Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-05-04 / 70. szám
TARTALOM I Magyaroraság és Erdély Jótékony adakozások. — Kinév. — Tudomány és irodalom. (Burke Edmund folyt.) Nemzeti képcsarnok alakitó egyesület. Törvényhatósági tudósítások. Pestből (tisztújítási hely-kijelölés.) Honiból (tisztujitás előtt s alatt történtek leírása.) Mármarosból (közgy. főispáni helyettes kinevezése, — vegyes intézv. —) Budapesti ud. Lapszemle. Pesti Hírlap. Külfööld. Spanyolország. ..Britannia. Társulatok és Intézetek. Hirdetés. * 20 MACIJARORSzo és ERDÉLY Jótékony adakonyok jegyzéke az ínséggel küzdő árvamegyei szegénység számára: t. Csutor János szili plébános 5 ft.; Nagy János prépost és gyöngyösi plébános gyűjteménye 57 ft 30 kr. melly összeghez ngos revisnyei Reviczky Mária asszony, néhai Tarródy Bertalan özvegye 40 ftot adakozott; Szegfű Mihály teldkeszi káplán gyűjteménye 5 ft 20 kr. ehez járultak: t. Horváth Mátyás tóthkeszi plébános 2 ft; a tóthkeszi hívek 2 ft 20 kr.; Pauer Imre 20 kr.; a gyűjtő 40 kr. pp. Jótékony adakozások jegyzéke az Ínséggel küzdő szepesmegyei szegénység számára: t. Szegfű Mihály gyűjteménye 2 ft 50 kr. ehez járultak: t. Horváth Mátyás tóthkeszi plébánus 1 ft., a tóthkeszi hívek 1 ft 10 kr., Pauer Imre 20 kr., a gyűjtő 20 kr.pp.t. Verbatay Márton derecskei plébánus 1 aranyat. Jótékony adakozások jegyzéke az ínséggel küzdő lutisi szegénység számára: t. Szegfű Mihály gyűjteménye 2 ft 50 kr. ehez járultak: t. Horváth Mátyás tóthkeszi plébános 1 ft., a tóthkeszi hívek 1 ft 10 kr., Pauer Imre 20 kr., a gyűjtő 20 kr. pg. pénzben. Egy névtelen jótevő, Magyarország némelly megyéiben az Ínséggel küzdő lakosok számára négy ezer ezüst forintot nyújtott át a cs. kir. egyesült udv. kanczelláriánál. E nevezetes összeg azonnal rendeltetése helyére elküldetett; a nemes szivü emberbarátnak pedig e tetemes adományáért a szükölködők nevében nyilvános hála jelentetik. (W. Z.) A nagy magy. királyai helytartótanács a kebelbeli Számvivő-osztályban Paulinyi Ignácz halála által megüiresült utósó számtiszti állomásra Tibold József ingrossistát; továbbá ennek előléptetése, úgy szinte Magossy Péter elhunyta által megüresült két ingrossistaállomásra Kész Vilmos és Dertsik Antal eddigi járulnokokat; ez utóbbiak helyébe pedig járulnokokká Tumler József és Markovics Bálint díjas gyakornokokat ; végre az imigy ürességbe jött gyakornokságokra Sebők József és Vancsó János eddigi dijtáján számivőségi gyakornokokat érdemesité. TNDOHÁNY S IRODALOM. Kliirke Edmund. Correspondence of the right honourable Edmond Burke, between the year 1744 and the period of his decease in 1797, edited by Charles William, Carl Fitzwilliam and Lieutinant-General Sir Richard Burke. K. C. B. 4. Vol. 8. London, Francis et John Rivington, 1844. (Folyt.) Burke 1750. Londonba ment, jogtanulásra, s elvégre a középső templében ütötte fel lakását. Itt kezdődött reá nézve, ama sok alakú, vidám, literatori nyilvános működés, melly mind azt, ki élvezé, élete legszebb korára emlékezteti. Ifjabb barátainak körében, közepette szivébresztő beszédeknek, mellyek ingerül szolgálának a tudományok gyarapítására, mélyen kezdő érzeni, hogy küleszközeire nézve igen korlátolva van, s itt kezdé tapasztalni a művelt s munkálódó szellemekkeli barátságnak malasztos viszonhatását, a rokonlelkü tudósok, habár fáradozásaiknak különböző irányt tűztek ki, mégis érzelmeik egy pontban egyesülnek. A különféleség és szabadság, mellyekre a literariai kávéházakig, egy Garrik, Johnson s Goldsmith-el való társalgásban mulathatás fejthető ki magát, Burke életére igen üdvösséges hatást gyakoroltak. A politika legfárasztóbb foglalkozásainak közepette, haláláig mindig buzgó levelezést folytatott hazája kitűnőbb tudósaival, kikkel tanuló korában a templében, vagy kevéssel ezután megismerkedett. Burke a XVIII. század ama finom és érdekes élénk társalgási férfiai közé tartozék, kik korunk előtt úgy szólva ismeretlenek lettek; korunk előtt, mellyben naiv büszkeség, burlesk magaviselet, vagy minden alárendelt természetek feletti türelem megvetésével kitűnni s a társaság arszlánává lenni iparkodnak sokan. A XVIII. század literariai társaságaiban mindenek felett, elménetség és humor mellett, mellyeknek finom és természetes modorban szabad volt csillogni, főleg oda kellett törekedni, hogy könnyű s észrevehetlen módon oktatólag tudja valaki azt előadni, mit az egyéni tapasztalások terjedelme s mélysége által tulajdonának nevezhetett. A literariai társalgási körökben a tudományt az élettel iparkodának összekapcsolni, s habár a clubboknak nagy kiterjedése sok felületest hozott is a thees kávésalakból napvilágra, még sem ünnepelték a napi hóbortosságok és ostobaságokat szellemdűs és geniális istenségek gyanánt. Burke a társalgásban is didaktikai természet volt, és mégis mindenki örömest hallgatta,mivel a közlés sajátságával bírt, mentsen minden hiúságtól, könnyen és kellemesen csatlakozott a kedélyhez. „Én a kortársak között Burkenál nem ismerek nagyobb embert“ mondá Johnson felőle, „s ha esőtől meglepetve, valahol az ember belépne s esetlegesen Bürkét ott találná, tehát kevés perez utáni mutatkozásából észrevehetné, hogy a közönséges embereket sokkal felülhaladja.“ A gonosz nyelvek épen szabad társalgása miatt Burkét sem kímélték meg. Wassington színésznőveli viszonyairól beszéltek, ki szintolly nagy művésznő volt, mint bájos társalgónő. Ezen előfeltétel üres balgaság volt, mellyet csak ollyan emberek hihettek el, kik szellemük középszerű vagy alacsonyságában találták Burkeénak mérlegét. Bár milly heves és szenvedélyesnek mutatkozott ez legkésőbb koráig, bár milly ábrándozólag ragadtaték el a női szépség által, mégis, azt mondhatnék, jellemében úgy szólva vele született vas vonással bírt, hogy nála alig vala gondolható, mikép magát kényelmü vigasz által elcsábitotta, s természetét szőrszál-hasgatásokkal legyőzette volna. Lelke rendkívül tiszta volt, és én kételkedem, hogy a XVIII században az egész életkorra nézve találtatott volna ollyan felállítható példa, hol a morális szilárdság, melly nem egyedül az elvek belső erényében, hanem a természetté alakult gyakorlat szigorúságában áll, azon szigoruságban, mellyet a latinok virtussal szoktak kifejezni, hogy mondjuk, találtatott e nagyobb mértékben mint Buskénál. Ő kora fiatalságától fogva, mindazon türelmes vallási eszméktől, politikai lelkesedéstől a szabadság iránt, s a terjedelmes társalgási közlekedésből, miként ezek a XVIII. században napirenden valának, tökéletesen mentnek mutatja magát, cselekvéseiben szinte mint legmeghittebb leveleiben, s szabadnak ama erkölcsi emancipatio, vallásos és politikai elvektől, mellyek jeles és kitűnő férfiak felett is uralkodtak. Midőn élete 19. évében elkezdett munkáját, eszméinknek a fenséges és szépréli eredetéről (a philosophical inquiryn to the origin of our idea of the sublime and beauliful) 1756 kiadta, rövid idő múlva szépirodalmi s írói tekintélyre kapott. Magas rendű s nagyhírű férfiak keresték társalgását, összeköttetését és barátságát. Hanem mély és messzeterjedő tanulmányai, egyesülve a külső munkálatokkal, mellyeket élelme megszerzése kedvéért napilapokba készített, minthogy fiatalságában nem birt azon erős testalkotással, melly férfi korában kifejlett, csakhamar kórágyra vetették. Azon a fiatal templom már sokkal ismeretesb vola, szeretteték és tisztelteték, hogy sem barátai elhagyták volna. A jeles orvos és physikus Nugent saját házába fogadta őt, hogy meggyógyítsa. Az izlandinak egész katholikus családja váltva ápolgatta a beteg földit, de mindenek felett, valódi britt modorban kitűnt itt a jeles miss, ki utóbb Burke nője leve,—Nugent Mari — az orvos leányának könyörületessége. Burke ezen minden ismerősök által védangyalként tisztelt hölgygyel vegyes házasságra lépett, melly köztudomással legboldogabb és legzavartalanabb házasságok közé tartozott. Mistress Burke, jelesen férjének, ki azokra nem igen ügyelhetett, pénzbeli ügyeit, nemcsak életében, hanem halála után is a legnagyobb rendben tartotta, s könnyen ingerelhető geniusától minden aggályt messze távoztatott. Házának küszöbe e percztől fogva felvidámulása s nyugalmának szentélye maradt. Összeköttetése után, Burke elhatározottan a politika terén írói munkásságra szánta magát; ő 1758 Dodsley könyvkereskedővel egyességre lépett, hogy egy Annual Registert, ugyszólva a legfontosb napi eseményekről értekező évkönyvet különféle áttekintésekkel, mellyben azonban Anglia s parliamentomának története, a középpontot képezze, adjon ki, s e végre több rendű munkatársakat szerezzen. E munka maiglan a múlt század történeteinek ismeretére nélkülözhetlen forrásul szolgál, s benne Burke mesteri kezétől remek vázlatok találtatnak; különösen parlamenti beszédeinek kivonatai olvashatók, s ezek alkotják az egésznek lelkét. Eddig nem tudhatni, váljon ezen a jelennel foglalkozó tanulmányok, vagy mint szellemdus stylista s gyakorlati politikusnak neve volt e az oka, melly őt Mr Hamilton Gerard Vilmossal összeköttetésbe hozta. Ezen Hamilton 1761 ben Pitt ministeriumának átalakításakor , az izlandi helytartónak lord Halifaxnak titkára Ian. Hamilton azon személyesített aristokratai természet vala, ki gazdag családból származott, és számos összeköttetésekkel birt. O Bürkét, mint politikai írnokát, magával vitte s 300 fontból álló évi díjt szerzett neki , s barátját s tanulmányai pályatársát az emelkedni kezdő épen nem tekintette illyennek, hanem rabszolgának tartotta s vele e szerint bánt, kitől annyi munkát akart kisajtolni, s használni szabad akarata szerint, mennyit lehetett. Burke azonban egy Hamiltonnak ellenében nem volt azon férfi, kit e végre lehetett volna alkalmazni; ő ez évi dítt szerződés szerint csak olly feltétel alatt fogadta el, hogy szabad órái maradjanak, és ezeket literatúrai munkálatokra tetszése szerint alkalmazhassa; ezen hallgatással megerősített feltételt Hamilton nem tartá pontosan veendőnek; két év múlva mind a kettő között egyenetlenség és vitára került a dolog. ,Nem vettem e önt a padlásszobából magamhoz/ ezt vétó állítólag Hamilton Burkenak szemére; „úgy van“ felett Burke ,önmaga vallja meg, hogy ismerésére leereszkedem. Az évi díjról azonnal lemondott, amint észrevette, hogy ez által Hamilton őt magánszolga gyanánt élte fogytáig személyéhez akarta lebilincselni. Ez annyira szemtelen volt, hogy Burket ezen ajánlat visszautasításáért nyilvánosan ócsárolta, sőt mivel az egész közlekedést rüszint megszakasztotta, mások előtt neki rágalmakkal ártani akart. Annyira került a dolog, hogy Burkenak magát barátai s ismerősei előtt, kik viszonyait Hamiltonhoz közelebbről nem tudták, írásban igazolnia kellett. Ez alatt Burkenak mind politikai, mind literáriai munkái sokkal nagyobb figyelmet gerjesztenek, hogy sem észrevehetlenül és segélytelenül kellett volna maradnia; ugyan ez évben (1765) Rockingham marquisnak, kincstári lordnak, magántitoknokává lőn,s ez akkor nagy befolyással birt. A marquis szeretetre méltó jellemének felelte jótékony befolyása vala Burke geniusára, s mindig barátja, meghittje s jótevője maradt. Rockingham pénzzel is segítette Burket és befolyása által olly állásba helyezte, hol nagy szelleme szabadon működhetett, s igy történt, hogy a hatalmas whigpártnak körében Rockingham és lord Verneynek befolyásával 1765 a parlamentbe lépett. Ekkor az angol parliamentben nagy kérdések kerültek szőnyegre, ekkor kezdődtek az amerikai zavarok, ekkor a taxatio kérdése, s mindezek az angol hatalom és alkotmányra kitűnő befolyással bírtak. Miután Grenville ministeriuma leköszönt, közönségesen hitték, hogy Pitt William fog fellépni s erős ministeriumot alkotni, mi Pittnek kormánymodora s jelleménél Harminczkilenczediket.s Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. NEMZETI- UJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Vasárnap május 4. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint , a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a' szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. 70. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint *. pénzben.