Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-29 / 43. szám

43. szám. NEMZETI ÚJSÁG. HAZAI és KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitá t Jullsin István tábleiadja hlarminczkilenczedik év. Pest, Pünkösd hó 29én, 1844. TAIITALO9I. Hazai napló. Kinevez. Előlépf. Ország gy. (Evi fökáptalan kiheréltek beszéde. (199. ker. ülés: a követek verificatiojának kérdése. 152. orsz., ülés a fvlvnál a foRR. válaszai az évenkénti országgyűlés és kir. városok iránt. 200. kér. ülés: a szepesi 16 városok országgyűlési szavazat joga. 201 kér. ülés: a szabad költségek rendezése. 153. orsz. ülés a foRRnél, a sz. kir. városok rendezésében kelt második főldi válasz izenet. 154. orsz. ülés, némelly módosításokkal ,bevégeztetett.) Vélemény I. a P. Hírlap 319 sz. czáfolnát tárgyazó pályamunkára. Vid. lev. Abaujból (Az országos tárgyak előleges vizsgálatára kiküldött választmány, hivatalos jelent.), Tolnából, (közgy. gr. Sz. I. telekdijas terve ügyében kiküldött választat. véleményes jelent.), Z. Egerszegből (közgy. lisztujítási előkészületek.)Bel- és küf. telegraph. Külföldi napló. Spanyol-, Franczia-, Olasz-, Orosz-, Svéd-, iésiet- , Schweicz-, Görögország. Svéczia és Norvégia. Imp vizsga. Világ, Pesti Hírlap. Társalgási terem. Ikervárosig hírnök. Társ. és vitéz, Mariaros Sziget egyletei. A magy. keresk. társaság. A past megyei gazd. fiók- és a kisdedóvó intézeteket M. O. terjesztő egyesület. —Hirdető, HAZAI NAPOI. Kinevezés. a magyar kir. kincstár Graft Károly temesi kincstári ügyvédé Andreanszky Miksa tabidaris ügyvédet nevezte ki. Előléptetés. A m. kir. kincstár a gácsi kir. s .hivatalnál Beywinkler Jósefet pesti mázsamestert ellenőrködő mázsamesterré nevezte ki, helyébe Rigó Jósef posonyi mázsamestert, végre ennek hivatalára Reviczky Imre magyar nemzeti testőrség tagját s rosonyi sóhivatali gyakornokot lépteté elé. A huszti tisztartósági ellenőr,továbbá a tisza-ujlaki s bocskói szállítási hivatalok megürültek. Országgyűlés. Eri főkáptalan követének beszéde máj. 21. Mi legyen a fönforgó tárgyra nézve véleményem: tanúsítja azon ország, ülésnek naplója, mellyben ez ügynek első tárgyalásakor nézeteimet bőven kifejtettem. Ezen véleményemhez, és azzal összehangzó e most tanácskozás alatt levő fORR. válaszüzenetben kifejtett nézetekhez most is szorosan ragaszkodván, nem emelnék szót, ha V. megyének követe, némelly állításai által figyelmemet föl nem hívta volna. A t. követ úr taglalván a főúlt. választ, annak czáfolására, hogy a házassági kötésnéli áldás, mint csupán egyházi szertartás kizárólag az egyház sajátja lévén, a polgári törvényhozásnak tárgya nem lehet — azt adá elő, mikép már sz. László és Kálmán királyaink az egyházi szertartásokról polgárilag rendelkeztek. Elég legyen erre azt megjegyezni, miszerint a nevezett királyok alatt tartatott egyházi zsinatainknak végzései törvénykönyvünkbe igtatatván, azokat úgy mint a polgári hatalomtól sajátilag származottakat tekinteni, és különösen e kérdésben olly értelemben, mint a követ úi tévé, idézni annál kevésbé lehet, minthogy az általa fölhozott törvény csak tisztán katholikus házasságokról renddé, mikép azok in conspectu ecclesiae köttessenek. A zólyomi esetre nézve, hol t. i. megyei határozat erejénél fogva protestáns lelkipásztorok előtt is kötettek vegyesházasságok, miután maga ack. követ ur elismeré, hogy itt a nemes megye a törvénytől világosan eltért, nincs ugyan mit észrevennem; minthogy azonban a t. követnek tetszett Csanádi püspök őnmagának e hongyűlésén tett abbeli kinyilatkoztatására hivatkozni, hogy Zólyom megyében a fölnevezett móddal kötött vegyesházasságok a pápai brevénél fogva is egyházilag érvényesek: szabad legyen a t. követ urat ugyanazon országos föRR. naplóra utalni, mellyből a követ ur a föntiszt. püspöknek nyilatkozatát idézé elő. E naplóban ugyanis megfogja a követ ur találni bétezeg prímásunknak azon megjegyzését, miszerint az, mit a Csanádi püspök mondott, t.i. hogy a nemkatholikus lelkipásztor elött köttetett vegyesházasságok a római brevének következtében teljesen érvényesek — csak azon esetre érződhetik, ha a polgári törvény e pontban változást fog szenvedni, de még azon rendelet megáll, mellyet az 1791. 26. törv.cz. világosan szab, addig a pápai engedmény alkalmazásának helye nincsen. Nem is a pápai brevében, mint a t. követ uz előadó , hanem a Lambruschini tábornok neve alatt költ a püspököknek bővebb útmutatására szolgáló, és a kir. rendeletnél fogva is közhírré nem tett utasításban (instructio) foglaltatik azon kedvezmény, mellyet a követ ur fölhozott. E. m. követének beszéde május 21én. Én az átmenetet sem nehezitni, sem akadályozni nem akarom. A mi e tekintetben panaszra nyújtott alkalmat, az, az 1791 . 26. t. sz. magyarázásától függ. Ezen törvény a főfelügyelési jogot a fejedelemre ruházza, az átmeneteiről pedig szólván, azt jegyzi meg, hogy vakmerően ne történjék , mihez képest a fejedelem, a hat heti oktatást rendelte meg. Ha a Fölség rendelete a jelen körülményekkel talán meg nem fér, az ellen kor szerinti módosítás eszközöltessék, és ő Fölsége ez iránt megkeressék semmi ellenvetésem nincs. Én azt hiszem, hogy a katholikus egyháznak „compelle intrareí£ politikai szabályra soha szüksége nem volt; ezen egyháznak benső elevensége ollyan, hogy külső fogyasztását saját erejéből mindig pótolhatja. Eredetétől kezdve sok rajokat kényszerítve bocsátott már ki kebléből, és mégis valódisága csökkenést nem szenvedett. De micsoda öröme lehet akármelly társaságnak, maga körében kötve tartani egy olly személyt, ki szabályaival, szertartásaival tagjai élete módjával megelégedve nincs ? legjobbnak tartom azt, kit okkal meggyőzni nem lehet, szabad akarattal választott sorsának átengedni. Tiszta morálra nézve minden keresztényi felekezetek megegyeznek , de mivel az állíttatik, hogy mivel a morál dogma nélkül annyi, mint az igazság itélőszék nélkül, benső ösztönébe rejlik az embernek, hitet, vallást követni, melly őt érzelmei titkaiban elvezesse. Addig, mig az ember tiszta, ép eszének szövétnekét követheti , más segítségre szüksége nincsen ; azonban, ha ezen természettől ajándékozott világ kialszik, hogy ezentúli még ki nem elégített eredetét és jövendőséget illető vágyait megnyugtassa , vallások auctoritására szorul, ezt pedig fölfogásához képest választván, meggyőződését erőszakolni felebaráti szeretet elleni véteknek tartom. Kövessen tehát mindenki olly auctoritást, melly őt megnyugtatja , és csatlakozzék olly felekezethez , melly neki belső nyugalmat nyújtani képes. Ezek után én az átmenet polgári érvényességére, minél egyszerűbb szabályokat követelek, és akár mellyikét az előadottakból elfogadom, a mit mégis részemről szeretnék hozzá kötni az abban áll, hogy az illető plebánusnál, kinek nyájához tartozott magát jelentse ; ezt a jó rend, azt az hiedelem látszatik követelni. Tudom, hogy egy proselitismus, intolerantismus minden rémképet fognak elembe vettetni , hanem vizsgáljuk a dolgot, mint az a természet és tapasztalás szerint fekszik. Minden vallással, minden meggyőződéssel általánosan tekintve, jára proselitismus , jár az intolerantismus, és az atheus olly proselita, intoleráns mint a buzgó katholikus vagy protestáns, vagy a magyar politikus, ki minden embert szeretetlenségről, hazafitlanságról vádol a ki vele nem gondolkodik, vele nem cselekszik. Emberi gyarlóság ez, melly a közönségekkel egybe van kötve, és minden törvények daczára létezett, és létezni fog ezután is. Így tehát ezen rémkép engem gondolatomtól el nem mozdít. Főkép tehát kettőre kell figyelmeznünk a szőnyegen lévő tárgy körül, először, hogy ő Fölsége gyakorlott fölügyelését megváltoztassa ; másodszor, hogy a katholikus egyház hivatási kötelességét, egyetlen egy eszköze tanítása által helyesbítesse. Az első ő Fölsége beegyezésétől függ , a másodikét eszközölhetőnek vélem, úgy, ha a távozni kivánó magát az illető plébánosnál is bejelenti. CXCIX. ker. ülés, máj. 22 én. (Elnökök kik előbb.) Tárgy: a követek verificatiojának kérdése. Fölolvastatván a megyei kihágási munkálatnak, erre vonatkozó szakaszai,egy követ azon tekintetből, hogy a megyék autonómiája , mire ezek igen féltékenyek, ne sértessék, indítványozza, hogy a követválasztási kihágásokat ugyan szinte az őrszék ítélje ; de ha az elválasztott követ a vesztegetést elkövetettnek s igy bűnösnek találtatnék, elveszítse-e ekkér nyert követségét, azaz visszahivassék-e e fölött a megyei közgyűlés Ítéljen, a verificationalis kérdésre nézve az országgyűlés föladata mi legyen ? ez majd az indítványok felvételekor leend tárgyalandó. A verificatiot először is indítványozó cs.... megyei követ azt vitatja , hogy azon esetben , ha a megválasztott követ vesztegetett, ne a megye, vagy őrszék , hanem egyenesen a képviseleti tábla legyen bíró a fölött, hogy megválasztatását meg kell-e semmisíteni a formák meg nem tartása miatt, vagy nem? mivel ezen kérdés megítélésétől a kormányt egészen el kell zárni, nem lenne pedig elzárva, ha azt az őrszék , vagy ha harmad nap a választás után már eltelt, a törvényszék ítélné el; nem ezt az őrszékre bízni azért is, mert ennek tagjai érdekeltek ez esetben, de nem az az országgyűlés. Ezen egy esetben tehát, ha a követ maga is vesztegetett, ítéljen ne az alsó tábla, azonban az utasítási és visszahívhatási jog a megyéknél egészen épségben maradjon, és ha az alsó tábla a választást megsemmisíti , ugyanezen követet ismét meg lehessen választani. Ez ellen többen fölszóllaltak, s megmutaták, hogy ezen eljárás gyakorlatilag ki sem vihető , illustrius , és az ítélet csak az alsó tábla hatalmasabb pártja szellemében történnék. Különösen ezen szónokok egyikének abbeli kijelentése, hogy ezen veris. indítvány alatt más czél lappang , heves vitát idézett elő, melly személykedésre ment át. — Ezen kifejezésre t. i. a verificatiot először indítványozó követ azt mondá , hogy az illető követ kövesse meg magát (itt nagy zúgás) és kikéri, hogy őt senki se gyanúsítsa, mert az a legocsmányabb bűn volna, ha ő más szin alatt a megyék jogait aláásni akarná. (Egy rész éljen ez , más zúg.) Erre egy másik követ azt mondja, hogy örül, ha Cs. követe ennyi hévvel kel ki a gyanúsítás ellen , mert így reméllem lehet, hogy ő sem fog ezután gyanúsítani , holott nincs a teremben senki, ki többször gyakorolta volna a gyanúsítást , mint épen ő. Az érdeklett követ pedig ismétli állítását, hogy itt más czél lappang , és azt mondja, hogy országgyűlés kezdetétől fogva alig tartott egy beszédet cs.... követe, mellyben nem gyanúsított, mellyben személyt, szivet, lelket nem sebzett volna, holott ő , szónok , csak olly független mindenünnen , mint bárki a terembe. — Hiszen a köpönyeg, olvasztószer polgári bűn sat, mind ezen s sok más kitételek, mellyekkel Cs. követe az ellenvéleményüeket folytonosan illeti , a legnagyobb gyanúsítások.