Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-10-07 / 158. szám

TARTALOM. Ifjngyarorozás é® E­rdély« Kinevezések. Ha­­lál- és bottal büntetés (vége). — Törvényhatósági tu­dósítások. Temesből (tisztujitás előtt s alatti események). — Budapesti újdonságok. — Vidéki hírek. (Jolsváról. Erdélyből). Halffeld. Spanyol- Francziaország. N.Britannia. Sveicz. Németalföld. Olasz- Németország. Belgium. Északamerikai egyesült státusok. Tár«ult»tok­­ém intézetek. (Gazd. egyesület). Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ap. kir. [felsége báró A­m­b­r­ó­z­y Lajost Temesme­­gye főispáni helytartóját a temesi kamara-igazgatástól legke­gyelmesebben felmenteni, egyszersmind neki a kamara körül kitüntetett jeles szolgálatiért különös legfelsőbb tetszését kinyi­latkoztatni méltóztatott. A cs. ap. kir. felsége Eötvös Ferencz magy. kir. hely­tartósági titoknokot nyugalomba helyezni, s hű szolgálatainak méltánylásául „királyi tanácsos“ czímmel díjmentesen felruház­­ni. __ továbbá Szabó Károly titoknokot valóságos, B­a­­barczy Antal titoknokot pedig számfeletti helytartósági ta­nácsnokká ; s végre Pap Antal magy. kir. udv. kanczellariai számfeletti fogalmazót valóságos helytartósági titoknokká mél­­toztatott legkegyelmesebben kinevezni. (B. H.) A nagy magy. kir. udv. kincstár a barvineki harminczad hivatalnál megürült beszedői állomásra Poszepczinsky Lajos grabi kereskedelmi vám- és harminczad­ beszedőt ideig­lenesen alkalmazta. Halál-és bottal! Kihitetés* (Egy zemplénmegyei bárótól.) (Vége.) De térjünk a hozzánk közelebb állókra, szóval bércselédeinkre, ha p. o. inasunknak megparancsol­juk, hogy vizet hozzon, és nem hoz, mit tegyünk ? pedig mivel ezen eset még akkor is megtörtént, midőn még a bot divatban volt, most még annál gya­koribb lesz,—talán csak nem kerültünk még azon fran­­czia sorsra, hogy cytoyen szólitsuk. Európának azon országaihoz képest, hol a bot eltörültettnek hangzik, olly hátra van parasztjaink legnagyobb része a mi­­veltség fokán, hogy még csak a hasonlithatást sem állja ki, s mi mégis, ámbár amott az „Ami“okon azok emberül puhatoltalak, a helyett, hogy parasztjaink ne­velésén igyekeznénk, azt akarunk nektek adni előre, a mit civilisatio által kellett volna megérdemelniük,mel­lyel bot nélkül soha el nem érendnek, mert látjuk itt ott, hol Isten kegyelméből valami tanoda létezik, hány bot szükséges az apáknak, hogy fiaik tanuljanak. De ezt minden kivétel nélkül minden honfira vonni akarni, valóban nevetséges lenne, és a parasztra annál kevésbbé alkalmazható, miután nemes társaink igen nagy része, adja és kapja philosophusi meg­nyugvással az ütlegeket, melly okból, midőn azokat a bot aluli emancipátióra még éretleneknek nyilvá­nítanám, nem fojthatom el magamban azon titkos kí­vánságot , hogy ezeknek is legalább némellyike, hacsak egy pár perczre is degradáltathatnék. De felszólítom legalább nagyobb részét azok­nak, kik most ezen ütögető szereknek olly nagy ellenségei, hogy váljon mit tanultak ifjúságukban, ha a vesszőtől nem féltek volna ? váljon nincs-e ollyan is, ki titkon sopánkodik, hogy akkor kemé­nyebben nem tartatott? vagy nincsenek e igen igen sokan, kiken a maga idejében elmulasztott vessző látható?— Én magam is éreztem többször nevelőm ke­ze súlyát, s áldom hamvait. — Szép is, jó is, és hálával tartozunk az égnek azért, hogy mi magunk mivelődlünk annyira, hogy a szegény paraszt álla­­potját jobbítandónak, sőt még az állatokon elkövet­tetni szokott kínzást is korlátozandónak tartjuk ; de azért csak nem vesszük el a kocsistól az ostort, mert nem kocsizunk; nem vesszük le a parasztról a kemény fenyitéki félelmet, mert ez által rajta nem segítünk, sőt neki, kit arra is, hogy magának pénzt szerezzen, most bottal kényszeríteni kell, igen sokat ár­tunk. Csak az egy adó behajtásában is milly kü­lönbséget tesz a félelem, látható, mert sok példát tudnék elősorolni, hogy faluk, mellyek egy fillér adóval sem tartoztak, egy lágy vagy vadászatban túlzó szolgabíró tisztviselősége alatt, nyakig úsznak a restantiában. Én azt merem állítani, hogy a magyar pa­rasztnak törvényes állása van, minden egyéb eu­rópai parasztok előtt, csak a vidéki viszonyokból származott portrobani aránytalanság, igazság ki­szolgáltatása , és nevelésre való vigyázat roszabb, mint mindenütt; legyen szabad mindenikről külön szól­­janom. Egy több ezer­­ mértföld nem lehet egyne­mű ; van jobb, van roszabb , van igen rosz is ; olly rosz, hogy egy köblös zabföldön nem terem kettő ; van ollyan, hogy egy köblös búzaföldön megterem 15, és még­is a telek csak telek : egy ritka tehén, meg egy 200 ftos csak egyforma adót fizet; vagy talán kipótolja a rosz földdel ellátott telek értékét annak nagyobb mennyisége? épen nem, mert ezen több a munka, kevesebb a haszon. 6 köblös Zemplén krajnyai földön bizonyosan nem terem annyi, mint egy köblösön a legboldogabb földön; ezen kell egy czélszerü adómennyiség-felosztással — de elfelejtve a vármegyék határait s önzésünket, melly pana­­szoskodik ugyan a kormány ellen, hogy mostoha gyermekinek tartván bennünket, kereskedésünket gá­tolja, de ha hacsak lehet, az utakat, hanem barikádí­­rozza is, legalább elhanyagolja, hogy a szomszéd pi­­aczra búzát ne vihessen,­­ segíteni. Súlyosabban érzi a paraszt az igazság kiszol­gáltatását, mert ugyan mikor bizonyos ő abban, hogy földes ura, vagy más több vossal bíró ura is ellen kap igazságot? de hogy is lenne az máskép: az urnak vo­­luma van, s aztán ha el is marad illy panasz több esztendeig , vagy végképen, ki vesz számot az úr­tól , vagy a tisztviselőtől ? csak a törvényes úrbért vegyük fel, hány még a helység, melly úrbéri jog­aihoz nem juthatott!­.. hány, melly a megyei ügyész­nek földes uraságokhoz­vonzó részrehajlása által ösz­­szesités alkalmával égbekiáltóig megrövidittetett!! Ez pedig uraim világos, de kárhozatos tény!! De mit is sorolok elő ollyat, a mit kiki tud, de a min segíteni a pokolbeli önzés nem enged, a min segíteni senki sem gondolkozik, de ez nem is csoda, mert könnyebb pa­piroson Terebes *) hosszúságu periódusokra terjedő uj törvényeket szerkesztetni, hogy azokat a külföld, mellynek majmai vagyunk, csodálja, mint a hozottakat megtartani; mert hiszen erről ő mit sem tud, a mint a külföldi törvény megtartásáról mi sem tudunk semmit. Országos állást akarnak adni a parasztnak, ki ha vele megkináltatnák s pátense tányéron hozatnék eleibe, talán azt kérdezné: jó-e azt megenni? an­nyira nem érti, s igy nem is kívánja s nem is kíván­hatja, de senki sem is kívánhatja, mert nem gyermek kezébe való a kés, hanem elérti, kívánja s igazsá­gosan kívánhatja, hogy képviseltessék ott, a­honnan várja az igazság kiszolgáltatását, az­az a vármegyén, mert csak képzelt lévén a megyei ügyvéd általi kép­­viseltetése, azt neki valósággal megadni lélekbe járó dolog. A paraszt képviselője nem a nemesség voksá­­tól függő vármegyei tiszt, de egy önállású főbb rendű földes ur legyen, ki a járás bírái által 3 évre választatnék, és ezen hivatalt ezen idő leforgása alatt serényen viselni tartoznék, **) Így reménylhető, hogy ha egy zsidó megvásárolja hitelbe a paraszt ökrét, s ha ez megszökvén, tizedik faluba megy is, még is meg­fizetteti vele; illy modorú zsidófogások által marháik­**) Terebes Zemplénben egy igen hosszú mezőváros, néhai gróf Andrássy Károly özvegyéé; innen a közmondás, hosszú mint Terebes. Közlő. **) Ez az, mit egykor Stádiumában már gróf Széchenyi István tervezett, ha jól emlékszünk, pártfogófiscus czime alatt. Mi ezen javításhoz tiszta szívvel, és mély meggyő­ződésből odaadjuk szavunkat; még inkább pedig azon módosítással, mellyet az itt szóló új báró ur tervez,­t­­i. hogy a falusi bírák öszvege által választandó személy a me­gyében lakó legvagyonosabbak, tehát legfüggetlenebbek közöl választassák. Mi maga idejében ezen javítást, melly­­től roppant hasznot reménylünk a föld népe helyzetének emelésére , rendesen szándéklunk a jövő országgyűlésére indítványozni. S­z­e­r­k. től megfosztott telkes jobbágyok megcsalalását, és ez által a telkek elpusztulását százat is elő lehetne sorolni. Milly kevés, ahol milly czéliránytalan mind­az, a­mit eddig a paraszt neveltetése tárgyában tettünk, mert több nagyobb tanodák és főiskolák között 50 falun is végig mehetünk, a nélkül, hogy valami falusi elemi tano­dára akadnánk; igaz, hogy már tanodai rendsza­bályok körleveleztettek, választmányok kirendeltettek, mellyek közöl egynek magam is tagja lennék, de ez mit tehet egyebet, mint az előfogatok feljegyzése mel­lett azt jelenteni, hogy iskola nincs, nem is lehet, mert hely és a tanító ellátására szükséges alapítvány kívántatik. Várjon ha jogunk volt a földes­úrtól a kis dézmát elvenni, nem lett volna-e jobb, ezt a tanító­nak adni, mint a parasztnak, a ki nem használ, de ká­rát látja, mert tyúkot ura számára nem tart, s igy a tojást maga számára sem adhatja el; nem lehetett volna az öszvesítés el nem mulasztható feltételéül tenni, hogy a közös birtokból az iskola alapítására­­* és a tanítói ellátásra ismét­lt telek hasitassák ki? De nem csupán az írás és olvasás neveli a pa­rasztot, ismerek én ollyanokat, kik mind morális, mind észbeli tehetségekkel fénylenek, ámbár sem írni, sem olvasni nem tudnak. — Vannak egész közönségek, mellyek kitűnnek, mind maguk józan viseletükben, mind iparukban; és ha ezen különböztetésnek, ezen kitünésnek okait vizsgáljuk, kiviláglik, hogy a lel­készek példája, tanításuk módja nemkülönben a földes ur velök bánása s maga viselete, de maga a népfaj is teszik ezen jótékony hatást; ellenben a legroszabb nép ott lakik , a hol sok a kis birtoku ne­mesis igy még több a korcsma *2) úgy hogy állí­tani merem, ezen utasok halmaza, és az egymás ellen fondorkodó, természetesen csupa zsidó korcsmárosok mesterségei,főoka a demoralisatiónak*3);annálfogva ad­dig, míg a vendégekkel egy tálból enni nem fognak, a zsidókat kitiltatni vélném, mert ámbátor többet közülök, mint orvosokat, bérlőket, kereskedőket, mestere­ket tisztelek, sőt érdemeikért személyes kiváltságokkal is kívánnám őket jutalmaztatni, de a Zemplén felső részét elözönléssel ijesztgető, szomszéd Lengyel­honból minden útilevél nélkül naponkint kivándorlótt gyülevészre ezt nem terjeszthetem ki; ezen veszé­lyes jelleg egyébként is, melly az itt honosult israe­­litáknak sem kellemes, hacsak honunkat Palaessi­­nává változtatni nem akarjuk, az ország figyelmére igen is méltó. A ki igaz hazafi, s igazán akarja a magyar pa­raszt boldogulását, ne keressen neki szabadságot, ha­nem igazságot; állítson módot, hogy annak törvény által adott jogai megtartassanak, és ha meg nem tar­tatnak, általa sikerrel kerestethessenek; nyújtson neki keresetmódot, s kényszerítse is a keresetre , mert a lányhoz hasonlítható, kinek koros idejében is, —leg­alább curator kell — törvényeink szerint is. Ezeknélfogva a törvény által a földesurtól el­vett palotát én vissza nem kívánom, azt csak a ható­ság és igy a szolgabiró kezénél gondolnám m­egha­­i­gyatni; de mivel ezek nem érdem és értelem sze­­­­rint, gyakran épen erre nem való több gyermekek is­­ választatnak, ezen kellene legelőször, a tisztújítási­­ rendszeren, a bírák és tisztviselők felelősége által­­ segíteni. Mivel pedig minden ember, és így a szol­­■ gabbró is gyarló, és az egyszer valakire igazságtala­­­­nul veretett bot többé vissza nem vétethetik , azon­­­ kívül az illy testi büntetések többnyire csak in prima­­ furra szoktak kiosztatni a bűntettnek súlyához arányzólag kiszabandó pálczav. vesszőmennyiség mellett, a szol­­i gabirót annyira megkötendőnek tartom, hogy neki­k csak a falusi biró és esküdtek jelenlétében nyilván­­­nosan tárgyaltatott bűnre az általa ítéletképen kimondott *') Mai világban igen ritka elismerés. Közlő. : *­) Példa nélküli nyilatkozat egy felföldi magyar báró fóliából. Közlő. : i­s) A nemes báró szomszédjában egy 800 lakóból álló sze­­r­gény helységben ezelőtt 29 csapszék volt,melly a folyó év­ben egy korcsmára olvadott le.. Közlő: Negyvenedik év. 158. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd oct. 7. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik.

Next