Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-12-04 / 90. szám

Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiaijja Özvegye. 90. sz. Szerda. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czímzendők. December hétén 1844. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. tabtatovi. Huzai napló. Korunk ügyei. (Vaspályák.) Vidéki lev. Hevesből (viszontzáfolat.) Nógrádból (közgy. követtel, gyűlés házam., esküitek mint végrehajtók, zágrábi püsp. és hatos, lev., két lelkész folyamodványa sat ), Szabolcsból (közgy. majd jegyző nélkül, föls. intézv. jelesen egy reversalis iránt). Külfööldi napló. Spanyol-, Franczia-, Angolország. — Társ. és int. Élet, Irodaion, én művészet. A britt parliament (folyt.) A győri püspökszék története (folyt.) Ikervárosi hírnök. Nemzeti színház. Hirdető. _____ IL17iM WAPIIO. Ő cs. ap. kir. fölsége kegyelmesen tekintetbe vévén Bartal György m. udv. canczellariai tanácsnok és előadó jeles és különös szolgálatit, legfölsőbb kir. kegyelme bizonyítványául, tiszti fizetéséhez személyére nézve még ezer forint évi pótlékot megajánlani méltóztatott. (B. H.) Korunk ügyei. Vaspályák. A mozgalom, mellybe egész Europa jött a vaspályák által, legkésőbben érte Magyarországot; a törvényhozó test 1836- ben legelőször foglalatoskodott a vaspályákkal, több vonalakat jelölvén ki, mellyek által Magyarország vasutakkal mint egy hálóval elbontandó.• Az akkoron uralkodó fogalmak szerint, a vaspályák ollyas valaminek tartottak, mi roppant jövedelmet szül, és midőn az említett törvény hozatott, a többség abban a hiszemben élt, hogy mindjárt fognak találkozni vállalkozók, kik a kijelölt vonalak építését magukra vállalandják , — de egészen máskép sült ki a dolog, csak két társulat állt össze vasvonalakat épitendők. Az első magát bécs- győri társulatnak nevezte, a második a Duna baloldalán Pozsonytól Pesten keresztül Debreczenig építeni szándékozott, melly utóbbi vonal centrális vasútnak neveztetik. A bécs- győri társaság nem kezdette az épitést Győr felé, hanem egy szárnyvonalt kezdett Bécstől Bádenig, ez természetesnek találtatott, mert ezen szárnyvonal az egész világ által jövedelmezendőnek ismertetett el. A centrális vasút terveit elkészítette, s ezek voltak a vasúti környülmények az 1839diki országgyűlés kezdetekor. Az 1839-i országgyűlésen ezen két vaspálya kérdése szőnyegre került; a jobb oldali vagy is bécs-győri vasvonal vezére és pártolói igen jól átlátták azt, hogy a centrális vasút az épen akkor kezdetben volt, budapesti híd jövedelmeire igen nagy befolyát fog gyakorolni, azokat csonkítandó, és igy ezt akadályoztatni minden úton módon törekedtek; most a budapesti híd építője és a bécs-győri vasút vezére egy személy, de mivel más oldalról azt is átlátta, hogy a centrális vasút az országnak igen nagy hasznára leend, azt egyenesen megtámadni nem igen merte, — tehát azt mondá, hogy a bécs-győri vasutat Pozsonnyal szárnyvonal, és álló híd által öszveköttetésbe hozni, a vasutat Budáig folytatni fogja; arra is kilátás nyuttatott, hogy ugyanezen társulat Pestet Debreczennel vaspálya által öszveköttetésbe hozandja; egyszersmind csatorna is terveztetett, a Dunát a Tiszával öszvekötő. A tanácskozásban magában egyenesen az mondatott, hogy a centrális vasút és a bécsgyőri vasút paralell vonalok, és mivel paralell vonalokat megengedni nem lehet, a bécsgyőri vasút pedig már munkában vagyon , a centrális vasútnak háttérbe kell lépni. Az is mondatott, hogy a centrális vasút létrejönni soha nem fog, hanem csak ürügy a Ferdinand nevű északi vaspálya hasznára, hogy t. i. ez szárnyvonalt építhessen Günsendorftól Pozsonyig, mellynek létrejötte után a centrális vasút folytatása elmaradna. — Az agitationak sikere jön, és az országgyűlésen egy a centrális vasutat igen nyomasztó határozat ment keresztül, t. i. ő fölségének egy fölirás terjeszteték elébe , mellyben ő fölsége megkéretett, hogy a Günsendorftól Pozsonyig építendő szárny-vonal használását csak akkorra kegyeskednék megengedni, midőn a centrális vasút Debreczentől Pozsonyig kész lesz. — Egy más representatióban megkéretett ő fölsége, hogy a bécs-győri társaságot arra kötelezze, hogy a bécsgyőri vasutat Budáig folytassa. — Az országgyűlés eloszlott, a nélkül, hogy ezen két representatióra kb. válasz jött volna. Az országgyűlés ezen eljárása által a bécs-győri vasvonalt világosan pártolván a magyar nemzet méltán várta, hogy a bécs-győri vonal vezére, ki egyszersmind a budapesti híd építésének feje, a jobboldali vasút építését megkezdendi. De ezen reményben megcsalatkozott az ország; a bécs-győri vasvonal nem csak nem épült, hanem minden pénz, melly erre a czélra szánva volt, a bécs-bádeni szárnyvonal folytatására fordittatott, és igy bécsgyőri vasvonal helyett a bécs-gloggniczi vasvonal készült ; ha ezen 14 mértföldre terjedő vasvonal helyett a társaság Győr felé épít, a bécs-győri vasvonal létrejött volna. Mikor a bécs-gloggniczi vasvonal kész volt, ez még mindig bécs-győri vasvonalnak neveztetett; utoljára az ausztriai kormány ezen valóban nevetséges és gúnyoló czímet eltiltotta, azt parancsolván, hogy ezen vasvonal jövendőben már nem bécsgyőri, hanem bécs-gloggniczi vasvonalnak neveztessék, a bécs-gloggniczi társaságpedig a bécs-győri vasút épitéséről egyenesen lemondott. — Az 1843-i országgyűlés lefolyta alatt a centrális vasut-társaság a magyar kir. htanácscsal szerződésre lépett, melly szerződés által a társaság magát lekötelezi a centrális vasútnak bizonyos évek alatti fölépítésére. Más felül pedig a szerződés következtében, a turista elhatározása tisztán a társulat önkényétől függött, és a vasút nem az ország, hanem a társaság tulajdonává lett. Az országgyűlés ezen szerződést súlyosnak látván, gondoskodott, mi módon lehessen ezen segíteni, ennek következtében ő felsége megkéretett, hogy semmi új szerződést meg ne engedjen addig, míg az országgyűlés a vaspályák iránt tökéletesen kimerítő törvényt nem készít, és megbizatott az épen akkoron munkálkodó ígynevezett financiális választmány, hogy értekezzék a centrális vasút vállalkozóival, valljon minő föltételek mellett akarnák általadni a vasút tulajdonát az országnak, és a tariffa elrendezésében befolyást engedni. A financiális választmány megbízatásában eljárván azt referálta, hogy a centrális vasút directívja kész egy millióm pengő forintot cautio gyanánt letenni , a vasút tulajdonát az országnak általengedni 80 év után, és bizonyos évet lefolyta után a tariftát is leszállítatni 10 percentre, ha a tiszta jövedelem tízcenten felül állana , viszont a directív kivonatai kettőben központosultak, először, hogy 30 esztendeig az ország a 4ik és kik percentet garantírozza, és 13 évig minden paralell vonal építése eltiltassék. A finantiális választmány relatiójában a 80 évet 60 esztendőre leszállittatni javaslotta, és a parallel vonal eltiltása esztendeit is sokalotta. Így állott a tárgy midőn az országgyűlési tanácskozás alá került. Ezen időközben a bécs-gloggniczi társaság mozogni kezdett, mert valamint előbb érintettük, a centrális vasút nagy befolyással lesz a budapesti híd jövedelmére és a bécs-gloggniczi vasvonal barátjai fölmelegítették a bécs-győri vasút építését,a bécs-gloggniczi directio tovább előbbi világos nyilatkozása ellen azt állitá , hogy a bécs-győri vasvonal építéséről soha le nem mondhatott. A KK. és NIR. táblájánál a tárgy elvileg elfogadtatott ugyan, de a finantiális választmány ujonan megbizatni javasoltatott, hogy az évek leszállítása iránt centrális vasút directiójával értekezzék; a mágnási táblánál sokkal nagyobb volt a vita. Azok , kik a centrális vasutat pártolták, nézeteiket ebben központosították: paralell vonalt megengedni sohasem lehet, már pedig a bécs-győri vasvonal paralell vonal, a bécs-gloggniczi társaság építeni nem akar, mert ha akarna sem le nem mondott, sem Gloggnicz felé nem épitett, sem 3 esztendőt el nem hanyagolt volna ; a bécs-győri vasút, az 1836.ben nincs kijelölve, hanem a budai, és a centrális vasút eddigi legális eljárása reményt nyújt, hogy az évekre nézve követeléséből engedni fog, tehát a financiális választmányt új értekezésre kell megbízni, valamint azt a KK. és RR. javasolják. A centrális vasút ellenei viszont azt állíják, hogy a bécs-győri vasvonal nem paralell vonal, hogy az országnak a Duna jobb oldalán fekvő részeit több évekre vasvonaltól megfosztani nem lehet, hogy a centrális vasút társaságában bizodalmuk nincs , hogy ez sem Debreczentől Pestig, hanem csak Pesttől Bécsig fog építeni, és így sokkal jobb volna Debreczentől Pestig 3 percentet, Pesttől Bécsig pedig semmi percentet sem garantirozni. — Nagy nehezen a finantialis választmány uj megbizattatása keresztül vitetett. — A finantialis választmány ezen kötelességében eljárván , jelenté, hogy a centrális vasút directiója kész a vasutat 70 év után az országnak általadni, és hogy a bécs-győri vonal ellen csak addig akar biztositatni, mig a centrális vasút felépül, azaz 7 esztendőre. — A KK. és RR. táblája ezt elfogadta, de a mágnási tábla nagy vita után nem; rövid napok múlva az ország ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A britt parliament rajza. I. Az alsó ház. (Folytatás.) Mihelyt a ministerelnök helyét elfoglaló, a csönd helyre áll s bizonyos rend lesz a házban észrevehető. Most a tagok sorjában kezdik a kérdéseket és fölszólitásokat elszámlálni, mellyeket a nagyon tisztelt baronethez, ki a királyi kormányt vezeti, intézniök kell. Egy csinos, jó öltözetű , kissé piperés fiatal vagy legalább nem olly öreg kinézésű férfi, mint ollyanról gyanítni lehetne, ki negyed század óta kitűnő szerepet viselt a politicai színpadon— szóval olly férfi, kiről kitűnik azon nemes önbizalom , melly erős lelkeket jellemez *), — fölemelkedik az ellenzéki padról s beszédet kezd Szerbiáról , vagy bármelly a külországi viszonyokra vonatkozó tárgyról. A dolog azonban nem gerjeszt különös érdeket, kivévén , ha rendkívül fontos kérdésekkel van összekötve ; ez esetben az ellenzéki padok hátuljáról hangzik: ,,Halljuk! halljuk!“ A miniszterelnök fölkel, fontos arczczal s általános Csend közt szólni kezd. Kissé hosszadalmasan és sajátságos nyelven beszél, mert ámbár megfeleli ellenfele beszédét, mindazáltal óvakodik, egyenes választ nyújtani rá. fölvilágositásival csak akkor bőkezű, ha semmi mondani valója nincs, s ámbár feleletei néha kissé homályosés titok teljeseknek látszanak, beszédmódja mindazáltal gáncsolhatlan. Bár milly kevéssé lehessen is adott közlései tartalmával megelégedni—a módban, mellyel azt adja, legkisebb megrovandó nincs. Latra vet minden szótagot, mellyet kiejt, mert jól tudja, hogy a sajtó szárnyain átsieti az országot s hogy egy könnyelmű szó súlyos felelősséggel terhelné őt. Ha hasznosnak tartja, hogy hoszszasan bocsátkozzék a kérdésbe, akkor megteszi ezt; de ha csak legkisebb kétséget táplál a kimerítő felelet czélszerűsége felől, akkor semmit jelentő kifogásokkal és üres szóvitányokkal megelégszik, mellyeket azonban olly engesztelő módon ad elő, hogy ellenfeleinek lehetsen sértve érezni magukat. Kérdés kérdésre jó, mellyek majd mindenkor az ellenzéki padokról intéztetnek a miniszterekhez , mellyek közöl mindenik arra felel, mi különösen osztályára vonatkozik; mert meg kell jegyezni, hogy egy miniszter sem látszik legkisebbet is tudni ügyfeleinek dolgairól. Általában jellemző sajátsága a kincstári padnak, hogy csak kedvetlenül bocsátkozik a kívánt fölvilágositás megadásába. Néha nincs a tárgyról eléggé értesítve, melly felől a tisztes tag okulni akar; néha azonnal meg akarja tenni a szükséges vizsgálatokat s a háznak azonnal tudtul adni az eredményt. Azon esetben, ha fontos vagy csekélyebb oklevelek kívántatnak, a kincstári pad utolsó perczig vonakodik azokat szőnyegre hozni. Majd az mondatik, hogy nem fér meg a status érdekeivel, ez iratokat most köztudomásra hozni; majd azt állítják —s állításaival és fogadásaival a ministerium nagyon bőkezű — hogy mihelyt az okiratok kinyomatnak, bizonyosan nem fognak késni, azok tartalmát a ház ,,összes bölcsesége“ elé terjeszteni. Miután sok illynelmi kérdések előterjesztettek és nagy , nyájasan megfeleltettek — mert a kincstári pad mindig nagyon nyájas és udvari — azzal a ház előleges ügyei bevégeztetnek, s az elhalasztott vitatkozások, mellyeket szinte a munka-ügyek közé számolnak ugyan, mellyek azonban nem egyebek a legfáradságosabb semmittevésnél, ismét elővétetnek. Ez rendszerint valamelly politicai fa-Jankó által történik , olly eszetlen csacsogó által, ki csak arra látszik hivatva lenni, hogy végetlen beszédei által az időt töltse. A ház illyetén „hasznos“ tagja kötelességileg föláll, fejet billent az elnöki szék felé — köhög — torkát reszeli— néhány összefüggetlen szót morog — ismét morog, tetszéssel tekint a torony-magasságú ügyirat-csomóra, mellyet maga mellett fölhalmozott, s kezdi beszédét, míg a karzaton ülő gyorsirók egyszerre leteszik tollukat, egyet szippantanak s egymással mulatozni kezdenek. E mozgalmak után a reporter-karzaton megítélhetni, mi várható a szónoktul, ki most „talpon áll“ s kinek kifejezéstelen sima arcza, bőrig nyirt feje, alacsony buta termete s egyhangú szava, mellyet csak a csimpolya sivításával hasonlíthatni, a bekövetkezendő unatkozás legszomorúbb sejtelmeivel tölti el a világot. A kábán merész eltökéltség, melly arczából, hangjából, egész lényegéből visszatükröződik, világosan mutatja, hogy két vagy három órányi beszédre van fölkészülve. A tagok nagyobb fele megszökik; de minthogy állítólag némi fontosságú tárgy forog fen, üledékből kénytelenek a miniszterek helyükön maradni — s most egy pillanatra észrevehetni, hogy a magas hivatalnokok nem ingyen húzzák fizetésöket. Forognak és hajlonganak ülőhelyeiken, mintha a pad tüzes vasból volna, majd leveleket írnak, melly czélra térdüket használják ripolczul, majd apró zöld és veres szekrénykéket nyitogatnak aranykulcsokkal, mellyek nyaklánczaikon csüggenek, majd sürgönyöket olvasnak vagy egymással *) Itt hihetőleg lord Palmerston értetik.