Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-02-14 / 26. szám
száz milliónyi kéz helyett dolgozik, melly a leghatalmasb gyártulajdonosokat bírja a földön ; Angolhonban, mellyet navigationalis actája és gyárrendszere a világkereskedés urává tett. — Albionnak a világ évkönyveiben pár nélküli tőzsériparral biró nagy nemzete előtt, nyíltan ki van az mondva, hogy mivel a gyár és kereskedelmi érdek soha sem lehet állandó, és nem foghatja fel a nagy politikai kérdéseket, hanem egyedül a közel álló s rögtöni hasznot, hogy tehát már ennélfogva ezen eminens tőzsériparos nemzetnél is, a politikai súlypont képezésére csupán a földbirtok alkalmas; éspedig azért, mert ez egészen elkülönözve áll azon tőzsérszellemtül, mi mindig csak valami újat keres meggazdálkodási eszközül, épen úgy, mint a birtoktalan néposztálynak törekvéseit, mindig csak sorsa legközelebb álló javítására, és új állásnak szerzésére irányzott működésben áll. Ezen súly a közjogi állást kiváltképen s mar benevejénél fogva azért képviseli, mivel érdeke mindig a maga egyneműségénél szilárdan megmarad; a vele foglalkozásnak sikere a változékonyságnak igen csekély részben van kitéve, és épen azért azért mivele igen számos néposztály, elsőben is már leginkább van biztosítva állásának függetlenségeibe,azután pedig érdeke,a politikai nagy kérdésekkel öszveütközésekbe nem jöhet, és ennélfogva annak birtokmennyiségét tekintve független része, tisztábban látja s számítja a politikai jövőt, és azt, a jelennek ephemer hasznaiért feláldozni nem leszen hajlandó. Ez a természetiül kieszmélt hatalmas ráadás a három politikai nagy tényezők t.i. a törvényhozó, bíráló s végrehajtó hatalmasságok gravitatioinak, sikeresb és biztos fenmaradhatása s gyakorolhatására.Arné WHITÓ NÁCI TUDÓSÍTÁSOK. Tolnából. Szegszárd, jan. 31. Az új törvények kihirdetése végett f. h. 27 és 2-j án a rendkívüli sár miatt gyér közönség is ugyan, de annál élénkebb közgyűlésünk volt. A törvények bevezető részükkel együtt minden közbeszólás nélkül egyhuzamban felolvastattak; utóhangul azonban a már egy ízben említett uj szónokunk M. I. az olvasó jegyzőségtől a szót átveszi s a tárgy felett e kép folytatja — úgy látszik megszokott saját modorán: — az.KK. és RR ügyeimet,úgy vettem észre, elkerülé — pedig dehogy kerülé el, csak hogy nem kapnak mindenek mindenen ollyan mohón — az élőbeszéd végrésze, melly tudtunkra juttatja, mikép a nm. kir. tanács utján ő felsége gondoskodott az iránt, hogy a törvényeknek a hazában létező minden nyelvekévi fordítása megjelenjen; ez által ő — úgymond — nyelvünk diplomatics érvényét paralysami szándéklottnak látja; mert kérdé ha őszinte ama gond, miszerint a törvényt minden hon lakos értse, miért nem nyilvánult az akkor is, midőn törvényeink csupán latin nyelven keltek? Hova is vezethet ez? S ha most a magyarral együtt s egyszerre vetélytársaink nyelvein is megjelennek a törvények: nem fogják ők ez által ellentörekvéseiket canonisálva, nyelvüket a miénkkel hasonkegyelésben részesnek, s hasonló polczra emeltnek vélni? Nyelvünk diadala olly bosszús nehéz viadalban került: tisztünk tehát, mit annyi ügygyel, bajjal szereztünk, szintannyi orgonddal mégis védni. Mindezekre hatállyal viszonozhatott, ám min magunk panaszlók örökké, hogy holt és nem értett nyelven erőszakolhatnak reánk a törvények, hogy ez az észszel, s a törvény kötelezésének fogalmával ellenkező, mert a nem ismert s nem értett törvény nem is kötelez: ha tehát e haza minden szülötteinek közatyja ezen nehézségen könnyít, mi neheztelni valónk van nekünk ebben ? Véljenek idegen ajkú polgártársaink, a mit akarnak, s legyezgessék nyelv s nemzetiségüket álmok s ábrándok közt bármilly önhitten, a valóságot, az aláirt, szentséges fejedelmi névnek formája alatti törvényt, melly nyelv s nemzetiségünket sziklaszilárd állásba helyezd, könnyű álom és ábránd s rajoskodás megingatni—ne féljünk—immár nem fogja. Azután a fejedelmi gondoskodás vádlói magok sem ellenzik, de sőt óhajtják és sürgették már rég, hogy a törvényt e hon minden lakosa értse: s valljon ez óhajtás czélszerűbben teljesülendett-e, ha a fordítást magánosati eszközük s azokban hibákat és az eredeti szövegnek visszás visszaadásait terjesztik el a nép között? Tehát ezért, s azért is, hogy bennünket a fordítás költséges gondjaitól megkímélt, inkább köszönetet tegyünk jó fejedelmünknek mint szemrehányást. Azonban a többség nyilvánulása szerint határozatul óvó felírás mondatott ki.—Ezután a törvények végrehajtása tekintetéből járásonkint táblabirói felfigyelés alatt működendő bizottmányok neveztettek ki.Majd R. J. volt követ, a hivatalképességi törvénynek tízszint foganatba veendése iránt főispán ő méltóságát megkérni inditványozá, miszerint a megyebeli nemnemes egyéneket (a nemtelen elnevezés ellen óvást tett, mi közhelyeslést nyert) táblai ülnökök, s tiszteletbeli tisztviselőkké nevezné. Azonban az ismert találékonysága P. I. liberalismusunkhoz illőbbnek vélte, ha az ebeli törvény iránti sympathiánkat inkább annak idejében, valóságos hivatal, mint üres czimosztogatással tanúsítsuk; de eziránt a köznemesség még most nem igen nagy sympathiát tanúsít, felül, mikép az a követutasitás felől, melly e törvény meghozandását Tolna részéről is tartalmazó, nem igen sokat tudott. — Nincs semmi kifogásunk e törvény ellen, sőt mint emberségest, mellynek helyét az előbbi embertelen bitorló, melegszívünk édes érzésével ölelők s szent zsolozsmahangján idvezlék azt; de igen is van kifogásunk a felcsengősdiek amaz elhitséget hirdető kürtöléseik ellen, miszerint túlcsigázott követeléseik mind egytől egyig a közvélemény revelátumai, mert im ebből is kiviláglik; de egyébként is tudjuk, hogy az utasítványkészítésnél az ifjú óriással szembekötősdit játszanak, s az épen nem a közszellemnek, de csak néhány s főleg az érdeklettek privát, tehát csalékony spiritusának sugallata, s ideje, hogy e részben is szemeskedjünk, s valódi alkotmányszerüséget fejtsünk ki. Most állt be a tanácskozás viharos catastrophia. Felolvastatott t.i. amaz, az egyesületeket átalában s a védegyletet különösen érdeklő ismeretes felsőbb rendű parancs, az ellenzék elkeresztelése szerint, törvényszerű része annak,melly ő felsége legfőbb felügyelői jogára vonatkozik,ostromra nem talált, de nem igy annak kik, az az —szinte azok elnevezése szerint — törvényellenes része, melly az egyesületeket legfelsőbb helybenhagyás előtt tilalmazza, s hallottunk elég csalfogásokat, hogy ez az emberi társadalom fős mindennapi társas élet közönséges eszményével ellenkezik , mert e parancs szerint még csak templomban, vásárokra, s alkukötésekre, barátságos beszélgetésekre sem volna szabad együvéjönünk! De erre röviden meg lön felelve, miszerint a kérdéses instrumentumban csak közirányú sálladalmi érdekekbe nyúló egyesületek értetnek. Sszó a mi szó, arra illy együgyü s mondhatni dőre értelmet akarni tukmálni, ahoz, ki ezt tévé , épen nem volt illő. Senki, mint ő, az egyesületek közti különbséget jobban nem tudja; de a legfölsőbb itézvényt népszerűtlenné tenni s iránta a köznemességet mystificálni volt a feladat, s e czélra minek az eszközökben olly finnyás válogatónak lenni? Ide tartozik ama, mind suttyomban mind nyilvános szónoklatban előadott értelmezés is: mikép az vették czélba, hogy a magyar eltiltassék a magyar posztó s egyéb önkészítette gyártmányok használásától. Nem, édesajdonos hermeneuta, nem ezt vették czélba, s önök legjobban tudják, hogy nem ezt; de hogyha önök azt, ami tulajdonképen szándékoltatik ama parancs által, szándékosan titkolták; mi, valamint annak helyén kizárók , úgy kimondjuk most is szabadon: mi végből jött az, s tehát mi annak tulajdonképi értelme is. — A védegylet, tudjuk, bizonyos párt ismert szellemű fölő embereinek különös kedveneze, s mit minden lépten nyomon akaratlan is elárulnak, általa különösen érdekeltetvék — s őket annak kegyelése s pártfogására, minő legfölsőbb tekintély ellen daczoló — minő gyűlölség s mérges ellenszenvtől, forró érzelmek bírák ez sem titok. — Tovább a 14 milliónyi népet mennyire emlegetik örök mindig, a mikép törekszenek ugyan azok a védegyletet a néppel megkedveltetni s azt annak kebelében honosítani, mint csődibnekezédeket, testületeket s népcsoportokat helységenkint össze, szónoklatokban mint ajánlgatják, dicsőilgelik s tűzik tisztelet tárgyul ki emez saját maguk által öntött aranyborjút, ez mind tudva levő dolog. —mi igy állván, kérdjük: e tömegekkel szemközt fogják-e magokat a föhatalom elleni gyansitgatások, invectivák, s tiszteletlen expectoratióktól tartóztatni? Lehetséges-e ez lélektanilag? sőt nem fognak-e igyekezni annak épen azon érzelmek, nézetek s elvekbeli pártolását eszközleni, mellyekböl azt önmaguk tevék s teszik? — Épén Tolnamegye egyik követe jelenté ki a hongyűlés színe előtt minden himezés hámozás nélkül, hogy a mármár kilobbanandó közelége,életlenség jeleit mindenütt szemléli, s ninc most a védegylet van kiszemelve mint legártatlanabb s együgyűbbnek látszó, de épen azért legveszélyesebbé vállható mód a nagy tömegre hatni; ha tehát a főőr, mint tőle meg is várjuk, ébren, s szeme füle résen van, nem rendiben van-e ez? Úgy is a kormány mint hanyagi gondatlan ellen annyit kiáltoztak már: ha tehát az immost tevékeny és gondosnak tanúsítja magát, miért a panasz? Mi ugyan nem hisszük, hogy az ördög megjelenik, annyit mindazáltal mondhatunk , hogy némellyek örömest előidéznek azt. — Egyébiránt, noha mi magunk ezen épen nem simogató nézeteket nyilvánitni meggyőződésünk szerint kényszerülve vagyunk, még is kárhoztatjuk — mert ezzel ismét a méltányosságnak s igazságnak tartozunk — H.J. féktelen tulnévvel,mellytől elkapatva a védegyletesek ellenében nem nyomos észrevételekkel áll elő,hanem inkább guny-alacsonyitó s mocskoló czimekből hosszan font füzért illesztett rájuk s különösen a czipős, szabó, csikós s zsidóból álló gyülevész s „haszontalan csoport“ név valóban igen rosszul hangzott. A kedélyeket szörnyen felviharzá az epés nyilatkozó, s minden felül „actio“ harsogott, s noha attól, főleg B. Istvánnak, bár leginkább sértettnek békítő s csillapító szózatára megmenekedett:—Ez mindső nap történt. 2dik nap, közérdekű mi sem adta magát elő. — A parancs egyesületeket tiltó része ellen ismét óvó felírás határoztatott. Trencsinből , febr. 1. Első alispánunk elnöklete alatt az uj törvények kihirdetése okáért jan.29. rendkívüli közgyűlésünk volt. A törvényeket kisérő nm. h.tanácsi levélben tudósittatik a megye , hogy a törvényeknek a honban divatozó több nyelvekrel fordíttatása rövid idő múlva következni fog; erre nézve egy szónok csodálkozva fejté ki, miképen annyi századokon keresztül latin nyelven szerkeztettek törvényeink, s soha azok fordításáról szó nem volt, most, midőn annyi küzdelmek után végre diplomaticai polctra emeltük anyanyelvünket, a sok fordítás elárasztja majd az egész hazát; s inditványozá,hogy a megye a fordításokat el ne fogadja; de indítványa viszhangra nem talált főleg azon oknál fogva, miután maga a megye követeinek utasításul adta volt törvényeinknek a honban divatozó nyelvekre fordíttatását. Ezután olvastattak a törvények, s azok iránt a 9. t.czikket kivéve, semmi rendelkezési szükség elő nem fordulván, ez iránt határoztatott, hogy miután ezen t.cz. értelme azt rendelné, miszerint minden, a közmunkák viselése alól fel nem mentetett egyén, a törvény értelme szerint a reája szabandó napok mennyiségét a közmunkáknál eltölteni köteles ; e végre az igazságos felosztási kulcs kidolgoztassák; s igy az említett törvényczikkben kijelölt személyzetek birtoka , és minéműsége öszveirására küldöttség rendeltetett, melly eme munkálatokat az illető uradalmak befolyásával minél előbb befejezni, s annak törvény értelme szerinti öszveegyeztetésére április 2-án első alispánunk elnöklete alatt öszveülendő középponti választmánynak beadni köteles, hogy pedig a közmunkák iránti intézkedések maga idejében megetessenek, a megyei földmérők odautasittattak, hogy azon utaknak, mellyek közmunkák által szoktak rendeztetni, mennyiségét s terjedelmét bejelenteni, s magok is megjelenni tartozzanak; nehogy pedig az adózónép javára alkotott törvény, s azon épült határozat foganata bármiképen hátráltassák, a levéltárnoknak meghagyatott, miszerint a telkek járásonkinti összeírása könnyebitése tekintetéből minden úrbéri táblákat a levéltárból az illető főbíróknak kiadja. Ezen keresztül esvén olvastatott a nm.h.tanács azon intézménye, hol felszólítja a megyét, hogy a kebelében létező minden néven nevezendő egyesületeknek alapszabályait legfelsőbb megvizsgálás alá küldje fel, megyénk .dei ezen intézményt legkisebb szóvita nélkül egyszerű tudomásul vették. Megemlítendőnek véljük még Cs..y Józsefbírónak végképeni leleptét, fájdalmasan vették a RR. és RR. lemondását ezen derék férfiúnak, kiben Trencsin megye egyik jelesebb polgártársát méltán tisztelte, ki ifjúkorától fogva ezen megye RRc közt a közjó előmozdítására fáradhatatlanul munkálkodván, tündöklő jeleit adá e megye közügyeinek elintézése alkalmával lelke és szive szép tehetségeinek; köztünk kezdetre, köztünk végezte azon dicső pályát, mellyel nem hervadandó polgári koszorúval ékesíti a derék honfi ősz homlokát. Jövő közgyűlésünk, melly a rendes határozat következtében tüstént a törvényszék után szokott következni; folyó év áprilre halasztatott; azon oknál fogva, minthogy akkorra adandja be munkálata eredményeit a közmunkák iránt kiküldött középponti választmány, az döbbent e tárgyban hozott végzésre rendkívüli esetet kivéve — jövendőre is a maga épségben meghagyalik.llkocosából. jan. 28 án reggeli Sorától délutáni 2 óráig kis megyénk lisztujitása jeles főispánunk elnöklete alatt rendben és csendben ment végben, és pedig következő eredménynyel: első alispán: Egry János 2ik Berenczy Ignácz, főjegyző Abonyi István, első aljegyző Török István 2ik egyszersmind perlárnok Kalos Károly, t. jegyzők: Újhelyi Farkas, Ráthonyi János, ’jhelyi János, Székely Lajos, 11helyi Frigyes; főügyész: Újhelyi József; alügyész: Ráthonyi G Gergely; t. ügyészek: m