Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-03-23 / 47. szám

TARTALOM sil­kymnomzu­s és Erdély Jótékony adakozások, Kinev. Uj irány az agitatio terén, (folyt. Ellennyilatko­­zat felvilágosítással. Törvényhatósági tudósít­á­­sok. Zalából (közgy. vége önk. adóz. névs.) Csanádból (közgy. nem­nemes urad. ügyészek szav. joga fels. intézv.) Budapesti újdonságok, Lapszemle. Budapesti Híradó. Külföld. Francziaország. N.Britannia. Németalföld. Törökország. Mexico. in UOVARORSZÁGI és ERDÉLY. Jótékony ad«ko»á«ok jegyzéke az ínséggel küzdő árvamegyei szegénység számára: Kovács Ignácz 4 pft., Mogyorósi Mátyás sz.jánosi ple­­banus küldeménye: sz.jánosi és puszta somorjai hívei részéről 30 pft. •Jótékony adakozások jegyzéke az ínséggel küzdő szepesmegyei szegénység számára: Kovács Ignácz 2 pft. Ő cs. ap. kir. felsége mart. lékén kelt kegyelmes határzatában Bitter­stein Ágoston bárót, kir. kam. pénzverési s bányászati udv. titoknokot alsó-magyaror­szági főkamragróffá kegy. kinevezni m­éltóztatott. Pest martius 22. líj irány az agitatio terén. (Folyt.) Híven adtuk s leplezetlenül azon szónoklatokat, mellyek Pestmegyének közgyűlésén a kormány s aristo­­cratia olly igen nagy mértékbeni gyanúsítására s világo­san csak a czélból mondattak el, hogy mindkettő egymás­sal, és az aristocratia önmagával meghasonljék. Híven adtuk mi ezt azért, mert először is igy kelle adnunk, ha a felhozott védveket megc­áfolni akaránk; másodszor pe­dig, az októ­k declamatiokba burkolt üressége s tarthatlan­­sága felett sokkal inkább megvalánk győződve, hogysem azoknak alapos c­áfolatába bocsátkozni csak egy pillana­tig is kétkedhettünk volna. — Előbbeni czikkünkben fel­hozott különböztetésünkhöz tehát visszatérve a nap­fénynél világosabb, miszerint feltéve, hogy a kormány a legközelebb kinevezett főispányoktól a megyébeni ál­landó lakást, s folytonos elnöklést, a törvények szigorú értelmében valóban megkívánta,az illy restitutiója a régi kétségtelen törvényes rendeletek­nek, a Josephinus intézkedéshez, melly a karok s rendek egész és összes törvényhatóságának egy csapással véget vetett, csak a legméltatlanabb gyanusitási rész akarat s legigazságtalanabb agitatiói csintogás által hasonli­­tathatik. — Ellenben, szinte napfénynél világosb, mi­szerint tiszta épségében s érintetlenül fenállva ezen­túl is a ,,Nos Universitas“ eszméje,— a főispán va­lamint eddig, úgy ezentúl sem lesz más, mint ál­landó elnöke, azaz szakadatlanul hivatalnokló első ma­­gistraturája a megyének, melly a maga hatóságát foly­vást a KK. s RR. közjogi institutiojától veendi; t. i. ennektul is úgy őrködendik a megyei határozatok és a haza köztörvénye által már átalánosan szentesitetett állandó tennivalók végrehajtása felett — s úgy hajtandja ezeket végre, a mint a megyék határozata s a köztörvény rendelete azt kívánni fogja, jelesül: a politikai állapo­tokra nézve a főispán ezentúl sem tehet a megye ha­tározata nélkül semmit, és a kormány parancsokat s in­­tézményeket csak a megye határozatának következtében fogja teljesíthetni, bíráskodási hatalma pedig, a­mennyire azzal élni fogna s nem kívánná azt egész kiterjedésében ezentúl is az alispánnál meghagyni — a sedrialis superrevisionak leszen alá vetve.Másrészről, a főispánság,melly ezentúl nem lészen már puszta sinecura, hanem valóságosan működő s törvényes és rendelteté­sének megfelelő status hivatal, folytonos ellenőre lessz —az igaz—a tisztikar eddigi—a dicséretre méltó esete­ket s megyéket kivéve—csak nem átalán fogva pa­­naszlott hanyagsága s rendetlenségének; minélfogva tehát az érdeklett törvénynek a kormány által— állítólag —szándoklott restitutiója,és a főispányi hivatalnak törvé­nyes rehabilitatiója, becsületesen megvallva nem leszen egyéb, mint a tisztikar pontosságának s részrehajlatlan­­ságának biztosítéka, vagy mi mindegy, a tiszti kar lev­e­hető visszaélésének s önkényének útbaigazító pörölye . És váljon nem köz­hajtása-e ez a hazának? nem e egy minden oldalról, minden pártszinezet s minden polgári osztályzat által mélyen éreztetett hiányt orvos­ló gyógyszer?—ezt tagadni annyi, mint világos tényt, a világos nap sugárit tagadni ki az élet pályájáról; ezt tagadni nyilvános hazugság. Avagy nem való­s, hogy több megyében mai napig sincs elégtéve az 1836ki 11 ik­­. czikknek, melly az úrbéri földeken lakó nemesek megadóztatását parancsol­­ja?nincs pedig annyira elégtéve,miszerint némely megyék — mikint a közel múlt 6.gyűlésén Sz.megye követe saját megyéjéről kinyilatkoztatni kénytelenítetett — még ez osztályba tartozó nemeseket sem íratták össze,annál ke­­vésbbé vettetett ki az adó reájuk. Nem való-e hogy a magyar nemzeti Múzeum, a nemzeti s­zínház, még mai napig is várják több megyétől,az— illetőleg épí­tésére, illetőleg fentartására— országgyülésileg ajánlott pénzöszveget? nem ment-e némelly megyének végre­hajtó tisztikara e borzasztó hanyagságban már annyira, miszerint még a koronázási tiszteletdíjt sem tudta ki­állítani !! ? — Nem látszatnak-e mezei rendőrségi tör­vényeink csak azért hozatva lenni s nem azért terhel­­tetett-e uj végrehajtó egyének fizettetésével az ál­talatok védettnek állított adózó, hogy az e tekin­­tetbeni visszaélések gyalázatos hanyagságunkat még inkább elég érezzék, s nemzeti alkotmányos becsü­letünk gúny­foltjául szolgáljanak?.. Avagy nem va­ló-e, miszerint minden tisztújítás után — a tiszte­letre méltó kivételeket ide nem értve — a vesz­tett fél, a nyertes ellen igazság kiszolgáltatást vajmi nehezen nyer, sőt több helyütt ne is követeljen? Tudunk megyét, hol tiszújítás után a bukót fél ügyeit per útján elő nem mozditható, s kivált a hatalmas győ­zök ellen, hiába hívta fel a törvények utalmát­. A bukott félhez tartozó ügyvédek, pereiket nem mer­ték folytatni, bizonyosak lévén a vesztésről, s több nagy uradalmak, — mellyek azonban szerencsétlen­ségükre a vesztes félhez számitattak, — pereiket a jövő tisztujitásig — midőn a győzők sorába lépni re­ménylettek— nem is folytaták! Mindezek olly botrá­nyos tények, mellyek megyei önkormányzási hatósá­gunk felett mármár kimondák a halálos ítéletet, és mégis nem a megyei institutio , hanem egyenesen a végrehajtó és bíráskodó tisztikar önkénye, részrehaj­lása s pártérdekességéből eredvék. — Avagy csak képzelhető-e józan okszerűség , hogy mindezen bajok egyedül a választott tisztviselők morális ereje által megszűnhessenek? Képzelhető-e, hogy a tisztviselő azon érdek ellen saját ösztönéből, minden egyéb el­lensúlyozó befolyáson kívül működjék , melly érdek­nek lételét köszönheti — s mellyet megsértve elrúgja lába alól azon lajtorját, mellyen állására emelkedett, s mellynek eldölésével maga is leomlik ? — Valóban ezt képzelni az Aristidesek korában sem lett volna más, mint hiú ábránd ; jelen hivatalkóros időnkben pedig e képzeletnek kifejezésére nevet sem találhatnánk ! — Már most igy constatirozva a tényeket,—megyei szerkezetünk egyik legocsmányitóbb kinövésének, a hi­vataliak visszaéléseknek meggátlására, a kormány által irányzott intézkedést, nem kell-e valóban eszélyes­­erélyes és csak jól idézhető dolognak tekintenünk ? — azaz nem kell-e illyennek tekintenünk azt, midőn a kormány ezen a megyei kinevezéstől független , s igy a tisztujitási rettegések némileg demoralizáló befolyá­sától szabad tisztviselőket, t.­ a törvényeinkben gyö­kerezet főispáni hivatalt viselőket, eredeti rendelteté­sükre utasítja, s ezek által életbe léptetni kívánja, azon, főleg megyei rendszerünknél mindenek felett szüksé­ges elvet, miszerint: a szabadon választott végrehajtó tisztikar alkotmányos kisu­gárzása ugyan a KK. és Rt. megyei hatal­mának, de midőn úgy lép fel, mint a me­gyék utasításai következtében­ országgyű­lésileg alkotott törvények végrehajtója, akkor — bizonyos tekintetben — nem a m­­e­­gyék alatt, hanem felettük áll; például a megye őket már nem hátrálta­t­h­a­t­j­a a b­í­ráskodásban, sem ebben irányt nekik töb­bé nem adhat, mert az önkormányzás el­mélete nem ott fekszik, hogy a választott tisztviselő, a végrehajtásnál is, a megye hatalma és kénye alatt álljon, hanem ott, miszerint a megye, a törvényeket közvet­ve maga hozván, s a végrehajtó hatalmat gyakorlókat maga vá­l­asz­t­ván, saját kezé­vel készíti azon szabad jármot, melly őt, a törvények igája alá szorítja. — És csak igy meggyőződve foghatjuk megérteni s követni Rou­s­­seaunak azon csalhatlan alkotmányos elvét, misze­rint: — szabad vagy,ha önalkotta törvények értelmében felfognának is akasztani, ellenben rabszolga — tündö­kölj bár a föld minden kincseivel — ha az önkény, sér­tetlenül csak hajszáladat vagy filléredet is érintheti. igy fogjuk csak megérthetni a hatalmas polgári emel­kedésű Chatam azon indignatioját, mellyel az önkény ellen szónokolván ezen magasztos és világ-— súlyú szavakra fakadt „Alkotmányunk úgymond azt kívánja, hogy minden angol lakhe­lye reá nézve vár legyen, vár, habár bás­tya és sánézők nélkül. Legyen az bár szalmakunyhó, mi körül az ég viharai dúl­­nak, mibe a természet elemei hatnak. — Mit az elemek tenni képesek, azt a király nem teheti, azt a királynak tenni nem sza­bad. A király s kormány csak­ a nemzet ál­tal ön alkotott törvényt hajthatja vég­re, és önkénybül sem a személyt sem an­nak pennyj­ét (fillérjét) nem érintheti!“— És mi— a szki­ó­s eskütt önkényének jármát vajmi csoda resignatioval viseljük, s vajmi találékonyak vagyunk kikelni s gyanusitni a kormányt, melly annak ellen­őrt kíván felállitni.... — De térjünk most az egyes né­zetek taglalására. (Folyt. köv.) Harminczkilenczedik év. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egyiv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. A jövő évnegyedre előfizetést elfogadunk Lapjainkra. Vasárnap mart.23. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. 47. szám 1845. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró belük­kel öt ezüst kr. számittatik. füllemnyilatkozat felvi­lágítással. *) A Nemzeti Újság múlt évi 1024. számában Hrabár István keleti óhitű felkitanitó illy czimű értekezést kö­zöl: „Szerény észrevételek.“ Nem fogta fel, úgy látom belőle, szerényen legyen észrevéve, — nem érte el irányát az ugyan ezen újság 1844beli 86. számában megjelent „Szerb védelemnek,“ mel­lyet több magyar hírlap is, mint egész Magyarországot megnyugtatni óhajtó szellemben közlésre szerkezettett méltónak talált. Mert Hrabár István tiszt, urat an­nyira kitű­nőleg ragadozá el túlbuzgósága, miként, a felett sem igen tuda még elébb tisztába jöni magával, mellyiket vesse hamarább ellenünk e kettő közöl: „Ti egyebet hisztek, mint sem megvallatok,“ vagy „hamis a hitetek.“ Elsejét a frágalonb szó nem eléggé fejezné ki, másodikéhoz tiszt. Hrabár Ist­ván úrnak kevés köze van, a politikai hírlapoknak pe­dig semmi. Valóban szerényen legyen szabad melles­leg azt kérdenem, valljon nem kihívásnak némi színét viselik-e a „Nemzeti Újság“ szerkesztőségének is a­­zon 86d. számában ^*g alatt, valamint 102d. számá­ban *g alatt levő észrevételei: „ezt valóban igen sokan hiszik“ aztán „a m­ennnyir­e némellye­­ket érdekelhet,“ és tiszt. Hrabár István úr e két­­ségeskedő odavetésre„az egész czikk csak pró­ba tio nemű“ talán onnan eredett. #) Bár a jelen nyilatkozat több tekintetben elkésett, mindazáltal mennyiben az érdeklett m. püspök, az idézett czáfolatban theologiai tévtanok hirdetésé­vel vádoltatott, jelen közlést a méltányosság te­kintetéből nyilvánossá tenni jónak láttuk, ez által minden ez ügyet érdeklő jövőrei vitatkozásokat lap­jainkban megszűntnek nyilatkoztatván. Szerk.

Next