Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-05-16 / 77. szám

határokról egy , az első alispán ur által kiadott magyar útilevéllel ellátott mesterlegény utasittatván vissza, ez panaszkép a nm. kir. helyt, tanácshoz felterjesztetni rendeltetett. A Moldvában lakó magyar rokoninkat pártoljuk. —Megyénk tiszteletbeli esküdtje Szarvasy János tót honfiaink számára magyar nyelvtant szer­kesztett, s azt megyénknek ajánlotta: a megye az ajánlást elfogadván, minekutánna egy szakértő férfiú­nak, e munkáról igen kedvező véleményét felolvasta­­tá, a nyomtatási költségeket is a nemesi pénztárból nagylelkűleg megajánla. Azonkívül ezen junius vége felé kijövendő munka nemcsak megyeszerte , hanem a szomszéd tót ajkú vármegyéknek is előfizetésre fog ajánl­­tatni. Többi. m. kanczelláriai leiratok, s nehány főbí­rói jelentések után, jelenté végre elnök első alispán ur, hogy a sz. benedeki ajtalosság alkalmával, On­­drejkovics János sz. benedeki káplán által, a KK. és RR. előtt mondott magyar ajkú sz. beszéd, mind kor­szerűségére, mind beltartalmára, mind szerkezetére, mind a nyelv csinosságára nézve köztetszést és helyes­lést nyert s ezt jegyzőkönyvileg is kifejeztetni indít­­ványozá­ indítványa elfogadtatott. Másnap a jegyző­könyv olvastatott. Vierckböl. F. e. május 7én közgyűlésünk volt m. kir. biztos nagypalugyai Plathy Mihály ő maga elnöklete alatt azon rendeletének következtében, mi­szerint ugyan e hó­bán részletes tisztújitást tartandó vala, ha csak ő felsége máskép nem rendelkezik.— Számosan valának e gyűlésben, a mellyre veres sza­lagos nyers erő is megjelent ugyan, de a gyűlés te­remében csak kevesen foglaltak közüle helyet.—Rövid beszédbe foglald kir. biztos ő­rsága a gyülekezet czél­­ját, s felolvastatá a k. k. leiratot, melly a tudva levő tiszt­­ujitási események feletti vizsgálatának következtében legfelsőbb helyről leérkezett, melly k. k. leirat által azon esetre, ha a békülés utján a szélel nem éretik, vizsgálat rendeltetik.Ennek természete szerint tehát,u.m.a mellyhez képest nemcsak a panaszolkodók, hanem a bepanasztot­­tak is kihallgatandók, a felérintett mindenekelőtti tiszt­­ujitás az üresen maradt számos hivatalok betöltésére szo­­rittatván, valamint e részről kir. biztosnak tette, u. m. a melly a kegyelmes szándékkal egészen meg­egyez, teljesen helyeseltetik, s jóváhagyatik, úgy az általa legújabban felterjesztett adatokból, jelesen a panaszoskodó résznek saját nyilatkozataiból, és tanuk vallásaiból meggyőződvén az iránt, hogy a hivatalaik­ban mostanáig is megmaradt tisztviselőknek elválasz­tása ellen alapos kifogás nem tétezhetik: többször em­lített királyi biztos kegyeim, odautasittatik, hogy a tisztujitást a megüresült első alispáni, s egyéb hiva­talokra nézve, mellyek a közbejött zavar miatt részint ekkoráig üresek, részint csak ideiglenesen betöltsék, folytatólag tartsa. Ezután előterjesztő ő mlga, hogy ámbár ugyan ő már előre is részletes tisztújitást ren­delt—de minthogy most ismét­lik alispán Kanyó Gá­bor, főpénztárnok Makay Lajos, nemesi pénztárnok Kováts Pál, szolgabiró, Makay Felix sat. és igy a tiszti főügyészen, s némelly segédhivatalnokokon kívül csaknem majd az egész tisztikar hivataláról mai napon reggel előtte leköszönt, a leköszönő leveleket előadván—ő cs. kir. felsége pedig egy más iratában azt megengedni méltóztatott, hogy a körülmények úgy kívánván, ezen kegyelmes leiratát félretenni szabad­ságában áll, ő pedig a jelen körülményekből szüksé­gét látná az általános tisztujitásnak — azért a holnapi napra megrendelt részletes tisztujitást általánosan min­den hivatalokra fogja megtartani. Erre hosszas éljen­zések történvén, szót emelt Földváry János mint tiszti főügyész, és kijelenté, hogy mivel a felolvasott k. kir. leirata a k. m. év december hó 16 án főispáni helyettes az ő méltósága által tartatott tisztválasztást törvényesnek mondja ki, és csak a leköszönt lső al­ispán, s némelly még üresen levő s helyettesített hi­vatalokra nézve részletes, nem pedig általános tiszt­választást rendelt—azon más leiratát pedig ő felségé­nek, mellyre a kir. biztos ő méltósága hivatkozik, itt nem látja, szorosan kíván az itt felolvasott k. kir. lei­rathoz ragaszkodni—kijelentvén, hogy ha a kir. biz­tos ő méltósága a tisztújitást átalában fogja megtar­tani—ezen törvénybe ütköző tény ellen mint megyei tiszti ügyész óvást tesz, annyival is inkább, mert ő magát törvényesen megválasztott tisztviselőnek tartván, a törvényes időszakig tiszttársaival együtt már csak ezen kir. rendelmény mellett is hivatalából ki nem üt­­tethetik. Mellyre kir. biztos őmlga azt viszonozta, hogy mivel ezen óvás nem az egész státus közkívánata, azért azt csak magánovásnak tekinti — és igy mi­nekutánna Föld­vár­y György első, Kanyó Gábor­nik volt, s hivatalukról leköszönt alispánoknak hosz­szas szolgálatok által nyert érdemeik méltánylásául jegyzőkönyvileg a megyei rendek által is elismerés sza­vaztatott, s kir. biztos ő maga a Kir. és RRket holna­pi napra tisztválasztásra meghívta volna, a gyűlés eloszlott.— Más nap nem lévén ellenpárt, a tisztvá­lasztás a megyeház udvarán illő renddel tartatott meg, követésre méltó például minden illyés választásokra. A kijelöltek közöt­t. i. egyenkint történt a felkiáltás, hallgatván az, ki nem akarta a megnevezettet—és igy a többséget tisztán lehete érteni.—Más­nap a jegyző­könyv hitelesítetett meg felső alispán Almásy Pálur a rendek nevében kir. biztos ő magának köszönetet sza­vazott—s midőn a Kir. és Réket.kir.biztos őméltósága egységre, s a tisztikart szorgalomra, sőt a megyébe szükséges scontro behozására intéz­élyenek között el­távozott. Vége lévén ez ünnepélynek, sokfelé oszlottak a vélemények. Egy rész teljes törvényes, és igazságos eljárásnak tartja a történt kir. biztosi működést, más rész zúgolódik, főleg azon — hogy a kék szalagosok a kihirdetett részletes tisztújításba bizakodva — sőt már a leérkezett k. kir. rendeletben teljes hiteket he­lyezve — átalános tisztválasztásra nem készültek, most pedig csak egy éjszakájok lévén, lehetetlen vala ké­­szülniök — és igy erkölcsileg s anyagilag valának a tisztújító székből kizárva — mellyre a veres szalagos párt készen állott — más rész ismét megnyugodott ab­ban — hogy a főispáni helyettes ténye a leérkezett k. k. leirattal törvényesitetett, sőt mivel a kir. biztos P.M. urat, kiért a keserves események történtek, szinte semmi hivatalra nem jelölte ki— főispáni helyettesünk igazságát újat mutatáki. Végre mások a főispáni he­lyettes tekintélyének fentartására megsértett szemé­lyéért még ekkorig semmit sem látván tétetve lenni, feszült figyelemmel várják az idő fejleményeit. Mi ek­kor magánvéleményünket csak oda szorítjuk, hogyha e működés folyama alatt, mellyet illy körülményekben csak a józan kormányzói tacti­a vezethet, a megye közcsendét visszaállítani fogja, ismerve főispáni he­lyettesünk önmegtagadásra kész nemes lelkét — mi­nekutána tudjuk, hogy a december i vidiki tisztuji­­táskor főispáni helyettesünk is ugyan e most elválasz­tott két alispánt óhajtotta volna — ha B. P. eskünczélt el nem rontja — sőt akkor Földváry György sem lép vala fel —s igy ha békeleend, mit lelkünkből óhaj­tunk, megáldjuk a kir. biztos lépteit. De ha annyi ál­dozat után, viszálkodás tengere önti el az igazságki­szolgáltatás teremét — akkor a pártok többjeire bízzuk önmaguk fejére hozandó igazságos ítélet kimondását. — Bízunk azonban, hogy a megyét vezérlő két lelkes alispánok a közügyek árjának kellő folyást nyujtandnak. Eliássy István: Tas!ról. Sz­ombathely május 5 én megnyi­tott közgyűlésünkben m. Czindery László főispáni helyettes urnak a megyétől búcsút vevő levele felolvas­tatván , utána örömmel értettük, hogy m­. gr. Zichy Bódog ő felsége által megyénk kormányzójává kine­veztetvén , beigtatási ünnepélyét jun.­jére tűzte ki; de ő méltóságának előleges üdvözöltetésére is igen szá­mos, és jeles táblabírákból, s tisztviselőkből álló vá­lasztmány nevezteték ki, valamint a beigtatás ünnepé­lyéről is előleges rendelkezések történtek. — Köz „él­jen“ kiállással fogadtatott továbbá nádor ő fenségének hozzánk intézett válasza a minap küldött köszönő, és ő fenségének a hongyüléseken kifejtett nagy érdemeit méltányló levelünkre; sőt ezen érzésdús válasz gr. E... S... indítványára közértelmű helyeslés mellett egész kiterjedésében jegyzőkönyvünkbe igtatandónak ha­­tároztatott. — A szepesi és árvai éhséggel küzdők fel­­serélésére a nemesi pénztárból 200 ftot e.p. ajánlottunk. Megyénk kebelében egy plébános az önkénytes adózók sorába állni kívánván , a hadi pénztárba 4, és a háziba szinte 4 ftot évenkint fizetendőt ajánlott, de ez alkalmul szolgált arra, hogy az önkénytes adózás újra rosta alá vétetnék, és az úgynevezett szabadelvűek közt meghasonlást szült, mert kit lapjaink csak nem­régiben az oppositio fejének kürtöttek, az jelenleg gr. Széchényi István urnák korai pisztolyelsüttését is felhoz­va, más jeles táblabiráinkkal egyetemben kimutatta, hogy a hadi adónak, mint nyilván törvénybe ütköző­nek kezelését a megye magára semmikép sem vállal­hatja. A csata hosszú, az összeütközés élénk volt,mi­ről kinek kinek képzete lehet, ha szeme elől nem eresz­ti, mit feljebb emlitünk, hogy a fej, és annak aláren­delt tagjai közt az eszmék megoszlottak. Többire Vas­ban az esőnek bőségében vagyunk, majd a nyár vé­gén politikai záporunk is leszen, mert a tisztújítás ide­je augustusban beköszönt. Lukács gyorsíró tanítványi ezen gyűlés alatt előmenetelek szép sikerét adták, kik két hó lefolyta alatt a gyorsírást meglehetősen be­tanulták, és folytonos gyakorlás által azt, mit most is­­ már magánosaikban sok időnyereséggel használ­nak, a nyilvános teremekben is közhasznú sikerrel folytathatandják , s igy a gyorsírás feltisztelt mestere a 200 ft. jutalmat bő kamattal vissza fogja fizetni. Bi­­l­i|»esti u.Mánságok. Szerdán (f. h. Ildikén) vonult polgárkatonaságunk legelőször a híd­fői őrhelyekre, hogy az állapotnak, m­ellynek eddig csak czifraságával ismerkedtek meg, nyomora kisded részét is tapasztalják. Valóban nagyon ideje, hogy e hon minden polgára őrt álljon, ha nem épen a hídfő­nél is, hanem legalább azon kútfők körül, h­onnét édes mindnyájunkra üdv és áldások fakadhatnak; s hogy a budapesti polgárok ez őrködést megkezdették, ma­ga az idő is örvendeni látszott rajta, és sirt örömé­ben; mi azonban a foglalatosság nélküli bámészok csoportait nem tartoztatá, hogy a hídfők körül sere­­gestől ne gyülekezzenek, látni a fővárosi polgárt ért állam­. Kétségünk sincs benne, hogy míg a polgárőr­ködés fenálland, sok durvaság, rendetlenség és visz­­szaélés meg fog szűnni az illető helyeken.,,ki vagy?' fogják a derék őrök kiáltani, ha vámszedők szemök láttára mernék szokott durvaságaikat érdemes közön­ség ellenében gyakorolni, s bizonyosan nem késen­­denek őket, rendbe igazítani. ,Ki vagy ?... Vissza!' fog harsogni szavuk, ha például valamelly rakonczát-­lan hajó a hidnyitás helyett a híd derekának tartana, hogy a járművet néhány napra haszonvehetlenné te­gye; — ,vissza 1' fogják a derék őrök kiáltani, ha bár­­melly oldalról vészt látnának közelítni, melly őket és mindnyájunkat, melly nemzeti kincseink bármellyikét fenyegetné. ,Vigyázz !' fog ismét harsogni szavuk, valahányszor jónak véghezvitelére, vagy rosznak ki­kerülésére talpon kell lenni a hon polgárainak; s őszin­tén fognak ,tisztelkedni,' valahányszor honfias erény akadand­uljokba, és felkiáltani ,indulj! előre!' mi­dőn arról van szó, hogy a józan haladás pályáján elő— lépés tétessék, és ismét ,megállj!' valahányszor va­kon előnyomuló s gondatlanul rohanó sereget látnak. — Bartay Endre, a nemzeti színház volt igaz­gatója, előfizetési felszólítást hirdet „Művészeti ve­zér'' czímű munkára, melly 20 ívnél többre terjedő zenemű-mellékletekkel, a folyó évi őszától, s a jövő józsefnapi vásárra , fog két kötetben megjelenni. A „Művészeti vezér," közleti programmja szerint, legin­kább zenét és vele rokonneműeket tárgyaland, u. m. az éneket, egyházi zenét, drámai zenét, nemzeti, felsőbb magyar és nép­zenét, népdalokat, tánczzenét, s e tekintetekben igen érdekes kézi s olvasókönyvül ígérkezik. Előfizetési dij a bő tartalom mellett két kötetre csupán 5 pengő forint, mellyet Pesten Geibel Károly könyvárusnál, vagy a szerző lakán borz-utczában 222­. szám alatt második emeletben tehetni le. (Nem hiába hogy a lefolyt hideg nyáron az uszdáknak és hi­deg fürdőknek alig lehetett hasznát venni, de Kam­­mermayer ,nemzetig?) uszdája­ annyira szivére vet­te a tavalyi kevés látogatókat, hogy ez idén sokszo­ros erőködés daczára is csak nagy üggyel bajjal lehe­tett őt szokott állomására felvontatni. Egyébiránt meg­lehet, hogy e makacs ragaszkodásának a híd alsó tá­ján választott állomásához volt valami értelme, mert bizony nem minden úszónak kedves dolog az uszda kedvéért hosszú sétákat tenni a poros Dunaparton fel egész a dohány -­raktárig. — Hírlapjaink nagy örömmel szólnak a „honi theáro­k",­ mellyet a száraztott szőlővirágból nyerhetni, s melly illatára nézve a c­inait túlhaladja, ízére megközelíti, egészséges voltára nézve legalább is felér vele. A dolognak mi is örvendünk, csak azt szeretnénk tudni, hány szőlőhegy virágát kellene megszedni, hogy illynemű theával or­szágosan elláttathassunk? s váljon gazdaságosabb e theafőzetül szedni a szőlővirágot, mint érett gyümöl­csének levét borrá sajtolni. 307 VIDÉKI HÍREK. T.Szombatii, máj. 10. Szerencsémnek tar­tom a fényes magyar olvasó közönséget, egy honunk sz. ügyét illető, s magasztos­ irányú tényről tudósí­tani, melly reményiem, minden honáért lángoló hazafi keblét örömre gyulasztandja; ugyan­is a hosszú má­morából feleszmélt Pannónia reánk is, kik talán eddig a Kárpátok roppant ormai alatt, honunk mind anyagi, mind szellemi haladását, mintegy minden jelentékenység nélküli tényt, a legnagyobb egykedvűség é­s gyáva békességgel néztük, reánk, kik a kúp idomú süveget hordozó nemzet közepette, a haza oltárához, csekély közremunkálásunkkal, járulni eddig nem látszottunk. — reánk is mondom árasztó bő áldását, mert hála az egek urának­ édesen hangzó hazai nyelvünk, már ve­

Next