Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-03-23 / 47. szám
TARTALOM silkymnomzus és Erdély Jótékony adakozások, Kinev. Uj irány az agitatio terén, (folyt. Ellennyilatkozat felvilágosítással. Törvényhatósági tudósítások. Zalából (közgy. vége önk. adóz. névs.) Csanádból (közgy. nemnemes urad. ügyészek szav. joga fels. intézv.) Budapesti újdonságok, Lapszemle. Budapesti Híradó. Külföld. Francziaország. N.Britannia. Németalföld. Törökország. Mexico. in UOVARORSZÁGI és ERDÉLY. Jótékony ad«ko»á«ok jegyzéke az ínséggel küzdő árvamegyei szegénység számára: Kovács Ignácz 4 pft., Mogyorósi Mátyás sz.jánosi plebanus küldeménye: sz.jánosi és puszta somorjai hívei részéről 30 pft. •Jótékony adakozások jegyzéke az ínséggel küzdő szepesmegyei szegénység számára: Kovács Ignácz 2 pft. Ő cs. ap. kir. felsége mart. lékén kelt kegyelmes határzatában Bitterstein Ágoston bárót, kir. kam. pénzverési s bányászati udv. titoknokot alsó-magyarországi főkamragróffá kegy. kinevezni méltóztatott. Pest martius 22. líj irány az agitatio terén. (Folyt.) Híven adtuk s leplezetlenül azon szónoklatokat, mellyek Pestmegyének közgyűlésén a kormány s aristocratia olly igen nagy mértékbeni gyanúsítására s világosan csak a czélból mondattak el, hogy mindkettő egymással, és az aristocratia önmagával meghasonljék. Híven adtuk mi ezt azért, mert először is igy kelle adnunk, ha a felhozott védveket megcáfolni akaránk; másodszor pedig, az októk declamatiokba burkolt üressége s tarthatlansága felett sokkal inkább megvalánk győződve, hogysem azoknak alapos cáfolatába bocsátkozni csak egy pillanatig is kétkedhettünk volna. — Előbbeni czikkünkben felhozott különböztetésünkhöz tehát visszatérve a napfénynél világosabb, miszerint feltéve, hogy a kormány a legközelebb kinevezett főispányoktól a megyébeni állandó lakást, s folytonos elnöklést, a törvények szigorú értelmében valóban megkívánta,az illy restitutiója a régi kétségtelen törvényes rendeleteknek, a Josephinus intézkedéshez, melly a karok s rendek egész és összes törvényhatóságának egy csapással véget vetett, csak a legméltatlanabb gyanusitási rész akarat s legigazságtalanabb agitatiói csintogás által hasonlitathatik. — Ellenben, szinte napfénynél világosb, miszerint tiszta épségében s érintetlenül fenállva ezentúl is a ,,Nos Universitas“ eszméje,— a főispán valamint eddig, úgy ezentúl sem lesz más, mint állandó elnöke, azaz szakadatlanul hivatalnokló első magistraturája a megyének, melly a maga hatóságát folyvást a KK. s RR. közjogi institutiojától veendi; t. i. ennektul is úgy őrködendik a megyei határozatok és a haza köztörvénye által már átalánosan szentesitetett állandó tennivalók végrehajtása felett — s úgy hajtandja ezeket végre, a mint a megyék határozata s a köztörvény rendelete azt kívánni fogja, jelesül: a politikai állapotokra nézve a főispán ezentúl sem tehet a megye határozata nélkül semmit, és a kormány parancsokat s intézményeket csak a megye határozatának következtében fogja teljesíthetni, bíráskodási hatalma pedig, amennyire azzal élni fogna s nem kívánná azt egész kiterjedésében ezentúl is az alispánnál meghagyni — a sedrialis superrevisionak leszen alá vetve.Másrészről, a főispánság,melly ezentúl nem lészen már puszta sinecura, hanem valóságosan működő s törvényes és rendeltetésének megfelelő status hivatal, folytonos ellenőre lessz —az igaz—a tisztikar eddigi—a dicséretre méltó eseteket s megyéket kivéve—csak nem átalán fogva panaszlott hanyagsága s rendetlenségének; minélfogva tehát az érdeklett törvénynek a kormány által— állítólag —szándoklott restitutiója,és a főispányi hivatalnak törvényes rehabilitatiója, becsületesen megvallva nem leszen egyéb, mint a tisztikar pontosságának s részrehajlatlanságának biztosítéka, vagy mi mindegy, a tiszti kar levehető visszaélésének s önkényének útbaigazító pörölye . És váljon nem közhajtása-e ez a hazának? nem e egy minden oldalról, minden pártszinezet s minden polgári osztályzat által mélyen éreztetett hiányt orvosló gyógyszer?—ezt tagadni annyi, mint világos tényt, a világos nap sugárit tagadni ki az élet pályájáról; ezt tagadni nyilvános hazugság. Avagy nem valós, hogy több megyében mai napig sincs elégtéve az 1836ki 11 ik. czikknek, melly az úrbéri földeken lakó nemesek megadóztatását parancsolja?nincs pedig annyira elégtéve,miszerint némely megyék — mikint a közel múlt 6.gyűlésén Sz.megye követe saját megyéjéről kinyilatkoztatni kénytelenítetett — még ez osztályba tartozó nemeseket sem íratták össze,annál kevésbbé vettetett ki az adó reájuk. Nem való-e hogy a magyar nemzeti Múzeum, a nemzeti színház, még mai napig is várják több megyétől,az— illetőleg építésére, illetőleg fentartására— országgyülésileg ajánlott pénzöszveget? nem ment-e némelly megyének végrehajtó tisztikara e borzasztó hanyagságban már annyira, miszerint még a koronázási tiszteletdíjt sem tudta kiállítani !! ? — Nem látszatnak-e mezei rendőrségi törvényeink csak azért hozatva lenni s nem azért terheltetett-e uj végrehajtó egyének fizettetésével az általatok védettnek állított adózó, hogy az e tekintetbeni visszaélések gyalázatos hanyagságunkat még inkább elég érezzék, s nemzeti alkotmányos becsületünk gúnyfoltjául szolgáljanak?.. Avagy nem való-e, miszerint minden tisztújítás után — a tiszteletre méltó kivételeket ide nem értve — a vesztett fél, a nyertes ellen igazság kiszolgáltatást vajmi nehezen nyer, sőt több helyütt ne is követeljen? Tudunk megyét, hol tiszújítás után a bukót fél ügyeit per útján elő nem mozditható, s kivált a hatalmas győzök ellen, hiába hívta fel a törvények utalmát. A bukott félhez tartozó ügyvédek, pereiket nem merték folytatni, bizonyosak lévén a vesztésről, s több nagy uradalmak, — mellyek azonban szerencsétlenségükre a vesztes félhez számitattak, — pereiket a jövő tisztujitásig — midőn a győzők sorába lépni reménylettek— nem is folytaták! Mindezek olly botrányos tények, mellyek megyei önkormányzási hatóságunk felett mármár kimondák a halálos ítéletet, és mégis nem a megyei institutio , hanem egyenesen a végrehajtó és bíráskodó tisztikar önkénye, részrehajlása s pártérdekességéből eredvék. — Avagy csak képzelhető-e józan okszerűség , hogy mindezen bajok egyedül a választott tisztviselők morális ereje által megszűnhessenek? Képzelhető-e, hogy a tisztviselő azon érdek ellen saját ösztönéből, minden egyéb ellensúlyozó befolyáson kívül működjék , melly érdeknek lételét köszönheti — s mellyet megsértve elrúgja lába alól azon lajtorját, mellyen állására emelkedett, s mellynek eldölésével maga is leomlik ? — Valóban ezt képzelni az Aristidesek korában sem lett volna más, mint hiú ábránd ; jelen hivatalkóros időnkben pedig e képzeletnek kifejezésére nevet sem találhatnánk ! — Már most igy constatirozva a tényeket,—megyei szerkezetünk egyik legocsmányitóbb kinövésének, a hivataliak visszaéléseknek meggátlására, a kormány által irányzott intézkedést, nem kell-e valóban eszélyeserélyes és csak jól idézhető dolognak tekintenünk ? — azaz nem kell-e illyennek tekintenünk azt, midőn a kormány ezen a megyei kinevezéstől független , s igy a tisztujitási rettegések némileg demoralizáló befolyásától szabad tisztviselőket, t. a törvényeinkben gyökerezet főispáni hivatalt viselőket, eredeti rendeltetésükre utasítja, s ezek által életbe léptetni kívánja, azon, főleg megyei rendszerünknél mindenek felett szükséges elvet, miszerint: a szabadon választott végrehajtó tisztikar alkotmányos kisugárzása ugyan a KK. és Rt. megyei hatalmának, de midőn úgy lép fel, mint a megyék utasításai következtében országgyűlésileg alkotott törvények végrehajtója, akkor — bizonyos tekintetben — nem a megyék alatt, hanem felettük áll; például a megye őket már nem hátráltathatja a bíráskodásban, sem ebben irányt nekik többé nem adhat, mert az önkormányzás elmélete nem ott fekszik, hogy a választott tisztviselő, a végrehajtásnál is, a megye hatalma és kénye alatt álljon, hanem ott, miszerint a megye, a törvényeket közvetve maga hozván, s a végrehajtó hatalmat gyakorlókat maga választván, saját kezével készíti azon szabad jármot, melly őt, a törvények igája alá szorítja. — És csak igy meggyőződve foghatjuk megérteni s követni Rousseaunak azon csalhatlan alkotmányos elvét, miszerint: — szabad vagy,ha önalkotta törvények értelmében felfognának is akasztani, ellenben rabszolga — tündökölj bár a föld minden kincseivel — ha az önkény, sértetlenül csak hajszáladat vagy filléredet is érintheti. igy fogjuk csak megérthetni a hatalmas polgári emelkedésű Chatam azon indignatioját, mellyel az önkény ellen szónokolván ezen magasztos és világ-— súlyú szavakra fakadt „Alkotmányunk úgymond azt kívánja, hogy minden angol lakhelye reá nézve vár legyen, vár, habár bástya és sánézők nélkül. Legyen az bár szalmakunyhó, mi körül az ég viharai dúlnak, mibe a természet elemei hatnak. — Mit az elemek tenni képesek, azt a király nem teheti, azt a királynak tenni nem szabad. A király s kormány csak a nemzet által ön alkotott törvényt hajthatja végre, és önkénybül sem a személyt sem annak pennyjét (fillérjét) nem érintheti!“— És mi— a szkiós eskütt önkényének jármát vajmi csoda resignatioval viseljük, s vajmi találékonyak vagyunk kikelni s gyanusitni a kormányt, melly annak ellenőrt kíván felállitni.... — De térjünk most az egyes nézetek taglalására. (Folyt. köv.) Harminczkilenczedik év. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egyiv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. A jövő évnegyedre előfizetést elfogadunk Lapjainkra. Vasárnap mart.23. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. 47. szám 1845. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró belükkel öt ezüst kr. számittatik. füllemnyilatkozat felvilágítással. *) A Nemzeti Újság múlt évi 1024. számában Hrabár István keleti óhitű felkitanitó illy czimű értekezést közöl: „Szerény észrevételek.“ Nem fogta fel, úgy látom belőle, szerényen legyen észrevéve, — nem érte el irányát az ugyan ezen újság 1844beli 86. számában megjelent „Szerb védelemnek,“ mellyet több magyar hírlap is, mint egész Magyarországot megnyugtatni óhajtó szellemben közlésre szerkezettett méltónak talált. Mert Hrabár István tiszt, urat annyira kitűnőleg ragadozá el túlbuzgósága, miként, a felett sem igen tuda még elébb tisztába jöni magával, mellyiket vesse hamarább ellenünk e kettő közöl: „Ti egyebet hisztek, mint sem megvallatok,“ vagy „hamis a hitetek.“ Elsejét a frágalonb szó nem eléggé fejezné ki, másodikéhoz tiszt. Hrabár István úrnak kevés köze van, a politikai hírlapoknak pedig semmi. Valóban szerényen legyen szabad mellesleg azt kérdenem, valljon nem kihívásnak némi színét viselik-e a „Nemzeti Újság“ szerkesztőségének is azon 86d. számában ^*g alatt, valamint 102d. számában *g alatt levő észrevételei: „ezt valóban igen sokan hiszik“ aztán „a mennnyire némellyeket érdekelhet,“ és tiszt. Hrabár István úr e kétségeskedő odavetésre„az egész czikk csak próba tio nemű“ talán onnan eredett. #) Bár a jelen nyilatkozat több tekintetben elkésett, mindazáltal mennyiben az érdeklett m. püspök, az idézett czáfolatban theologiai tévtanok hirdetésével vádoltatott, jelen közlést a méltányosság tekintetéből nyilvánossá tenni jónak láttuk, ez által minden ez ügyet érdeklő jövőrei vitatkozásokat lapjainkban megszűntnek nyilatkoztatván. Szerk.