Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-08-05 / 90. szám
nyíre az asszony önkényének, a legények durvaságának, és rosz példájának van hagyatva és csak akkor tanulhat valamit, ha a legények között egy könyörületes szivűre akad. Ami egyik czéhnek a más mesterséget űző czéhekhezi állását illeti, az is az iparnak, a közjónak, és a természeti szabadságnak ellenére van, és csak a czehbelieknek önzését, s nyerészkedését jellemzi; mert nem szabad büntetés terhe alatt a nyergesnek azon munkát megtenni, melly a kárpitos körébe vág; az asztalosnak nem lehet az esztergályos munkájába keveredni, a kovács a lakatosnak műveibe nem avatkozhatik, és igy viszont ha mindjárt legjobban értenék is a más mesterség művei elkészítését. De még nevezetesebb némelly helyeken a mesterségek , és kis kereskedőségnek megszorítása, — igy a posztócsinálók és takácsok tulajdon készítményeiket házuknál csak végszámra árulhatják, egyedül vásárokon szabad azoknak rőfönkinti árulása, egy rőfös kereskedőnek nem szabad semmit árulni, ami fontszámra adatik , a takácsnak nem szabad festett vásznat árulni, a szappanyosok viaszgyertyát nem árulhatnak se.ef. Látni való ezekből, hogy a czéhbeli megszorítás maguknak a czéhbelieknek is ép olly káros, mint a közönségnek, és hogy csak a belitéletek, és önmaguk csalódásaik tartóztathatják őket ezen tapasztaláson épült igazságnak elismerésétől; kézzelfoghatólag meg van a közönség győződve a czéheknek minden tekintetbeni káros voltáról, azért is azokra átaljában , mint nemzeti iparunkat zsibbadásban tartó gátokra a közvélemény már kimondotta ítéletét. — Mondja ugyan értekező úr a Századunk 95 ik számában ,hogy a ezeh ellenesek a becsületes polgároknak legnagyobb részét kenyerétől megfosztani mesterkélnek“ — de nem átal arról megfeledkezni, hogy most a czéh-rendszer mellett számtalanok fosztatnak meg kenyerüktől a czéhek által, sőt azt sem fontolja meg, hogy ha a czéh-rendszer eltöröltetik is, azért a jelenleg ezéhben álló mesterek mesterségüket űzhetvén élelmüktől megfosztva nem lesznek. Tagadhatatlan tehát, hogy a ezéhek a józan ész, és igazság által kárhoztatvák, mert azok a statusban egy különös társaságot alkotnak, melly a többi embertársaknak lenyomására, és szegényitésére forrott össze, ahol ezéhek léteznek, ott a művek nemesítésére, kiképezésére, s tökélyesítésére számolni ritkán szabad, ott a közegyetértés és egyre törekedés el nem érhető, mert a ezéhek állása, és törekvése az egész társulatéval ellenkezik; — nincs világosabb annál, hogy ha valamelly egyes társulatnak, minek p. o. a ezéhek, különös engedelmek, és előjogok adatnak, azok által a többieknek igazaik összeszoritva, s megsértve vannak, következőleg a ezéhek mások jussainak megsértésével állanak fen, mit a közigazság meg nem szenvedhet többé. Mindenkor igaz volt és marad az, hogy a concurrentia a kézművek nemesbítését, és olcsóbbságát szüli, és ettől tartanak a czéhek és azért gátolják, sőt üldözik azokat, a kik nem léptek, v. a ezéhek gondorkodásai miatt nem léphettek a czéhbe, mert az ollyanok , kiket ők kontároknak (Pfuscheroknak) hívnak , minden czéhbeli idővesztéstől, fizetésektől, kínzásoktól mentek lévén, kézműveiket olcsóbban árulhatják, mint a czéhbeliek, kik maguk között megszabták műveiknek nagy árát, mellytől távozni tetemes pénzbüntetés alatt meg van nekik tiltva. — Valljon kit nem ösztönözne a czéhek nyomása alatt sintődő emberiségnek érdeke az azoktóli szabadulásra? s nem fekszik-e abban legnagyobb vád a ezéhek ellen,hogy azok mindenkor a jótékony concurrentiát gátolják, s nem lenne-e már magában ezen egy ok elegendő az azoktóli menekedésre?—egyébiránt is a mindennapi tapasztalás elegendőképen tanúsítja, miként a ezéhgyűlések ritkán adták a közérdek szempontjából kiindult határozatoknak bizonyságát, — de nem is lehet az máskép, mert még egy monopólium sem ragadta meg önző természetét! — Ide járul még az is, hogy ami egynek meg van engedve, azt mástól sem lehet megtagadni, ezt kívánja a közigazság, és az élelemszerzés módjának szabadsága. Végre A mi műveltségünk fokozatát tárgyazza, az azon ponton áll, mellyen a jóra, szépre, és hasznosrai fogékonyságunknak létét immár tagadni nem lehet, és igy képesek vagyunk a széhek egyedáruságát nélkülözni, mert pallérozódásunk már annyira ment, miszerint örömmel szemléljük a tudományok, és mesterségek minden ágaiban napról napra haladók számát, kik között ollyanok sem hiányzanak, kiknek nevezetes uj találmányokat köszönhetünk: — bátran indulhatunk tehát más miveit nemzetek jótékony példája után, s a széheket megsemmisíteni, vagy pedig a mennyire az erős gyógyszert még megbirnák, gyökeres orvoslás alá venni valódi polgári kötelességünk. — Ha ne talán valamiben hibáztam, azt emberi gyarlóságomnak, s azon környülménynek kérem tulajdonitatni, hogy majd minden városban amint fölebbis emlitettem más szokás uralkodik — már csak Pestet, és Budát vegyük föl, hol némelly ugyanazon mesterségek más és más remeket kívánnak —• szándékom minden esetre a közjónak lehető legbiztosabb móddali elérése. J. V. A BBíífck€ PICK& fwazfeál'Vallotta kt. részére t. Dulovics János ügyész ur 5 pengő forintot sziveskedet kiadó-hivatalunkban letenni , miért vegye hálánkat a szerencsétlenek nevében. C?sai&adS levelezőnk utóbbi felszóllítására kötelességünknek tartjuk kinyilatkoztatni, hogy utóször beküldött czikkének részbeni közlése készségünket bebizonyíthatta. Szerk. Vidéki levelezések. latilaa lívL. július 27. Közgyűlésünk július 24-kén kezdődött, és 26án végződött. Még mindig csak a régi nóta, még mindig ugyanazon egyhangú zord melódiák töltik el megyei teremünket, mellynek themaja a követválasztás, s variatioja a követvisszahivás. lás higgjék el önök — bár mit tartsanak is felőlem — én ezt igen természetesnek találom s s ha előttem a dologban valami csudálni való van , az nem egyéb , mint azon nemes férfiak gyengesége, kik olly körülmények közt, mint némelly választások történtek , a hivatalt elvállalók, s annyi előre látható botrányokra, s dolgaink hátráltatására magukat eszi közül szolgáltatók. Isten, és ember előtt ismeretes, ennek nem kell már több commentatio, s ez olly tény, melly jobban aláássa megyei szerkezetünk alapját, mint bármílly más zavaros jelenetek. Igen, mert azt nem csudálom, ha egy elszéditett s leitatott miveletlen csoport, duzzadozó nyers eredének s balulértett szabadságának érzetében kicsapong, s elfelejti alkotmánya és törvényei iránti tiszteletét, de csodálom azt, midőn művelt és okos férfiak, kiknek szájukban a hazaszeretet, és szabadság szent neve zeng, csodálom mondom, hogy illy férfiak, szintén a legnagyobb csapást intézik alkotmányunk éltető gyökerére , s előszígélik azt jóváhagyásukkal, mit rosszulásukkal hátráltathatnának. Igen, mondom hátráltathatnának , kiért lenne csak az erkölcs és hazaszeretet olly mélyen gyökerezve azon handabandázó egyének kebelében, miként szájukban forgatják azt,, s ne vállalnák el a hivatalt, és követséget, mellyet a nyers erőszak, vagy megvesztegetés ajánl nekik s bélyegezné csak közmegvetés azon egyéneket, kik illy módon hivatalt vadásznak, vagy vállalnak el, és ne találna csak a megszéditett, vagy lerészegedett nemes maga előtt hivatalért csúszkálókat, v. ne választhatna, mint Zalaiban követet: bezzeg nem kellene akkor újabb és újabb rendszabályok fölött , — mellyek a morális erő nélkül csak üres szavak maradnak — annyit okoskodni, nem kellene félni, hogy a köznemesség a haladás ellensége, s nem kellene olly nagy jajveszékelyéssel szónoklatokat írni, és mondani, hogy a magyar köznemesség megássa megyei szerkezetünk sírját. A capite foetet piscis — régi közmondás, s az nem ismeri az emberi természetet,ki alnemességünket immoralitással vádolja, nem alnemességünk de műveltebb nemességünkben rejlik a legnagyobb immoralitás magva, köznemességünk csak gyenge, s könnyen elcsábítható , mint a föld bármelly műveletlen embere, s a sátán, mellyet körme köze kapantja, nem saját keblében, de csábitóinak romlott, nagyravágyó aljas szivében ül. Sokan ülnek bizonyos helyen, kiknek pirulniok kellene, hogy ülnek ott, mialatt ők pöffeszkednek gyáva úr módjára alkotmányunk szelleme ellen kivívott állásukon. Hasztalan , nemzeti nagyságunk jövőjéhez az erkölcsi lehetőség hiányzik, s az adakozó szempillanat érzéketlen nemzedékre talált, s fájdalommal kell kimondanom, hogy csak a rosznak egyensúlya , melly ollykor a sok visszaéléseknek megszabja határait. S ha elgondolja magát az ember, mikint mind azon rosznak magva némileg magában a műveltségben rejlik, a dolog még fájdalmasabb szint ölt magára, mert népnevelésünkben sem találhatunk itt kórállapotunk számára, sőt még borzasztóbb jövendőnek megyünk eleibe, mert a természet fiából ha kicsapong örjöngő válik csak, melly kórláza vére csillapultával elenyészik, de a művészet neveltjéből semmire kellő, kinek meggyógyitására nincsen e földön orvosság, s igy teljesedik be azon bölcsnek mondása, ki állitá: „hogy a nemesebb romlásában utálatosabb.“ — Bocsánatot uraim , hogy olly hosszú bevezetést irok közgyülésünkhez,mellynek határozata — pedig mint elől iráni 3 napig tartott — 3 pontból áll; tehát minden napra esik 1. p. ki mondhatja azután, hogy nem fontolva haladunk. Az országgyűlési szállásbért fizetjük , azonban mennyire terjedjen e fizetés, azt máskor határozzuk meg. A túrmezeiek panaszáról addig nem ítélhetünk , míg a másik felet is meg nem halljuk. Az országgyűlésnek Budára áttételét sürgetjük , hol országház is lévén, nem kell építenünk. Ami megyei levelek érkeztek , azokról bevárjuk véleményét országgyűlési utasításokkal foglalkozó választmányunknak. Ne kívánják uraim, hogy előadjam azon vitákat, mellyek 3 nap alatt alkotmányos állásunkat becstelenítették , — ez sokkal jobb ha köztünk marad; csak annyit jegyzek meg, hogy egyik fél a másikat haszontalan sophismákkal fölülmúlni igyekezett. Megjegyzésre méltó még , hogy egy egyén ellen , ki az Erdélyi Híradóban, mint mondák, megyét , főispánt s mindent összepiszkolt, actio kéretett, s midőn némellyek mondák, hogy egy hírlapban kell felelni, erre azon sajnálatra méltó nyilatkozat következett: „nem felejtkezünk el magunkról annyira, hogy újságot írjunk, hanem az illyes iratokat örömmel és megvetéssel (hogy illik öszve ez? — olvassuk.“ A végső határozat a vita után ez volt, hogy jövő hó 28ára ismét közgyűlést tartunk, hol követeinkről a végső rendelkezés, ha valljon törvényes-e vagy sem a választás — megtörténik. Azonban reményem , hogy ő Felsége kegyes rendelete addig fölment bennünket, az újabb rendelkezés alól. Sza th mári levelező. I§*e|#esl*«l. (A késmárki kath. iskola.) Gyermekeinkben rejlik honunk boldog vagy boldogtalan jövendője. Kik most férfi - korukban hazafius ihlettől áthatva erejük s vagyonuk föláldozásával e hazának, mellyet forrón szeretnek, fényes jövendőjén izzadoznak, maguk is érzik, hogy fáradalmuk még csak alapot vethet , mellyen a fiatal nemzedék egykor épitend, mert rövid az emberi élet, ők nem sokára atyáik poraihoz költözendnek, e haza jövendője pedig talán igen is messze vagyon még. Ifjúságunkban tehát öregeink reménye, s ifjúságunk nevelése, iskoláink működései talán azok, mellyek legnagyobb figyelmet igénylenek. E lapok valamint a nevelésről értekező-------------ly figyelemre méltó derék czikkeit, úgy az iskolákat s iskolai próbatéteket tárgyazó tudósításokat is nyújtottak olvasóiknak. Ámde tapasztalhatni, hogy e tudósítások kevés kivétellel egyedül a fővárosi, vagy a városkerületi iskolákról szólok s mintha e hon más részeiben lévők a haza figyelmét nem érdemlének, azokról igen kevés sőt semmi sincs följegyezve. Pedig íme van e hazában egy vidék, melly nem kis nyomatéku lehet a nemzet mérlegében, s ez a magyar havasok tövén 498