Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-03-28 / 49. szám
TARTALOM. Magyaronság és Erdély. Jótékony adakozások. Viszonlátásig csak egy szó a Pesti Hírlaphoz. Tudomány és irodalom. Törvényhatósági tudósítások. (Liptóból (közgyűl. fels. intézv. segélygyíijt. az orv. rész. közmünk, rendez.) Budapesti újdonságok. HOI fül u. Francziaország. N.Britannia. Táraulistok és Intézetek. Hirdetések- Gabonaár. Pénzkelet. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Jótékony újlakosások jegyzéke az Ínséggel küzdő szepesmegyei szegénység számára. A püspök-váczvárosi szeglővész egylet 8 p.fzt. A derék polgári egylet csak most keletkezvén, a jótékony adakozások jegyzékében már is nem először fordul elő; kívánjuk hogy ezen dicséretes példa mentül több egyleteknél utánzókra találjon. Pest martius 27. Viszonlátásig; csak egy szó a Pesti Vállatóhoz. A legutósó számú P. Hírlapnak főczikkét író igen tisztelt báró szintúgy tudja mint mi, hogy a politikai hírlapok vezetője vagy szerkesztője mindig solidaritásban van arra nézve, mit lapbíráló társa ir vagy mond; mert a lap elve, szellemes iránya egyneműségének utóérésére szükséges egyetértésben működő bíráló, soha sem állíthat mást, mint egyedül azt, minek állítására kölcsönös elvrokon nézetek szerint a szerkesztőségtől fel van hatalmazva. — Ennélfogva tehát semmit sem késünk minden kétkedés nélkül tisztán magunkénak elfogadni lapszemle írónk abbeli tételét ,miszerint a centrális ált parlamentáris önkormányt teljességgel az austriai öszves monarchia integritásába ütközőnek tekintjük.“ Azonban magunkénak ismerjük e tételt a nélkül, hogy általa akár báró E. J.-fet, akár a P. Hírlapnak parlamentaris centralisatio körül bábáskodó egész leyális személyzetét a hűtlenség undok bűnével vádoltnak vélnénk tekintethetni. Csupán is csak ezen utoló pontra nézve szolgálandó igazolásunk czéljául legyen tehát egyelőre, jelenleg papirosra tett néhány sorunk futólag ide vetve. Nem is bírjuk mi megfogni, miként lehessen szemléltónkben meggyőződés szent hevével párosulni szokott kissé erélyes előadását másra magyarázni, mint arra, hogy az ő politikai mélyebb számítása szerint a ti absolut fokra emelni terveztetett parlamentáris centralisatiotoknak, számítástok és sejtelmeteken kívül is, idővel a pragmatica sanctio és az öszves monarchia egységét kell megtámadnia, —és ennek igazságáról mi mélyen meg vagyunk győződve. Tesssék csak a nj bárónak 43dik számunkban adatott irányczikkünket megolvasni, s látni, fogja, hogy mi a mostani P. Hírlapot minden parlamentaris centralisatioi hatalmas aberratioi mellett is, egy loyalis, mérsékleti democratai lapnak tekintjük, azaz: olly ellenzéki orgánumnak, melly alkotványos országban nem csupán hasznos, hanem szükséges is. A P.H. minden, főbb politikai tekintetből tarthatlan délibábjai mellett is alkotványos és higgadt ellenzéke a fennálló , és — ha csak eszméletlen fonákságunk az egész állományi alkatot nemlegességhez nem erőszakolandják — még igen sokáig fennállandó monarchico-aristocratai rendszernek ; ezt pedig azért, mert vele beszélni s vitatkozni nem csak hogy lehet, sőt maga hiv fel a tárgyak s dolgok komoly és szenvedélytelen megvitatására. Mi itt egészen, mellőzzük a radicális reformatiói akarásokat, mik a 434 ik számban I. J. ur által, szabatosan s tisztán kifejtett, egészen correct alakú parlamentáris kormányformának lényegében fekszenek; mellőzzük tehát a nő bárónak s hírlapjának minden igenleges meggyőződéseit, mert azok nem ultimátumként viharoztatnak a rémülés által passivisált hazának nyakába, hanem az eszmecsere s eszmetisztulás próbakövének adatnak által, és ez, keresztül kasul s egész kiterjedésében egyeneslelkü, okos és becsületes hazafi működés. — Hasonló ezen elv s működés többi közt ahhoz, mint a miilyent Svecziának önválasztott bölcs és igazságos fejedelme az 1835-i országgyűlésen hű alattvalóitól követelt, midőn e szavakkal szólott a trónról hozzájuk „Átlátom — úgymond — hogy javításokra szükség van, de azt kívánom, hogy a mi történeneik, az alaptörvényeink szabálya szerint történjék, és nem a felhevülés időpereznyi enthusiasmusa szerint.“ A svéd nemzet — tehát éppen az a nemzet, mellynek alkotványi foederativus közjogára nézve báró ur minket mintegy vizsgára kihívott — megérté őszfürtü fejedelmének őszinte szózatát, elfogadáaát, és ha javításinak minden igényeit mindeddig még utól nem érhette is, azonban ezen idő óta is az élet s polgári posperitásban hasonlitólag annyit gyarapult, mennyit tán egy mivelt nemzet sem a földön. A Pesti Hírlapnak teljességgel higgadt fontoló s mérsékleti modora tehát, mint mondánk, csak őszinte tiszteletünket s méltánylásunkat vívta ki magának; nem is késünk itt is kijelenteni azon meggyőződésünket, hogy mi a dicsért hírlapot a honi kormányra nézve egyaránt olly hűségű, olly loyális szándékú s akaratunak tekintjük, miszerint azt a vak s túlbuzgó eszemüeknél — ha hol illyenek még találkoznának — a haza s a trón érdekében számtalanszor üdvösbnek és szükségesebbnek kell tartanunk. Bár mi igen óhajtottuk volna is tehát a lovagias hírnevű bárót nem olly rögtönző hérörvénybe sülyedettnek szemlélni, miszerint — csak pusztán s szárazon a Svéd s Norvég szövetségre utalva — ne olly igen könnyűded bölcsen s uriasan sütötte volna reánk parányiakra a tudatlanság bélyegét, és bár mi igen kívánnánk is a bárót egy politikai lap vezetője vagy szerkesztőjére nézve nem kevésé súlyos vádnak vonalán, visszatorlólag nem követni; annyit azonban mégis meg kell itt említenünk miszerint, mi magunk érezzük ugyan leginkább, melly sok legyen az, mit nem tudunk, ahoz képest, mit tudunk— nem tudunk, már csak például is, sem chartausikat, sem pedig falusi jegyzőket írni, de hogy a képviseleti rendszer és parlamentáris kormány elméletét egész a legmélyebb mélységig magunkévá tettük, és annak a világban eddigi gyakorlati alkalmazását minden redezeteiben ismerjük ; annyit, ugyan azon elménkből, mellynek sugalmából sok egyébbeni tudatlanságunkat csak az im becsületesen bevallottuk, valónak merünk állitni — és végre csak annyit mondunk, hogy a tudatlanság czimét igen szívesen elválaljuk a ns bárótól, mert úgy vesszük észre, miszerint nem igen fog az a valóságban annyira rúgni, hogy a ns báró tudósságát, a politikának egy s más ágában, jelesül pedig mindjárt a szigorúan parlamentáris kormány ultima ratiójában és ennek a svecziai s norvégiai alkotmánytóli különbözésében, útba ne igazíthassuk. Mivel pedig igen reméljük, hogy a tudós báró bizonyosan bizond az okos emberek azon tényező tulajdonával, miszerint ha közeljövőben általunk meg fog arról győzettetni, hogy a centrálisan parlamentáris kormánynak hazánkbai behozatala a nagy monarchia egységét valóban veszélyeztetné, kétségkül hátat fordítani a centralisatio elvben éppen nem kárhozatos, de körülményeinkre nézve teljességgel nem alkalmazható eszméjének, és kivivandja a diadalok ama legnagyobbikát, — t. i. a hajdani hibás meggyőződések feletti öngyőzelmet. — Van nekünk azonkívül is a nj báró centralisatio lobogójára nézve bizonyos titkos sejtelmünk, és az — őszintén szólva — azon előre látásban nyugszik, hogy a báró utójára is bele fog ülni azon hálátlan feladatba, miszerint éltetni s fentartani törekedjék a Pesti Hírlap jeligéjét, mig ez által más oldalról a szeretett hon ügyét lássa fogárdos helyzetbe ejtetni, s tehát a báró legközelebb is által fogja azt látni, hogy a centralisatio körüli egész hősködés, nem más, azon hajdani mondatnál „propter vitam vivendi, perdere causam“ — mit itt azonban koránt sem akarunk másra, mint a Pesti Hírlap életének a haza ügye véli viszonyzására alkalmaztatni, sőt a félreértések eltávolítására e mondatot oda magyarázzák, hogy ani báró miután más meggyőződést nyerend, nem fogja többé a Pesti Hírlap életigéje fentartásának áldozatul hozni azon feszült állását, mellybe a centralisatio mások által kitűzött zászlójának lovagias védése helyzetté. A báró minden bölcsesége mellett is vagy nem ismeri , vagy politikailag nem jól fogta fel, s nem jól bírálta Sveczias Norvégia részletes közjogát, és tévelyben van aziránt, mintha e két birodalomnak — foederalis állását tekintve, valami kölcsönös és befejezett foederativus actása léteznék. — Nem fogta fel jelesül e két hon alkotmányos rendszerét sem, ha abban a P. Hírlap 434 ik számában kifejezett s körülirt mindenható parlamentáris önkormányt látja szerepelni, pedig éppen a teljesen és szigorúan kiképeztetett parlamentáris kormányt mondjuk mi annak lenni, mi mellett a foederativ állás főleg két egyforma physicai erejű nemzet közt, teljesen lehetlen. A bárónak Sveczia s Norvégiára való utalása tehát — tisztelettel s engedelemmel legyen mondva —teljességgel fonák, sőt absurd állítás, melly vagy azt mutatja, hogy a báró a foederativus országok állására a speciális alkotmányok miségét befolyással, sőt egyetlen feltételezőséggel bírónak nem tekinti, mi statusembernél kimondhatlanul nagy hiba; vagy pedig azt, hogy ha ezen tekintetet figyelemre méltatta, akkor éppen azon két status speciális közjogát nem ismeri, mellynek nem ismerése végett minket igen helytelenül mondott tudatlanoknak, mi ismét nagy hiba; — vagy végre azt mutatja, hogy a báró a parlamentáris kormányrendszernek ultima ratiójával sincsen még egészen tisztában, és jelesül, nem tudja azt, hogy — őszintén kimondva — a tökéletesen kiképezett parlamentáris kormány, ha alulról tekintjük, mystificatioja a népnek; ha pedig felülről, akkor mystificatiója és tökéletes nullificatiója a királyságnak; — minélfogva tehát — a meddig, s a hol, úgy mint nálunk, és Svecziában s Norvégiában a közjognak alapelve az, hogy a király tanácsnokait hallgatva maga határoz s kormányoz — addig, s ott, a foederalis állásnak mindig van még olly közvetítő eleme, melly a kormányozhatást legalább azon gyor s gyarló elv szerint — t. i. „megyen a dolog a mint csak legjobban mehet“ legalább lehetővé teszi, — de két hasonló erejű tiszta parlamentáris és egyenkint felelős kormánnyal biró nemzet közt, vagy csak úgy is, ha az illy nemzeteknek egyike bir illy kormánnyal, a foederalis integritás addig, mig az emberek csak emberek s nem természet feletti lények, képtelenség, üres eszme, melly forradalmi viharoknak s nyugtalanságoknak rejtené anyagát. És illy foederalis állás báró úr — jegyezzük meg jól — sehol sem létezik a földön. De feltett czélunk ellenére túlléptük már azonkívül is a vonalt, mellyet e kis czikk kezdetén magunknak kitűztünk; a tárgy érdemét tehát később tárgyalandók, azon észrevétellel búcsúzunk az általunk őszintén tisztelt és nagyra becsült bárótól, hogy mi az ő centralisatio körüli hálátlan s meddő fáradalmit csak episodnak tartjuk jobb czél s feladatra érdemes politikai életében; mert ha nem, akkor a bárónak a hazára nézve nincs és nem lehet politikai élete. Nincs hiz annak, a ti képviseleti parlamentaris kormányotoknak — ugy mint az, az uj divatu modorban kifejlett, és jelesül I. J. ur által is híven ecseteltetett — semmi kigondolható plasticitása. Merő abstract szellemiség lesz az uraim! mellybe Prometheus sem képes életet s valóságot ihletni! Harminczkilenczedik ev. 49. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egyiv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. A jövő évnegyedre előfizetést elfogadunk Lapjainkra. Péntek mart.28. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488 szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán Írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik.