Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-07-22 / 82. szám

lése tekintetében tanúsított hajlandósága s bölcs tapintata ébresztett a KK. és RRben, egyszers­mind pedig az erre szinte közremunkáló fő­rendi tábla tagjainak szíves köszönetet mondjon. A küldöttség tisztében eljárván jelenti, mi­kép a főrendek nem csekélyebb örömet éreznek ezen egyezés létrehozásából , és szeretett nádo­runk ezt máskor is mindig lehetőleg eszközölni igére. Mire az elnök a KK. és Réket elegyes úgy­nevezett pecsétlő ülésre meghiván az ülés elosz­lott és a tanácskozások is a terem rendezése miatt egy időre hallgatni fognak. XXII. Országos ülé­s jul. 1­3.a főrendek­nél nádor ő fönsége elnöklete alatt. Folytattatók a tanácskozás a tegnap fölho­zott indítvány fölött, különösen kiemelendőnek látszik egy főméltóságu szónok előadása, melly a főméltóságu táblára nagy hatással volt. A főmagban lévő szónok nézetei ebben köz­­pontosultak : ha a többség az indítványt pártolja, ő azt nem ellenzi, noha bár sikerét alig várja.­­ A tárgyra magára, hogy a fontos kérdések eleve országos választmányok által dolgoztassanak ki, ezt igen czélszerűnek találja. Túl vagyunk azon korszakon, mellyben a nyilvános tanácskozások­ban viszonyos capacitatioról remény lehetne. En­nek egyik fő oka az , hogy conciliatorius mód hi­ányában vagyunk. Ezen mód hiányát kipótolták hajdan az országos választmányok , mellyek az országgyűlés lefolyta alatt dolgoztak Az előbbi eljárás szerint a két tábla fontosabb tárgyakra néz­ve az elvek iránt értekezett, és ha az elvekben egyetértésre léptek, akkor neveztetett országos választmány, melly ezen elveken alapulva az egész tárgyat kidolgozta, melly azután országos tanácskozás alá kerülvén , könyebben elfogadtat­hatott, vagy módosítathatott. Ez időnyerés volt, mert ha valahol, kisebb tanácskozásokban capaci­­tationak helye lehetett. Most úgy áll a dolog, hogy ha a KK. és RR. a kérdésben forgó indítványra nem állanak , valamint kétségkívül nem is fog­nak , a forgó rendek arra tökéletesen elhatáro­­zottaknak lenni kell, hogy ha nem lehetnek egy értelemben azon elvekkel, mellyek a KK. és RR. munkálatainak alapul szolgálnak, azt tökéletesen vessék el az első betűtől az utósóig. Ez sajnos ugyan , de idővesztés, de a mostani mód szerint elkerülhetlen, mert a forgy rendek nem lehetnek a KK. és RR. határozatainak csak registrátorjai, vagy aláíróji. A fmlgú táblának he­­lyezete, állása, méltósága, felelősége az ország előtt kötelességébe teszik, hogy elvekhez, és azon alapult munkálatokhoz ne járuljon, ha azokat károsoknak ön meggyőződésével öszve nem fé­rőknek látja. Egyébiránt az eljárás, mellyet az in­dítvány javall, nem lír, tökéletes analogus eset volt 1825 ben, akkor is előbb, mintsem az első fölirás ő­rölsége szine elébe terjesztetett, a fmlgy rendek fölszólították a Kir. és RRet, hogy a kegy. kir. előadásokat országos választmány fontolásá­­ra bízzák , és erre a fölszólításra a KK. és RR. reá állottak, az országos választmány kineveztetett, s munkálását megkezdette. h­oszabb tanácskozás után — 46 tag az in­dítvány mellett, 13 ellene nyilatkozott — az in­dítvány elfogadtatott. Ekkor nádor ő fönsége ter­vezett két országos választmányhoz t. i. a szál­lásolás és a sérelmek öszveszedésére a solgy tábla részéről egyéneket nevezvén, ezután egy kis dis­­cussio kezdődött e kérdés fölött, az országgyűlé­si szállások ki által legyenek fizetendők? Az mon­datott, hogy ha az országgyűlés Resten tartotik, akkor fizesse a szállásokat az ország, ha Pozsony­ban , fizesse a kormány mint a melly e helységnek legnagyobb kényelmét élvezi. De ő fönsége a nádor ezen eltérés fonalát azon nyilatkozás által vágta el, hogy erről szó lehet akkor, midőn a szállásolási választmány jelentése és a KK. és RR. kivonata a Pesten tartandó országgyűlésre nézve tárgyaltatni fog, fölolvastatván még egynéhány a KK. és RR. .Utal átküldött szenetek, nádor e fönsége jelenté, hogy a KK. és RR. termüknek uj rendezése vé­gett üléseket nem tartván, a folgy táblánál sem fognak egész július 3 - ig ülések tartatni. 466 Vidéki levelezések. Komáromitól. *) Junius 3 án első alis­­páni elnöklet alatt kezdett, s folytatólag tartott közgyűlésünk olly néptelen vala, hogy valamint egykor a fölizgatott kedélyek korszakában — mi­dőn tudós és tudatlan jogosítottnak hitte magát az alkotmány védelmére vagy rombolására — csak örülünk a közrészvétnek , úgy jelenleg hi­deg futotta át a kebelt a közönség elmaradása fö­lött. Gondolatokba merülve szalmatűznek akartam hinni e nép egykori hevét, — hinni, hogy a sok vihar után megunta küzdelmeit, bár szellemiek legyenek azok; de ebbeli gondolataimból kiemelt a gyászos esemény , melly megyénk nem cse­kély részét — honnét leginkább a közerő vala várható — iszonyú romlással fenyegető, és hi­tem szerint ez okozta , hogy a nemesség — fe­ledve jelenleg a viták küzdhelyét, s untig elé­getve a fájdalmakat, mellyeket szép reményeinek romjai költöttek kebelében — hon maradjon, és búsan nézze a pusztítás szomorú maradványait , mellyeket a június 28. dühöngő jégeső, és a Duna rendkívüli áradása hagyott maga után; s igy jön , hogy nehány folyamodása sikere után sóvárgón kívül vidékit láthatni alkalmunk alig vala. — Gyűlésünk első tárgyai legfölsőbb helyről ér­kezett, és n. m. m. kir. h. t. tanácsi intézmények valónak. A n. h. tanácsnak az elmaradt ujonczok kiállítását sürgető levele nyitott tért a vitatkozásra. H. főbíró emelt szót, bebizonyítván ebbeli kö­telességének tartozáson felüli teljesítését , és szükségesnek látta a katonai élelmezés tárgyában egykor kiküldött választmánynak e tárgy fölötti pontos vizsgálatát, úgy mindazonáltal , hogy e választmány jelenleg vegyes legyen. Sürgettetett továbbá a n. m. h. t. tanács utján a háziadó tar­tozásának beszedése, mi a járásbeli sz. bíráknak szoros kötelességükké tétetett. Boldog Isten ! — gondolám magamban — mikor leend népen segitve, és fog­ élőni az idő, midőn e nép könnyebben róhatja tartozásait! igen — ha egykor a kiváltságos osztály osztozik a közteherben, akkor az adószedő urak sem leendnek olly szomorú jelentéssel föllépni kény­telenek , hogy a pénztár halál­tusával küzd, mert mi 50­0. egy megyei pénztárban annyi szükség, annyi leendők födözésére ? ! — Fölsőbb helyről érkezett intézményeket követi tudósítások váltot­tak föl, és jóvá hagyok követeinknek némelly tárgyakhoz utasításuk hiányában a megye és többség szellemében adott szavazatukat is, csak a magyar nyelvnek a herczegnőkrel törvényes kiter­jesztésében láttak némellyek túlságos követelést azon oknál fogva, hogy e törvényjavaslatnak garantiája nincs , s nézetük szerint nem is leend, nélküle pedig a törvény csak holt betű, de a több­ség követ uraknak e tárgyhoz hozzájárulásukat is pártoló. — A m. levelek sorában Verőcze latin levele igerlékenyen hatott a kedélyekre, sajno­san érzők általa megsértve nemzeti törekvésün­ket , most , midőn a fejedelem, és hónapok buz­­i­dalma nemzeti nyelvünk földicsőitésében annyira központosul; annál sajnos abban , mert olly me­gyétől jött, melly­­örvényesen Magyarország ki­egészítő részét teszi, honnét ez okból nyelvünk pár­tolását leginkább várhattuk. Sokáig húzódtak a viták a levél föl vagy nem bontása fölött, míg végre , — ne­hogy a közügy árva nyelvünk rová­­sára sérelmet szenvedjen — utójára! — elol­vastatott, és a Drávának szavávali összekapcso­lását tárgyazó tartalma pártoltatott. Több megyei és városi levelek u. m. Szepes, Mont, Temes, Nagybánya, Lőcse levelei tudomásul vétettek; tartalmukra nézve a közlő előtt e levelek isme­retlenek , a hiányos olvasás miatt; urak ! férfias, szabatos olvasás illő e teremhez !­­ — Zarándnak a részek visszacsatolását , Fiumének országos erővel építendő kikötőt tárgyazó levele, e tárgyak­ban utasításunk lévén szinte tudomásul vetetett. — Turócznak az ősiség leendő eltörléséből szár­mazott aggodalmai nálunk részvétre nem talál­tak , mert alapos okainknál fogva nálunk az ősi­­ségnek ütött az órája. Főügyészünk üdvös indít­ványa került szőnyegre : a havi kis gyűléseknek közgyűlésekké változtatásuk; mélyen érzé­k a hiányt, m­elly az évnegyedes gyűléseken megtor­lódni szokott tárgyak felületes elintézéséből háram­lik a közönségre; előadta a szegény adózó nép­nek kínos helyzetét, mellyben nyomorog , sok­szor halasztást nem tűrő ügyeinek késő orvoslása miatt; megmutatá a recapitulatióknak csak ezen in­dítvány elfogadása által leendő rendes­ folyamat ; kifejté ezen indítvány egy másik védje, hogy csak ez által leend elháritva a részvétlenség, melly évnegyedes gyűléseink utónapjaiban mutatkozik, midőn a Rendek a tárgyak hosszú sora alatt ki­fáradván a teremtől közönségesen búcsút vesznek;de az alapos okokkal bajnokilag vitatott indítvány fáj­dalom­­ bukott azon oknál fogva , hogy alispánunk­nak is joga van ha a körülmények kívánják nyolcz nap alatt közgyűlést hirdetni, de feledte a nagyobb a rész, hogy ezen gyűlések az országgyűlési uta­sításokkal foglalkozó választmánynak leendnek ülései , és magánügyeink mind e mellett pan­gásban maradnak. Nagyobb részvétre talált M. táblabirónak a homok elfojtása iránt tett indítvá­nya , és a Rendek az 1807. törvényt e tárgyban or. gyülésileg újra életbe léptetni sürgették. Végre megemlítendő Kürti primatialis helység folyamo­dása, mellyben több évektől használt de jelen­leg az uraságtól elfoglalt legelőnek ususábai visszahelyezését kéri ; erős védokokkal harczolt az uradalmi ügyvéd urasága törvényes joga mellett, megmutatta bizonyítványok által, hogy a jobbágy­ság csak évenkinti folyamodás utján volt e lege­lőnek használatában, és igy az uraságnak — föntartva lévén a legelőhöz joga — bár mikor törvényes hatalmában állott a legelő elfoglalása , mit jelen körülményeinél fogva törvényesen tett is. De hasztalan­ a törvény erőnélküli ott, hol papi érdek volna általa védendő. Miért is e fontos tárgy­nak úrbéri per utján leendő elintézése helyett szolgabirói vizsgálat és repositív határoztatok. — Egyéb­­ magánügyek mellett skontrák olvasása volt különben csendes gyűlésünknek tárgya.­­ Abaujból. Kassa, julius 12. E város sz. Lászlói gyapjuvásárát vevők szép számmal látogatók meg; a jól s rendesen kimosott gyap­júnak jó kerete volt és néhány forinttal drágábban kelt el mint tavaly, a kevésbé jól kimosott egy­­nyiretű­ gyapjúnak is később elég vevője találko­zott és lassan kint a tulajdonos költségét és szor­galmát kivántatólag jutalmazó áron adatott el, átal­­jában pedig a két nyiretű gyapjúnak jó ára és sebes kerete volt; s igy nálunk tettleg megczáfol­­tatott némelly magukat csalhatatlanoknak velők azon idő előtti eléggé szerénytelen és alkalmasint érdekkel párosult hírlapi jeremiáduk , miszerint ez évi gyapjú árának a tavalyinál jóval leszállí­tását dictatori hangon jövendölgetni méltóztattak. ,,Nec sutor ultra crepitam“ tehát, vagy ha csak­ugyan bőrünkbe nem férve ultra crepitam írunk, legalább meggyőződésünk, tapasztalásunk után és a hitel lehető föntartását szemmel tartva és nem alacsony érdekből — hisz male parta male dilabuntur — legyünk jóslók. Az eladatott gyapjú az 5000 mázsát fölülhaladó. Szóval ezen gyapjú­­vásár elég kedvező eredményű volt s lett lépéseknél fogva jövőre még kedvezőbb reményekkel méltón kecsegtethet; a külföldi vevők elégülten távoztak városunkból. A városi színházat egy vagy több évre min­den haszonbér-fizetés nélkül kivenni kívánók, e részbeni vállalkozási szándékuknak i. e. julius I6káig a város tanácsához leendő benyújtására hír­lapok által fölhivattak, — mint halljuk, eddig már 3 német igazgató (?) jelentette magát. Véle­ményünk szerint, miután köztudomásra van, hogy a városi minden pénztárak igen üresek ('■*) és a vá­ros adósságokkal terhelt, mivel a színház csak­ugyan nem articulus primae necessitatis és tulaj­don vagy sajátképen színház nélkül el is lehetünk, ezért sem kedvünk nem csökken, sem a keres­kedés nem fog pangani sem a város lakosságának . ) Bocsánat , hogy e ex­ikk bizonyos okoknál fogva kissé elkésett. -g——­-■?) Részint a czéliránytalanul s minden alapos kiszá­mítás vagy szükség nélkül tett kiadások miatt, igy például a színházra 25.000 v.ft. fölül köt­tetett, erre bizony bizony nem volt szükség, sem idő; minden esetre pedig azt sokkal kevesebbel is lehetett vol­na tenni, de— az igazság kimondása gyűlöletes — részint a közelebbi években történt több szeren­csétlen égések miatt, hogy a város serházi épülete még maiglan sem épült föl teljesen, valóban nem nagy dicsére válik a városnak, K. L.

Next