Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-05-29 / 83. szám

TARTALOM fzragyarországi és Erdély Kinev. Gyászhír. — Uj irány az apitatio leién czimű czikkünk ellenei, (végzet). — Törvényhatósági tudósítások. Győrből (közgy. tisztúyitás tartása körüli kifejtett nézetek s határzatok, s a ínérséklett*árt diadala.—Eszék latin levele a ínérséklett párt kifejtett nézetei következtében felolvastunk ,hesy tiszti alügyvédnek a sértegető túlzók elleni actio kérésének ebbeli tette a nevezetes többség által helyeseltetik s jegyzőkönyvbe igtattatik.) Lapszemle. Budapesti Híradó. Jelenkor. Külfföld. Spanyol - Franciaország. Sveicz. Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriahuzások. Dunavizállás. IfJAQTAROR8Z Áfi és ERDÉLY O cs. sáp. kir. felsége Forberger Antalt Késmárkon az ágostai hitvallású evang. iskola tanítóját középarany érdempénzzel kegyelmesen diszesiteni méltóztatott. A középponti kir. könyvvizsgáló-székkel egyesített tanulmányi bizottságnál megüresült ülnökségre Beke Kálmán eddigi tollvivő neveztetett ki. A nm. magy. kir. udv. kincstár az Oláhlaposbányán megiresült k. erdő-intézőségre Steyrer József kitanult k. erdészgyakornokot, úgy szinte az alsó magyarországi kerületi bányatörvényszéknél megüresült titoknokságra Tornázy Lajost, ugyanezen bányatörvényszéki protocollistát alkalmazta. Gyászhír. Albach Saléz, sz. Benedek rendű pap, a szép müv.-és bölcselet tudora, s a győri kir. akadémiában a mennyiségtan (mathesis) ny. r. tanítója f. hó 20 án néhány hétig tartó betegeskedése után élte 46dik évében e földi múlandóságból átszenderült az örökkévalóságba. A boldogult testvére volt a nagy hirű egyházi szónoknak, Albach Szaniszlónak. Munkás éltéből öt évet mint gymnásiumi, utóbb mint mathesis-tanitó, tizenkettőt a benedekiek növendékképző lyceumában, legújabban pedig hetet a győri kir. akadémiában töltött a honi ifjúság képzésére áldozva. Benne sz. Benedek rendé, s a tanítói kar, munkás s mély tudományi tagját, tanitványi közkedvességű mesterüket veszték. Béke hamvainak!! A lubodinai kir. kincstári erdőkerülő Gaul József f. é. mártius 20dikán meghalálozott. Pest, máj. 28kán. 9.I irány az agitatio terciss czimii czikkünk ellenei. (Végzet.) Az okfő „mivel a demokratái párt a múlt időkben a hazának mindig jót akart; ennélfogva már csak a psychológiai elvek szerint is teljes lehessen, miszerint most rögtön nem tisztán a haza java feküdnék szívén, hanem mellesleg tekintett ezen okra, mondjuk, teljességgel meddő és silánynál is silányabb. Nem egyedül azért, mert legalább mi a lélektannak azon részét nem ismerjük, melly arról bizonyossá tehetne, hogy abból, ki jó, már többé rész nem is lehet, hanem azért is, mert mi bizony eddig még felhozni nem tudnánk csak egy olly politikai eredményt is, mellyből a demokratás párt üdvös szándékát csalhatlanul bebizonyitni] lehetne. — Mondja ugyan taglalónk, „hogy ma már ereje, felfogása s akarata felett ezen párt sokkal inkább tisztában van, és mivel jól elrendezett ellentállásra talált, fegyvereit már le is rakta“ de engedjen meg igen érdemes ellenünk, ha mi erre azt vagyunk bátrak válaszolni, hogy az e feletti tévely, mellybe sokszor tisztelt ellenünk barangol, mind csak az ő politikai párt-összefolyási theóriájának—mellyről múlt számunkban értekeztünk—impracticus kinövése. Szerintetek tehát már a demokratái párt nem is léteznék többé!? — De kérdjük, melly idő óta nem létezik az ? Nem létezett e-valjon még a múlt hongyülés végével, midőn a votumdiffidentiae-t, és a haza alkotványa alapelvének tehetetlenségét kimondó, — és a képviseleti rendszernek s a felelős ministeriumnak elvét felállító? Nem ezen párt , az még folyvást is, melly a hitelintézetet és a városok coordinatioját megbuktató, valamint a korteskedések megszüntetésére intézett törekvéseket is meghiúsító? Tudná-e, s jelesül mi jelenségekből tudná érdemes ellenünk kiokoskodni , hogy ezen párt már csak azzal is nem ugyanaz, melly a pesti gyűlésen, az előttünk fekvő tárgyban, a kormány intézkedései ellen a vészharangot meghúzó? Melly indiciumok által demonstrálhatni azt, hogy ezen, álítólag csak hajdan demokratás párt, most már a stabilitási conservativ, a mérsékleti haladó párttal egybefolyt? És váljon nemcsak jámbor csalódás e, ez utósat gondolni? Nemcsak a párt-csatavesztés utáni pártegybeolvadásnak hibás theóriájából merített csalódás e mindezen álomkép, mellyet az élet utasít vissza leghatározottabban ? Ugyanazon demokratái párt besz ez most is, melly 1840ben a P. N. által költetett életre; az bsz ez ma is, még pedig a maga teljes és tökéletes világában, minden impracticitásával, minden csinos demokratái elvével, minden az aristokratai haza-rendszer megbuktatására intézett törekvéseivel, minden a kormánynak s aristokratiának utálatossá tételére irányzott nyilaival, és gyanúsításainak minden szóvirányokba s metaphorákba burkolt oszlató s rendingató csábjaival, és hogyha a „ Jelenkorral annak élete felett sokan kétkednének, az csak olly ominosus csalódás lenne, melly a haza ügyeinek szerencsés kifejlődésére, terhesen veszedelmes horoscopot állítana . A marattisták, a dantonisták, sőt maga Robespierre is, végiglenhatájok boldogitására törekvő szándákjukat mutatták volna fel feleletül, ha „Jelenkori“ taglalónk által megkérdeztelek vala: — és ha az elv, hogy ha valaki tántorithatlanul s csüggedetlenül kitart az ügy mellett, mellyet felkarolt,politikai téren a szándék tisztaságára mutat, vagy mutathat,akkor ezek, és Barrere s a bőszült Colot d’ Herois s Courton Hebert, s Paire Duchesne s St. Just s Henriot s Babeuf sat, kik elveiket vérrel pecsételték, egy millió polgártársaikat csupa szándéktisztaságból áldozták vala fel!! Azt mondja ellenünk, hogy a demokraták olly erőre találtak, melly őket már visszaverte; mi pedig azt mondjuk, hogy még máig sincsenek teljesen visszaverve, hanem és mi tartjuk hivatásunknak fáradhatlanul arra munkálni, hogy a stabilitási-conservativ pártnak a megyékbeni alapítása és organisaliója által visszaverettessenek.— A mi érdemes taglalónk a maga szives szándékának tisztaságában mindenütt rózsákat lát a politika terén, hol ellenben minekünk rózsák mellett a gyom, dudva s vérig sebző tövis sem futja figyelmünket. Józan logika szerint azon törvényekre nézve, mellyek léteznek ugyan, de végrehajtásukban elhanyagoltaivá csak írott malaszttá aljasultak, nem a rendszerezés és az illy törvényeknek új törvények általi megerősítése s felélesztése, hanem a kormánynak, mint végrehajtó hatalomnak energiája, és az ebben nyugvó hivatási érzet, a rendes a szabályos orvosszer. Nagy különbség van a megyék rendszerezésének eszméje, és a főispánhatalomnak visszaélés általi csupán csak czimhivatallá lett elaljasulása helyett, törvényben gyökerezett activ hivatallá alakítása közt. Még nagyobb különbség van továbbá ezen épen most kimondott állításunk, és azon állítás között, mellyet „Jelenkor“lczáfolónk erőnek erejével reánk fogni törekedett, mintha t. i. a mi elvünknél fogva a kormány az 1523. 54ik t.czikket is életbe léptethetné. Ezen „reá fogás“ már maga mutatja azon erőletett s kényszerült állást, mellyben t. czáfolónk önmagát helyezte, midőn azon kézzelfogható igazságot, melly állításunk minden szavából kitündöklött, tudtán kívül is csalékszerek homályával akarta beleplezni, s saját gyengeségének ép legfonákabb oldalát mutatta fel, midőn ép az érdeklett törvényezikket idézé, mellyel nemcsak az 1608. 1. hanem — legújabb törvényeinket nem is említve — már az 1790: 26 okt.cz. is világosan megerőtlenitett s eltörlött, mellynek életbeléptetésére igy tehát már nem a kormányi végrehajtás, hanem egyenesen a megerőtlenitő törvényeknek uj törvény általi megsemmisítése kivántatnék.—Egészen másképen áll a dolog a kormány által jelenleg életbe léptetni szándoklott kérdéses törvényekkel. Ám lássuk! Előttünk fekszik a theresiana instructio, melly 76 év előtt a főispánoknak kiadva volt, és ennek egész lényege csak abban nyugszik, hogy a főispán megyéjében folyvást elnököljön. Előttünk fekszik egész egy cziklusa azon kleiratoknak, mellyek a főispánoknak, a köztük s megyéjük közti viszonyok, és a megyéknél mindinkább feltünedező visszaélések s kicsapongások fékezésére fordítandó őrködést felparancsolják. Nem küldetett a megyékbe 1768 óta máig csak egyetlen-egy főispán sem, kinek kineveztetése alkalmakor az idézett theresiana instructio jövő hivatalnokoskodásának finormértékeül megtartandónak fel nem parancsoltatott és szivére nem kötetett volna. Maga a főispáni eskü is, a főispánok törvény rendelte jogainak fentartását és kötelességeinek teljesítését foglalta mindig magában; a kormány tehát a theresiana instructio exigentiáinak és igy a főispánok törvényes kötelessége teljesítése megkivánásának — szakadatlan gyakorlatában volt mindig; vannak is számos megyék, mellyekben a csaknem folytonos elnöklést a főispánok vagy helytartók, most is gyakorolják: illyenek többi közt Pest, Esztergom,Torontól, Zágráb sat. igy gyakorlotta ezt Trencsénnek utósó örökös főispánja gr. Illésházy István. Az inneni eltérések s kivételek a hivatali cumulatio által történtek csak, miután a főispánok főbiráskodási és administrative hivatalokat is viselvén, főleg a beharapózott bureaukratikai rendszernek feszítő s folytonosan szorító abroncsai mellett, törvényes kötelességeiknek és a törvényeken épült theresiana utasításnak, eleget tenni többé képesek nem valának. Tudva van az is, hogy a fő politikai tekintetet igénylett tárgyakban a lefolyt két decennium alatt is, a főispánok a gyűlésekbeni elnökletre felszólíttattak, s elnöklőitek is. Mi tehát már most röviden szólva a kormánynak egész újítása, mit ti megyerendszerezésnek neveztek?! az, hogy az a törvénynek világos értelmében a cumulatiót megszüntetvén, ezáltal lehetővé teszi a főispánoknak, hogy a törvény és az abban gyökeresült theresiana instructionak, ezzel tehát hivatali esküjöknek is eleget tehessenek ! Ez az egész njitás, ez a ti egész megyei rendszerezésiek!!! Emlékezzetek csak oda, hogy az 1822dik éves időszakban 23 megye nyilvánította azt, hogy a főispánok a szokott és a kormány által szerkesztetek esküformán kívül a hitet a decretális bíráskodási esküforma szerint is letegyék, és voltak olly vármegyék, mellyekben az le is tétetett, és hogy ezen bíráskodási decretalis forma, a rendes és a kormánytól jőni szokott esküformába bele nem igtattatik , annak oka csak ott fekszik, mivel belviszonyainknál fogva alig lehet képzelni főispánt, melly azt mint megyei táblabiró, vagy más bírói hivatalt viselt egyén már azonkívül is le ne tette volna. — De váljon mi is ezen uj rendszer ? talán az, hogy a sopronyi s legközelebb a baranyai főispáni helyettes a megye pecsétjét, melly ennek előtte viselt hivatalánál fogva keze közt volt, a másod alispánnak adta által, vagy talán az, hogy a barsi főispán, megszólittatván, a megye pecsétjét váljon maga- Harminczkilenczedik év. — Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. NEMZETI I .I.SAK Csütörtök május 29. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza88. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott ezimeket kérünk. Levelek a* szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró belükkel öt ezüst kr. számittatik. 83. szám 1845. Alapíts KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye, am g£jr Közeledvén a medárdi vásár, azon t. ez. hazafiaknak, kik lapunkra ezúttal a jövő félévre előfizetni kívánnak, ezennel jelentjük, miszerint lapunk az eddigi vezető és szerkesztő kezelése alatt, egészen új öntető betűkkel, a mostaninál tömörebb és szebb papiroson,hetenkint négyszer egyegy évén fog megjelenni. Előfizetési ára postán borítékban küldve félévre 6 forint p. p. Előfizethetni zöldkert-utczában 488. sz. alatt földszint a kiadóhivatalban. Szerk.