Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-06-10 / 90. szám

gye érdemdús szolgabiráját és alispánját, több éve­kig tisztelni, sőt vele hivatalos érintkezésbe jönni, százszoros alkalma és szerencséje vala. Kicsoda tehát az? Nagyságos ocskói Ocskay Ignácz ur k. tanács­nok , és a tettes kir. itélőtörvényszék érdemes közbi­­rája. Ez tehát a b. e. nezetet Boronkay János k. ta­nácsnok és közbirótársa helyett, a kegyesen kineve­­zett érseki nádor! Ez azon férfiú, mint azt a felébb tisztelt alispán ur röviden ugyan, de annyival lelke­sebben adá elő azon közgyűlésükben a t. KK és RR, mellyben a jövendő szertartásos elfogadásáról ő ligá­nak az érseki nádor urnak, illőleg intézkedni, pol­gári kötelességüknek vélek, ez, mondánk, azon fér­fiú ki élte pályáján kedves vala az Isten, kedves tisztitársai, és egyéb honpolgárok előtt annyira, hogy a részszerint veleszületett, részszerint szerzett erényei által, a jelen magasabb poleton is atyáskodó hajla­mát, — tisztes nevezettel felváltván, sz. Ivó, Werbőczy, Kithonich felszentelt fi­jainak, kegyes apjuk, sokak­nak több mint édes atyjuk lenni, kedves öröme, di­cső tiszte. Az érintettek következtében, f. hó, I­ke leve az öröm eleje. Az ő aiga érseki nádorunk első üdvözle­tére és szokott udvarlására kinevezett számos kikül­döttségnek 22. tagjai a kitűzött napon, részszerint Verebélyen, mint főállomáson, részszerint a vendég­­szerető alispán urnái Szigetgyarmathon, annak ide­jében összegyülekezvén, 1­3 hintón sietének a regé­nyes Nyitra-Malantha felé. Oda érkezvén, a világiak díszruháikat, az 5. egyháziak pedig palástjukat maguk­ra vevén, a ts kiküldöttség érseki nádor ő nsgához, ts, dezseri Rudnyánszky Péter barsi előkelő tábla­­biró ur által bevezetteték. Félkörbe helyezvén magát, előálla az ékesen szóló első alispán is, Gaal Alajos ur. Megérintvén a választmány kiküldetésének czélját, és örömteljes kötelességét, megköszönvén e primási hge rungu K­o­p­ác­s­y József érsek urnak abbeli gondos atyás­­kodását, hogy a sok derék honfiak közöl ő nsga az ujonan kineveztt érseki nádor személyében a t.ható­­ságot egy közszükség kívánta erélyes főnökkel szeren­cséltetni, — valamint ő cs. kir. s ap. felségének Mik Ferdinandnak abbeli kegyelmét is, hogy érseki nádor ő nsgának szerencsés kinevezését legkegyelmesebben helybenhagyni kegyeskedők. Tovább haladván felada­tában , kiküldőinek nevében a közhiányokról — is­mételve is ékesen szóla, azokat különös figyelembe ajánlván, bizonyos reményt gerjesztő a jelenlévők szi­veiben a szép jövendőről. Ezekre, és több másokra, érseki nádor ő nagysága vele szilletett őszinteségével felelvén, a fényes kiküldöttségnek, és a szónokló alispán urnák eljárását megköszöné; egyszersmind nyilatkozván, hogy a t. kir. és rendek várakozásának voltaképen megfe­lelni, szent kötelessége leend. Körükbei jövetelét, a körülmények úgy hozván magukkal, jövő junius hó 30kára tűzvén ki, figyelmezteté, hogy miatta semmi költségek ne tétessenek, megelégedendő tett fogadá­sukkal , és közszeretetükkel a t. KK. és RR. Ezen, és sok más szives nyilatkozatai után, néven megnevez­­teté magának az alispán ur által, minden tagjait a t. kiküldöttségnek, nyájasan felszólítván őket, hogy miu­tán az érseki nádornő ő ngának is udvarolni becses szándékuk volna, azt, letévén magokról díszruháikat, frakkban is teljesíthetnék. Mintegy félóra múlva körükben meg­jelenvén ér­seki nádornő ő asga, kit aldő Dernovszky Ferencz pogrányi plébános, és nyitramegyei áldoz, idvezli. Az egyházi szónok, kit a verebélyi pléb. és alesperes okolicsnói Okolicsányi Pál, többi esztergommegyei plébános társaival, és a kiküldöttségnek egyéb tagjaival környezék, az őt megkereső kiküldöttek várakozásuk­nak legteljesebb mértékben felele meg; szólván érseki nádornő ő nsghoz, a szépnemhez, és egy magyar nagy hölgyhöz illő miveltebb nyelven, a legválogatottabb szavakkal. Pia kettős vala az öröm, midőn a derék alispán ur szónokoskodék, százszoros leve, midőn e buzgó honfi, és egyházi nagy szónok rögtönözék. Ezek után következők a gazdag megvendégelés, melly alatt szerény, de egyszersmind öröm é­s vigasságteljes társalgás folytattatott. Azt azonban nem lehet meg nem jegyeznünk, hogy a billikomok feleme­lését az ocskói finom borral, ocskói Ocskay Ignácz ur érseki nádor ő asgának, mint mondjuk, egészsé­géért, okolicsnai Okolicsányi Pál alespereskezdéel, több poharak ürítettek még Sik Ferdinand apostoli királyunkért, herczegprimásunkért, s nádorunk lelkes feje s jeles magzatáért, s más jelenlevő egyházi és világi érdemdús egyénekért. — A nagy, valóban ná­dori lakoma után, alig szakadt hossza vége a legőszin­tébb társalgásnak a két magas házi személyek, és az örömteljes kiküldötteknek részéről. S2QB«la£»esf i njdosiság'ok. A f. h. ókén tar­­tott ez évi első lóversenyt, a hirtelen jött cső daczára is, számos néző látogató. A nemzeti díjért 5 ló nyar­galt, mellyek közöl mint első 302 aranyat nyert Hu­ny­a­dy József gróf Minimá-ja; a második díjt, 102 aranyat, Csapody Pál az Electionja nyert. A B a 11 hg­á­ny­i­ H­u­n­y­a­d­y-díjért (240 arany) 4 ló versenyzett, s a nyertes Sternberg-Zdenko E­nge­ls­f­ield-jelen;a második­ díjt Csernovics úr Nagy Károly és Hun­yady József gróf Char­latan nevű paripáik egymás közt megosztva nyerék. A ha­zafi-díj­at (100 arany) Esterházy Mik­lós hgArolul lova nyerte. Ezeket paraszt lóverseny követte. A­ldikán tartott futtatást szinte készült az eső kissé megzavarni, azonban ezúttal igen kevés és rö­vid ideig tartó permetezés s hosszas távul menydörgé­sek vetettek véget az ijedségnek. — Vásárunk dere­kára , mellyen a vidékiek olly nagy számmal jelentek meg, hogy nemcsak a vendéglők, de még sok magánházak is telve vannak idegenekkel, az időjárás is engeszte­­lődni látszik, s f. h. 7 dike óta nem tagadhatjuk többé, hogy csakugyan nyárelő havában vagyunk. — Milly jól illenek a pesti vásárpiaczra azok a tííz­ovásul ki­rakott vízkádak a német felírásokkal, ha egyébnek nem, de annak legalább tanúságául szolgálhatnak, hogy a magyar tüzet Pest városa nem magyar vízzel iparkodik eloltani. —E hé­ten a hajóhíd budai részén a szeleskedésnek és gondolatlanságnak majdnem ál­dozatja lett nyolcz egyén, kik egy ladikban a Dunán lefelé eveztek; a ladik ügyetlen kormány-vezetés mi­att a hid egyik hajójába ütődvén, azonnal elmerült, s a bénülők, életök megmentését egyedül a hidhajók lán­­czainak, mellyekbe kapaszkodtak, s a szokatlanul gyor­san érkezett segélynek köszönhetik. — Aligha ked­vezőbben üt ki a jelen vásár valakinek, mint a Le­jár­s-féle műlovagló társaságnak, melly mindennap tömött bódéban adja meglepő mutatványait, azonban a gőzhajó társulat sem fog panaszkodhatni, melly majd minden fordulattal sűrű vendégsereget szállít a Budá­ra s a Császárfürdőbe. HILFORD. Fortugallia, Lissabona, máj. 21. A ki­hirdetett részletes ministériumi változás, még minded­dig meg nem történt. A „Diario“ jelentése, miszerint Costa Cabral gyengélkedő egészsége miatt fürdőbe utazik, csak ürügy vola, ő Santaremben választási ügyek­kel foglalkozik. A „Standard“ levelezője ezeket mond­ja: e férfiú a legjobb után van Portugálba dictatúrává lenni. Ő fels. Dom Guilermo Enriquez Carvalho leiriai püspököt, a nemrég meghalt lissabonai patriarcha utódjává nevezé. Még pápai jóváhagyásra van szük­sége, miről nem kételkednek. Spanyolország. Isabella királynő anyjá­val s nővérével máj. 24 én délutáni 4 órakor Barcello­­nába utazott. Don Carlosnak fia részéről lemondása valósul, a volt követelő máj. 22 től Molina grófi czímet visel, az asturiai herczeg pedig Montemolin gróf nevet hordozand. A spanyol nemzethez intézett nyilat­­kozvány a nemzetnek békét, a királyi család közt pedig kibékülést szerzend. Francziaország: Cormenin röpiratá­­nak kivonata, (folyt.) E tétel felett: „egyedül a vallás mentendi meg a szabadságot“(Corme­nin alapthemája,) tovább e kép elmélkedik: „Hacsak már nem késő! Mivel ti a keresztény Isten tisztelet helyé­re inkább mint bár­ki más, a kard tiszteletét állítottátok, s ha véleményemet kimondanom szabad, úgy a kormány ma bátran teheti azt, mit akar. Nem mondom, hogy akarja, de ha akarná, holnap törölhetné el a sajtósza­badságot a nélkül, hogy a nemzet csak mozszanni is merne.De ki állíthatja,hogy egykor egy szerencsés katona azt nem teendi? Nem tette-e Bonaparte? Élénkebb e a szabadság öntudata mint a consulatus alatt vala ? Erőteljesb-e az ifjúság s vallásosabb-e a polgárság? Nem, s még százszor nem. — Húzzatok kardot, egy hosszú kardot, mindegy akármilly hüvelyből, s majd meglátjátok! akkor még roszabb lenne, ha győ­zedelmesek lennétek, mivel én a vallási szabadságot bí­zom gondotokra, mellyet ti rabszolgátokra hagynátok. Mondjátok meg nekem, ti, kik azt hiszitek, hogy a társa­ság büntetlenül skeptikus lehet, hol van ma a tábornok, ki — a táborban — a legcsekélyebb uralkodást gyakorolná a sereg felett; hol azon journalista, ki — a sajtóban — csak legkisebb uralgással is bírna a tömeg felett; hol azon szónok, ki — a kamrákban — csak valamennyire is uralkodnék a követeken? Sehol, s még egyszer mondom, sehol. Ha körülnézem maga­mat, sem a sajtóban, sem a tanácsban, sem az akadémiákban , sem a kamrákban, de még a kötélen tánc­olók színén sem találok egy embert, csak egyetlen­egyet is, ki olly erkölcsösséggel bírna, mint én azt értem, de csak egyet is, ki a népet úgy szeretné, mint azt szeretni kell, csak egyet, kire országom ügyeinek vi­telét csak egy óranegyedre bízhatnám. Most kérdjek te­hát benneteket: váljon olly társaság , hol sem egy em­bert, sem embereket nem találni, váljon e társaság val­lás, bátorság, tanok, remények, nagyság, egység, jelkép, jelen s jövendő nélkül, képes-e felfogni,sze­retni, akarni s védeni a szabadságot? Kérdjek benne­teket, váljon én, ki e szabadságot felfogom, igen felfogom, ki azt szeretem, akarom s védem? nem te­­vem-e ellenemmé az egész világot, s titeket leginkább? Valódilag mi e világ ? Mit neveznek a világ nyel­vén világnak? Ez alatt egyes egyedül csak azon társaság értetik, melly nevet, iszik, játszik, éldel s rágalmaz, melly olvasgatásra, henyélésre, leczkézésre, dohányzásra, fecsegésre, lakomázásra, firkálásra s kor­mányzásra adja magát. Tehát ezen társaság hon­nan jő elő? Az egyetem padjai alól vagy felül? Ad-e az egyetem a gyermekeknek erkölcsi nevelést? Nem. Miért? Mivel ez a család dolga. Hát vallási neve­lést? Nem. Miért? Mivel az a papok dolga. Efelett felkiáltanak s mondják: hogyan? hiszen nekünk col­­legiumainkban házi papjaink is vannak. Nektek min­denetek van ,mit akartok, de nem ez a kérdés; a kérdés egyszerű, váljon azon fiatal embereknek, kik egyeteme­tekből kijőnek,van-e vallásuk vagy nincs ? Jó,tehát meg­mondom, hogy nincsen. Miért nincsen ? azt nem nehéz feltalálni. Nincsen vallásuk, mivel az egyetem — mint mondatott — nem úgy van szerkezve, hogy növendé­keit az erkölcsösség s vallásra oktassa. Nincs-e más elég egyéb , mit tanulnia kell ? Görög feladatok s deák versek, fordítás, nyelvtan, történettan, vívás, föld­leírás , lovaglás , úszás , kosmographia, német s deák beszéd, gymnastika, rajzolás, természettan, zené­szet, metaphysika, ethika, mathematika, chemia, phi­­losophia s helyesírás. Ott tánczolnak s imádkoznak, áldozni mennek s kezeiket megmossák, megfűsölköd­­nek s gyónnak — ez mind az iskolai szabályokban fog­laltatik s leggyorsabb parancskint dobszó által haj­tatik végre — ki tagadja ezt? Már most, midőn őket tiz évig kefélték, mosták, simították, görög, latin s német nyelvvel, zenészet, történettan, versek, pró­zák, chemia, kosmographia, physika, metaphysika, philosophia s helyesírással teli tömték, mi az, mit ők mind­ezekből értenek ? Megmondhatnám nektek , de jobb, kérdezzétek meg e fiatal urak kihallgatóit. Akar­játok tudni, mit tanultak az erkölcsösség s vallásból, úgy legyetek olly szívesek, s tekintsetek meg magu­kat a nevendékeket, midőn Sorbonne lépcsőin lejön­nek baccalaureusi diplomájukkal hónuk alatt, s látni fogjátok, mit felelnek : Baccalaureus úr, ki előtt ka­lapot emelek , mit tud ön a vallásból ? Semmit. Me­­gyen-e némellykor templomba? Soha. Mellyek önnek keresztény cselekedetei ? Semmi. Mit csinál ön reggel ? Dohányzom. S­estve ? Polkázom. Jó. Most látjátok , milly nyiltszivüséggel szólanak ezen ujdon­sült bacca­laureusok. Miután tehát láttuk mik ők, lássuk most, mik fognak lenni ? (Vége köv.) ft .Britannia. A minden párti angolok ked­vezőtlen hangulata Görögország jelen kormánya ellen, nemcsak a sajtó vezérczikkeiben, de a parliamentben is eléggé kitűnik. A máj. 22 én tartott felsőházi ülésben Beaumont lord beszéde­s Aberdeen gróf válasza ép olly kevéssé valának kedvezők Kolettis ministeriuma iránt, mint Sir. R. Peel parliamentáris nyilatkozata. Beaumont lord az 1843ik évben táplált reményeket, Görögország újjászületésére vonatkozó­lag, tökéletesen meghiusultaknak tekinti. Athenát az ármányok növényházának nevezi s a görög népet nem­csak minden kötött szerződésekbe az átalános népjog megvetőjének mondja. Ezután ő lordsága a Görög­országban létező három ismeretes pártot rajzolja, mel­­lyeknek összeolvadását, a haza üdvét tekintve, ama septemberi események óta hiában reményük. Mau­­rocordatos az angolpárt főnöke, egy felvilágosult s nagytudományu státus férfi é s hazafi. Kolettis pártját francziának nevezék, miért? azt alig foghatni meg, mivel Kolettis politikája olly kevéssé működik Franczia­, mint Angolország érdekében. A harmadik, vagy­is az orosz párt főnöke Metaxas. Az elsőnek megbuktát inkább Görögország érdekében lehet fájlalni, mert átalán véve, az angolok viszonyai kevés fontossá­gúak s egyedül a kereskedésre vonatkoznak. E viszo­nyok a görög kereskedőség jobb részének vállalati szel­lemén s becsületességén alapulván, rendületlenül álla- 359

Next