Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-04-22 / 63. szám
mint ma fenáll, — addig törvényhozó testületünk a mai jogosítottak számának növeléséről, józanon nem is álmodhatik. Montesquieu mondja: Il est essentiel de fixe le nombre des citoyens, qui doivent former les assembles; sans cela on pourrait ignorer si le peuple a parié. A Athenes un etranger qui se melait dans rassemblée du peuple, doit puni de mort, c’ est, qu' un tell homme, usurpait le droit de souverenité. *) Századokig elélhetnek a nemzetek hasonló rendszerezett rendtelenség mellett is olly időszakokban , mellyekben az átalakulás és organikus törvényeknek meghozása nem forog kérdésben. Mi azonban politikai ajászületésünk kényes időszakát éljük, mellyben ivadékunk hosszú jövőjét azon institutiók fogják feltétezni, mellyeket mi jelenen alkotandunk. Ezek meghozásánál tehát a hallgatóság féktelen őrjöngéseit, sziszegéseit s a tanácskozók elfogultá tételére s intimidatiojára számitatok rajongó kitöréseit szerepeltetni, minden politikai eszméletet, öntudatot, sőt a józan észt kizáró, a világtörténetében feljegyzett eszmékkel s eredményekkel daczoló bűn volna, mellynek lehetlen lenne magát meg nem bosszulnia. Lengyelország az illy tanácskozmányi féktelenségek mellett is századokig élte ugyan tengő életét, mellyből szakaszonkinti német emelkedési villanatok sem hiányzottak teljesen, de minden tekintetben tanulságos lehet a példa, hogy ezen lovagias nemzetnek halála ép azon chartának megalkotása által vala elhatározva, mellyet Stanislaus Augusttól, hosszú sorú féktelenkedések s postulátiók következtében nyert vala. A P.hírlap**) ezen egész dolgot olly köntösbe öltözteti és olly oldalról mutatja fel, mintha itt mi valami igen nevetséges szükkeblűséggel keltünk volna ki, valami kis fontosságú, sőt talán igen üdvös dolog ellen. — Ez azonban koránt sem így van, mert valóban vészt jósló léptekkel halad a féktelenség ezen mirigye.— Csak legközelebb is egy szomszéd megyében újra vérengzések történtek, sőt a jelenlevők közöl valaki, pisztolt szegezett a gyűlés alatt egy másik mellére. — A merények mindig azon progresszóba nőnek, a mint a köztanácskozási helyek szentsége mélyebben sülyed. Minden oldalról érkeznek tudósítások, hogy fegyveres erő kéretik a tanácstermi policzia kezelésére. — Mindennek azon gyászos eredménye lesz , hogy olly rendőrvédelmi expediensek fognak a végrehajtóhatalom kezeibe adaltatni, mik által a fegyveres erőnek sűrűbb alkalom fog szolgáltatni, a tanácsteremekbeni bátorlét és ezen helyek szentségének fentartására. Nyilt homlokkal s egyenes leyális bátorsággal kerdjük mi a demokratái felekezetet, nem kétéske az alkotványos állás, mellynek hiányinál fogva a tanácstermekben rend és féktelenségek csendesitésére a fegyveres hatalomnak közbejövetele un talán szükségessé válik, mint bár a legszigorúbb, de mégis maga a polgári kar kezelése által foganatba vehető törvények ? — Nincs kényelmetlenebb, nincs kétesb társulati állás, mint midőn a fegyveres osztályzat sűrűbb belügyi alkalmazás által azon meggyőződés felé vezettetik, hogy a polgári viszonyok s a bölcsend kezelése az ő normális hivatásai közé tartozik. De térjünk most a Pesti Hírlaphoz. Ezen lapnak 455dik számában szerkesztőségünk ellen olly vád foglaltatik, mellyet mi aljas rágalomnak tekintünk. E haszontalan firkát feleletre koránt sem méltattuk vala, ha csak jegyzetével a P. H. szerkesztősége azt szintén magáévá nem teszi; ennél fogva visszatolásunkat is egyenesen csak a P. H. szerkesztősége ellen intézzük. — E szerkesztőségtől — mint velünk homlokegyenest ellenkező politikai nézetűtől nem vártunk ugyan valami különös rokonszenvű vonzalmat, de annyi méltányosságot minden esetre feltehettünk , hogy mielőtt lapjaiban valamit ellenünk közrebocsát, sőt jegyzetével magáévá tesz , legalább önbecsülése érdekében megfontolja, váljon van e annak valami alapja, vagy pedig csak alaptalan s alacsony rágalom?. A kikelés lapjaink 51 dik számában megjelent csillag alatti szerk. jegyzetünk ellen van intézve, mellyben állítólagosan a ’) Lényeges meghatározni a polgárok számát, mellyel a gyülekezeteket képezik, mert a nélkül nem tudat Iminek, szólt-e a nép vagy nem. Athénében olly idegent, ki a gyülekezetekbe keveredek, halállal büntettek, mert illy ember bitortotta az uralkodási jogot. ^ Hy,,,Akik» különben egészen industriális téren mikodo, de mint látszik politizálni igen is óhajtóin,, pedig, csaknem világosan helyeslette a kitöréseket. A Szerk. 250 gyáralapító társaság f. h. s3kán tartott nyilvános közgyűlésén jelen volt .«In«l két nembeli lármázóságot s igy az égész közösséget minden kivétel nélkül söpredéknek czimeztük vala. Mindenek előtt, emlékébe hozzuk a f.szerkesztőségnek, hogy a gyáregyleti gyűlésről adott czikkünk s azt kísérő jegyzetünk , lapjaink 59ik s 66ik számaiban adatva, csak egy felválaszthatlan egészet képeznek; és hogy mi azoknak összes tartalmábóli szó s periódus leszakasztásokat, amik azután a szellemi erőtlenség súlya által nyomatott kritikának gyáva fegyverül szolgálni szoktak — teljességgel el nem fogadunk. Miután tehát a szerkesztőség jónak látta czikkünktől egészen elválasztva éppen jegyzetünk egyikét, mellynek értelme éppen a másik csillag tartalma által határoztatik, megrohanni; nyilt őszinteséggel kérdezzük tőle: hol talál csak egy betűt is jegyzetünkben a mindkét nembeli lármázóságról, vagy még inkább a gyáralapító társaság érdeklett gyűlésén jelenvolt egész közönségről? — Ha pedig a fenérintett czikkel — mitől mi jegyzetünket egészen abstraháltuk s csak legnagyobb átalánosságban nyilatkoztunk — jegyzetünket egybeveszi, akkor csak a részakarat nem láthatja ott e szókat „» ki veendőket kivéve“ Továbbá ugyanezen csikkünkben ([60 sz. 3dik hasáb felülről lefelé 41 —42 sor.) ismét világosan 9.a larsaság tagjai» kivül jelenlévők bizonyos osztályai4 emlittelik. Sőt hogy a fiatalságot sem értettük a söpredék czim alatt, ugyanezen 6yik számban csillag alatt napvilágosan kimutattuk, hol csak egyedül azon fractioról beszélünk, melly 9.szifjiia s korosabb osztályzatban egy iránt találkozik.“ — Mindezek után lehetetlen mást gondolnunk, minthogy a t. szerkesztőség nagy bölcsességének agyforrása contestált apályban sinlik, — mert azt, hogy az emberi bűnök egyik legocsmányabbika, a kaján rágalom fészkelte volna be magát keblébe, feltenni nem merjük,— nem akarjuk. Az egész kérdéses dolognak logikai következetességül simplificatiója egyedül csak az: váljon megérdemli e azon frachio — politikai kiképzetségét tekintve, —a söpredék nevet, melly az alkotmányos s társulati gyülekezeteken az ellenpárt véleményét ki nem hallgatja, s mégis megvitatási eredményhez akar jutni? És ha megérdemli, akkor már a további kérdés csak a dologra alkalmaztatási kérdés lehet s e tekintetben az összeget egyiránt kárhoztatni ép olly oktalanság, mintha azt mondanék, hogy a botrány megtörtént ugyan, de senki sem bűnös. A söpredék nevet tehát mi egyedül alkotványos és politikai értelemben vettük s egyedül azokra alkalmaztuk, kik bármilly politikai vagy sociális gyülekezeteknél vadlármájuk által az ellenvéleményüket akadályoztatják, -—s ezekre nézve azt jelenleg újólag ismételni, az igazság, okosság és eszélyesség érdekében tartjuk. — Végül egyenes rágalomnak nyilvánítjuk azon ráfogást is, mintha mi, mióta a Nemzeti Újságnak politikai életét kezeljük, azaz: 1845. év jan. 1 só napjától kezdve — minden, mielőbb a N. U. neve alatt történt, hozzánk nem tartozik — Kölcseyt egy kiszolgált hajdúval hoztuk volna comparátióba , vagy pedig valamelly kávéházba ingyenpéldányt járattunk volna.— Valójában lehetetlen sajnálatunkat ki nem jelentenünk, midőn a méltánytalanság illy neme ellen kell magunkat egy magyar politikai lap ellenében védelmeznünk, s illy nemiben megtámadások visszatolásával olvasó közönségünket untatnunk. — Tárgyakról s dolgokról lovagias és becsületes a vitatkozás önbecsültet érző politikai lapok közt, s csak gyávák azok, kik Helvétius szerint „verborum minubiis remin pondera frangunt,a Szabad Jegyen ennélfogva reménylenünk, hogy jövőre nézve átlátandja a P. N. szerkesztősége is, hogy az illy rabulistikai és ferde rágalmakat politikai lapvitákból száműzni kell. — A hazának pillanatai drágák, mondá egykor a convent előtt Fróron s utána nálunk gróf Széchényi István.—És ha minden hazafi hivatva van parányiságához képpest is, bármi csekély fillérét a közre kamatozóan alkalmazni, akkor a személyeskedések s rágalmi kitörések cselfogása, bűn, — s pedig súlyos politikai bűn. lentem, hogy ámbár színigazgatósági hivatalomat a jövedelmek felől adandó felelet terhe nélkül és saját nyereségemre s veszteségemre vettem át, mindazonáltal sokkal inkább érzem egy nemzeti intézet kezelőjének erkölcsi felelőségét, hogysem legkevésbbé is kételkednem számot adni, minden az intézet ügyét érdeklő tetteimről, kiváltképpen pedig a jövedelemnek hova lett fordításáról. Kijelentem a haza színe előtt, hogy e számadás bármily pontjainak egyes tételeiről, részleteiről bárkinek is akármikor felvilágosítást adni, azokát megbírálásul akár törvényes bíróságnak, akár ügyértő egyéneknek ítélete alá terjeszteni minden órában kész vagyok. Sor. Vannak e kiadási rovatokban ollyan pontok, mellyekre a mostani környülmények közt már (utólagosan — a posteriori) azt mondhatni, hogy: bízvást elmaradhattak volna. Nagyon igaz i s ha én előre tudom vala, hogy pályámnak csak két évre van tűzve határa, bizonyosan minden vállalatomat is csak a pillanat szükségéhez mértem volna. Mert hiszem, minő balgaság egy két évre vállalkozó színbérlőnek külföldi fővárosokat az ottani színházak megismerése végett beutazni, azokban levelezőket, megbízottakat drága pénzen tartani ? Mi szükség neki generososkodni sat.? Illy rövid időre kimért vállalat valóban semmi merész befordutást, semmi áldozatot nem is érdemel. Az illy bérlőnek egyéb hivatása nincs, mint beszedni a napi jövedelmeket s mennél szűkebb marokkal kiadni a napi költségeket, hogy valami nyereség maradjon. Ámde illy szinházbérlőség akármelly ügyes hasznártól is kitelik. De én szinházigazgatási terheimet nem két rövid év kilátásaira alapítottam, az én terveim több éves pályára voltak irányozva. Én azon reménnyel léptem pályámra, hogy ha kezelésem alatt a nemzeti színház a közvárakozásnak megfelelő állásra jut, számos esztendők során át, vagy tán egész életemen keresztül szentelhetem munkásságomat azon intézetnek, mellynek kormányzására valamint magamban hivatást s erőt érzettem , úgy felvirágzására saját anyagi tehetségem megerőtetésével is mindent elkövetni, lelkemben akaratot s áldozatra kész szilárd elhatározást tápláltam. Illy kilátással s elhatározással már nem lehetett csupán a napi kellékek szükkörében mozognom; de magasabb szempontból fogva fel az ügyet, mellynek munkásságomat szentelém s mellynek sorsához sorsom s becsületem kötve lett, ki kelle emelkednem az árendási haszonlesés alacsony látköréből; —- alapot kellé raknom, mellyre az intézetnek jövendője építhető legyen s mozgásba tennem azon tényezőket, mik annak akkori kétes állását szilárdítani, jövőre pedig azt a virágzásnak s művészeti tökélynek időnkint magasabb fokára emelni képesek lehettek. — Hogy e czélnak elérésére a színművészetnek a honban parlag, a külföldön pedig műveltebb mezején magamnak személyes ismereteket s tapasztalást gyűjteni, — a művészeket intézetünk érdekeinek megnyerni, azokat midőn nálunk vendégképpen megjelentek, kitelhető vendégszeretet jeleivel fogadni, a külföldi színházak s művészek irányábani viszonyokat folytonos érintkezés által fentartani, azoknak rokonszenvét s előttük — hogy úgy mondjam — némi népszerűséget, sőt megkülönböztetést kivívni, valamint itthon az intézet személyzetével a bánásmódban nemcsak méltányosságot, de sok esetekben az önérdekeken magát túltevő áldozatkészséget is gyakorolni szükséges volt; s hogy mindez áldozatokkal jár, azt a dolog értő bővebb magyarázat nélkül is igen természetesnek találja, valamint természetesnek találja viszont azt is, hogy én alapos reményt tápláltam az iránt, mikép azon áldozat, mellyet igy az alap megvetésére fordítok, későbben kamattal térend vissza. — Igen is e pillanat helyzetemben, mellyben jelenleg vagyok, hiba volt tovább terjeszkedni a költésben, mint a szigorúan kiszámított jövedelem engedte; de ha ennek ellenkezőjét tettem s minduntalan csak zsebem érdekében intéztem volna vállalatomat, úgy méltán illett volna rám a vád, hogy nem voltam egyéb, mint önző haszonbérlője, nyerészkedő árendása a nemzeti színháznak. (Vége köv.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Tolmikél, Szekszárd, ápril 16.F.hóten sereglénk egybe a 12én befejezett tavaszi közgyűlésre. A magyar tupust hűn hordva magán, élénk volt annak kezdete nagyon is, lankadóbb és lankadóbb mindig folyamata s ez élénkségét is, annak, meg vagyunk győződve, nem rendes tárgya, úgymint a tiszti jelentések, de igen ama megyénkben is mindenfelé szétszárnyalt hírokozó, melly szerint a pestmegyei parliament legutóbbi acralis fontosságul—tárgya t.i.aTolspá- Sí a b* 1 si y IC 8» «1 e nyilatkozata a nemzeti színház ügyében. (Folyt.) Legyen szabad e számítási pontokhoz némi jegyzeteket csatolnom, sör. Itt csupán átalános pontok s összesummázot összegek áll van s nem is lehelvén a napi sajtó szűkebb hasábjain terjedelmesebb tárgyalásokba s specificakokba bocsátkoznom; ezennel kije