Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)

1843-05-16 / 43. szám

43. szám. Alapn­á Hulcsár István táblabír­ó É­lesa­lja Özvegye* Harmincznyolczadik év. Pest, V íi ii k­ö s­­ hava 1 Okán 1843. ===== ■ ■ •—==- —­—•—■—==========» TABT 11091. Ifrazila napló. Kinevet. A papok nőszü­lése iránt. Vidéki lev. Som­ogyból (tisztválasztási gyűlés), Szabolcsból, Sz. Fejérvárból , Túróczból (követválasztá­si gyűlések), Hevesből (ünnepély), Erdélyből (tűzvész) , Turopolyából (gróf­ utasitási gyűlés). Mi­lt. nap­ló. Ausztria. Spanyol- , Fran­­czia- , Angol- , Bajorország, Belgium. I Lapvszsga. Jelenkor, Világ, Pesti Hírlap Társalgási terem. Hiv. jel a m. g- egy­lettől.­­— H i r d­et­ő. N­JL­V­AI MPLÓ. Ii­nevezések. A nmngu m.k. udvari kama­ra a skalitai vámszed­ő és ham­inczados hivatalát előle­­gesen Kovács Fer. eddigi haminczadosra ruházta. A nmngu m­. k. udvari kamara a Berzeviczy Flóri előléptetése által megürült unghvári tisztartósági máso­dik irnokságra Schwartzer József iktató gyakor­nokot nevezé ki. Cs­ák­y József hit. v., t. megye tbirája és eddigi tiszteletbeli tárnoki titoknok , s a tárnokszék hit. jegy­zője, tekintvén Wagner Sándor betegeskedése alatt magának szerzett érdemeit és több sz. kir. város aján­latát, Wagner Sándor helyére valóságos tárnoki titok­­noknak , és a tárnokszék hites jegyzőjének nevezteték a főtárnokmester által. A papok nészülése iránt. (Test­véri útbaigazitás a barátságos szó­zat írójához.) Sérteni még ellenségemet sem szoktam, annál kevésbé egy igen tiszteletre mél­tó testületet helyes és elégséges ok nélkül. Ez mint erkölcstanítónak megbocsáth­atlan bűnöm vol­na. Azért, ha te kedves atyafi, vagy a nős pap­ságnak akármellyik tagja vagy egész testülete sza­vaim által magát sértve lenni­ érezi, itt, hol aka­ratom ellen sértettem, az egész tisztelendő testü­lettől, annak minden tagjától egyenkint, s tőled leginkább kedves atyafi! teljes bocsánatot kérek — reménytek is ! — Ezen nyilatkozattal tartozom ma­gamnak, tartozom neked, azért, hogy ezáltal irán­tam kiengesztelődvén, a sérelmet képzelő nehez­telésből kigyógyulva tisztán foghasd föl szavaim értelmét, tisztábban, mint fölfogtad előbbi czik­­kem szavainak értelmét. A k. papok javaslati nőszülése elleni okos­kodásomnak veleje ez: „A k. egyház a papok nőszülését sem szükségesnek, sem hasznosnak nem látja, azért azt meg sem is engedi, megen­gedendő azonnal ha szükségesnek , vagy hasz­nosnak látandja, mivel a dogmával nem ellenke­zik. Ha pedig az egyház papjainak a nősz­ülést meg nem engedi, mit sürgetitek azt ti világiak, kiknek ehhez semmi közötök ? A ki­nytelen pa­pok között előforduló erkölcsi sikamlások még nem elegendő ok az egyház jegyének megváltoztatá­sára, mert hiszen a világi házasok között is van­nak, mégpedig aránylag több sikamlások — van­nak a nős papság között is számos szomorú példák; ergo nem kell nőszülnünk, mert a nős élet még magában és magától senkit a sikamlóstól meg nem óv. — Ezen következte­­tés alapját akartam én megvetni a nős papságra tett hivatkozásom által, jól tudván, hogy in quae­­stione facti egy tény többet nyom száz theoreti­­cus oknál. Es te kedves atyafi! ezen hivatkozás miatt reám megneheztelsz — s talán ez okozza, hogy szavaimat oda csavarod, mintha én a nőspapság számos példáival mentegetni, igazolni akarnám a nőtelen papság erkölcsi sikamlásait. — Itt azután egy szép erkölcsi oktatást adsz, hogy az erkölcsi törvény mindenkor szent s érvényes magában, annak sértője pedig mindenkor vétkes, ha­bár egy ember sem gyakorolná is az erényt. — kételkedés végre: valljon könnyen papírra tett állításomat számos példákkal be tudnám-é bi­zonyítani, holott te keleti szertartási!­k. pap Letedre­­ egy példát sem tudnál biztosan állítani. Nem kedves atyafi! nem ez értelme az én sza­vaimnak, nem ez czélja okoskodásomnak, mert én is tudom, tudnom mint neked kell, és pedig ugyanazon forrásból, mellyből te tudod, hogyha bár az erkölcsi törvényt senki meg nem tartaná is, azért én még annak sem kötelező erejétől föl­mentve nem vagyok, sem megszegvén azt, bűn­­telen nem lehetek. Lex enim non tollitur per abu­­sum. Következőleg oktalanság lett volna tőlem a nős papság sikamlósaival a nőtelen papság sikam­lósait igazolni akarni; nem is igazoltam, csak azt akartam mondani, hogy a házasság még nem csal­hatatlan óvszer az erkölcsi sikamlás ellen , mint ezt a nős világiak és nős papok között előforduló számos példák bizonyítják ; — ha pedig nem az — minek késziitek ti világiak az egyháziakat nő­szülésre, holott fontos, és több okok kívánják a nőtlenséget? — Ismétlem, ez szavaimnak igaz­­ értelme, okoskodásomnak veleje, czélja.— Úgy de miként beszélhetsz te számos erkölcsi si­­kamlásokról a nős papság között? — kérded nem­de kedves atyafi ? — miként tudnád ezt bebizo­nyítani a keleti szertartási­­k, nős papságról ? — kedves atyafi pirulva kell megváltanom előtted , hogy én sem egyesült, sem nem egyesült görög papot soha életemben se nem láttam, se nem is­mertem ; ugyanazért én magam közéletek nem számos, de egyetlen egy szomorú példát sem tud­nék fölhozni és bebizonyítani biztosan. De ugyan erre te engem nem is kötelezhetsz, mert én nem rólatok különösen, hanem a nőspapságról á­t­a­­lában szólottam, tehát ide értettem mind­azon felekezetbeli papokat, kik nőszülnek. És mivel átalában hasonlítottam őket össze a k. nőtelen papsággal, és azt mondottam, hogy valamint ezek közöl vannak némellyek, kik a nőtelenség síkos pályáján elcsúsznak , úgy a nős papság között is számos szomorú példa vagyon ez ügyben, mondom valamint a k. nőtelen papság alatt értet­tem az egész világon élő s megsikamló nőtelen papságot, úgy értettem, egyszersmind az egész világon élő s megsikamló nős papságot is. Vagy ha ezt hinni nem akarnád, valamint a magyar ki nytelen papságot átalában, úgy a magyarhoni nős­­papságot is átalában értettem, a­mint szavaim ta­núsítják, ott áll előttetek a görög szertartású nős papság, ott a protestáns nőszülő papság !­­• Hogy pedig ezek között nem lett volna, nem volna ma is számos példa, tekintvén az emberi gyarlóságot, ha biztosan bebizonyítani nem tudnám is,a ki ki maga elgondolhatja. Különben is nem az itt a kér­dés veleje: ,,é­n be tud­n­á­m-e b­i­z­o­n­y­í­t­a­n­i?“ hanem a­mit én állítok, be lehetne-e bizonyí­tani, ha az ember épen eltökélné magát ? — Egyéb­iránt kedves atyafi, ha itt helye vagy szükség volna, fájdalommal, de csakugyan tudnám ám né­hány példákkal is nem fontolatlan, hanem igen is megfontolt állításomat erősíteni, a­nélkül hogy félnék , miként te rettegsz, hogy a világiak majd így fognak józanul okoskodni: ha a nős papok i­lyenek, millyeneknek kell akkor a nőtelen pa­poknak lenniök ? — Mert kedves atyafi aki jó­zanul gondolkodik, az nem igy következtet, ha­nem igy: ,,Valamint a nőtelen papok közöl bizo­nyos törést szenved a tisztaság pályáján az, ki magáról megfeledkezve gerjedelmeit a józan ész és erkölcsi törvények által kellő korlátok között nem tartja, ugy a nős pap is hasonló sorsra jut, ha hasonló szélnek ereszti vitorláit.“ És erről ked­ves atyafi valamint sem te, sem én nem tehe­tünk: ugy ezen egyesek vagy némellyek szomorú esetéből kárhozatot mondani az egész nős v. nő­telen papság tisztaságára csak az fog, kinek vagy esze, vagy szive ficzamodott ki helyéből. Aparte ad totum non valet argumentáló. Czáfod tellát ked­ves atyafi annyiból hibás, mivel te azt, mit én átalánosan a nős papságnál minden sérteni vagy kisebbíteni akarás nélkül állításom mellett erősség gyanánt hoztam föl, azt különösen a görög szer­tartása­k, nős papságra alkalmaztad a helyes lo­­gica szabályai ellenére, és ezen hiba gerjesztett benned ellenem­ neheztelést , mellyet csakugyan meg is érdemlének, ha illy részletesen vagy ha­tározottan szólottam volna. Arról azonban én nem tehetek , h­a világos szavaim értelmét te helyesen föl nem fogod!­­• Többnyire valamint te a latin papság nőtelenségét nem ócsárlod, sőt szinte ma­gasztalod , ugy én sem kárhoztatom akár a görög akár a protestáns papság nőszülését, mert a há­zasság magában szent és fedhetetlen dolog; sőt szinte kívánom, hogy ezen terhet, mellyet vallo­másod szerint könnyen és örömest viseltetek , ezentúl is mindenkor könnyen és örömest visel­hessétek — csak azt óhajtom, hogy azon terhet, mellyel mi latin papok a mostani körülmények kö­zött még sem könnyen , sem örömest viselni nem tudnánk — akaratunk ellen senki, de leginkább avatatlan kezek vállainkra tukmálni ne akarják. Ugyanazon hibában sinlik czásod a nepotis­­musról is. Itt is egyedül a görög szertartási­­k. pap­ságra szorítod okoskodásomat, melly igazán mond­va, nem is annyira a most létező nős papságról átalában szól, hanem a k. egyház kebelében a nő­szülésből szükségkép származni kellő nepotismust érdekli. Erre hát felelnem sem kellene , de a do­log megérdemli, hogy egymást fölvilágosítsuk. — A nős papság között nincs nepotismus, azt mon­dod kedves atyafi? Nem tudnám azt bebizonyí­tani, azt mondod? — Bár ne volna, bár nem tud­nám! De olvasd csak Cobbet-et, olvasd More Ta­mást , a hírlapokban olvasd figyelemmel az angol egyházról gyakorta közlöti czikkeket — és az il­letők által önkényt megvallott tényt ne tagadd, a nyilván tudva lévő dolog bebizonyítását tőlem ne követeld! úgy-e kedves atyafi erről nem is gon­dolkodtál, mikor azt mondád, hogy a nepotismus csak az elenyészett vastag századokban uralkod­hatott, ma pedig az undok nepotismus gyakorlati lehetetlenség. — Azt mondod, puszta hallomásból fogom a nős papságra a nepotismust? Nem ked­ves atyafi, hanem azoknak gyakorta siralmas pa­naszaikból, őszinte vallomásaikból, kiket a nepo­­tismus nyom és terhel. — Nálatok kedves atyafi van-e nepotismus nem tudom — de ha nincs, okát is látom miért nincs. Azért nincs, mert püspökei­tek és méltóságban lévő papjaitok nőtelenek — te­hát nincsenek, kikről szükségkép gondoskodniok kellene. De gondolod-e, hogy ez igy marad, ha a k. papok átalában az egész egyházban nőszül­ni fognak ? — Bizonyosan nem; mert egyházi méltóságainkat igazságosan kizárni azon jóból nem lehet, kizáratni nem is fognának, mellyben az egyházi rendnek alsóbb tagjai részesülni fognának. És ez esetben nem fog-e nálatok is, nálunk is szükségkép nepotismus származni ? főleg hazánk­ban, hol a nemesi renden kívül levők alkotmá­nyunknál fogva korlátolva vannak a hivatalok viselésében? hol a kiváltságos rendben lévő papi atyának csakugyan fájni fogna gyermekeit a sán­­czon kívül látni? hol a­ papság jelenleg meg­lehetős jövedelemmel bir, és ez elég ösztön len­ne az atyának gyermekeit az egyházi rendbe tolni, azért is hogy kenyerét biztosítsa, azért is hogy a kiváltságos rend tagjává tehesse ? —­ Hát azt kellő figyelembe vetted-e, hogy nálunk a plébániák, pe­dig a legjobb plébániák osztogatása igen nagy rész­ben a világi patrónusok kezeiben van? A nő nem csalogatna-e ezek gyermekeiből sokkal többet az egyházi rend kebelébe mint jelenleg? — és ekkor sem lenne-e helye a nepotismusnaik ? avagy püspö­

Next