Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-01-31 / 18. szám

TARTALON. ]?MagyaroP8*á*r és Erdély. Jótékony adakozások. Anyagi érdek III. Tudomány és irodalom. (Finnmagyar nyelv.) Törvényhatósági tudósitások. Csongrádból (közgy. követszám, új törv.). Fehérből (közgy. követszám.) Budapesti újdonságok. Vidéki hirek. Lapszemle. Pesti Hírlap. Külföld. Francziaország. N.Britannia. Társulatok és intézetek. Hirdetések. MAGYAR ORSZÁG és ERDÉLY. Jótékony ailukor.Á Nok jegyzéke az ínséggel küzdő Árvamegyei szegénység számára. — T. Reseta János egyetemi tanár 5 pft. Pest, jan. 30. Anyag'3 érleki. III. Mint már döbbent czikkünkben mondánk, egészen egyoldalu a tekintet, szűkkeblű a felfogás és becsbeli mérlegelés; midőn a statusélet felvirágzása, az egyesek szellemi képességének, e vagy ama nemétől s fokától, mint szinte az egyéneknek egy vagy más iparág felkarolása felé serkentésitől, s főleg azon fonákul tekintett oldalról fogatik fel: valljon csak egyedül az egyéni felvilágosodás vezet-e a statusvagyonhoz, vagy az egyéni vagyonosság a felvilágosodáshoz ? — Nincs azonban kétség, hogy ezen tárgynak már csak illynemű felfogása sem nyerhet bármillyi oldalról is okos értelmet, mert legalább is annyi értelmes szegény polgár van legboldogabb honban is mint oktalan gazdag. Ha már ezt megengedjük és nem mondjuk, hogy amazok száma emezeknél több — még pedig nem kevéssel több , akkor meg kell engedni elleneinknek is, miszerint ha a statusnak czélja a polgárt elégültté s boldoggá tenni, akkor olly nagyon tévedne ki átalán fogva mivelt szegényeket akarna csinálni, mint az, ki átalán fogva miveletlen gazdagokat kívánna teremteni,mert vajmi sokan vannak, kik inkább óhajtanak miveletlen gazdagok, mint mivelt szegények lenni, s megfordítva. Itt tehát józanon mást tenni teljességgel nem lehet, mint alkalmat adni; hogy kiki az ő hivatása és jó iránti alanyi fogalma vagy tetszése szerint, a kettő közül akár egyikét akár másikát utóérhesse. A kérdés, melly e tárgy körül eredményhez vezethet, csak az, valljon mivelődés visz-e vagyonhoz, vagy viszont ? Mihelyt e felett tisztába jöhetünk, akkor el lesz tényleg döntve a másik kérdés, az t. i., valljon mivelt nemzet lesz-e gazdaggá, vagy pedig vagyonos miveltté? Itt legelőször is el kell különözni az ide nem tartozó eseteket; jelesül: nem lehet feleletkép Romára mutatni, melly miveltsége mellett gazdag is volt ugyan; de kincseit hódítás utján gyarmataitól nyerte. Nem lehet másrészről mutatni a hajdani nem nagy miveltségű s despotikai kormány alatt nyögő Spanyolhonra sem, melly maga idejében gazdag volt ugyan, de kincseit az uj világból zsákmányolta. Továbbá: midőn a miveletlenségről szólunk, nem kell érteni a franczia cagot-okat vagy a kretineket.*)Nem kell érteni például csak a Sandvich szigetek egyébiránt igen jószivíű becsületes lakosit sem, kik azonban az európai szokásokat és viseletöket igen különös módon kezdék befogadni; **) hanem érteni kell olly népet, melly egyszerű, minden ravaszság s rész akarattal ment; vallásosan oktattatoa; nagyobb részint elemi tanításban okult; nyílt egyenességű s mellette önérzettel biró népség.— így aztán már csak annyit vélünk bizonyosnak állíthatni, hogy az illy nemzetnél, a legnagyobb részt, a részt tudniillik, melly föld-parcellákat mivel, és kézi mesterségből s munkából él, másoknál valamivel bővebb szellemi mivelődés sem vagyonhoz, sem márcsak elégüléshez is teljességgel nem vezeti : egy más polgári osztályzatnál pedig, melly nyomasztó életgondoktól már azonkívül is ment, — igenis, vagyonhoz vezet a szellemi bővebb mivelődés; sőt egy kisebb szám s osztályzatnál, melly már bizonyos jólét s gondnélküli állással a nélkül is bír, a többinél kitűnőbb kimiveltetés mindenhez vezet, mit a polgári társulat nyújtani képes. De midőn a két utósó osztályzat állását bővebben s egybevetőleg fontolgatjuk, csak ismét azt kell találnunk, hogy ezeknél a gyakorlati élet útján is — egyes kivételeket ide nem számítva — nagy s nagyobb vagyont a szellemi kiképeztetés szült ugyan, de szellemi kiképeztetést már mégis csak bizonyos mennyiségű vagyon, — annyira, hogy itt megint az ugyanazonosság eszméjénél s tényénél állunk, mellynél a szellemi s anyagi állapotok egymást kölcsönösen nemzik s emelik. Nincs egyetlenegy iparág, melly a vele foglalkozó vagy csak érintkezésbe jövőnél, legalább az úgynevezett élet vagy tényértelmességet (savoir fairs) nem költené s nem nevelné; pedig abban megegyezik velünk, reméljük mindenki, hogy a nemzet öszvegének szellemi képeztetése főleg csak ezen értelemben vétethetik józanon. Ellenben nem kezdett még soha senki mivelni s gyakorlata valamelly iparágat a nélkül, hogy a szellemi miveltségnek bizonyos fokával már ne bírt is legyen. Hitünk szerint tehát az ipar az okosságban — ez pedig ismét az iparban nyilvánul. Egyet a másika nélkül utolérni lehetlen. E szerint már a szellemi élet az anyagival egy. — Az ezen térem széktválasztások tehát csak fonák szétválasztások,és csak annyi bizonyos hogy ha az úgynevezett politikai értelmesség emelése anélkül, miszerint az anyagi külforrások eleve megnyittatnának, megkísérhetnék; az illy működést szigorúan csak politikailag elégedetlenné tételi működésnek kellene nevezni; mert illy helyzetben meg fog a nép ismerkedni az anyagi jobblét kellemeivel; ezután sóvárgand; és a politikai viszonyok tökéletlenségénél keresendi láz— vetemült agygyal, az okot, melly kényelmetlen állását szillé. De mint már mondok, a nemzeti vagyonnak illy szempontbóli felfogása, sem főbb politikai sem már csak statusgazdálkodási, hanem teljességgel alárendelt nemű felfogás; mert a nemzeti iparnak emelése és így a politikai vagyon, nem egy vagy más intézmény, nem egy vagy más iparág emelése, hanem az egész sociális életnek rendszeresített egy czélra szolgáló öszvege, azaz minden társas institutiok és általán fogva minden szellemi s erkölcsi tényezők tökélybitése által feltételeztetik. Itt olly nehéz és kényes feladat felidézni egy vagy más állapotot, melly a többinél tökéletesb lenne s tehát minden tekintetben mintául szolgálhatna ; mint átalán fogva igen nehéz lenne felállítani valami téveszthetlen tényezőt akár a népek átalános boldogulására akár pedig az anyagi jólét csalhatlan felvirágoztatására. Mindazonáltal mégis úgy látszik, leginkább a legbiztosabban lehet az illy feladatot egy összegben foglalt eszme által érthetővé tenni; ha azt mondjuk, hogy az a közjogi állásnak azon bentényezőinél nyugszik, mellyek az állandóság, a stabilitás elemeit, azaz a megszerzetteknek békés élvezetét minél inkább biztosítják — biztosítják tehát azon súlyokat, mik az ipar s szorgalom megindulását s magaskra fejlését mindig legkiváltkép feltételezik. A kérdésre, valljon mellyik legyen nevezet szerint ezen derék, alkalmas és czélszerű közjogi állás? mi legalább nem ismerünk alkalmas!) feleletet, mint Schötzerét, ki azt mondja, hogy minden alkotmány egyiránt jó, hol a törvény s nem az önkény uralkodik jelen néhány czikkeink egész feladata: legelőször is elemezni azon nézeteket s szempontokat, mellyek szerint mi a politikai gazdálkodásnak igen terhes, naggyon szigorú egybevetést és elméletet igénylő feladatát felfogtuk; azután pedig jelesül: figyelmetessé tenni a még ugyszólván tökéletes homályban rejtett különbségre, melly az internationalis azaz a magasb tekintetű nemzeti, és a benhoni nemzetegyéni vagyon között létezik. Ez utolsó irányában egyedül az álalános ipari forgalom, szóval a productivus erők azon tényezők, mellyek az illy szempontból felvett vagyont képezik, és ezek nagyobb vagy kisebb mivoltára nézve az érez pénz semmi vagy csak igen csekély szerepet játszik; ellenben,az elsőt mi illeti, annál a beniparnak már a külviszonyokra, külcserére s forgalomra kell számítva lenni, és ezen tényezők már azután tökéletesen és egyedül csak az ércz pénznek nem kieszméje, hanem a természettől erre alkottatott benmivolta által képviseltetnek; és tehát ezekre nézve Colbertnek nemzeti cseremérlege egy tisztán álló, gyakorlatban mindenkor s minden időben lé t ez e 11 s létezendő elvitathatlan tény.E tétel dr Lisztnek nationális rendszerében ha világosan kimondva s megfejtve nincs is,de ben foglaltan el van még is fogadva, és csak az éretpénznek valóságos és természetszerű, minden emberi kénytől s akarástól független mivolta sben lényege felett kelle tisztába jönni, hogy a mi, csak az itn idéztetett tételünk visszautasíthatlan s világos igazságkint álljon minden előtt. Itt tehát csak néhány szóval kívánjuk még a nyájas olvasót figyelmetessé tenni azon fordulatra, mellyel Liszt tanár úrnak nagyszerű fontosságú tana, és az általa tiszta colbertianismus legközelebb vett, — a fordulatra mondjuk, melly egy merész és genialis de ábrándos conceptió következésiben, a mondott tanárnak ép nationalis rendszerét támadja már meg. Nem szenved kétséget, hogy jelenleg a Colbertianismus olly túlságos fokig miveltetik ki, és fejleményének s virágzásának olly lépcsőjére emeltetett, melly iránt — ha a dolgokat elfogulatlanul és szigorú következetességgel bíráljuk , s felettük az egybevető elmélet fáradalmait nem sajnáljuk — azon meggyőződéshez kell jutnunk, hogy az már majdnem egész a lúd kereskedés és a nemzetek internationális forgalma elleni nyílt háborúvá fajult. A dolgokat illy alakban tekintve körülöttük azon szabálytalanságot látjuk fenforogni, hogy a mondott rendszer a belőle vonatott túl feszített következtetések által ép azon elvét vesztette el, mellyből kiindult s alakult; az elvet t. i. melly szerint, mivel egy müvelt nép s nemzet sem lehet egy magának elégséges a földön, hanem más nemzetekkel anyagilag mint szellemileg érintkeznie szükségkép s elkerülhetlenül kell, annál fogva a nemzetek közti kelmecsere — vagy mi mindegy a kelme kiállítás és kereskedelem —teheti csak az internationális életet lehetővé; valaminthogy ismét csak az eléggé kifejlett czélszerű ipar, munka s forgalom háríthatja el a népektől azt, miszerint egy nemzet a vele viszonyban s forgalomban élő nép irányában, a kelmecserét érczpénzzel vagy földbirtokára vonatott terhekkel ne kénytelenítessék pótolni. Tudjuk, mennyire szereti az ember kétségbe hozni a legvilágosb igazságokat is. Egyszerűbben s tisztábban állott tehát az is érintett rendszer is, sem hogy annak valósága s alapossága felett az úgynevezett tanult s bölcs osztály megnyugodhatott volna. Innen, csaknem félszázadon keresztül divateszmekép üdvözöltetett az angolok és elmélet emberei által a smithianismus; míg végre is Liszt tanár úr elég bátor volt síkra szállani és megmutatni, hogy ezen rendszer az életre teljességgel nem alkalmaztatható téveszme. De a mondott tanárnak ezzel ellenkező tana,egy munkában,melly nem rég ,,Dr. Liszt s a gyár állodaloma czime alatt megjelent — most ismét, majdnem azon fokra csigáztatott fel, mellyen nyugpontot, már csak az elzárt s elszigetelt nemzetélet rendszere s kellékinél látszik találhatni. Mi büszkéknek érezzük ugyan magunkat Liszt Fridrik tanár úr genialitása iránti tiszteletünket és csodálatunkat mind a világ előtt kimondhatni, és elvben az ő tanait tökéletesen el is fogadjuk; de nőm fogad .) A krefinek, szellemileg s testileg nyomoré népfaj, Sooiez, Wallis, és a savoyi völgyekben, melly nem csekély száma, közel 1000 családig hág; és minden kimiveltetésre teljességgel alkalmatlan. A ragotok, szint illy nyomorult, csaknem baromi tudatlanságig süllyedett, megvetett népfaj Frankbonban a Pirenaeusok mellett. A revolutio megadta ugyan nekik az emberi jogokat, de az előitélet, melly ellenük uralkodott még máig sem szűnt meg. *#) Moszka hajós kapitány Kotzebue utazásiban említi, hogy Otahaityben hol akkor Namahanna királynő uralkodott, a főrendnek egy szál frakkban, a főrendű nők pedig egy szál felkötőben — egyébiránt pedig tökéletesen mezítelenül jöttek elébe. Harminczkilenczedik 18. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. NEMZETI I.ISRE Megjelenik minden kedden , csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egyív. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapítá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Péntek jan. 31. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488 szám alatt földszint , a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számíttatik.