Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-10-14 / 130. szám

TARTALOM. Hazai napló. Kinev, Megliszt. Ország­­gyűlés. (A prímás c­égnek beszédje. A bűnt. törv. konyv. irák­ ) Vidéki lev, Nyitrából (közgy.), Sop­­ronyból (­ünnepély.) Kü­lföld­i napló. Spanyol-, Franczia-, An­­golország, Sajtó-Öld. Magyar Életképek. Tudományiul­. Alapvizsga. Pesti Hírlap. Társalgási terem. Jel. » m­g. egylettől. Épületes liberalismus. HAZAI NAPLÓ. K­inevezésell. ő cs. s ap. k. föls. G­o­s­z­­tonyi Miklóst a köz. udv. kamra előadó tanácsosát a váltófeltörvényszékhez, Luka Sándor kontmegyei főis­­pánhelyettest s a váltófeltörvényszék ülnökét a pesti alváltótörvényszékhez elnökökké méltóztatott legke­­gyelmesebben kinevezni.­­Megtiszteltetés, ő CS. s apost. kir. Föl­­sége Pálffy grófnak a velenczei tartományok kor­mányzójának a pápa ő szentsége által ajándékozott Krisztus rendjel elfogadhatását s viselhetését legkegyel­­mesben megengedni méltóztatott. Országgyűlés. A magyar egyház Fejének nyilatkozata (egész terjedelmében) (Vége.) A körlevélben azon cath. személyről , a ki anyaszentegyházának ivényeit megvetvén, magát igaz hite elvesztésének veszedelmére vakmerő­en kiteszi, a ki gyermekit az igaz hittől és anya­­szentegyháztól az üdvösségnek legbiztosabb esz­közeitől elszakasztja, ekképen legfőbb javukat veszélyezteti , az illy személyről mondatik , hogy ezt cselekedvén, az Istennek és természetnek tör­vénye ellen vét. Ezt a cath. hittan szerint logicai következetességgel bebizonyítani is lehet. A ca­­tholica anyaszentegyház a római pápában látható fejét tiszteli , s a catholika religionak szabad gya­korlata magával hozza , hogy vele a lelkiekben a közlekedés lehetséges legyen. Jónak találtatott tehát, hogy illy fontos intézkedésünket a szent­­séges római pápával, kinek beegyezése felől kü­lönben is teljes bizodalmunk vala, tudassuk, egy­szersmind előtte aziránti reményünk kijelentessék, hogy bölcsességében találand bizonyosan módot­, miszerint a vegyes házasságoknál főkép a kath. lelkipásztoroknak jelenléte szükségéből eredeti ne­hézségek a közbéke érdekében némileg enyhites­­senek. A tárgy Fölséges Urunknak kegyelmes megegyezésével ő szentsége eleibe terjesztetvén , 1841.i apr. 30ról kiadatott válasza, melly mind a kath.kat a püspöki körlevélben rendelt eljárásra nézve megnyugtathatja , mind prot. atyánkfiainak annyiban kedvező, hogy a fenál­ló törvény módo­sításának esetére , az evangelicus lelkipásztorok előtt kötendő vegyesházasságok is minden tekin­tetben teljes erejűeknek elismertetnek. Ezen pá­pai breve , minthogy csupán egyházi szabályt, csupán lelki üdvösségre vonatkozó dolgot, tudni­illik áldást, szent szertartásokat s ezeknek fölté­teleit tárgyalja, s ugyanazért törvényünkbe nem ütközik : ő Fölségének kegy. kir. placetumát a szokott záradékkal s a vele kapcsolatban levő leg­fölsőbb utasítás értelmében megnyerő , olly meg­hagyás mellett, hogy midőn annak foglalatja a lelkipásztoroknak tudtokra adatik, egyszersmind az áldás nélküli eljárásban , minden a mi az illendősé­get bánthatná, elmellőztessék. Szükséges lett te­hát egy második körlevél, melly a pápai brevé­­nek foglalatját s a legfölsőbb utasítást a lelki­­pásztorokkal megismertesse. Kibocsáttatott ez ál­talam ugyan 1841. nov. 18 dikán, más püspökök által valamivel későbben , de ahhoz, melly tőlem adatott ki, szinte hasonló modorban, hasonló for­mában. Ezen körlevél deák nyelven szerkesztve , egyedül a lelkipásztorokhoz intéztetett s a pápai brevének kivonatát, és pedig engesztelő szellem­ben szerkezeti kivonatát foglalá magában. Említ­sem - e a kettős vádat, mellyel ezen pásztori körlevél termeltetik ? Egyik azt tartja, hogy ezen pásztori körlevélben nyíltan kijelentetik , hogy a vegyes házasságoknak nem római catholicus lelki­­pásztor előtt köttetése botrány , de észre kell ven­ni , kire és minő körülményekben alkalmaztatik ezen megrovás? Alkalmaztatik egy ollyan nőre, a­kit sem intések, sem kérések arra nem bírnak, hogy házassága kötésekor magát az igaz hittől el­térésnek veszedelmére vakmerően ki ne tegye; gyermekeit a kath egyháztól el ne szakassza; a ki egyházának, mellyhez még tettleg tartozik, tör­vényeit annyira megveti, hogy házasságát annak szolgái előtt kötni vonakodik, és ezt akkor, mi­kor az illy ténytől őt a hazai törvénynek világos rendelete is eltiltja. A­hol mind­ezek összepon­­tosulnak, feleljen akár ki, el nem fogott katholi­­kus: az illy tettet nem tartja-e botránynak ? Kü­lönben is ezen megrovást enyhitni vagy megszün­tetni fogja a hazai törvénynek javaslott módosítá­sa , de az a körlevélnek kiadásakor annyival szük­ségesebb vala, mivel mutatkozának már esetek, mellyekben a hazai törvény nemkülönben , mint az egyházi , foganatlan vala a kitérést meggá­tolni. A másik vád visszaélésnek nevezi azt, hogy a római levél a lelkipásztorokkal egész kiterje­désében közöltetett, s annak megtartása nekik kö­telességül tétetett. Azonban tévedés rejlik azon állításban, mintha a római breve egész kiterjedé­sében közöltetett volna. Már fölőbb említem, hogy miután a pápai brevéhez a kegy. kir. placetum is hozzájárult, foglalatának kivonatát és ezt is engesztelő szellemben, azaz a romai stylusnak némelly élesb kiejtéseit majd kihagyva, majd meg­lágyítva közöltük. Ezen kivonatban a katholika anyaszentegyháznak látható fejétől egyedül lelki dolgokban adott utasitás és intézkedés pontosit­­tatott öszve ; ezen igy összepontositott kivonat egyedül azokkal, a kiket legközelebbről illet, azaz a lelkipásztorokkal legfölsőbb helyről vett utasítás nyomán közöltetett; végre nemcsak meg­tartása, hanem megtartásának előforduló eseteiben egyszersmind minden illedelemmeli eljárás is ugyan a lelkipásztoroknak kötelességül tétetett. Minde­zekben föltaláltatik az, mire sz. religionknak szabad gyakorlata följogosít bennünket, de vis­szaélés nincs ; s állásomhoz képest az lett vol­na inkább visszaélés, ha az egyedül lelki dolgok­ban a catholica religionak érdekében intézkedő s kegyelmes királyi placetummal ellátott brevét fél­revetettem , vagy elhanyagoltam volna. A foga­natot és eredményeket tekintvén, mellyeket a kör­levelek szültek, a lefolyt három esztendő alatt tapasztaltuk, hogy az áldás és szent szertartások kiszolgáltatása nélkül az egész országban több száz házasságok köttettek, következőleg, hogy azoknak olly esetekben, midőn a gyermekeknek kath. nevelése nem biztosittatik, megtagadása a vegyes házasságok elébe olly legyőzhetlen aka­dályokat , a­mint állítatik , nem vetett. Tapasz­taltuk más részről, hogy sokakban az indifferen­­tismus által mármár eloltatott keresztény hit újra fölébredt, fölelevenedett, az erkölcsiségnek nem kis előmenetelére , mert egyedül a hit az , a­mi a fönhéjázó emberi észnek dagályát megtörni vagy legalább mérsékelni képes. Továbbá a há­zasságnak mint szentségnek méltó fölvételéhez szükséges föltételek és készületek inkább és in­kább méltányoltattak, átalában pedig a házasság az érzelmek és földi érdekek köréből , a melly­­hez most közönségesen tapasztva van, az ember­nek magas rendeltetésével összefüggő nemesebb vágyakra emelkedni kezdett, a mi bizonnyal az erkölcsiségnek nem csökkentésére, hanem gya­rapítására szolgál. Tapasztaltatok ez főképe­n a cath. néposztályban, mellyben, ha m­i nyugtalan­ság nyilatkozék is eleintén , ez mindazonáltal az oktatás után lassanként lecsendesellék annyira, hogy annak kebeléből kevés és aránylag igen is kevés panaszok hallatának ; de nem hiányzanának arra is példák , hogy panaszok adattak be , mel­lyeket azok, a kiknek nevökben beadattak , ma­gokénak nem ismertek. Mind­e mellett, hogy a törvényhatóságok közgyűlésein mindjárt az első pásztori körlevelek fölötte nagy ellenkezésre ta­láltak , hogy azoknak visszavétele vagy az ál­dás és szent szertartások erőszakoltatása végett, több érdemes egyháziak, sőt püspökök is perbe idéztettek , s az 1647ki 14. törvényczikk fölho­zása mellett 600 forint büntetésre kerestettek; hogy ezen szigorúság a pápai breve foglalatjának közlése után megkettőztetett , s a most említett büntetési fenyíték alatt a körlevél, a brevének, placetumnak közlése visszavonatni szolgáltatott ; ezek mindeneknél tudva vannak. Tudva van, hogy ezen szigorú eljárás a törvényhatóságok által azon két véleményre alapíttatott, tudniillik, hogy az áldás­nak és szent szertartásoknak a föltételezett esetek­­beni megtagadása a vegyes házasságoknak aka­dályt okoz, s ennélfogva törvénysértést ismét, hogy az 1647 : 141k czikkben kijelölt 600 fo­rint büntetés ezen esetre is alkalmazható. Innen eredtek f­elyadékképen a t. Karoknak és Rendek­nek a jelen fölirási javaslatban fölhozott azon sé­relmei s kivánatai , hogy a püspökök eljárása a kir. Fölség által rosszaltassék , a püspökök kia­dott körleveleik visszavételére szorittassanak; ő Fölsége k. kir. placetumát visszavonja, jövendőre placetumi jogát az ország gyűlésével megossza stb. — Föns­éges cs. kir. Főhig, m­. Főrendek! Én az áldásnak és szent szertartásoknak ottani megtagadásában, hol a cath. egyház által kitűzött föltételeknek elég nem létetik, törvénysértést nem találhatok; mert a lelki dolgokat és igy a lélek üdvösségére irányzott áldást, imádságokat, szent szertartásokat is a polgári hatalom alól s annak köréből mind maga a dolog természete s a kath. egyháznak független önállása —­ autonómiája — mind maga az 1790. ‘26. tezikk nyilván kivette; kivette ez azon szavaival: ,,Evangelici utriusque confessionis in fis, quae ad religionem pertinent, unice a religionis suae Superioribus dependeant,“ melly szavak, hogy nemcsak az evangelicusokra, hanem a catholika egyház önállásánál fogva a catholikusokra még inkább illeszthetők, senki ta­gadni nem fogja. Valamint tehát törvényes ren­delet , melly az áldást kiszolgáltatni egyenesen parancsolná, föl nem hozattathatik , úgy midőn a vegyes házasság eb­be akadályt vetni tilalmazta­­tik, másféle akadályról , mint a melly a polgári hatóság körébe tartozik , szó sem lehet. Hason­lóul az 1647 : 14. tezikk is rendelete alá a ve­gyes házasságok akadályozását bizonyosan nem foglalta­­ avagy lehetséges lett volna-e ez, ho­lott akkor a protestánsok a vegyes házasságokat kanonjaikban, agendáikban egész szigorúsággal tilalmazák ? végre az 179. : 26dik tezikk fölidézi ugyan az előbb említett régi törvényt , de úgy idézi föl, hogy azt egyszersmind csak a tem­plomoknak , paplakoknak, iskoláknak, jövedel­meknek erőszakos elfoglalásaira szoritja. A ve­gyes házasságok akadályozására teh­át semmi­kép sincs az alkalmazásnak helye. Ekképen az alapok nem állván, nem állhatnak a t. KK. és RRnek azokra épített sérelmei és kivánatai is. Én azonban ezeknek valamint a placetum iránt nyil­vánított nézeteknek is jelenleg bővebb fejtege­tésébe nem ereszkedem , megelégedvén ezúttal az egész tárgyra fölhozott némelly általános ész­revételeim előterjesztésével, mellyekből valamint Harmincznyolczadik. év. 130. szám. Pest, Mind­szent hava 14kén 1843. NEMZETI ÚJSÁG. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitó Mául tsar látván táblaömvegye.

Next