Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-03-28 / 49. szám
s csak olly munkák leven még hátra, mellyek — a véletlent kihagyva a játékból — majdnem napra előre kiszámíthatók, örömmel várhatjuk, hogy három év múlva nem lesz többé okunk tavasz közeledtével a hajóhíd berakatása után sóhajtoznunk. — Meg kell ezúttal említenünk, miszerint azon jégtörök, mellyeket a lánczhíd beállásával Budapest felett alkalmazandóknak mondunk, egészen szükségtelennek tartatnak, mennyiben a gránit hidoszlopok elég erővel birondanak a jeget megtörni, amiben czélszerű alakjuk által is segíttetni fognak. Új és új egyesületekről értesülünk naponkint, így legközelebb egy „magyar történettudományi egylet“ jött létre, melly védszárnyaival a két testvérhonra ki fog terjeszkedni két fő osztályzatban. Beszélnek egy „Sáry egyletéről mellynek czélja kedvelt tánczosnénknak Párisban további kiképeztetése volna, részvények utján. Kívánunk ennek is jó sükert és kedvesebb csengésű elnevezést. A jámbor satyra kedvelői még különbféle más egyletekről értesítenek ; illyenek ,szónoklati egylet, melly tagjaiul fogad minden ollyanokat, kik egyesületekbe csupán szív- és lábinditó szónoklatuk gyakorolhatása végett szoknak lépni, ,egyleti egylet", mellynek czélja mindennemű egyletek számára olly egyéneket képezni, kik azok kitűzött szép czéljainak igaz hazafisággal megfeleljenek, s alacsony pártérdekekből a legüdvösbet is megdönteni ne iparkodjanak, ,részvény befizetési egylet", melly oda iparkodnék, hogy minden tagja befizesse aláirt részvényét; ezen egylet ellen azonban számos vidéki casinokból csoportosan szándék agitátorokat küldeni, kik teljes erejükből ellene dolgozzanak, nehogy az életbe léptetni óhajtott kártékony elv csakugyan elhatalmazzon, a mi megfizethetetlen kár volna ,indítvány elleni egylet,mellynek czélja annak elérése, hogy kebelében minél kevesebb szerencsétlen indítvány tétessék s minél rövidebb tanácskozások tartassanak, ellenben annál tántorodhatlanabb eréllyel álljon ki a cselekvés mezejére; van sok egylet hazánkban, mellynek szívesen ajánlanánk ez utóbb nevezettnek tagjává lennie.• Weisz B. és társa helybeli nagykereskedők jövő tavasztól kezdve saját házukban (nagyhid utcza) iparműcsarnokot nyitandnak meg, hol a hazai készítményeket mérsékelt százdíj mellett veendik kezelésük alá. — Fővárosunkban — monda ,Honderű — a tisztítási rendszer dicséretes változásnak néz eléje. Ez új rend szerint utczatisztogatásra jövendőben nem fognak rabok használtatni ; a vállalkozó köteles leeni a főutczákat mindennap, a mellékesbeket minden másod- és harmadnap pontosan sepertetni, valamint a sarat és szemetet gyorsan eltakarittatni... Valóban ideje! HtmFÖKD* Francziaorsziig. Paris, mart. 11. Egy szomorú esemény, mellyben a kedélyeknek Francziaországban uralgó izgalma tükrözik, ma reggel az egész párisi sajtót rémülésbe hozó. Ismert dolog, milly csípősséggel támadta meg naponkint a „Globe“ Guizotnak közvetlen orgánuma, a Malé grófnak hódoló „Presse“ lapot. A két conservativ lap közt folytatott polémia hevessége, a lapigazgatók elleni személyességekbe tért át. Beauvallon a „Globe“ ideiglenes igazgatója s egyszersmind szerkesztője, minden alkalmat használt tuj airiert gorombán sértegetni s öt párbajra ingerelni. Még emlékezünk, hogy két évvel ezelőtt a „Globe“ egy más szerkesztője Granier de Gassagnac, azon párbaj által, mellyel Lacrosse ellenzéki követtel vívott, nagy érdemet látszék szerezni az oct. 29-i cabinet előtt. Kenuvallon az előbbinek sógora, s ama szerencsétlen barátok egyike, kik illy alkalommal mindig találkoznak, Dujarriernék tegnap azon hirt hozá, mikint Beauvallon több tanúk előtt ezeket mondá: „Dujarrier képe nekem sehogy sem tetszik s mindenkit felhatalmazok, ezt neki ismételni.“ Dujarrier ezt kihíváskép vette s tegnap estre mindkét tanúját Beauvallonhoz kiddé. Az összejövetel ma reggel 10 órára a boulognei erdőcskében határoztatok s Beauvallon kívánságára pisztolyok választattak. Dujarrier főbe találtatott, s azonnal halva maradt. Mindkét tanúja Boyne a „Constitutionne”, feuilletonistája és Bertrand gróf kocsijában a holttestet lakására vivék, hol a Notre-Dame de Lorette lelkésze azonnal megjelent és a szokásos imádságokat bevégezte. Dujarrier haláláról a hír nagy figyelmet gerjesztett a kamrákban. A „La Presse“ igazgatójának halálát kevés szavakkal tudatja, a párviadal okát játékbani csekély vitának tulajdonítják, a párviadal előtti estvét Dujarrier Dumas Sándornál töltötte; épen nem lehet rajta észrevenni, hogy másnap olly életveszélyeztető dolog vár reá; pedig első párbaja vala; egy barátnőjének reggeli órában halála napján a következő sorokat irá : „Tegnap — mint igérem — meg nem jelenhettem önnél; most mindjárt párbajt vívni megyek; tán jobb lett volna ha ön előtt eltitkolom, mivel csak nyugtalanságot okozok; két óra múlva mindennek vége; azután önhöz jövök — tehát legyen meg------•“ Segédek a párbajnál a következők voltak: Dujarrier részén; Boynes Bertrand; Beauvallon részén pedig: Granier de Cassagnac és Solar. Ezt a párbajban részt vett egyének Belgiumba menekültek, hogy a királyi ügyvéd elfogatási parancsától megszabaduljanak. Iujarrier zsebében egy iratot végrendeleti végrehajtójához czimzettett találtak , az a következő szavakkal kezdődik: „Azon pillanatban, midőn készülőben vagyok , a legképtelenebb s leghaszontalanabb okért párbajt hívni, önre bízom végakaratomat.“ Ezután következik a hagyományok sorozata, közöttük a Palaisoyal szinházi 18 részvény, mellyeket egy a Portes. Martin szinháználi színésznőnek hagyott. Colmar, mart. 11). Az olly sokszor említett , s olly nagy figyelmet gerjesztett Bletty perébeni tanácskozások Colbert elnök előhilése alatt s az itteni itélőtörvényszék három kir. tanácsosai jelenlétében megkezdettek. A vád két királyi ügyvéd által vitetik. A vádlottak a terembe léptükkor — mint várni lehetett— a legnagyobb figyelmet gerjesztették. A múlt évi septemberi utasó tanácskozások óta keveset változtak, csak hogy a fővádlott sokkal soványabb. Magatartása még mindig biztosságot árul el, öltözete választott s fényes. Testvére, egykor királyi ügyvéd Montbelliardban, a védő ügyvédek mellett ült, ez előtt számos journalisták ülnek, köztük a „Gazette des Tribunal!v“ „Droit“ s több lapok stenographjai. A váddal megbízott Devaur kir. ügyvéd mindjárt a tanácskozások elején kinyilatkoztató, miszerint a per állása múlt September óta keveset változott, „s a bíróságnak húsz hónapi vizsgálat után a legtartósabb buzgalom, számos bel-és külföldi hatóságokkal- levelezés daczára sem sikerült a szerencsétlen áldozat nevét kifürkészni.“ A megölt feje a vádlottaknak előmutattatott. A vádlótanuk száma 130, minden egyes tanukkali szembesítés alkalmával mindent szilárdan tagadtak. Midőn a fővádlottnak a kendők, mellyekben az összedarabolt testdarabok takarva voltak , előmutattattak , mellyek Bletty családnevének első betűjével jelölve valónak, azt válaszoló az elnöknek, hogy hány száz meg száz egyén van, kihasonló névbetűt visel, s ennélfogva ha az itélőszék következetes akar lenni, akkor mindnyájokat be kellene záratni. A vádlók azon megjegyzésére, hogy 1843 ki janukán több tanult vallomása szerint egy feketében öltözött idegen hölgy, arany láncczal nyakában s fekete fátyollal befedve Bletry háza után tudakozódott, mire házába belépett s hogy azóta semmi nyomára nem találtak, azt felelégén senkit sem akadályozhatok lakásom után kérdezősködni: én semmi fekete hölgyet sem láttam, „negyvenkilencet“ jelöltek ki a vizsgálat alkalmával, s egy sem ismertetett meg. Egy nő,ki ugyanazon időben Bletry házában bérben lakott, azt állító, hogy este 8—9 óra közt tompa sikoltást hallott, hasonlót egy haldokló hörgéséhez, nemkülönben egy nehéz test dobbanását. A vaspályánál hivataloskodók Bletry szolgálójában— ki szinte a vádlott padon ül—akarnak ráismerni azon nőre, ki a tádát, mellyben a test rejtve vala, elküldetés végett átadta. A vádlottak mindent tagadnak. Nevezetes, hogy több tanúk, a meggyilkolt fejét, mi már több mint 21 hónap óta a testtől elválasztatott s egészen rothadásba átment, azon ismeretlen hölgy fejének ismerők el, ki Bletry lakása után kérdezősködött. Azon láda, mellyben a meggyilkolt test találtatott, főtárgya a tanácskozásoknak, mivel számos tanuk vannak, kik azt a bevádlott Lallemand tulajdonának állítják, sőt a mi több, egy apácza is, kinél a vétkes nő oktatást s nevelést nyert, bizonyságot tesz, miszerint az említett láda a vádlott nő sajátja. Mély benyomást okozott Bretty Fisson nevű barátjának azon vallomása,aki eddig a tanácskozásokban meg nem jelent — miszerint ő a fővádlott befogatása után egy csomó kulcsot és 200 frankot hozott a vádlott házából. A vádlott állítása szerint ezen öszveg — melly aranyra váltva vala — a vádlott Lallemand, megtakarított pénzének mondatott, s azon kérdésre, honnan vette az aranyt, több váltókat nevezet Mühlhausenben, kik közöl azonban egyik sem emlékszik, hogy náluk akár Bletry akár Lallemand valaha aranyokat váltott volna. Fisson azonban Bletry jelleméről a kép nyilatkozott, miszerint ő Bletryt illy borzasztó merény elkövetésére képtelennek tartja. Jelentékeny továbbá egy rendőrhadnagy vallomása, ki a vádlott befogatásával megbízva vala. Tudniillik 1843dik év juri. 22 én azon tudósitás érkezett, hogy a kir. ügyvéd Mühlhausenben van, s kihirdető, hogy a gyilkos felfedeztetett. A Bletry házánál végbement vizsgálat alkalmával „egy csomó kulcsot találtak, melly egy tükrön függe. ( azt hivő, hogy ezt is le kell foglalni, azonban a kir. ügyvéd által megakadályoztatott. Bletry, Lallemand, a szolga s a házi szolgáló befogattak. A tömlöczben engedőimért folyamodtak frissítőket bevitethetni, mi meg is engedtetett; azonban a porkoláb egy iszákos, jó egyetértésben volt a vádlottakkal, ital nagy mennyiségben vitetett be, úgy hogy a tömlöczben kicsapongások is történtek. Titkos magányosság helyett, mint a törvény rendelő, a foglyok egész éjét együtt tölték. Ezen esemény felett jegyzőkönyv vitetett s a porkoláb letétetett. Nehány nappal később midőn a hadnagy ismét Bletry házába lőve , a csomó kulcsot ugyan a tükrön függve találta, de a kulcsok nem ugyanazok voltak. Nagyon súlyos körülmény továbbá a Bletry házában levő szolgálóra, hogy a Dornack állomási vaspálya hivatalnok a szolgálóban ugyan azon személyt véli megismerni, ki a ládát átadó; ellenben egy más —igaz, kevéssé gyanús tanú —azt állítja, hogy a kérdésben levő ládát ő adá át a hivatalnoknak; ő neki az egy ismeretlen nő által, ki őt egész az állomásig kisérte, vitel végett adatott át, miért is 50 centi vitelbért kapott. A fegersheimi állomáson levő felvigyázó állítása szerint (hol a láda, mivel senkitől sem követeltetett, állva, maradt) 143ik évi jun. 9. és idén délután 3 óra felé egy embert látott az állomás körül sompolyogni, kiben később a vádlott Betryre ismert , de ezen állítás egy valdieni (60 óra Fegersheimhez) tanú valomása szerint, egészen érvénytelenné válik, mivel ez azt állítja, hogy Bletry jun. 7től 12ig szakadatlanul Valdieuben tartózkodott. A tanuk kihallgatása hónap fog bevégződni. Ezen per érdeke mindinkább növekszik, mennél inkább a gyanúsító okok beltartósságukra a kétértelmű vallomások által veszítenek, a vádlottak pedig maguk nyugalmukban állhatatosak, s csodálandó csendet mutatnak. TV-Hunts fummn* A felsőháznak mart.ldén tartott ülésében Lansdowne marquis (előbbi whig tanácselnök), Brougham és Campbell lordok teljes megegyezésüket a ministeri zsidóbill mellett nyilvánítók. Brougham lord különösen a londoni zsidóközség mellett forró dicsbeszédet tarja. „Én — úgymond — ez alkalmat el nem mulaszthatom anélkül, hogy jobbágytársaink e tiszteletre méltó osztályának, igazság-, emberszerető s adakozó viseletét meg ne említsem, mit mindenből midőn segedelemre van szükség, a szűkölködnie vallásának tekintete nélkül, ha keresztény-e vagy zsidó , eléggé tanúsítanak. Erszényük nyitva áll, kezük készen adni s munkálni. S igy mindannyiszor szégyenlem magam, midőn meggondolom, hogyan viszonozzák ezt a keresztények, t. i. mint polgártársukat a korona leyális alattvalóit illető minden jogokból kizárják.“ (Halljuk! Halljuk!) Brougham reménye és Campbell lord még nyíltabban kimondó, hogy e jelen bilt a zsidókat illető igazság szakonkénti visszafizetéséül tekintethetik. Nevezetesen kárhoztatá a tudós lord e bili korlátozását, miszerint az izraelita lehet ugyan alderman (tanácsnok) de lordmayor (polgármester) Londonban sohase. Ezen O'Connell féle „szakonkénti fizetés“ szó felett a londoni püspök és Caleb ester lord a ház tory oldalán nagyon megijedtek s kinyilatkoztaták, hogyha a'jelen bilit el is fogadnák, de megegyezésükkel az soha meg nem történne, hogy az országos parlamentbe vagy a fejdelemnő tanácsába meghivassanak. A bili ezután másodszor felolvastatott. Az alsóháznak ugyanez nap tartott ülése Buller Károly javaslatával foglalkozott: a jövedelmi adónak kevesbbé kutató és egyenetlen alakot tulajdonítani. Nowick lord, Hawes, Ser K. Peel, Goalburn, Shier és Cobden, nem különben Russellord a tanácskozásokban részt vettek, azonban az olly sokszor meghányt tárgy ez által semmit sem nyert. Buffler javaslata 240 szóval 112 ellen elvettetett. Howiek és Russel whig lordok mintái előtt, az adó elve, mint el nem fogadtató ellen, nyilatkoztak, mindazonáltal mégis a javaslat ellen szavaztak, mivel ők ezen díj, és a hiány pótlására megkívántat, más vámok sorozata között semmi különbséget nem láttak. Ellenben Sir Ings fetory Buller whiggel szavazott. Szinte Miles javaslata is, az ez adóra kötelezetteket hivatkozási joggal megajándékozni, 196 szóval 92 ellen félrevettetett. Több más javaslatok későbbi időre halasztattak. London, mart. 12. Bizonyosnak állítják —monda „Court Journal“— miszerint királynő őfelsége Anglia grófságainak valamennyi lordnagyjait sorban szándékozik meglátogatni. Azt is beszélik, hogy e körutazás nem csupán Angliára fog szorítkozni.—Victoria királynő mart. 9. „Christ Hospital“ czimű tanintézetet látogatásával megtisztelte. Ő felsége az isteni tiszteleten s a mintegy 900ra menő nevendék ebédén jelen volt. Ezen intézet, mellyet VI. Edvárd alapított, Newgate-xíton fekszik; kék köntösű iskolának is nevezik, mivel a nevendékek hosszú kék kaputot fejér érczgombokkal és derékon övet, sárga nadrágot, s idomtalan topánt viselnek és fedetlen fővel járnak. Az évenkinti kiadások ezen iskolára 30—40,000 font sterlingre mennek. Bemenetkor a királynő a lordmayor és a londoni testület által fogadtatott, az orgonán pedig „God save the Queen“! játszották. Ezután az összes tanulóság a 1oodik zsoltár első verseit éneklé, mellynek szövegét két tanuló letérdelve ő felségének s Albert herczegnek átnyújta. Következtek most felolvasások az evangéliumból és több imádságok sat. Mig a tanulók ebédeltek, a magas uraságok kiséretükkel fel s alá sétáltak. Ő felső meglehetős egészségesen de halványan nézett ki. Öltözete a „M. Herald“ szerint zöld bársony kalap, fekete selyem „polka köpeny“ s sötétszínű kaschmirschawl. Fenséges férje kék kaputot a térdszalag rend csillagával és kék nadrágot viselt.—Mart. 12-én délután a st.jamesi palotában a második reggeli tisztelgés vola, mellyre ismét számosan jelentek meg. A tisztelgés után a királynő a bogácsrend (skót) vitézek gyűlését tartotta. Montrose James herczeg a meghalt Cathcart gróf díszjeleivel ruháztatott fel. Előtte való napon a buckinghami palotában „udvari kör“ vala, melly alkalommal az eddigi török követ Ali Effendi búcsú udvarlást tőn, és a magas porta újonnan kinevezett követe Sálim Effendi bizományiratait átnyujtá. Mindketten Aberdeen gróf által mutattattak be ő felségének. — Több lapokban azon hir terjed, miszerint Albert herczegre gyilkolási merény terveztetett. Tudniillik mart. Ildikón délután egy órakor, midőn a herczeg a Green-Parkben az úgynevezett alkotmányi halomra lépett, innen a Hyde-Parkbe menendő, ő kir. felsége elébe egy sötétszürke ménen ülő férfi lovagja, ki, mintha kitért volna, a gyalogösvény mellett haladt, alig ment el a herczeg mellett, azonnal hallani lehetett, „mint egy szélpuskának gyenge csattanását.“ Midőn visszanéztek, gyorsan elvágtatni látok az idegent .Néhány kísérőt ajégnek üldözők a lovast, de hijában. A rendőrség fürkészetei siker nélkül maradtak. „O fels.— mint beszélik—nyugodtan a Hyde Park-be tovább lovagolt, mintha semmi sem történt volna.“ „S 195