokat, mi érdemlett büntetésükkel épen nem egyeztethető. 298