Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-07-02 / 1. szám
Harminczkilenczedik Sz. Jakab hózá" 1844. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 1 forint e. pénzben. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye 1. sz. Kedd. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 18. szám alatt földszint, a hivatalban. TARTALOM. Hazai napló. Országgy. (220. ker. ülés: a sérelmek és kivonatok. 167. orsz. ülés a FeRöknél a nem-egyesült görög vallás iránti izenet. Vid. lev. Temesből (közgy. követválasztás, felvilágosítás és helyreigazítás.) Külföldi napló. Törökország. Bel- és külföldi telegraph. Élet, Irodalom és művészet. Bevezetés. Irodalmi areopag. Ikervárosi hirnök. Hirdető: HAZAI NAPLÓ. Országyűlés. CCXX. ker. ülés jun. 22én. Elnökök: Klauzál, Békássy. Jegyző: Palóczy. Naplóvivő: Botka. Tárgy: a sérelmek és kivánatok. — A sérelmek között egy, hosszabb vitára adott alkalmat. T. i. az esztergomi főkáptalan s vele több káptalanok sérelemkép előadják , mikép az egyházi rend az alsó táblánál az 1608iklső t.ez. rendelete ellenére o.gyűlési szavazatától meg van fosztva. — Erre az orsz. választmány véleménye az, hogy azt, miszerint ez orvosoltassék, méltányosnak s igazságosnak véli, s igy hogy ezen tárgy az o.gyűlés elrendezésével együtt sőt mivel a dolog sürgetős, előbb is felvétessék , és valamint a kir. városok irányában történt, külön törvény által elintéztessék. A káptalanok és conventek jelen o.gyűlési állásában némelly követek semmi sérelmet nem látnak, sőt azt még kivánatkép sem pártolják, mivel, úgymond, az csak nem lehet, hogy az alsótábla öntettét mint sérelmet terjessze föl ő felségének, sőt az is lehetlen, hogy azt mint kivánatot kérje ő felsége által teljesíttetni, mit maga sem kiván, és ha kivánna hatalmában áll önmaga által teljesíteni, vagy ha sérelem volna , orvosolni. A más rész azonban , s itt számos követek nyíltan elismerek azt , hogy az egyházi rend az alsótáblánál jelen gúnyos állásába merő önkény által vettetett, mellynek tovább igy maradni nem lehet. Mert avagy nem valódi gúny-e az, hogy a káptalanok és conventek az o.gyűlésre megjelenni csak úgy kötelesek, mint egyéb hatósági követek, ha meg nem jelennek, csak úgy büntettetnek mint a hatóságok, és mégis mindennek eredménye az , hogy ők itt teljesen sikeretlenül szólnak, nullifiálva ülnek a teremben ? Illő, hogy mondja ki a tábla e fölötti nézeteit, s vagy adja meg nekik azt, mit törvénynél fogva követelnek, vagy mondja ki egyenesen , hogy adni semmit nem akar, mert ekkor azon tetemes költségeket, mellyeket itteni megjelenési kötelességek igényel, egyéb a hazának hasznos czélokra fordithatandják. De hiszen a KKnak tetszett a városokat, jász-, kun-, hajdú-, turopolyai-, fiumei-, bukkari kerületeket, sőt a községeket is rendezni, és politikai jogokkal fölruházni, de akkor, midőn a káptalanok mint szinte olly morális testületekről létetik szó , mellyek nagy birtokot képviselnek, a rendezésről és szavazat adásról hallani sem akarnak; váljon igazság, váljon részrehajlatlanság-e ez ? Érzik a tek.KK. és RRek. — szólt a M . . . . i kap. követe — hogy a szőnyegre került kérdés vitatása mélyebb és talán most discussio alá nem vehető alkotmányi kérdéseket fogna előidézni, ezt én is értem; de még a múlt országgyűlésen mondáam a híres követ, kinek szavaira a törvényhozói testület csak nem mindég örömest hajlott.. ,,Hogy az illusioknál kellemetlenebb állás nem lehet, kivált a mostani században, mellyben minden materialismus rámájára vonatik.“ Hogy a káptalanok c.gyűlési helyzete e táblánál 1825től fogva illusio és olly állapot, melly a törvényhozás szerkezetének rendszerütlenségét e honban eléggé tanusitja, mellynek mássát alkotmányos más országokban sehol föl nem találjuk, azt a t. Rendek maguk sem fogják tagadni , mert hiszen más alkalmakkal, jelesen a kir. városok hasonló ügyében ezt nem egyszer kimondották, azt pedig mit itt most a szokás vagy gyakorlat föntartásáról hallok említetni, vagy azon elnöki nyilvánításokat, mellyek felszólalásunkra országos ülésekben történtek, én nyomom remediumoknak, sőt merem mondani, jelen állásunk kigúnyolásának tartom. Ha a 19dik század közepén ezen áltató kifejezésekre elhalgatnánk, hasonlók volnánk ama gyermekekhez, kiknek rivását egy csillámló üveg darab , egy báb megszünteti. E század t. Rzek nem az illusiók százada, s e hely méltóságával az illusiók össze nem férnek. Két szempontból lehet és kell tekinteni a káptalanok és conventek 6.gyűlési szavazatát, először: törvényes és históriai, másodszor a jelen politikai állás szempontjából. Törvényink, a nyolcz százados alkotmányos élet, a hazai történetek évkönyvei azt bizonyítják, hogy a káptalanoknak a hongyűléseken nem csak helyük, de külön szavazatuk is volt, és hogy e jogállapot jogszerűen megváltoztatva nincsen, e részét a jelen kérdésnek most bővebben fejtegetni nem akarván, inkább csak némelly előadásokra teszek észrevételt, mellyek szavazatunk jogszerűségével némi viszonyban állanak. Az mondaték, éspedig egy általam igen tisztelt követ úr által, hogy a káptalani voksok iránt tett panaszos kérelmünk, nincs a maga helyén , és nem szükséges annak mostani megvitatása. Törvényes szempontból ezt mondani nem lehet, mert nekünk törvényes jogainkat föntartani, gyakorolhatásának akadályait elhárítani szent kötelességünk. Szintolly kötelessége a törvényhozó t estnek is védeni a külön polgári osztályok megsértett jogait, fc£elégiteni az egyesek jogszerű követeléseit. Szükségesnek nem látja e lépést a tisztelt követ úr,de csak a maga nézetei szerint, mi azt, hogy szavazati jogállapotunkba visszahelyeztessünk, nem csak törvényes szempontból látjuk szükségesnek, hanem e hon érdekében is. Mondaték az is, hogy a kerületek és káptalanok között párvonalt húzni nem lehet, azok elrendeztettek, s ez új rendezett alapjára nyertek voksokat: a káptalanok rendezetét sem a KK, nem követelik semmi nem kívánjuk, továbbá hogy mi a megyék által úgy is befolyást gyakorlunk a törvényhozásban, mert követek választásában utasítások készítésében részt veszünk. — De t. KK. és RR. e nézetek sem döntik meg kivonatunk törvényszerűségét. A városok és kerületeknek visszaadott voksokat törvényszerűvé nem a rendezés teszi, hanem maga a törvény és a százados gyakorlat, azokat nem azért kelle rendezni hogy ezen újabb alakjukban a törvényhozói testbe fölvétessenek és szavazati joggal felruháztassanak, hanem azért, mert ők is a törvényhozás kiegészítő részét tevén, voksaik gyakorlatától tovább is el nem zárathattak, anélkül, hogy az országos Rendek önkény és zsarnokság vádját ne vonták volna magukra, a t. Rendek elrendezésben csupán a fönálló jog garantiáit akarták föltalálni, s a voksok számának leapasztásával a városokat a megyékkel illő arányba helyezni. A magyar diaetát négy országos Rend képezi, ezek itt külön osztályokban működnek az egy czélra, a megyékben ezen elkülönözés megszűnik , azért ott a külön osztályzatok egyetemé alakulnak , minélfogva Statuum et Ordinum Universitasnak neveztetnek, ott a mágnások is részt vesznek a követválasztásban, utasítás készítésben , s itt a diaetán mégis külön szavazattal bírnak;nem külömbözteté meg tehát a tisztelt követ úr a törvényhozói szerkezetet a megyei municipiumoktól, hol nemcsak az egyházi rendes mágnások, hanem míg a szabad királyi városok is küldöttjeik által minden közügyekben részt vesznek, nem a törvényhozást a végrehajtástól és administratiotól. De kívonatunk jogszerűségét maga is elismerni látszik az által, hogy sérelmes panaszunk eligazgatását a diaeta coordinatióig elhalasztatni kívánja, egyedül annak mostani fölvételét tartván czéliránytalannak , ugyanis e kettő között, ha most vagy később állítassunk-e vissza jogaink gyakorlatába, nem az a különbség létezik mi a jogszerűség, vagy jogtalanság közt, hanem csak az, mi a ma és holnap között. Az igazság és jog elmondhatja magáról: minden nap az enyém, a jogtalanságnak nincs napja nincs ideje. Elismerd kivánatunk jogszerűségét még az által is, hogy szerénységünket rová meg követelésünk ellenében. Mi az igaz ritkábban és nem olly elkeseredéssel követeltük szavazatunkat, mint a királyi városok, mi a miatt a megyéket körlevelekkel föl nem bolygattuk, de de váljon e szerény magaviselet kevesebbé vala-e törvényszerű ? s ha gyengeségre mutat, illendő-e a gyengébbtől megtagadni a jogot? Által megyek I. kerületi Rendek a nézet másik oldalára, e honnak jelen politikai állására. A t. ker. Rendek egy része a képviseleti rendszer eszméjét fogta föl kiindulási pont gyanánt, s azt mondja: mi 10 ,15 vagy 20 káptalanbelit képviselünk, hogy illethetne tehát minket egyes szavazat? Engedjék meg a t. Rendek egyenesen kimondhatnám , hogy ezen okoskodás irányunkban nem jogszerű. Nálunk olly képviseleti rendszer, mint például Francziaországban nem létezik, nálunk még folyvást a státusrendszer álljon, s mi ennél fogva vagyunk része a törvényhozásnak, ennélfogva ruháztattunk itt föl üléssel, és szavazattal van azonban a status rendszerben is bizonyos neme a képviseletnek, mert a magyar constitutio,melly négy osztályra osztotta föl a magyar statusokat, általuk a földbirtokon kívül a haza minden érdekeit kívánta képviseltetni. A t. Rendek képviselete is még gyenge lábon áll, ha csupán küldőiket fogják számba venni, mert hiszen az ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Lapjaink körét tágítottuk. E tágabb körben uj rovatot nyitunk meg :élet, irodalom és művészet számára. A.Nemzeti Újság a politicai lap. Fő hasábain a nemzet-élet kérdései foglalnak helyet, és a tények, mellyek által a nemzet-élet mutatkozik. — Emitt látni fogjuk az életet, mellyet a közönség él, egyesekben és tömegekben , leginkább irodalom és művészet irányában; látni fogjuk, miképen testesül köztünk az ige, mellyet a nemzet— ha nem egészben is— kimondott valahára, hogy a magyar legyen magyar.. . Az igét pedig az irodalom és művészet teendi testté; életet pedig e testbe a közönség élete lehelend. Az irodalomnak és művészetnek nálunk magyarosítniok kell, a mi annyit tesz, mint nemzetiesitniök... És hogy magyarosítsanak magyarosulniok kell... És hogy magyarosíthassanak, szükség a nagy közönségnek mélyen, de nagyon mélyen szívére venni azt, hogy nem lesz nagygyá fejlett nemzeti azaz magyar életünk nagygyá fejlett nemzeti azaz magyar irodalom és művészet nélkül. Politicai lapjaink számos olvasókkal bírnak; jele, hogy a nemzet él... Tudományos és széphalmi folyóirataink tengettek és zengenek; jele, hogy a közönség nem él... A magyar divatlap p. o. egy pár évet átél panaszok és keservek közt, s azután elenyészik, megszűnt lenni — részvétlenség miatt • a magyar hazában! Pedig a magyar divatlapokban és széphalmi folyóiratokban élet és erő mindenkor mutatkozott... Van azonban német divatlapunk , melly számos előfizetőkkel kérkedik, pedig belsejében sem élet sem erő , olly kevéssé , mint a közönségben, melly sajátját veszni hagyja, míg idegent pártol.. . Mi ez ! Ez szégyen, ez szomorú! Thalia magyar nemzeti temploma sokáig tengett részvét nélkül; derék művészei üres padok előtt játszottak ... és pedig magyar nyelven voltak az előadások — a magyar haza fővárosában !. .. Ugyanazon Thaliának német temploma is van ugyanazon magyar fővárosban, s a közönség tömegestül tódult bele sok ideig — mit látni? művészetet? német művészetet ? Nem, nem művészetet, de még csak nem is németet, hanem ollykor kötéltánczosokat, ollykor oktalan állatokat!... És ez nem szégyen? S mint áll a társas élet közelebbről?... Czifra magyar ruhában, kardosan és kalpagosan sujtásos ékes beszédek tartatnak zöld asztal körül a nemzetiség mellett, vagy a mi mindegy: a magyarság mellett. A hőkeblű szónok megéljeneztetik. . . Azután haza megy, s vélnéd e, hogy magyar életet találsz házánál? Bocsánatot kérünk: biz a világért sem! Idegen nyelven fogadja a nő, s ő maga idegen nyelven társalog— ollykor még a gyűlés helyén is meghitt barátival! idegen nevelést kapnak gyermekei, idegen olvasmánya ... minden , minden idegen körűlé, csak a haza, melly őt táplálja , csak ez magyar... Mi ez ? Szégyen, gyalázat! És a kereskedő, és az iparűző — máskép cselekesznek e ? — A nemzet a közönség minden osztálya felé kiterjeszti ápoló karjait, s a közönség mohón kap az adomány után, és marad a mi Volt: önérdekének a közérdekekben vakon lábbal tapodója. Igen , a nemzet fölébredt már és él, legalább élni készül; — a közönség még nem ébredt föl, még szunnyad, még nem él. A közönség egy része ránk nézve nem él, a mint mondánk, más része nem él, mert lelkét szívét, ha magyar volna is falusi lakában agarai, paripái, tajtékai, tengő gazdasága foglalja el. Még most is ? Igen, még most is! * És Társas-életünkben a kívánt reformot a szépirodalom és művészet eszközölheti; ahová a törvény karja el nem ér, a térítők és hódítók ezek lehetnek, nekik kell lenniük. — Tegye meg tehát kötelességét a szépirodalom és művészet. És tegye meg kötelességét a közönség is, író s közönség egymást fejlesztik. Mi pedig figyelemmel fogjuk kísérni mind a kettőt. Szemmel tartamtjuk az irodalmat, a tudományost és a költészetit, és a művészetet minden ágaiban... És szemébe nézünk a közönségnek, s iparkodni fogunk literét ollykor megtapintani, hogy lássuk és ismerjük mind kettőnek életét. Szerk. Irodalmi areopag. Első füzet Budapesten, Kilián György bizományában. 1844. Nyomtatta Szilády Károly Kecskeméten. E napokban jelent meg Illy czímű könyvecske, ajánlatul semmi nevet nem hozva homlokán. Az előszóból