Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)
1843-06-10 / 58. szám
szedet tartott. Mellynek végezetével ő Felsége trónjáról fölkelvén előbbi renddel a palotából, a felséges asszony pedig a karzatról szűnni nem akaró öröm harsogása között eltávoztak. Az országos Rendek pedig elegyes országos ülesse, a k.k. előadások Fölolvasása végett a főrendi teremben ismét összegyűltek, hova kevés szünet múlva nádor őfönséges vele országunk primása megérkezvén , miután nádor ő fönsége az elnöki széket elfoglalta, a kegy. kir. előadásokat, mellyeket épen csak az ülésben vett át az ország prímásától , itélőmestere által fölolvastatta. Barmitól- Nagy-Lopcsa, május 18. Minthogy a lelkipásztorkodás terhes kötelezettségeinek egyik főágazatát képezi az ifjúság neveltetése és iskoláztatása körüli szorgoskodás, minek szükségességét maga a dolog természete és a nevelés főczélja — az emberi nem erkölcsi tökélyesedése eléggé igazolja: e nemes kötelesség végrehajtására leghatályosb segédeszközül tekintethető azon intézkedés, ha minden évben a falusi iskolákban az egyházi és világi hatóság küldöttsége előtt, amennyire lehet, a helybeli felsőség és szülők jelenlétében párszor ünnepélyes nyilvános próbatét tartatik. E czélnak mindjárt e folyó hó elején sietett nagyon tiszt. Privitzer Ferencz nagy loncsai plébános, mint kerületi alesperes és iskolai felügyelő , az illető uradalom részéről kiküldött tisztviselő kíséretében, a kerületében kebelezett plébániákon megfelelni, és szoros vizsgálatot tartva mindenütt a tanulók fölött, érdemlett dicséretre méltató a szorgalmasokat valamint ellenben iparkodásra ösztönző a hanyagabbakat, így a nemzeti műveltség emelkedése fölött örömteli kebellel befejezve ebbeli eljárását, végezetül f. hó 18. a helybeli iskolában tarta meg a nyilvános vizsgálatot főtiszt. Scherer Nép. János barsi főesperes és sz. - kereszti plébános úr jelenlétében, hol valamint a próbatérnek meglepő és nagyszerű díszt kölcsönzött, úgy az iskolaügy emelésére és a növendékek képezésére nem csekély hatályú ösztönül szolgált főtisztet. Weiss Nép. János és Cherven Tamás beszterczebányai kanonok uraknak, kik a szomszéd Sz.-Kereszt püspöki mezővárosban hivatalos foglalkozásukban jártak el, a vizsgálattal megjelentek, mellyben a nemeskeblű férfiak nem elégelve a tisztes személyük jelenléte által a növendékkarra gyakorlott befolyást, a nem rég ismételt tűzvész következtében károsult szerencsétlen lakosok tanuló fiai közt szorgalom és erkölcsiségrel ösztönül bőkezű ajándékokat osztogattak ki, — melly nemes tettükért fogadják ez úton is szives hálánkat. HÜZFÖLDI HAPID, Szerbia). —Georgievics még mindeddig nem tért vissza , s álutakon levelez belgrádi tanácsnokival. Ha fz hasa őszinte de gyenge fényerőt mutat, — tatárjai mind eddig nem bírták a herczeget föllelni. Petronievics és Vucsics lemondását nem fogadó el a herczeg. Belgrádban ez alatt ármánykodnak, az ország helyébe éjjelenkint jönnek és mennek a sürgönyök. A fejedelem igaz és álután 30,000 aláírást szerzett magának, és ezen hat, a fejedelem megmarasztását kérlelő, Konstantinápolyba útnak indíttatott. Ez alatt harczias készületek mutatkoznak , gyanúsító, becstelenítő iratok szóratnak szét az Obrenovics család ellen , s mozgalmak jelentkeznek, mellyek ez utóbbi család barátait útból távolítják. E jeles szerepvitelre különösen az idősb Garaschin fia, Piaskiseh segéd , és Kosta Jankovics határzák el magukat. A pünkösti ünnepek alkalmával Vucsics tömérdek népet gyűjtött öszsze mintegy demonstrativul a Vradshharon. Miután a szenvedelmek minden oldalról ingereltetnek, félő, hogy vérontás nélkül a drámának alig leend vége. Liranyolország. — Az Eco del Coto er c o május 22-i szám. vezérczikkének czíme igy hangzik: „Egyesülés minden spanyolnak , nyílt és szakadatlan harcz az angol-ayacuchok ellen, isten védje a hont és királynét.“ — Ellenben az el Patrióta hoszasan és körülményesen írja le azon estzenét, mellyel a nemzeti őrség és Luciana ezredei regensnek udvaroltak. Espartero a ház erkélyéről e következő szavakat intézé hozzájuk : „Polgártársak! — Senki meg nem érté annyira akaratomat mint önök , önök akaratja az enyim, s az enyim önöké; az alkotmány, trón s ifjú királynénk védelme , s polgári szabadság ezélem, mint kormányzó, mint katona, mint polgár, akarom az alkotmányt, a nemzeti függetlenséget és szabadságot védni. — Katonák ! éljen az alkotmány ! éljen a jeles nemzeti őrsereg, és éljenek bajtársaik e vitéz hadsereg !“ A zene alatt és után számtalan éljenek visszhangzottak: éljen Espartero! a szabadság védje, — azon férfi, kin az alattomos ármány megtörik, — azon kéz, melly a 19-ki decretumot (Lopez lelépte) aláirta. Éljen Ferrez! éljen Linage! éljen a ministerium ! éljen Gurrca! stb. Francziaország. — Páris, május 23. Azon tanácskozások, mellyek bizonyos magas személy és Krisztina királyné közt egy idő óta tartottak, teljesen sikerültek, és azon crisis bekövetkeztét siettették, mellynek legfölebb tizenhat, vagy tizennyolcz hónap múlva kellett beállnia , siettették, sőt létrehozták; az előkelőbb körökben e kettőt legalább bizonyosnak hiszik : először , hogy Isabella kir. Bourbonnak egybekelésére, és másodszor, hogy Francziaország spanyolországiai régi befolyásának kivivására és föntartására módokat talált. Mindkettőnek csak az angol befolyás tökélyes megbuktatásával lehete sikerülni. — Az exkirályné pénze, s a tuilleriakból kifolyó tanácsok már megbuktatták a kereskedelmi szerződést Angliával. Ooz a gas nagy része a mostani cortesnek megnyerettek fényes ígéretek által. Rodi ministeriumának a cortes egybeültéveli kilépése, szükséges következménye volt ezen ármánykodásnak.— Ezen, Olozaga, Cortina, Lopez által előidézett mesteri fogások után, Lopeznek kellett egy rövid életű ministeriumot alkotni; elvégeztetett, hogy a régenstől bizonyos kedvezések csikartatnak ki, mellyek, ha beleegyez, eltörik fölötte a palotát, ha pedig megtagadná is, a mi előre látható volt , szükségkép bukását idéznék elő. — Az átalános amnestia valószínűleg bekövetkezik , ha 19én kívánt elbocsáttatása Zurbano és Linage-nek föl nem nyitja szemeit a régensnek, mire a kivonatot határozottan megtagadá. A ministerium lelepe és a senatus elnöke Becerra úrnak ministeriumképezésrel fölhivatása, mellyben Mendizabal a pénzügyi tárczát megnyerné , ismét természetes következmény volt. S e szerint a követkarból képezett mostani cabinet, Guizot és Lajos Fülöp iránt kitűnő barátságot és simultságot mutat, — és azon fölül Anglia mostani helyzete Irhon ellenében, és O'Connell erőteljes föllépte, — e szerint a valószínűség Anglia és Esparteronak vesztesége, Krisztina s Francziaországnak győzelmet színlel. Al.-Britannia, —London, május 23. Azon kormányindítvány, melly szerint a Canadában készített liszt állandó csekély vám mellett Angliába behozathassák, az alsó házban Laboucherour javaslata ellenében 344 szóval 156 ellen elfogadtatott. A Standard oxfordi levelezője erősíti miszerint az ottani theologiai tanító Pusey tanár , az utána nevezett főegyházi párt főnöke a környék főegyházában tartott utósó szónoklata alkalmával nyíltan elismerte a pápaságot. A főoskola alkorlátnoka azonnal ellenmondását nyilatkoztatta a főoskola nevében, s az oxfordi püspök kényszerülene ezen a protestantismus ügyét veszélyeztető működésekbe beavatkozni. A Globe szerint több, London közelében fekvő apró falvakban „mise olvastatik,“ melly a reformatio óta egészen uj tünemény. A Spectator hosszú okoskodást közöl, az ir repeal fölött, s igyekszik megmutatni, mikint Irhon nyomora nem az angliávali egybekapcsolatból, hanem azon erkölcsi hézagból származik , melly az ir és angol nemzet között létezik. Május 23 án a fölső ház ülésében az ardaghi püspöknek amaz ismeretes beszéde jött ismét szőnyegre. Campus lord, Beaumont, Brougham és Wickloow lordok nyilatkoztak; az első, miután mint állítja és ismeri a pas 360 pök szeretetre méltó jellemét, kétkedők, a beszéd valóságán; emezek pedig hogy az egész catholicus clerus osztoznék a véleményben , sőtVickow lord határozottan nyilvánító , mikép a püspök ezen nyilatkozata merőben alaptalan. LAPVIZSCIA Pesti Hírlap (254-k sz.) (Folytatás). Múlt számunkban , az az tegnap Ígérek , hogy a P. H. 254-k száma által kijelölt bokros téren megkezdett bakvadászatot legközelebbi alkalommal folytatatjuk , im a tisztelt olvasó közönség engedelmével ígéretünket teljesítjük. —Azt mondja a vezérczikk írója: „Mig egy nagy érdemű nemes gróf azt veti szemünkre , hogy minden kérdést compromittáltunk , s elvbarátainkkal zátonyra futunk, addig mi vigasztalódva mutatjuk föl a megyék utasításait s a választottak becses névsorát.“ — Körülbelül Werbőczy is igy szólott a hatvani gyűlésen II. Lajos alatt 1525 ben; ő is maga részére hódította — némelly csekély számú józanabb honfiakat kivéve — a nemzet legnagyobb részét, — és mégis mennyi nyomort , mennyi részt idézett e szegény hazára ! — A választottak becses névsorára méltóztatik hivatkozni, de ha ezen — általunk mélyen tisztelt — választottak , mind csupa pesti hírlapi levelezők lennének is, még ezen körülmény semmi garantiát nem nyújthatna arra, hogy a korkérdések, végeldöntésük előtt , elegendőkép meg is lesznek fontolva , s e szerint nem lesznek kompromittálva, sőt, úgy hisszük , ép ezen körülmény volna az , mi a korkérdések üdvös sikert ígérő s biztosító eldöntésének leginkább árthatna , mert uram , a két szélsőség mindig ugyanazon eredményt szüli • duo extrema se contingunt; ki semmit sem eszik szintúgy megöli magát, mint az, ki igen is sokat eszik ; a korkérdéseket is tehát nem csak elhanyagolás vagy visszalökés, hanem elhamarkodás és nyakrafőzés rögtönzés által is lehet compromittálni: p. o. nem lett volna-e nemzeti egészségünk — tehát az életkérdések életkérdése — rútul kompromittálva, ha önnek azon szerény és bölcs (!) tanácsát , hogy mivel némelly horvát honfiak a magyar nyelv s nemzetiségeken tüzeskedtek , tehát Horvátország minden izgalom nélkül amputáltassék az anyaországtól, ha mondom önnek ezen szerény és bölcs tanácsát az egész nemzet rögtön elfogadta volna? avagy nem volna é a hiba, tévedés, rész politica — hiba , tévedés, rész politica akkor is, ha azt egy egész nemzet elkövetné is? és mit szóljunk a legújabb hiteltörvények eredményéről ? Az onnan származott bajokat ugyan a P. H. egy helyütt azon édes reménységgel kívánja paralizálni , hogy épen e bajok súlya miatt kényteleníttetni fog a nemzet egy nagyobbszerű banknak fölállításáról, az ősiség eltörléséről s a t. valahára komolyabban gondolkozni, de valljon hány száz meg száz dicső s a haza védelmezésében halhatatlan érdemekkel tündöklő magyar család fog illy vigasszal megelégedni ? Még egyszer ismételjük tehát, hogy a korkérdések nemcsak elhanyagolás, hanem elhamarkodás által is kompromittáltatnak. Már ha ez igaz, akkor hogy a magyar nemzet életkérdései is compromittáltassanak, semmi egyéb nem kívántatik, csak hogy a törvényhozás csupa hirlapistákból álljon , azaz ollyanokból, kik a magyar sz. korona alatt létező országokat olly könnyű szerrel amputáló, vagy forrasztó nagy szerkesztő politicai oskolájához tartozzanak, s akkor az elhamarkodás bizonyosan megtermendi a maga keserű gyümölcseit. Ha pedig ez úgy volna (mikint a P. Hírlap szerkesztője csakugyan nyilvánosan hirdeti), ki merné akkor kétségbe vonni gróf Széchenyi István azon állításának alaposságai, hogy a 13. H. a legfontosb korkérdéseket compromittálta legyen. ” Továbbá a vezérczikkiró igy folytatja szavait : „mig erre (t. i. fölebb idézett mondására) azt feleli (t. i. gr. Széchenyi Istv.), hogy gyarló számolásunkból a kormányt kifelejtettük, addig a kegy. kir. előadások orsz. gyűlési tárgyalásul tűzik ki nagy részét azon tárgyaknak, mellyeknek korkérdésekké alakulásukhoz .......mi is járultunk.“ Valóban gyönyörű bizonyítmánya a rabulistai tökéletességnek, csakhogy a rabulistai tökéletesség politicai téren igen veszedelmes portéka. Hisz gróf Széchenyi István